Fabio Grosso portréja

nemzetisége:
olasz
42/3
születési hely:
Chieti
ideje:
1977.11.28.
pozíció:
balhátvéd, bal oldali középpályás
magassága:
180 cm
súlya:
73 kg
korábbi klubjai:
Clube Renato Cesarini, SS Chieti, Teramo Calcio, AC Perugia, Internazionale
sikerei:
a Serie B bajnoka (2004), olasz bajnok (2007), olasz Szuperkupa-győztes (2006), francia Szuperkupa-győztes (2007), francia bajnok (2008), Francia Kupa-győztes (2008), Meridian Kupa-győztes (1999), világbajnok (2006), Eb-résztvevő (2008), a vb álomcsapatának tagja (2006), az Év csapatának tagja a L'Equipe szerint (2006)

Fabio Grosso Marcelo Lippi talán legnagyobb felfedezettje: a balhátvédként, bal oldali középpályásként egyaránt használható játékos állandó kerettag volt a németországi világbajnokság selejtezőin, s a gólerős, jól cselező, kiváló erőnlétű, bombaerős szabadrúgásai miatt Itália-szerte rettegett Grosso 2006 nyarának egyik legnagyobb sztárja volt.

A Chietiben született legényke a Renato Cesarini nevű amatőrklubban tette meg az első lépéseket a profivá válás útján, s már 17 évesen a felnőttek között játszhatott - igaz, a nagyon-nagyon sokadik osztályban. Négy szezon és 47 gól után a balszélső a "nagy" Chietibe igazolt, s a félamatőrök között is megállta helyét, így a Perugia figyelt fel s csapott le rá. Bár sokan csak az excentrikus elnök, Luciano Gaucci újabb sokadik ligából felhozott nevesincs játékosának tartották őt, de mint oly' annyian abból a csapatból (Dellas, Zé Maria, Ahn, Blasi, Obodo, Caracciolo, Miccoli), Grosso is befutott. Serse Cosmi mester kezei alatt hamarosan a Serie A egyik legjobb hátvédjévé nőtte ki magát, de a középpálya minden részén megállta a helyét, sokan csak a Milan nyolcvanas-kilencvenes években regnáló remek játékosához, Stefano Eranióhoz hasonlították őt.

A Perugia, Grossónak is köszönhetően, 2003-ban egészen az UEFA-kupáig jutott, azonban a védőt, hiába volt alapember s futballozott gólerősen, télen eladták a másodosztályú Palermónak. Egyébként a bekk az Interrel tárgyalt sokáig, ám a felek nem tudtak megegyezni egymással, így a Perugia nehéz anyagi helyzete miatt a délieknek adta el őt, hiszen mindenképpen szükségük volt az érte kapott majdnem hárommillió euróra. A játékos nem is sértődött meg a kényszerköltözés miatt: „Perugia hatalmas jelentőségű állomás számomra. Rengeteg fontos dolgot adott nekem és remélem, hogy én is jól szolgáltam őket. Most a Palermóval új kalandokba vágok, s hamarosan visszajutunk az első osztályba”.

Noha áprilisban Grosso a svájciak ellen már a nagyválogatottban is bemutatkozott, nem derogált számára a Serie B, s azt is tudta, hogy ha felkerülnek a legjobbak közé, akkor újra számolhat vele a szövetségi kapitány. Összes számítása bejött: Francesco Guidolin legényei megnyerték a bajnokságot, sőt, az első osztályban a rózsaszín mezesek a szezon egyik meglepetéscsapataként a legnagyobb északi csapatokat is megszorongatták, ráadásul kvalifikálták magukat az UEFA-kupába! A Giovanni Trapattonit váltó Marcello Lippi a selejtezők alatt állandó kerettagként számolt Grossóval, aki középpályásból egyre inkább hátvéddé avanzsált, s szerencséjére éppen ebben az időben tette át székhelyét a bal oldalról a jobbra a Maldini-utód Zambrotta, azaz éppen időben bukkant fel hősünk a Squadra Azzurra szempontjából.

A legjobbak között is kiválóan futballozott, átlagosztályzatai magasan az amúgy is jónak számító 6-os fölött voltak, így be is jelentkezett érte Angliából a Porstmouth, Spanyolországból a Valencia, ottholról a Milan és az Internazionale. Különösen az utóbbi klub edzője, Roberto Mancini sürgött-forgott körülötte, noha Favalli és Womé személyében két válogatott balhátvéd is kerete tagja volt. Tavasszal le is igazolták a célba vett védőt, alig 5.5 millió euróért, s milyen jól tették, hiszen Grosso a világbajnokságon legalább megháromszorozta értékét! A nemzeti csapatban Lippi alatt ugyanis nemcsak hogy alapember lett, de a vb-selejtezők során a skótok ellen idegenben az ő találatával egyenlítettek. Németországban is folytatódott a "Concerto Grosso": végig kiválóan futballozva bekerült a torna álomcsapatába, az ausztrálok elleni nyolcaddöntőben az utolsó percben kiharcolt egy tizenegyest, amit Totti váltott gólra.

A németek elleni elődöntőben a hosszabbítás végén egy csodálatos gólt lőtt a 16-os jobb oldaláról, s a fináléban sem lehetett rá panasz, hiszen végigrobotolta a 120 percet, majd bevarrta tizenegyesét a bal felsőbe, s ezzel megnyerte országának az aranyat. Viszont az Interben nem tudta beverekedni magát a kezdőbe a brazil Maxwell és saját gyenge formája (lásd osztályzatok) miatt, igaz, gyakran volt sérült. 2007 nyarán ezért úgy döntött, hogy átteszi székhelyét Lyonba: a franciák négyéves szerződést kötöttek vele, 7.5 millió euró ellenében. A fentiek miatt csak négy Európa-bajnoki selejtezőn léphetett pályára, de a grúzoknak gólt tudott lőni. Eb-esélyeit jelentősen csökkentette, hogy Zambrotta időközben visszatért a bal oldalra, a veterán jobbhátvéd, Christian Panucci pedig sorsdöntő találatot ért el a skóciai selejtezőn. Grosso szerencséjére Fabio Cannavaro sérülése miatt Panucci középre húzódott, így Grosso az olaszok mind a négy Eb-mérkőzésén szerepelt, rengeteget futva és igen hasznosan.

Következő idénye jó harmadát viszont visszatérő sérülései miatt kihagyta, igaz, 22 bajnokiján is hat sárgát szerzett, többet, mint bárki csapatából. 2009 nyarán bejelentkezett érte a Juventus új edzője, Ciro Ferrrara. A régi-új kapitány, Lippi sem tudja őt nélkülözni, bár feltűnt Grosso utódja az interes Davide Santon személyében.