Nem kellettek a Barcának, a Bayernnek, a Realnak - döntősök az Atléticóval

 

A KÖLCSÖNKAPUS VISSZAVÁG

Kezdjük hátulról, ki ne tudná, hogy Thibaut Courtois saját csapata ellen jutott a Bajnokok Ligája fináléjába (miután az UEFA nem engedte, hogy a pályára lépését a londoniak megtiltsák, vagy pénzt kérjenek cserébe). A tehetséges belga kapust a Chelsea 2011-ben igazolta át a Genktől – amelynél kiszorította a kapuból a magyar Köteles Lászlót –, de mivel Petr Cech mellett nem volt esélye a kezdőben szerepelni, ezért rögtön kölcsön is adták az Atléticónak. A kapus 2014-re rájöhetett: nem is feltétlenül kell a londoni csapat ahhoz, hogy valóra váltsa álmait, most BL-döntőre készülhet az Atléticóval. Courtois értéke 4 millió euróról 25-re nőtt három év alatt, és ne felejtsük el, hogy a szezon végére egy esetleges sikeres vb-szereplés után ez az összeg még feljebb kúszhat, 2016-ig szól a szerződése a Chelsea-nél.

A sors furcsa fintora, hogy a Chelsea-nek a legnagyobb szüksége Courtois-ra éppen az Atlético elleni szerdai BL-elődöntő visszavágóján lett volna, miután Cech a két csapat első meccsén megsérült. Így a 41 és fél éves ausztrál Mark Schwarzer védett, míg a spanyoloknál Courtois, aki a második félidő elején John Terry fejesénél lélektanilag is fontos pillanatban, 1–1-es állásnál nagyot védett.

REALT MEGJÁRT VÉDŐK, VOLT JUVÉS KÖZÉPPÁLYÁSOK

A védelembe Diego Godínt a Villarrealból, Toby Alderweireldet az Ajaxból, Mirandát a Sao Paulóból hozták, mindhárom jó döntésnek bizonyult. Van két olyan bekk is a keretben, aki korábban nem vált be a Real Madridnál: Filipe Luís és Juanfran is volt a nagy rivális igazolt labdarúgója, utóbbi még az első csapatban is pályára lépett hat alkalommal. Szintén lemondtak Emiliano Insúáról, méghozzá Liverpoolban. Négy év alatt mindössze 44-szer lépett pályára a „vörösöknél” az argentin, és bár az Atléticónál is csak kiegészítő embernek számít, de az idei BL-szezonban két gólpasszal is segítette csapatát

A középpályán az Mallorcától megszerzett Mario Suárez értéke a duplájára (5-ről 10 millió euróra), míg a Zaragozától (vissza)hozott Gabié a négyszeresére (3-ról 12 millió euróra) nőtt 2010 óta. A Chelsea-t, a Lyont és a Juventust is megjáró Tiago 33 évesen másodvirágzását éli Madridban. A 2006–2007-es idényben befutó Diegót többször is kikiáltották a brazil válogatott következő irányítójának, de miután a Werder Brementől a Juventusba szerződött, folyamatosan romlott a teljesítménye, és ezzel arányosan csökkent az értéke is. Az Atlético 2014 januárjában másodszor is kölcsönvette őt a Wolfsburgtól, és ha a Barcelonának a BL negyeddöntőjében lőtt bombagólja mellett semmit sem csinált volna tavasszal, már akkor is jó döntés volt a szerződtetése, nyártól pedig szeretnék végleg is megszerezni.

Szintén a „lemondtak róla” kategóriába tartozik José Sosa, akit a Bayern München nagy reményekkel szerződtetett 9 millió euróért 2007-ben, azonban nem tudott meghatározó játékos lenni. 2011-ben a Metaliszt Harkivba került, ahol újra felépítette magát, januárban pedig kölcsönbe került az Atléticóhoz. Cristian Rodríguezt a PSG nem találta elég jónak 2012-ben, mégis hamarabb játszhat BL-döntőt, mint a nagy pénzekből megerősített francia csapat.

Arda Turan 2011 óta folyamatosan bizonyítja, hogy remek vétel volt a Galatasaraytól. A török labdarúgó értéke 10 millió eurót nőtt Madridban (15-ről 25-re).

A középpályán két olyan játékos van, aki hosszú ideje van a „matracosoknál”. A köztudatba ebben a szezonban robbant be igazán a saját nevelésű Koke, aki remek idényt fut, 18 gólpassza mellett 7 góllal is segítette csapatát. Ennek ellenére még nem biztos, hogy nyáron megy-e a vb-re, nem véletlenül mondják sokan, hogy ha a spanyolok két csapatot indítanának a nemzetközi versenyeken, esélyük lenne akár arra is, hogy saját magukkal döntőzzenek.

