Dario Simic portréja

A zágrábi születésű fiú a helyi Dinamóban kezdett el futballozni, s klubrekordot döntve már 16 évesen lejátszotta első mérkőzését a horvát bajnokságban. Hét idényt húzott le a piros-fehéreknél, nyert négy bajnoki és négy kupaaranyat. 1996-tól stabil tagja a válogatott keretnek, részt vett az angliai Európa-bajnokságon, majd az 1998-as világbajnokságon is, előbbin epizód-, utóbbin főszerepet vállalva. Erre már Nyugaton is felkapták a fejüket, s az akkoriban internacionális csapatot építő Inter igazolta le, 11 millió euróért.

Simic első Serie A-s fellépésén, a Venezia ellen (6:2) azonnal kezdő volt, majd jó ideig az is maradt, a következő szezonban viszont kiszorult a gárdából. Hector Cúper, majd a Materrazzi-Cordoba kettős érkeztével már nem volt maradása, s bár Marcello Lippi igencsak csábította a Juventushoz, a horvát végül a Milanhoz írt alá, alig ötmillió euróért és Ümit Davaláért cserébe. A nyári világbajnokságon egyébként sérülése ellenére kétszer is pályára lépett, közte az olaszok elleni győztes csoportmérkőzésen.

Némi meglepetésre a Milanban rendszerint szerepet kapott, közép- vagy jobbhátvédként, első idényében rögtön 43 tétmérkőzésen jutott szóhoz. Tavasszal BL- és Olasz Kupa-győztes lett, amikhez augusztusban hozzácsapott egy európai Szuperkupát is, majd a szezon végén bajnoki aranyat akaszthattak nyakába. Az Euro2004 selejtezőit is végigrobotolta, ám 2003 végén súlyos sérülést szenvedett, így elvesztette helyét klubcsapatában. Nem úgy a válogatottban: mindhárom csoportmérkőzésén kezdőként futott ki a pályára Portugáliában.

átékára nem lehetett különösképpen büszke, ráadásul Otto Baricsra, a szövetségi kapitányra kente a kiesést is: "Úgy gondolom, több kiváló játékosunk ült a padon, mint amennyi a pályán volt". 2004 őszén a milanosok hátvédrangsorában a legutolsó helyre csúszott vissza, egész szezonban mindössze két bajnokin léphetett pályára - az Everton és az Atalanta be is jelentkezett érte, ám ő sem szeretett volna távozni, s érdekes módon a vezetők sem akarták elengedni.

Gallianiék később meg is hosszabbították az egyébként sérüléssel bajlódó bekk szerződését egészen 2007-ig. 100 %-os fizikai állapotba kerülve meglepően sokszor játszott a Milanban, így szerződését újabb két évvel, 2009 nyaráig megtoldotta Carlo Ancelotti maestro. Simics visszavette helyét a válogatottban is, négy vb-selejtezőn vett részt, majd az Argentína elleni felkészülési mérkőzésen "vállalt" (szó szerint) egy győztes gólt.

Ez jó alaphang volt harmadik világbajnokságára, ahol Robert Jarni válogatottsági csúcsát is megdöntötte. A brazilok ellen szürkén bekkelt, a japánok ellen kevésszer hallottuk nevét a közvetítésben, az ausztrálok ellen védekező középpályásként összeszedett egy piros lapot, lelkes futballja mellett. Ősszel Paolo Maldini, Kaha Kaladze, Cafú és Alessandro Nesta maródiságát meglovagolva meglehetősen gyakran lépett pályára a védelem különböző posztjain, ám átlagosztályzata szörnyűre sikeredett.

Kilenc Eb-selejtezőn vett részt, ám a Milanból teljesen kiszorult, az idényben összesen négy bajnokin kapott szerepet. Télen bejelentkezett érte a Fulham, az Everton, a Tottenham és a Lokomotív Moszkva is, így nyáron a kontinenstorna után alighanem klubot vált végre.