Willy Sagnol portréja

nemzetisége:
francia
53/1
születési hely:
Saint-Etienne
ideje:
1977.03.18.
pozíció:
jobbhátvéd
magassága:
180 cm
súlya:
78 kg
korábbi klubjai:
Mouintfacon, St. Etienne, Monaco
sikerei:
német bajnok (2001, 2003, 2005, 2006, 2008), Német Kupa-győztes (2003, 2005, 2006, 2008), francia bajnok (2000), német Ligakupa-győztes (2000, 2004, 2007), BL-győztes (2001), Világkupa-győztes (2001), U-21-es vb-résztvevő (1997), a Konföderációs-kupa győztese (2001, 2003), vb-résztvevő (2002), vb-ezüstérmes (2006), Eb-résztvevő (2000, 2004, 2008), az Év csapatának tagja a Bundesligában (2003, 2005, 2006), az Év csapatának tagja az Onze Mondial szerint (2005, 2006), az Év 2. legjobb hátvédje a Bundesligában (2006)


Willy Sagnol azon kevés számú franciák közé tartozik, akiket a németek kedvelnek: igaz, nem sok ilyen kemény és lelkes, technikás szélsőhátvéd szaladgál Európában, főleg nem a Bundesligában.

Sagnol szülőhelyén, a St. Etienne-ben kezdett el futballozni, s az amatőr gyerekklub, a Montfaucon után a helyi zöld-fehér kedvenc, Platini egykori klubja igazolta le a 18 éves védőt. Eltöltött egy évet az első, majd egyet a második osztályban, s meglepően jól játszotta be a jobb szélt, bekerült az U-21-es válogatottba is. Remeklésére felfigyelt a Monaco, s szerződést ajánlottak a húszesztendős hátvédnek. A hercegségbelieknél is folytatta remeklését, részt vett az ifjúsági világbajnokságon, majd mindennek megkoronázásaként bajnok lett a Fabian Barthez, Thierry Henry és David Trezeguet fémjelezte AS-szel. A piros-fehéreknél egyike volt a tehetséges, de még nem befutott fiataloknak, de Bayernnek mindenesetre ennyi is elég volt ahhoz, hogy 2000 nyarán 7.7 millió eurót áldozzon a 23 éves jobbhátvédért.

A bajoroknál a másik francia klasszissal, Bixente Lizarazuval a hátvédsor két szélén BL-győzelemhez segítették klubjukat, s Sagnol akkor sem jött zavarba, ha a védelem másik oldalán vagy éppen a középpályán kellett szerepelnie. Ottmar Hitzfeld mester is elégedett volt vele, mert a gall nemcsak jól védekezett, de több gólpasszt adott a csatároknak, beadásai pedig pontosak és erősek. Nemsokára a válogatottban is bemutatkozhatott, s ott pályára léphetett a 2002-es világbajnokságon is. Stabil kerettag volt a Konföderációs Kupán és a 2004-es Eb-selejtezőin veretlenül menetelő francia együttesnek, de a bajoroknál sem tétlenkedett: bajnok és kupagyőztes lett remek játékkal szolgálva kenyéradóit, s alapemberségét 2003 májusában egy újabb hároméves szerződéssel honorálta a vezetőség.

A portugáliai kontinenstorna után tárgyalt az Arsenallal, ám maradt Münchenben, ahol a kispadon tartotta a válogatott Tobias Raut, viszont a nemzeti tizenegynél az új szövetségi kapitány, Raymond Domenech sokáig nem számított rá. Sagnol többször is felszólalt a médiában, mondván, rutinja, tapasztalata sokat érne a vb-selejtezőkön, míg Domenech a védő rengeteg kihagyását hozta fel ellenérvként. Sagnol 2004 februárjában ugyanis térdsérülést szenvedett, márciusban eltörte alkarját, majd pár nappal később bokaszalag-húzódást szenvedett; júniusban az Európa-bajnokságról küldték haza újabb alkartörése miatt, decemberben pedig ismét bokája kényszerítette kéthónapos kényszerpihenőre.

Játéka sem hagyott akkor mély nyomot benne, de a bőrgatyások szurkolóiban sem. „Az Arsenal és a Juventus már többször is igen élénken érdeklődött iránta, azaz nem valószínű, hogy meghosszabbítaná 2006-ig szóló szerződését” – írtuk róla akkoriban. A 2005-ben újabb bajnoki és kupaaranyat akaszthattak a nyakába, visszakerült a válogatottba is, s egész nyáron azon hezitált, hogy menjen-é Valenciába most, vagy csak egy szezon múlva? Mindenesetre ritka őszintén nyilatkozott a szezonban öt gólpasszt kiosztó jobbhátvéd: "Sokkal több pénzt akarok, mint amit most kapok!". Év végén bekerült az Év európai álomcsapatába is.

„A tekintélyes Kicker osztályzatai alapján az ősszel ő volt a Bundesliga legjobb szélsőhátvédje, s a Kékek között is a kulcsemberek közé emelkedett. Igazi modern szélsőhátvéd, technikai képzettsége és gyorsasága révén hatékony a középpályán is, Domenech kapitány rendre épít is erre" - szólt az indoklás. Éppen akkor kürtölte világgá a média, hogy Sagnol aláírt a Juventushoz, ám pár héttel később mégis meghosszabbította szerződését a Bayernnel, mégpedig egészen 2010-ig. Érdekes magyarázatot adott erre a klub menedzsere, Uli Hoeness, hiszen állítása szerint a Ballacknak a szerződéshosszabbításért felajánlott, de elutasított 30 millió eurót dobták szét jelenlegi játékosaik között, nehogy elveszítsék őket is, s Sagnol mindebből állítólag évi ötmillió euró értékben részesül.

Öt vb-selejtezőn játszott csupán, de Németországban alapembere volt a döntőig menetelő galloknak. Az első csoportmérkőzésen, Svájc ellen bűnrosszul játszott, ritkaságszámba ment, ha jól passzolt, Dél-Korea ellen legalább hajtott, Togo ellen pedig főleg a védekezéssel törődött. A spanyolok és a brazilok ellen viszont már sokkal jobban ment neki, a portugálok sztárjai, Figo és C. Ronaldo sem fogtak ki rajta, a fináléban is jól semlegesítette Grossót. Kapitánya jelölte őt a tizenegyespárbajra is, s Sagnol igencsak magabiztosan lőtte a labdát Buffon hálójába. A 2006-07-es bajnokságban is hozta szokott formáját, nem véletlenül nevezte őt a France Football az Aranylabda 50 jelöltje közé.

Menetrend szerinti sérülése miatt csupán öt Eb-selejtezőn szerepelt s csak 2008 elejére tért vissza a pályákra. Mivel csúnyán összerúgta a port Hitzfelddel, nyáron alighanem távozik, a hírek szerint ötmillió euró fejében az AC Milanba.

Sagnolt a drukkerek igencsak kedvelik rakkolós stílusáért, bátorságáért (gyakran hallani a kórust egy-egy kemény szerelése után: Willíííí, Willííí), ezért is merült fel a franciában, hogy Kahn visszavonulása után szívesen lenne csapatkapitány – egy valamiben máris Kahn örökébe lépett, hiszen 2007 elején bejelentette, hogy elhagyja feleségét és kislányait.