Több mint harminc év klubhűség után Pars Krisztián hivatalosan is befejezte pályafutását. London olimpiai bajnoka Szentgotthárdról, középiskolásként került Szombathelyre, a Dobó SE kötelékébe, ahol Németh Pál, a Dobópápa vette a szárnyai alá.
A mesteredző több volt neki, mint egy edző, aki csupán az edzéseit vezeti, „második apjaként” tekintett rá. A sors kegyetlensége, hogy a mester már nem láthatta tanítványát, ahogyan 2012-ben feljut a világ tetejére, három évvel korábban tragikus hirtelenséggel elhunyt. Talán még annál a hat fantasztikus dobásnál is emlékezetesebb pillanat a londoni olimpiáról, ahogyan magyar zászlóval a hátán, egykori edzőjének a portréjával a kezében megteszi a győztesnek járó tiszteletkört.
„Csak egy utcában kell születni Gécsek Tiborral, és olimpiai, világbajnoki érmes lesz az emberből – kezdte humorral átitatott beszédét Németh Zsolt, aki testvérével, Lászlóval együtt a mai napig ápolja és viszi tovább édesapja örökségét a Dobó SE-nél. – Krisztián már fiatalon mindent megtett a sikerért. Szentgotthárdiként hajnalban vonattal ment Körmendre iskolába, majd onnan a tanórái után már indult is az edzésre hozzánk, Szombathelyre, majd este haza. Sokáig minden napja így telt, és a kitartó munka odáig vezetett, hogy rögtön megnyerte az U18-as világbajnokságot.”
Halász Bence olimpiai ezüstérmes kalapácsvető: – Krisztián fél évvel azután lett olimpiai bajnok, hogy kétezertizenkettőben Szombathelyre kerültem. Ennél nagyobb motiváció egy tizenöt éves kissrácnak nem létezik. Utána a tudását évről évre folyamatosan átadta nekem. A sok edzésen, edzőtáborban rengeteg időt töltöttünk együtt, ezalatt nagyon jó baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Azok az apró dolgok, amiket megmutatott, közrejátszottak abban, hogy én is ilyen sportoló és ember lettem. Ő olyan olimpiai bajnok, aki mindig szerény tudott maradni, soha nem vágott fel a sikereivel. |
A szintén vb-ezüstérmes Zsolt édesapja már egy családi vacsoránál megmondta, hogy Krisztiánból akár még olimpiai bajnok is lehet. Neki akkor vált egyértelművé, amikor egy dél-afrikai edzőtáborozás során foci közben egymás között fogadtak: „Ha berúgod a labdát pattanás nélkül a kapuba, olimpiai bajnok leszel!” Krisztián nem tétovázott, gólt szerzett. A többi már történelem.
Méghozzá nem is akármilyen! 2012-ben az olimpia mellett az Európa-bajnokságot is megnyerte. Két évvel később a címvédés is sikerült neki, Zürichben 82.69 méteres egyéni csúccsal állhatott ismét a dobogó felső fokára. A kontinensviadalokról még egy bronzérme van (2010-ből), hat centiméter híján pedig világbajnoknak is mondhatja magát. A vb-ken be kellett érnie két ezüstéremmel (2011 és 2013). Összesen négy olimpián képviselhette a piros-fehér-zöld színeket.
Szombathelyen a főszereplők nem győzik hangsúlyozni, hogy a sikerhez a támogató, szakmai háttér elengedhetetlen. Búza Szabolcs, Gubián Tamás, Igaz Bálint, Csercsics Richárd, Kiss Szilárd mind-mind a háttérben dolgozó szakemberek, akik nélkül Pars saját bevallása szerint sem vált volna ekkora bajnokká.
Pars Krisztián szombaton ünnepélyes keretek között szögre akasztotta a kalapácsot. 42 évesen, egy lenyűgöző pályafutás utolsó pillanataként ő adta át az egyesületi díjakat a sportág jövőjét jelentő fiataloknak, Molnár Marcellnek, Windisch Dávidnak, Fülöp Lászlónak, Zimmermann Lilinek és Viszkeleti Villőnek.
Hogyan emlékszik vissza a 2012-es londoni olimpiára?
Van egy kis hiányérzetem a számszerű eredmény miatt, és azért is, mert Londonban a díjátadó csak másnap volt, ezért nehezen tudtam megélni az olimpiai bajnoki címet. Azóta már sikerült, és a siker sok mindenben megváltoztatta az életem. Nagyon fog hiányozni a versenyzés, semmihez sem hasonlítható az az érzés, amikor az emberből kiszakad valami egy-egy jól sikerült dobás után.
Mit adott önnek a Szombathelyi Dobó SE?
Németh Pali bácsi látta, hogy vannak tehetséges, fiatal gyermekek, akik nagyon sokra vihetik. Mindent annak rendelt alá, hogy sikeresek legyünk, foggal-körömmel ragaszkodott hozzánk, és segítette a fejlődésünket. Egy olyan közeghez tartoztam, ahol láttam, hogy a kemény munkának megvan az eredménye.
Máshol is hasonlóan sikeres tudott volna lenni?
Ezt így nem lehet megmondani. Mivel ez nem csapatsportág, ezért nincs huszonnégy Dobó SE az országban. Pali bácsi és Dobó SE csak egy van, a legjobb helyen voltam.
Milyen tervei vannak a visszavonulását követően, a civil életre?
Egyelőre nincsenek nagy céljaim. Tartom magam a korábbi kijelentésemhez, hogy a pályafutásom befejezése után maximálisan a családalapítással szeretnék foglalkozni. Már főállású apuka vagyok, a kisfiam másfél éves, és tervben van egy kistestvér is!