A másik, hosszú ideje (2007 óta) az Atléticóhoz tartozó középpályás Raúl García, akiről viszont a madridi klub mondott le 2012-ben, amikor kölcsönbe adták nevelőklubjának, az Osasunának. Ott azonban olyan remek teljesítményt nyújtott, hogy egy idény után vissza is vitték a fővárosba, piaci értéke pedig újra közel van a 2008-ban elért, 16 millió eurós csúcsponthoz. Érdekes, hogy García a felnőttválogatottságig sosem jutott el, nem úgy, mint a szélsőként és támadóként is bevethető Adrián, aki 2011 óta „matracos”, és kétszer is felhúzhatta a spanyol nemzeti mezt. Bár az elmúlt egy évben csökkent a piaci értéke, ebben a szezonban nem produkál rosszul, a Chelsea ellen például rendkívül fontos gólt lőtt, Londonban az ő találatával egyenlített a csapat a BL-elődöntőben.

MINDIG TALÁLNAK EGY JÓ CSATÁRT

Ha az Atlético Madridról beszélünk a legérdekesebb pozíció egyértelműen a csatáré. A piros-fehér mezes csapat Fernando Torres 2007-es távozása óta folyamatosan veszti el legjobb támadóit, és ezzel párhuzamosan le is írják az Atléticót a rákövetkező szezonra. A 23 éves korára klublegendának tekintett Torrest a Liverpool vitte el, a helyére azonban rögtön fel is nőtt az egy évvel korábban az Independientétől szerződtetett Sergio Agüero, aki egészen 2011-ig boldogította a klub szurkolóit 175 meccsen szerzett 74 góljával. Ebben az időszakban ráadásul ott volt mellette Diego Forlán, aki szintén 74 gólt szerzett, de mindössze 134 találkozó kellett neki hozzá. A Manchester Cityhez, illetve az Internazionáléhoz távozó kettős helyét Radamel Falcao vette át, 2013-ig 68/52-es meccs/gól átlagot produkált, majd tavaly nyáron újra összetörte a piros-fehér madridi szíveket, amikor aláírt a Monacóhoz.

2013 nyarán így újra jöttek a szokásos hangok, amelyek szerint az Atlético Madrid nem fog tudni felállni legjobbja elvesztése után. A kritikusoknak megint nem volt igazuk, ismét jött az utánpótlás. Még 2007-ben szerződtették a Bragától Diego Costát, a brazil támadó (aki mára már spanyol válogatott) sokáig nem találta a helyét, és többször kölcsön is adták őt (megjárta a Celta Vigót, az Albacetét, a Valladolidot és a Rayo Vallecanót). 2012 augusztusa óta azonban nem mehet sehová, az akkor még „csak” hétmillió eurót érő csatár értéke mára 35 millió euró. A most futó szezonban 49 mérkőzésen 36 gólt szerzett, és első számú jelölt a spanyol válogatott center pozíciójára a vb-n.

Ha már olyan játékosokról beszélünk, akikről lemondtak, ki mással lehetne befejezni a felsorolást, mint a Barcelonától szerződtetett David Villával? A lábtöréséből felépült csatárt nem tartották meg tavaly nyáron a katalánok, mivel Neymar érkezésével már nem jutott volna neki elég lehetőség. A Szuperkupa-döntőn rögtön be is talált a Barca ellen, és bár azt a trófeát előző klubja hódította el, a váltás nyertese mégis a támadó lett. Már csak azért is, mert a BL-negyeddöntő második találkozóján remek játékkal rukkolt ki a katalánok ellen.

Az Atlético Madrid tehát úgy készül a Bajnokok Ligája döntőjére és úgy vezeti a Primera División tabelláját három fordulóval a vége előtt, hogy keretét többnyire lesajnált, leírt játékosok alkotják, akik ebben a szezonban megmutatták, Európa elitjéhez tartoznak. Összesen hét olyan klubnál fordultak meg korábban az Atlético játékosai, amelyek már nyertek BEK/BL-t, szemben a madridi csapattal. Hogy aztán Diego Simeone keze alatt eljut-e a csúcsra az együttes, vagy a Real Madrid a Király-kupa után (a városi rivális búcsúztatta az Atléticót) a másik két sorozatban is eléjük kerül-e a végén, az hamarosan kiderül.

De akármi is lesz, a kalapunkat már most meg kell emelnünk a 2013–2014-es szezon legnagyobb meglepetéscsapata előtt.