A hazai csapat tudta, hogy akkor lehet reális esélye a továbbjutás kiharcolására, ha már a mérkőzés elején beszorítja ellenfelét, és valóban jöttek is futószalagon a lehetőségek a nyitányon – más kérdés, hogy egyikből sem sikerült betalálnia a királyi gárdának.
A németek fő célja az volt, hogy ezt a kritikus első negyedórát kivédekezzék kapott gól nélkül – ezért köszönetet mondhatnak a jól védő Weidenfeller mellett a ziccert hibázó Özilnek is.
A Realnak nyomnia kellett, így nem meglepő módon sokkal több sikeres passza volt, mint a Dortmundnak átadási kísérlete (711/570 illetve 467/332). A házigazda főleg rövid (167/129) és közepes (510/419) hosszúságú indításokkal operált, a németeknél viszont arányaiban (és összességében is) több volt a távoli átadás (34/22 illetve 44/24)
A labdabirtoklás megint csak a németek behúzódó kemény védekezése, majd ebből gyors kontrákra (27 kontrát vezettek a németek, a támadások kategóriájában csupán ezzel kerekedtek ellenfelük fölé) való átrendeződés miatt – ezekből egyébiránt Lewandowski a második félidőben egymaga gyorsan lezárhatta volna a továbbjutás kérdését – a Real fölényét jelzi, csaknem negyedórával többet birtokolta a labdát a hazai csapat (35–21 perc, 62.8 illetve 37.2 százalék) és az összes támadást tekintve is sokkal többet jegyezhettek fel a statisztikusok a királyi gárda neve mellett (131–85).
A támadásokat oldalanként lebontva látható, hogy mindkét oldalon a középső előrehaladás volt a jellemző (44 és 34), de míg a hazaiaknál a két szél egyaránt fontos szerepet töltött be, a vendégeknél egyértelműen a bal oldali offenzívák javára billent a mérleg nyelve (26, illetve 16 a két oldal a dortmundiaknál).
A párharcokat tekintve a pálya egyes szekcióiban a Real Madrid volt a jobb, a 14 felosztott szakaszból csak négyben volt nagyobb a dortmundi százalékos mutató – a Real 16-osának közvetlen előterében például egyet sem nyertek meg a vendégek, igaz, erre összesen kétszer volt csak alkalmuk –, viszont mivel ezek többsége a német kapu előtt adódott, így mindent egybevetve szorosan alakult a párharc, és végül mindössze kettővel többet nyertek meg a spanyolok (107–105).
A már említett első negyedórában egészen félelmetes offenzívát vezetett elő a Real Madrid, összesen 20 támadásvezetésből hatszor vették célba a kaput a hazai játékosok – igaz, csak kétszer találták el. Ami ennél is meglepőbb, hogy az ezt követő 45 percben összesen(!) 3 kísérletet jegyezhettek fel a spanyolok neve mellé, miközben a Dortmund két óriási ziccert is kihagyott a második félidőben – Gündogan ajtó-ablak helyzeténél azonban elképesztő bravúrral védett Diego López, Lewandowski lövését pedig a léc hárította. Az utolsó 15 percet megelőzően ismét éledezni kezdtek a hazai támadók, négy alkalommal is próbálkoztak, majd jött az elsöprő utolsó felvonás, amely során 8-szor veszélyeztettek, négyszer kaput is találtak, és két gólt is szereztek végül.
A játékosokra lebontva nem meglepő módon a vendégeknél a rendkívül sok munkát kapó, de azokat jó hatásfokkal ellátó Weidenfeller kapta a legjobb Instat-indexet (308), a dortmundiak közül egyedüliként 300 fölé jutva, rajta kívül még a sérülés miatt lecserélt Bender (267), valamint Blaszczykowski (215) és Piszczek (205) kapott legalább 200-as osztályzatot, az ordító helyzetet kihagyó Gündogan 114-énél pedig senki sem kapott kevesebbet – bár a szintén nagyon rossz napot kifogó Szubotics is csak 115-öst érdemelt ki. A dortmundi játékosok részletes statisztikáit itt tekintheti meg!
