Geremi

Geremi Sorele N'Djitap Fotso - Chelsea FC

nemzetisége:
kameruni
59/5
születési hely:
Batousam
ideje:
1978.12.20.
pozíció:
jobb oldali védekező középpályás, jobbhátvéd
magassága:
180 cm
súlya:
78 kg
korábbi klubjai:
Racing Baffousam, Cerro Porteno, Gençlerbirligi, Middlesbrough, Real Madrid
sikerei:
BL-győztes (2000, 2002), spanyol bajnok (2001), Charity Shields-győztes (2005), Ligakupa-győztes (2005), angol bajnok (2005, 2006), olimpiai bajnok (2000), Afrikai Nemzetek Kupája-győztes (2000, 2002), vb-résztvevő (1998, 2002), a Konföderációs Kupa döntőse (2003), az Év legjobb törökországi idegenlégiósa (1999), az Év csapatának tagja a Premiershipben (2003), a FIFA-világválogatott tagja (2000)

A roppant erőteljes kameruni játékos a Chelsea egyik legszürkébb játékosa, pedig a csapatjátékban nagyon fontos szerepe van, hiszen a kényelmes sztárok helyett neki kell védekeznie és keménykednie, másrészt bármilyen furcsa is, a jelenlegi keretből ő büszkélkedhet a legtöbb trófeával!

A kameruni futógép a walesi edző, John Toschak találmánya: amikor a brit mester Törökországból a Realhoz igazolt, vitte magával a gólkirályt, Baljicsot és a roppant munkabírású Geremit is, akire ekkor figyelt fel a nagyvilág. Geremi első nagynevű profi klubja a hazai nevelőegyesülete után érdekes módon a paraguayi Cerro Porteno volt, onnan került a Gençlerbirligihez - ami azt bizonyítja, hogy nagyon jó menedzsere volt... Persze Kamerunban nem volt ismeretlen a neve, hiszen már 1996-ban bemutatkozhatott Gabon ellen a Szelídíthetetlen Oroszlánok között - 18 évesen! A Cerro után Törökországban futott be igazán, amikor 50 meccsen kilenc alkalommal volt eredményes, s bekerült az Év válogatottjába is. Mindenesetre Toschak Madridban is rendszeresen játszatta kedvencét, aki meg is hálálta a bizalmat, mind a jobbhátvéd, mind a jobb oldali középpályás helyén maradandót alkotott.

2000 volt nagy éve: a Bayern elleni gólja továbbjutást ért a BL-negyeddöntőben, s játszott a győztes döntőn is. Előtte télen megnyerte az első Afrikai Nemzetek Kupáját, majd nyáron olimpiai bajnok lett Sydneyben! Az ünneplés annyira megtetszhetett neki, hogy két év múlva - természetesen az olimpia kivételével - megismételte az egészet! 2001-ben Figo érkezése után McManaman mellett már a 3. helyre szorult vissza a jobb oldali középpályások rangsorában, így kölcsönadták őt az angol Middlesbrough-nak, ahol nagyon jól felvette a neki igazán testhezálló szigetországi stílust, így nem is keltett nagy meglepetést, hogy visszatérte után a Chelsea megvette őt a Realtól, kb. 8 millió fontért.

Ötéves szerződést írtak alá vele, s meglehetősen gyakran is játszott a gárdában, s bár nem tartozik a pengés játékosok közé, de harcossága, rutinja, lelkesedése pótolja egyéb (fejelési, cselezési, labdakezelési) hiányosságait. Legjobban talán az őt Angliába hozó edző, McLaren jellemezte: "Geremi remek játékos, aki a középpálya bármely posztján képes játszani. Nagyon jó atletikus felépítéssel bír - erős és gyors. Nagyon jó ajánlólevéllel rendelkezik, nagyon tapasztalt mind klubszinten, mind a válogatottban". Mourinho alatt viszont szinte teljesen kiszorult a csapatból az edzőkedvenc Ferreira miatt, s nem is csoda, ha télen azt nyilatkozta egy alkalommal, hogy szívesen visszatérne a Boróba...

2003-ban még tagja volt az Év csapatának a Premiershipben, a következő szezonban már csak 25-ször, két év múlva 12-szer léphetett pályára, így ideje lenne hogy távozzon a világválogatottból. Pedig jó ómen a kékeknek Sorele N'Djitap Fotso játéka, ugyanis tucatnyi bajnoki szereplésekor mindössze egyetlen egyszer hagyhatta el vesztesen a gyepet, míg tizenegy alkalommal bezsebelték a három pontot! 2005 tavaszán megszerezte hetedik és nyolcadik aranyérmét is: remélhetőleg Angliában kapott medáliái nem járnak úgy, mint olimpai aranyérme Spanyolországban - amikor 2003-ban kirabolták Geremi madridi lakását, a tettesek elvitték a Sydneyből hozott nyakbavalót is; szerencsére később a hispán rendőrök visszaszerezték tőlük a zsákmányt.

Ott volt a 2006-os világbajnokság selejtezőinek összes fontos mérkőzésén, többek között részese volt a Líbia, Szudán és Egyiptom elleni ponthullajtásoknak, amik később nagyon sokba kerültek a válogatottnak. A mindent eldöntő utolsó selejtezőn szerencséjére nem lépett pályára, pedig ha ő lövi a büntetőt, talán minden másképpen alakul. Odahaza a 2006-07-es bajnokságban századszor léphetett kezdőként pályára a Premiershipben, s kapóra jött neki a Chelsea védelmét sújtó sérüléshullám is. Nagyon régen szerepelt ennyiszer a kezdőben, éppen ezért volt fura, hogy decemberben több fórumon is felröppent távozásának híre: "Miért is hagyná ott Geremi a Chelsea-t? Rendszeresen s nagyon jól játszik - nyilatkozta Barry Silkman, a futballista ügynöke. - Egy kitűnő labdarúgó iránt mindig sokan érdeklődnek, de semmi konkrétat nem hallottunk még. Van még egy év szerződéséből, s nagyon elégedett azzal, ahogyan most dolgai mennek."

Mourinho is kedveli Geremi játékát, ezért is adta el riválisát, Glen Johnson a Portsmouth-nak - igaz, a portugál menedzser földijét, a bizonytalan Paulo Ferreirát az afrikainál is jobban kedveli, többet is játszatja. Bár Geremi csak az nyújtja, amit tud - kőkemény, rengeteg futáson alapuló mezőnymunkát, bombaerős rúgásokkal - de azt minden körülmények között.