Boudewijn Zenden

nemzetisége:
holland
55/7
születési hely:
Maastricht
ideje:
1976.09.16.
pozíció:
balszélső
magassága:
174 cm
súlya:
70 kg
korábbi klubjai:
Leonidas, MVV, PSV, Barcelona, Chelsea, Middlesbrough
sikerei:
holland bajnok (1997), Holland Kupa-győztes (1996), holland Szuperkupa-győztes (1996, 1997), spanyol bajnok (1999), angol Ligakupa-győztes (2004), európai Szuperkupa-győztes (2005), FA-Kupa-győztes (2006), Community Shield-győztes (2006), vb-negyedik (1998), Eb-bronzérmes (2000, 2004), az Év tehetsége Hollandiában (1997)

Boudewijn - becenevén Bolo - Zenden rendkívül sokoldalú játékos: a balhátvédtől a jobbszélsőig nagyon sok poszton megfordult már klubcsapataiban és a válogatottban is. Bár 2003-ban Grönkjaer és főleg Duff miatt teljesen kiszorult a Chelsea-ből, a Boróban fényesen bebizonyította, hogy korai ám még őt leírni.

A kis Bolo szülőhelyén, az első osztályú MVV Maastrichtban kezdett el komolyabb szinten futballozni, ahonnan az ificsapatból kinőve a PSV igazolta le, még mielőtt a nagyok között bemutatkozhatott volna szeretett klubjában. Az eindhoveni óriásnál kárpótolta magát: első szezonjában beverekedte magát a kezdőbe, bekerült az ifiválogatottba és az Év fiatal focistája lett Hollandiában! Nagyon jó kis társaság jött össze akkoriban a Philips-stadionban (Waterreus, Stan Valckx, Heinze, Bögelund, Ooijer, Wilfred Bouma, Nyikoforov, Abel Xavier, Vink, Rommedahl, Hohlov, Ernst Faber, Artur Numan, Bruggink, Stinga, Luc Nilis, De Bilde s van Nistelrooy): velük lett holland bajnok és kupagyőztes. A balszélsőként játszó Bolo egyre gólerősebben játszott évről-évre (5-7-8-12), így Guus Hiddink 1997-ben a San Marino elleni meccsen a válogatottban is bevetette őt. Végigjátszotta a vb-selejtezőket s ott lehetett a franciaországi világbajnokságon is, sőt, ő lőtte az egyetlen holland gólt a horvátok elleni kisdöntőben! A gól után egy előrebukfencet akart bemutatni, de nem jött össze a dolog s feje tetején landolt.

Franciaországból hazaérve már csomagolhatott is vissza a bőröndjeibe, mert az akkoriban mini-Hollandiát építő Barcelona szerződtette le 12 millió euróért. A Nou Campban van Gaal keze alatt hamar alapember lett, a szurkolók is befogadták, pedig a közönségkedvenc spanyol Luis Enriquét szorította ki. Katalóniában már nem volt olyan gólerős mint korábban, mert néha egészen a hátvédsorba is visszavonták őt s feladata a szélek meghúzása ill. a csatárok (főleg Kluivert) kiszolgálása volt. Rijkaard beválogatta őt a 2000-es, hazai Európa-bajnokság nemzeti csapatába is, ahol szintén nem okozott csalódást a lebőgő Oranjéban, a dánok és a franciák ellen gólt is rúgott. Viszont van Gaal távozása után Rexachnál teljesen kiszorult a kezdő tizenegyből, abban a szezonban mindössze kilenc mérkőzésen játszott, így nem csodálkoztak sokan, amikor Zenden elhagyta Spanyolországot s a jóval barátságtalanabb klímájú Angliába költözött. A Chelsea nyolcmillió eurós ajánlata mindenesetre sokkal elviselhetőbbé tette a hűvös esőket. Egyébként akkori helyzetére jellemző, hogy ügynöke, sportiskola-tulajdonos édesapja jobbnál-jobb ajánlatok közül válogathatott, hiszen bejelentkezett fiáért a Newcastle, a Lazio, a Lyon és az Internazionale is. A kékeknél a hatalmas összeg ellenére sem lett soha alapember Zola, Lucas, Grönkjaer, Le Saux és Babayaro mellett: bár nagy panasz nem lehet játékára, de tőle nem átlagos, hanem kiemelkedő teljesítményt vártak el. Talán 70 kilója is kevéske a marcona albioni védőkhöz s harciasságát sem oktatják a gladiátor-iskolákban - pedig elméletileg lehetne keményebb is, hiszen feketeöves dzsúdós...

Abramovics érkeztével azonnal le is igazolták elé az ír balszélsőt, Damien Duffot, őt pedig egy évre kölcsönadták a Borónak. A kiscsapatban a kezdőben kapott helyet, sőt, ősszel többször is helye volt a Hét válogatottjában (6.7-es átlaggal zárta az idényt) s tavasszal örökre belopta magát a drukkerek szívébe: a Bolton elleni Ligakupa-döntőben ő lőtte a győztes gólt! A nemzeti tizenegyben is állandó kerettag maradt: 50. válogatottságát mesterhármassal ünnepelte s láthattuk őt a portugáliai kontinenstornán is, ahol Overmarsszal, van der Meydével és Robbennel harcolt meg a bal oldali középpályás posztjáért. Mindössze egy félidőt kapott a németek elleni mérkőzésen, akkor sem váltotta meg a világot s ez előrevetítette Oranjebéli sorsát: Overmars visszavonulásával akkor kapott szerepet van Bastentől, ha az Ajaxos és ex-Ajaxos fiatalok (Sneijder, van der Vaart, van der Meyde) ill. az "angolok", van Persie és legfőképpen Arjen Robben éppen sérültek vagy nincsenek formában. 2004 nyarán a Chelsea hajlandó volt ingyen lemondani róla, s bár a francia PSG anyagilag jobb ajánlatot tett neki, Zenden a Premiershipet választotta és maradt a Boróban. Öt góllal és egy gólpasszal járult hozzá a piros-fehérek remek szerepléséhez, s noha osztályzatainak átlaga elmaradt az előző évitől (6.4), lendületes, friss, ötletes játéka üde színfoltja volt a ligának. A fanok által az év legjobbjának választott szélsőt nyáron hívta a Ronald Koeman vezette Benfica is, de a szélső szerződésének lejártával öt évre a friss BL-győztes Liverpoolhoz igazolt.

Zenden az európai Szuperkupa-döntőn a kezdőben kapott helyet, s nem is játszott rosszul, a későbbiekben sem. Ám decemberben olyan súlyos keresztszalag-szakadást szenvedett, hogy be is fejeződött számára az idény s lemaradt a németországi világbajnokságról is. Csak a következő bajnokság elejére épült fel, s ezt is egy kupadöntővel kezdte, a Community Shielddel. Miután Didier Hamann elkerült a klubtól, Rafa Benitez menedzser rendszerint a pálya közepén vetette be a hollandot. Aki éppen mire formába lendült, novemberben újra megsérült térde, s ismét műteni kellett. Márciusra tért vissza, kárpótlásul a kellemetlenségekért Marcello Lippi behívta őt világválogatottjába a Manchester United elleni mérkőzésre.