A múlt század hatvanas éveinek közepén már a sport szerelmese voltam, a Körtér mellett laktam, gyakran megfordultam a kőhajításnyira lévő BEAC-pályán. Szájtátva néztem az atlétákat, emitt Gyulai István szögese forgatta ki a salakot, a földes futballpályára meg az akkor már olimpiai bajnok Németh Angéla hajította a gerelyt. Valamilyen verseny lehetett, a rúdugrást egy szőke, mosolygós fiatalember nyerte meg – tátott szájjal néztem, ahogyan a rúd átpattintotta a lécen. Sokkal később, már sportújságíróként ismertem meg, ugyanaz a mosolygós, optimizmust sugárzó ember maradt – a mondatban az ember szón van a hangsúly.
Schulek Ágoston 490 centit ugrott rúddal, a TFSE, majd a Vasas atlétája volt, háromszoros magyar bajnok (1967, 1968, 1969), 1966 és 1971 között nem állhatott fel nélküle az atlétaválogatott. A Testnevelési Főiskola tanári és szakedzői szakán végzett, később mesteredzői címmel egy ideig tanítványa volt többek között Szalma László kétszeres Európa-bajnok távolugró és Bagyula István vb-ezüstérmes rúdugró. Ám sportágáért a legtöbbet talán a versenyzők között és a zöldasztalnál tette. Kiváló közösségépítő képességét sportvezetőként kamatoztatta a Magyar Atlétikai Szövetség elnökeként (majd egy tucat esztendeig) és az Európai Atlétikai Szövetség alelnökeként. Két időszakban a MOB elnökségének tagjaként tevékenykedett (négy éven át alelnökként) – halála után nem véletlenül mondták róla: nem alakíthatja többé a magyar közösség tartását. Számos alapítvány kuratóriumában szolgálta az atlétikát, egyben a magyar sportot. Emellett a TF (később Testnevelési Egyetem) atlétikai tanszékének docense, négy éven keresztül az intézmény általános és szakmai rektorhelyetteseként látta el feladatait – nem mellékesen a gödöllői Szent István Egyetemen is. Mondják, a szűkebb és tágabb értelemben vett atlétacsalád tagjai mindig bizalommal fordulhattak hozzá.
A nyolcgyermekes famíliába született Schulek Ágoston gazdag családi örökséget vitt tovább, mi több, az ősöktől kapott hagyatékot gyarapította. Az elődökhöz méltón fontos küldetésnek tekintette a köz szolgálatát, némiképpen patetikusan fogalmazva a hazaszeretet és az erkölcsiség prioritását. E tekintetben feleségével közösen mérföldkőnek tekinthető kezdeményezést öntöttek formába a rendszerváltoztatás gyermekéveiben: 1993 májusától megszervezték a TF Esték rendezvénysorozatot, amely a magyar örökség fórumaként adott teret együtt gondolkodásra hazáról, nemzetről.
Schulek Ágoston 2011. október 2-án hagyott itt bennünket 68 évesen, ma töltené be a 80. életévét. Ha élnének, a jó baráttal, Gyulai Istvánnal várnák a néhány nap múlva kezdődő atlétikai világbajnokságot. Illetve nemcsak várnák, tevékenyen részt vállalnának, hogy az utolsó napokban minden a helyére kerüljön.