Gennaro Gattuso életrajza

Gennaro Gattuso
nemzetisége:
olasz
66/1
születési hely:
Corigliano Schiavonea
születési dátum:
1978.01.09.
pozíció:
védekező középpályás
magassága:
177 cm
súlya:
77 kg
jelenlegi klubja:
AC Milan
korábbi klubjai:
Perugia, Glasgow Rangers, Salernitana
sikerei:
ifjúsági olasz bajnok (1997), skót bajnok (1999), Olasz Kupa-győztes (2003), BL-győztes (2003, 2007), európai Szuperkupa-győztes (2003, 2007), olasz bajnok (2004), olasz Szuperkupa-győztes (2004), a FIFA Klubvilágbajnokságának győztese (2007), U-21-es Eb-győztes (2000), 21-szeres U-21-es válogatott, olimpiai résztvevő (2000), vb-résztvevő (2002), Eb-résztvevő (2004, 2008), világbajnok és a torna álomcsapatának tagja (2006), Konföderációs Kupa-résztvevő (2009), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2003)


Hihetetlen győzni akarás, keménység, harcosság, lelkesedés, elszántságtól eltorzult arc, fűnyűvés: ez Rino “Ringhio” Gattuso. Cimborájával Andrea Pirlóval karöltve a válogatottban és a Milanban is alapember, s ha meg nem sérül, láthatjuk a 2008-as Európa-bajnokságon is. Az osztrák-svájci pályagondnokok már készítik is a pótgyeptéglákat...

A kis Rino Corigliano Schiavonea-ben, azaz Olaszország legszegényebb részén, Calabriában nőtt fel, s 12 éves kora óta csak a futballal foglalkozik. A Perugia volt nevelőklubja, ahol már 14 esztendősen a nagyokkal edzhetett, ám első bajnokiját "csak" négy idény múlva játszhatta. 1997-ben nyolc mérkőzést kapott, s ekkor már az olasz utánpótlás-válogatott tagja volt, mellékállásban a Perugia ificsapatával országos bajnok. De nem ezért figyelt fel rá a nagyvilág: a 18 éves játékost ingyen vitte el a skót Rangers, mivel lejárt szerződése az olaszoknál s Luciano Gaucci elnök nem volt hajlandó rendes fizetést adni számára, a futballista pedig nem hosszabbította meg kontraktusát. Viszont a skótok nem voltak skótok, így kaphatta meg Rino (azaz fiatal bika) a Bosman-bébi becenevet.

A kékeknél nem volt könnyű dolga, elvégre abban a remek kis csapatban a középpályán poroszkált a holland Numan és van Bronckhorst, az orosz Kancselszkisz, a német Albertz és Thom, a svéd Thern, a skót Ferguson – s ebben a középpályássorban lett kezdőember! Ám amikor Walter Smith-t felváltotta a kispadon a holland Dick Advocaat, Gattuso kikerült a kezdőből. Olyannyira, hogy októberben kölcsönadták a Salernitánának, majd vissza sem tért Skóciába, hanem 9 millió euró ellenében a Milanhoz igazolt. Itt azonnal kezdőként számoltak vele s Rino nem okozott csalódást, 2000-ben a válogatottban is bemutatkozhatott a svédek ellen, majd részt vett a 2002-es világbajnokságon.

Giovanni Trapattoninál alapemberré lépett elő az Eb-selejtezők alatt, s a góllövéssel sem állt hadilábon, gondoljunk csak az angol válogatott elleni csodagóljára Puhl Sándor nemzetközi búcsúfellépésén. A 2003-as BL-győzelemben is hatalmas szerepe volt, nem véletlenül mondta róla egy szakember, hogy a (z akkori) Real Madridból már csak egy Gattuso hiányzik... Bár sérülései miatt a fináléban csupán öt percet kapott, ám érdemei elismeréseként szerződését egészen 2009 nyaráig meghosszabbították. Láthattuk a 2004-es kontinensbajnokságon is, ahol önmagát hozta: megalkuvás nélkül, bátran és acélkeményen robotolta végig a mérkőzéseket, nem rajta múlott a korai kiesés.