A házigazdánál a csereként beállva kis híján hőssé váló Benzemának 38 perc is elég volt, hogy egy gólt és egy gólpasszt is összehozzon (472), elődjének, Higuaínnak 59 se ahhoz, hogy legalább 300-as mutatóval zárjon (291). Szintén jó cserének bizonyult Khedira a házigazdánál, aki nem egészen fél óra alatt öt párbajból négyet is megnyert, két sikeres szerelése, valamint hat labdaszerzése mellett két – kaput nem találó – lövésig is eljutott (422). Rajtuk kívül még a madridi továbbjutási esélyeket a második félidő derekán életben tartó Diego López (442) és a támadásszervezések mellett nagyszerű védőmunkát (23/17 párharc, öt sikeres szerelés, 14 labdaszerzés) végző Modric (422) zárt még 400 felett. A madridi játékosok részletes statisztikáit itt tekintheti meg!
Adódik a kérdés persze, hogy mi a helyzet a 12 góllal a Bajnokok Ligája jelenlegi kiírását vezető (a második egyébiránt épp Lewandowski, 10-zel) Cristiano Ronaldóval. A portugál klasszisnak finoman szólva is szürke mérkőzése volt, párharcainak csak a harmadát (27/9) nyerte meg, a talajon pedig mindössze három alkalommal került ki győztesen – 18 lehetőségből. Ebből látható, hogy fejjel azért jó hatásfokkal (9/6) ténykedett, de ez sem kompenzálta azt, hogy összesen 30 alkalommal adta el a labdát. Próbálkozott persze a portugál rendületlenül, hat kapura lövési kísérlettel az egész mezőnyben ő vállalkozott a legtöbbször, kaput azonban csak egyszer talált, és egyébként is hiányzott az átütőerő a játékából, így egyedüliként kapott 200 alatti értékelést a házigazdából (182).
Maradjunk még egy kicsit Ronaldónál, illetve szenvedésénél: a kezdőcsapatból csak Diegó Lópeznek, Coentraónak és Higauín volt kevesebb átadási kísérlete (45), nála rosszabb százalékkal viszont senki sem dolgozott, passzainak csak hatvan százaléka jutott célba (27). Még bántóbb adat, hogy nem a hosszú átadások rontották le a mutatóját – igaz, sikeres távoli passza nem is volt, de csak egyszer kísérletezett vele –, rövid passzaiból csak minden második talált (saját) embert (16/8).
Özilnek is volt már jobb napja, nagy helyzetben ha inkább passzol, már a mérkőzés elején vezetéshez juthatott volna a csapat, de emellett még Ronaldónál is gyengébb párharcmutatóval végzett, 22-ből csak 6-ot nyert meg. De legalább adott egy gólpasszt a hajrában, ezzel 225-re mentve indexét.
A két csapat játékosainak pályán elfoglalt átlagos pozíciójából megint csak az látható, hogy a Realnak kellett futnia az eredmény után, a vendégek részéről csak Götze, Reus, Blaszczykowski és természetesen Lewandowksi volt a hazai csapat térfelén, miközben a spanyoloknál csak Xabi Alonso, Essien, Sergio Ramos, Varane és persze Diego López tartózkodott a pálya „madridi" felén.
A játékoskapcsolatokat figyelembe véve a Modric–Essien (28 passz), Modric–Özil, Essien–Di María (22-22) és Özil–Essien (21) kettősök emelkedtek ki, a németeknél pedig szintén jellemző módon Weidenfeller Lewandowskinak szálló (ki)rúgásaiból volt a legtöbb (14), míg összességében Piszczek és Blaszczykowski kereste legtöbbet egymást (17).