Atlétika: Az országos csúcshoz mindennek össze kell állnia – Wagner-Gyürkés

„Kimerítő túra után megmártózni a tengerben” – ilyen a tökéletes kikapcsolódás Wagner-Gyürkés Viktóriának. Az Ikarus BSE 31 éves közép- és hosszútávfutója megterhelő szezonon van túl, pihenője alatt éppen ezért nem gondolt az atlétikára, de amióta visszatért a pályára, ismét teljes erőbedobással készül. Az elmúlt időszakban volt idő arra, hogy leülepedjenek benne a sűrű szezon történései, és miután két évvel ezelőtt Achilles-ín-sérülése miatt kellett felhagynia az akadályfutással, ezúttal leginkább annak örül, hogy a fokozott terhelés ellenére egészséges maradt.

„ Korábban előfordult, hogy nem tartottam pihenőt, ám egy ideje már úgy érzem, szükségem van rá, hogy egy-két hétre kikapcsolódjak – mondta lapunknak Wagner-Gyürkés Viktória.  – Ilyenkor nem szoktam a futásról, versenyzésről beszélgetni, de azért természetesen átgondoltam a szezonomat, és bár nem vagyok teljesen elégedett, annak nagyon örülök, hogy sérülések nem hátráltattak. Nem könnyű májustól szeptemberig fenntartani a jó formát, elsősorban a világbajnokságra időzítettük, ám az eredmények nem mindig tükrözik, hogy mennyire felkészülten állunk rajthoz. Június elején például Montessonban még nem voltam a legjobb állapotban, mégis egyéni csúcsot futottam, a szervezők ideális körülményeket teremtettek, és este hűvösebb időben, szinte szélcsendben versenyezhettünk. A vébé után Berlinben közel voltam hozzá, hogy megdöntsem a rekordomat ötezer méteren,   vélhetően           csak azért maradtam el tőle, mert kanyarban a hármas pályán kellett előznöm.”

Mint minden magyar atlétának, Wagner-Gyürkés Viktóriának is életre szóló élmény marad a budapesti világbajnokság, a pálya minden pontján elképesztő hangorkán fogadta a harmincszoros magyar bajnok futót. A 5000 méter dél­előttre tervezett előfutamait a hőség miatt az esti programba tették át, de a meleg így is megnehezítette a versenyzők dolgát, ráadásul a lett Agate Caune kamikazetaktikája mindenféle forgatókönyvet borított. Wagner-Gyürkés a saját tempójában futott, és bár jól hajrázott, elmaradt élete legjobbjától.

„Elsősorban a közönség miatt felejthetetlen élmény a világbajnokság, a teljesítményem hagyott maga után kívánnivalót – tekintett vissza önkritikusan Babinyecz József tanítványa, aki arról is beszélt, hogy mi játszódott le a fejében az előfutam közben. – Rossz érzés volt, hogy lemaradok a többiektől, nem kedvezett, hogy a lassú kezdés után kellett hirtelen iramot váltani, ám akiknek az enyémhez hasonló az egyéni csúcsuk, és vállalták a gyorsabb tempót, őket utolértem a végén. A mentális állapot rengeteget számít, azt pedig nem tudom befolyásolni, hogy milyen lábbal kelek fel a verseny napján. Ha jó napot fogok ki, bármilyen forgatókönyvhöz tudok alkalmazkodni, és ha piros hó esik, akkor sem agyalok, ilyenkor általában alig tudok visszaemlékezni, hogy mi történt futás közben. Amikor meglepődöm egy-egy taktikai húzáson, netán pánikolni kezdek, könnyen kizökkenhetek a ritmusból, ami bizony értékes másodpercekbe kerül.”

Ha az idei szezon fontos volt, mit mondjunk a 2024-esre?! A júniusi római Európa-bajnokság után másfél hónappal olimpiát rendeznek Párizsban, amelyre 5000 méteren 14:52 perc a szintidő – Wagner-Gyürkés Viktória 15:14.24-es egyéni csúcsa alapján reálisabb, hogy a világranglistáról harcolja ki a részvételt. Szentgyörgyi Katalin 15:02 perces országos rekordja viszont nem tűnik elérhetetlennek, és az Ikarus versenyzője bízik benne, hogy a befektetett munka a közeljövőben kamatozik.

„Az országos csúcshoz mindennek össze kell állnia, de fizikailag valóban képes lehetek rá, hogy megdöntsem, az edzések alapján már az idén is futhattam volna tizenöt perc tíz másodpercen belül – hangsúlyozta Wagner-Gyürkés. – A következő már a harmadik szezonom lesz, amióta akadályról ötezer méterre váltottam, és bár magaménak érzem a számot, néha olyan érzésem van, mintha az első világversenyemre készülnék. Ami az olimpiát illeti, a szint nagyon combos, ám a ranglistán már gyűjtöttem értékes pontokat, igaz, ennél többre lesz szükségem. Nehezebb kijutni, mint a világbajnokságra, és hiába futok jó időt egy kevésbé rangos versenyen, mivel nem kapok pluszpontot, kevesebbet ér, mint ha egy erősebb viadalon rosszabbul teljesítek. Matekozni kell, mert ötezren azért nem lehet minden hétvégén versenyezni, de az olimpia egyelőre mindennél fontosabb, utána még mindig kifuthatom, ami bennem van.”