Később is alapember maradt mindkét gárdában, s tavasszal öt ízben is bekerült a világsajtóba:
a, a Liverpool elleni BL-döntőben 11-est érően buktatta Gerrardot az angolok egyenlítő találata előtt, de sokak szerint a játékvezető helytelenül döntött;
b, márciusban azt nyilatkozta, hogy életének nagy álma a Manchester Unitedben szerepelni, hiszen az Old Trafford fantasztikus atmoszférával rendelkezik;
c, nyáron ténylegesen be is jelentkezett érte az angol óriáscsapat, akik őt szemelték ki Roy Keane utódjának;
d, szegény gyerekeket támogató alapítványa, a Forza Ragazzi egy jótékonysági mérkőzést rendezett Messinában, ahol az 1982-es világbajnok olasz válogatottal mérkőzött meg saját Serie A-s és zenészválogatottja;
e, nem ment el egy tisztázatlan feltételekkel tartandó doppingvizsgálatra, ezért kis híján kitették a válogatott keretéből.

A 2005-06-os bajnokságot csúcsformában zakatolta végig, élete legjobb átlagosztályzatát szorgalmatoskodva össze. Decemberben a Schalke 04 elleni BL-visszavágón csúnyán “odanyilatkozott” a dán Christian Poulsennek, aki azelőtt Kakát gyúnyolta ki - fura, hogy éppen a vérszívó Pulsent szúrta ki magán Gattuso, aki pedig ugyanolyan sítlusban futballozik (pontosabban harcol), ahogyan ő maga. A bundabotrány kirobbanásával egyre többször lehetett arról hallani, hogy Rhino Manchesterbe szerződik, Milánóban viszont hallani sem akartak az üzletről. Robotolása nagy szerepet játszott válogatottja 2006-os világbajnoki győzelemében, a Pirlo mögött védekező-robotoló-gyepet nyűvő szűrő a csoportmérkőzések során az Egyesült Államok és Csehország ellen is magabiztosan hozta a kötelezőt, az ausztrálok ellen viszont akadtak kisebb kihagyásai.

Ukrajna ellen a három talján gól ellenére is ő, a vízhordó lett a mérkőzés embere, majd a németek ellen egyenesen karrierje egyik legjobb teljesítményével jeleskedett, futott kilométereinek számával nem is szeretném hergelni az NB I vérprofijait. A franciák elleni fináléban sem lehetett rá panasz, bár láthatóan megilletődötten rugdosta a labdát és Zidane-t. Az utolsó tizenegyes után mérhetetlen örömében alsónadrágján kívül minden ruhadarabját a nézők közé dobta, a FIFA később meg is feddte a "mezítlábas embert". Hazatérve Milánóban kiemelkedő formát mutatott, különösen tavasszal volt elemében. Szeptemberben 300. tétmérkőzését játszhatta a Lille elleni összecsapáson, majd egy BL-, valamint egy Klubcsapatok világbajnoksága-arannyal zárhatta az idényt.

Az új szövetségi kapitány, Roberto Donadoni alatt is alapembere maradt a squadrának, kilenc Eb-selejtezőt harcolt meg. A tornán sérülése miatt csak két alkalommal léphetett pályára, ám mindannyiszor igen gyengén ment neki a játék. Milánóba hazatérve először összerúgta a port Carlo Ancelotti mesterrel, majd zseniálisan futballozott, ám decemberben olyan súlyosan megsérült, hogy egy fél évre kidőlt. Június elején a régi-új kapitány, Lippi magával vitte a Konföderációs Kupára.

Sokszor nyilatkozta, hogy pályafutása során egyszer még visszatér a Rangershez.
“Nem tudom mikor, de egyszer bizonyosan – jelentette ki. - Erős kötelékek fűznek hozzájuk, s van még egy kis befejezetlen munkám az Ibrox parkban.”
Egyhamar természetesen nem kell a skót munkaügyekben illetékes minisztériumhoz fordulnia, hiszen 2007. február 1-jén meghosszabbította szerződését a Milannal egészen 2011-ig, azaz 33 éves koráig.