Daniele De Rossi portréja

Daniele De Rossi
nemzetisége:
olasz
45/7
születési hely:
Róma
születési dátum:
1983.07.24.
pozíció:
bal oldali és középső középpályás
magassága:
184 cm
súlya:
78 kg
jelenlegi klubja:
AS Roma
korábbi klubjai:
Ostiamare Lido
sikerei:
Olasz Kupa-győztes (2007, 2008), olasz Szuperkupa-győztes (2007), U-21-es Európa-bajnok (2004), olimpiai bronzérmes (2004), világbajnok (2006), Eb-résztvevő (2008), Konföderációs Kupa-résztvevő (2009), az Év legjobb fiatal játékosa Olaszországban (2006), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2007, 2008)

Daniele De Rossi napjaink egyik legjobb védekező középpályása, aki akkor sem jön zavarba, ha irányítania kell, távoli bombagóljai pedig élményszámba mennek. A válogatottban is alapembernek számít, ám a 2006-os világbajnokságot „durván” elrontotta. Klubjában ennek ellenére ikonként tekintenek rá a rajongók: a farkas-had imádja a saját nevelésű játékosokat – északon a gazdag kluboknak könnyű kész világsztárokat vásárolniuk –, és De Rossi azt jelenti napjainkban az Olimpiai-stadion népének, amit a nyolcvanas években a zseniális Giuseppe Giannini vagy a kilencvenes évek végén Francesco Totti.

De Rossi pályaválasztása pofonegyszerű volt, hiszen édesapja, Alberto egykoron az AS Roma profija volt, később a klubnál tevékenykedett utánpótlás-edzőként. Az 1983-as születésű játékos első edzője a Romában természetesen édesapja volt, és a kis Daniele az elvárásoknak megfelelően hamarosan kettesével ugrált felfelé a kategóriák között. 2002 nyarán már profi kontraktust kötöttek vele, így a fiatal máris évi 100 000 eurót keresett. Bár 2001 októberében bemutatkozhatott a felnőttek között az Anderlecht elleni BL-mérkőzésen, a Serie A-ban csak 2003 tavaszán esett át a tűzkeresztségen, a Reggina ellen, majd a következő héten a Torino hálóját már meg is zörgette egy 30-ról eleresztett lökettel. Akkoriban még csatárt, balszélsőt játszott, csak később került visszább a középpályára, ugyanis edzői rájöttek arra, hogy remek passzaival itt többet tud segíteni csapatának.

Az idő tájt próbálta meg a Chievo elcserélni őt Nicola Legrottagliére, ám edzője, Fabio Capello elutasította a transzfert, és ezt a tettét később élete legjobb döntésének nevezte! Claudio Gentile, az U-21-es válogatott kapitánya magával vitte De Rossit az ifjúsági Európa-bajnokságra, ahol hősünk két góllal járult hozzá az aranyérem elnyeréséhez, majd Görögországban bronzérmet nyert az olimpián. „Akár a felnőtt Eb-n is játszhatott volna, megdöbbentett ugyanis érettsége, a pályán és azon kívül is. Még mielőtt megkapná a labdát, ösztönösen tudja, hogy hová helyezkedjen és merre passzoljon. Olyan a mentalitása, mint egy harmincévesé és minden csapattársa bízik benne. Ez a fiú egy született vezér” – hangzott a kapitányi játékos-értékelés. Mivel a válogatottban sem hemzsegnek az ügyes középpályások, fiatalabb korára alapember lett a squadrában, mint Francesco Totti.

Marcello Lippi volt első feltétlen híve, és miután de Rossi első válogatott mérkőzésén máris kapuba talált, nyolc világbajnoki selejtezőn léphetett pályára – mint a középpályás vidáman megjegyezte, olyanok ellen játszhatott, akikkel eddig csak számítógépes futball-szimulátorokban mérte össze erejét… Szellemileg is jóval magasabb szinten áll, mint a római aranyifjak közül Totti vagy Antonio Cassano: egyszer azt nyilatkozta, hogy sokat kell még tanulnia, fejlődnie, hiszen ha azt hisszük magunkról 20 évesen, hogy már kész játékosok vagyunk, akkor legjobb azonnal visszavonulni! Talán az ilyenfajta hozzáállás miatt is jelentkezett be érte a Manchester United, a Real Madrid és az Internazionale, ám mind ő, mind klubja elzárkóztak távozása elől. A 2006-os világbajnokságon természetesen kezdő volt, Ghána ellen kiválóan robotolt, de az USA ellen kiállították, mégpedig igencsak jogosan, hiszen Brian McBride arccsontját kis híján eltörte könyökével.

Jól megérdemelt négymérkőzéses eltiltást kapott, így már csak a döntőben térhetett vissza, amikor a 61. percben éppen Tottit váltotta. Otthon élete legjobb formájában parádézta végig az idényt, az új szövetségi kapitány, Roberto Donadoni is számított rá, hiszen de Rossi nyolc Eb-selejtezőn szerepelt. Két nagyon fontos gólt is szerzett, a norvégok és a fehéroroszok ellen, majd a kontinenstornán is betalált a franciák ellen, és e mellé szokás szerint hozta igen szorgos-hasznos mezőnymunkáját is. Rómába visszatérve már nem villogott, hatos átlaga nem éppen megszokott tőle. A vb-selejtezők során gólerősen futballozott a Roma csapatkapitány-helyettese, talán ezért is indult érte menetrendszerűen harcba az Inter és a negyvenmilliót ajánló Madrid is.

2008 májusában ezért is hosszabbították szerződését egészen 2012-ig, szolid 7.2 milliós évi bért kínálva fel számára.