Raúl könyörtelenül elintézte a Fradit

Az első fecskék azonban abban az esztendőben már nem láthatták Simon Tibort, aki a Real Madrid–FTC idegenbeli BL-meccs előtt egy héttel a válogatott zürichi Eb-selejtezőjén (Svájc, 0–3) vállszalagszakadást szenvedett, s meg kellett operálni. Klubcsapata október 14-én bajnoki mérkőzésen az Üllői úton 3–0-ra legyőzte a Stadler FC-t – „Az eredmény volt a fontos", nyilatkozta Novák Dezső vezetőedző. A szurkolók közül aki akart, még jelentkezhetett a luxusbuszos madridi útra, az utazás 23 ezer forintba került. Nem indult kéjutazásnak…

A Fradi szombaton nyerte meg a bajnokiját, a Real vasárnap este a Salamanca ellen győzött 2–0-ra idegenben, ennek ellenére csak a 11. helyen állt a bajnokságban. A BL-meccs árnyékában a Der Standard osztrák lap hétfői számában az Ausztria leghíresebb légiósairól készült sorozatban éppen Nyilasi Tibor nyilatkozott, aki elmondta, nagy álma, hogy egyszer az Austria Wien edzője legyen… Az már sokkal nagyobb visszhangot váltott ki, hogy a Nemzeti Sport tudósítója a következőt írta Madridból: „Olyan lecke előtt áll a Novák-legénység, amelyre jó vagy éppen jeles feleletet csak olyan gárda adhat, amely az európai futball egyetemének is élhallgatója. Mi egyelőre valahol az érettségi táján járunk, legjobb esetben is csupán sikeres felvételit mondhatunk magunkénak. Szerdán a Bernabéu-stadionban viszont elképesztően nehéz szigorlat következik…”

A 6–1-es vereségből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a szigorlat nem sikerült. Az is nagy visszhangot váltott ki, ami a meccs reggelén a spanyol Marca hasábjain megjelent. Johan Cruyff és Frank Rijkaard arra biztatta a Real játékosait, hogy győzelmükkel mintegy tüntessék el a futball porondjáról azt a Ferencvárost, amelynek szurkolói rasszista módon tüntettek az Ajax színes bőrű futballistái ellen. A cikk rezüméje, hogy ilyen klubnak nem lehet helye Európa elitjében. Nyilván a hollandok akarták a felszínen tartani az ügyet, mi más magyarázata lehetett, hogy a Real legnagyobb riválisa, a Barcelona akkori edzője, Cruyff – képletesen szólva – tollat ragadott.

A meccs délelőttjén a csapat ellátogatott a Real híres múzeumába – mondjuk ki, nem volt szerencsés, hogy a leendő ellenfél nagysága előtt tisztelegtek a vendégek. A látogatás – noha a szándék nem az volt – olyan üzenetet hordozott, hogy a fradisták turistáskodni jöttek. Egy gonosz poén kedvéért  most azt kellene írni, hogy a meccsen is turistáskodtak, de ez nem igaz – ennyi volt a különbség a két együttes között. Más kérdés, hogy este a pályán nem növelte az önbizalmat a délelőtti múzeumlátogatás. A lelátói látvány lehangoló volt, az impozáns stadion kongott az ürességtől, mert bizony a Bernabéuban 35 ezer néző nem jelent zsúfoltságot. A Fradi-drukkerek a nyári melegben Madrid főutcáján, a Gran Víán söröztek a mérkőzés előtt, fanatizmusukat egyébként jól jellemzi, hogy a 2500 kilométeres távolság ellenére megtöltenek egy szektort.

Leforrázó vereség volt, mert egy akkoriban csetlő-botló nagycsapat oktatta le a Fradit. Bizonyos Raúl megszerezte élete első – aztán második, harmadik… – BL-gólját, az utolsó ráadásul kötény volt. Mondta is a sajtótájékoztatón az akkor 18 éves „taknyos”, hogy kivesz az iskolából egy szabadnapot. Éppen a negyediket végezte a gimiben… Az meg fölöttébb kellemetlen volt, hogy a sajtóhelyen szétosztott statisztikai lapra a BL-védjegyből, a gólokat jelző csillagos futball-labdából nem fért fel hat darab.

Az már csak tetézte a bajt, hogy a csapat repülőgépének hajtóműve meghibásodott, ezért a vert sereg vesztegelt még egy sort a madridi éjszakában. A felszállásra várakozás közben dr. Szívós István mondta ki a nagy igazságot, amely magában foglalta a Real és az Ajax elleni meccsek tanulságait: „Azt hiszem, a Ferencváros Magyarországon minden tekintetben méltán nevezhető profi csapatnak. Profi a szervezettsége, profi az anyagi háttere, profik a játékosai, s nem vegye senki nagyképűségnek, de a maga nemében profi a vezetősége is. Aztán elég három napig a Real közelében élni, beleszippantani a madridiakat körülvevő levegőbe, s az ember rájön, jó, ha óvodásoknak mondhatjuk magunkat..."