A szlovák labdarúgó bajnokcsapatként a BL-főtáblára jutott FC Artmedia Bratislava együttesénél igencsak faramuci helyzet alakult ki a Partizan Beograd elleni selejtező-párharc visszavágója óta. Hiszen a szurkolók már-már emésztgetik a sikert, mi több vásárolják a belépőket a hazai mérkőzésekre, a futballisták kissé még ma is hitetlenkednek az elért siker kapcsán.
Borbély Balázs (balra), az Artmedia csapatkapitánya a Partizan Beograd elleni mérkőzés előtt
Borbély Balázs (balra), az Artmedia csapatkapitánya a Partizan Beograd elleni mérkőzés előtt
Így van ezzel a ligetfalui gárda magyar anyanyelvű csapatkapitánya, az októberben 26. születésnapját ünneplő Borbély Balázs is, amikor a Bajnokok Ligájáról, illetve az azt megelőző menetelésről faggatjuk.
- Örülök, hogy másodszorra már sikerült elérnem, gondolom az elkövetkezendő időszak még inkább több elfoglaltságot ad majd önnek. - Általában nincs azzal gond, ha érdeklődők, újságírók rendelkezésére kell állnom, ugyanakkor valóban, a Bajnokok Ligájába jutásunk vélhetően ró ránk egyéb feladatokat az elkövetkezendőkben, mondjuk még legalább hat összecsapást a nemzetközi porondon - felelte mosolyogva a fekete-fehér (s néha kissé zölddel "megbolondított") színű gárda játéktéri első embere.
- No, akkor lássuk, szóval már a bajnoki címük is a kuriózumok közé sorolható, de az azt követő menetelés a selejtezőkörökben… Hogy is volt ez egészen pontosan? - Gyakorlatilag senki sem hitt a sikerünkben, s személy szerint én még most sem tudom elhinni, ami velünk történt. Ha valaki június végén azt mondja nekem, ott lesztek a főtáblán, kinevetem. A kazah bajnok ellen mindjárt bele is szaladtunk egy vereségbe, hiszen tény, utólag ezt már be kell látni, nem vettük komolyan őket.
- Aztán pedig szándékosan kergették őrületbe saját szurkolóikat? - Dehogy, mindenesetre a lényeg, hogy Szencen az utolsó utáni pillanatokban sikerült úgy alakítanunk az összesítést, hogy mi mentünk tovább. Aztán jött ugye egy szintén horrorba illő párosítás a skót Celtic Glasgow ellenében, majd egy újabb csoda, a belgrádi Partizannal, de a lényeg, hogy valamennyi ellenfelünkön túljutottunk
Borbély elfejeli a labdát Djordjevics elől a Partizan Beograd elleni mérkőzésen.
- Apropó Szenc. Miért költöztek már az első párharc visszavágójának alkalmával? - Egészen egyszerűen a pozsonyi Öreg Híd melletti stadionunk, vagyis a ligeti nem felel meg a nemzetközi mérkőzések feltételeinek, ebből eredően a többi összecsapásunkat sem ott, hanem a Téglamezőn vívtuk. Az utóbbi évek kupameccsei alkalmával egyszer sem játszottunk a Ligetben, vagyis már hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy költöznünk kell.
- Akkor viszont folytassuk az igazi aktualitásokkal: ha azt mondom Inter, mi jut először az eszébe? - Az Inter Bratislava csapata, mellyel szeptember 17-én játszunk majd idegenben, remélem, a csapat soraiban velem együtt - a Disznólegelőn lévő stadionjukban. Persze, komolyra fordítva a szót, bizonyára az olasz Internazionale elleni BL-mérkőzésre gondolt, csupán az a gond, hogy én azon nem játszhatok, mivel összegyűjtöttem két sárga lapos figyelmeztetést, s így szeptember 13-án csak a lelátóról szurkolhatok társaimnak. Biztosan nagyszerű élmény lett volna pályára lépni, hiszen a nyitókörben Pozsonyban telt házas mérkőzés lesz, de remélem a milánói San Siro hangulatát megtapasztalhatom úgy, hogy annak a meccsnek még számunkra is lesz komoly tétje.
Borbély Balázs
Születési hely, idő: Dunaszerdahely, 1979. október 2.
Posztja: védő vagy középpályás
Klubjai: DAC Dunaszerdahely (1990-2000), Artmedia Bratislava (2000-)
Magasság, súly: 183 cm, 84 kg.
Élvonalbeli mérkőzések és gólok száma: 178/10
Válogatottság: 4/0 (ligaválogatott)
- Milyen élmény lesz ismét Glasgowba utazni, talán már az utcákat is fel fogják ismerni? - Hát ez egy tényleg mulatságos történet, hiszen amikor a Celtic ellen futballoztunk, a helyiek cukkoltak minket rendesen, mutatták, hogy legalább ötöt kapunk, viszont találkoztunk olyanokkal is, akik feltűnően mosolyogtak ránk. Talán ők a Rangers hívei lehettek? No, ha mindenesetre azok voltak, s magukban talán a zöld-fehéreken kárörvendtek, most ők is eljöhetnek a Téglamezőre játszani. Mindenesetre érdekes lesz a helyzet, de természetesen ellenük is a maximumra törekszünk.
- A csapatával történteket alaposan kiveséztük, egy kicsit azonban foglalkozzunk önnel is. Csapatkapitány az 1898. június 7-én még Pozsonyi Torna Egyesület néven alapított Artmediánál, s nem egy vándormadár típus… - Valóban, korábban tíz esztendeig a dunaszerdahelyi DAC igazolt játékosa voltam, s 2000-ben kerültem a pozsonyiakhoz. Közel fél esztendeje már a szlovák fővárosban is lakom, előtte azonban ingáztam.
- Több szlovákiai magyar futballista neve is sokat mond a drukkereknek, ez azt jelenti, hogy a tehetségen kívül a szakmai feltételek is megfelelőek, ha valaki labdarúgó szeretne lenni? - Én csupán a csallóközi helyzetről beszélhetek, s bizony szerintem a körülmények néha igencsak mostohák, s hogy egy közeli példát mondjak, a győri körülményekkel össze sem hasonlíthatóak. Mindenesetre az én időben soha sem panaszkodtam…
- Mondja ezt úgy, mintha már az rendkívül régen lett volna… - Úgy gondolom, én már 26 évesen a labdarúgásban nem vagyok fiatal, mondhatni középkorúnak számítok, s már a jövőmet illetően is illik gondolkodnom.
- S mire jutott, egy nívósabb bajnokságban való szereplés a cél? - Természetesen ez is felötlik az emberben, s most mondhatnám azt a bejáratott szöveget, hogy anyagilag jobban megérné máshol játszani, ahol esetleg tízezrek előtt szerepelhet egy labdarúgó. Inkább úgy fogalmazok: szeretnék egy erős bajnokságban futballozni, de ez leginkább rajtam múlik, illetve némiképp a menedzsereimen…
- Válogatott? - Nézze, az nagyon valószínű: amíg Dusan Galis a szövetségi kapitány, addig a szűkebb keretbe nem nagyon fogok bekerülni.
- Miért? - Hogy is mondjam… Dolgoztunk együtt az Artmediánál két esztendeig, s akkor nem nagyon kedveltük egymást, de ki tudja, mit hoz a jövő. Egyelőre azonban itt a Bajnokok Ligája, abban szeretnék bizonyítani…