Atlétika: Pars Krisztiánt ösztönzi, hogy a kisfia is láthassa a dobókörben

Már tizenhat műtéten és huszonöt év profi sporton van túl az olimpiai kalapácsvető Pars Krisztián, a legutóbbit tavaly október 28-án végezték annak a lábának a talpélén, amelyen a dobás előtti forgást végzi. A fájdalom a tavalyi, müncheni Európa-bajnokságon jött ki, és bár a műtét jól sikerült, a szerdai MRI szerint továbbra is gyulladásban van a testrész, és az orvosok sem biztatták azzal, hogy sokkal jobb lesz.

„A térdeim rendben vannak, erősíteni és futni tudok, de a dobással vannak gondjaim, mert zavar a mozgásban, hogy a harmadik-negyedik forgásnál már nagyon érzékeny a lábam. Rövid kalapáccsal két forgásig jól megy, minimális fájdalommal, de utána veszítek a gyorsaságomból, és megsínyli a technikám is. Az orvos szerint ennyit bírt ez a láb, két és fél évtizedet, az állapotán átmenetileg javíthatunk, de csak tüneti kezeléseket tudunk végezni – mondta a Nemzeti Sportnak Pars Krisztián. – Összeszorítom a fogam, megpróbálok kijutni a budapesti világbajnokságra, de nem akarok gyógyszereket, fájdalomcsillapítókat szedni, most azon dolgozunk, hogyan lehet ezt összerakni. Ha nem lenne a hazai vébé, már rég azt mondtam volna, vége, ennyi volt, köszönöm.”

Bár a világbajnoki szint nagyon erős, 78 méter, a Dobó SE 41 éves versenyzője a 75 métert nem tartja elérhetetlen célnak, amivel ranglistáról kijuthatna a hazai tornára. Ezt alátámasztja, hogy tavaly 74.32-ig jutott, év elején pedig már újra 72 méter körüli eredményeket ért el az edzőtáborban, idei egyetlen versenyén, a március 4-i dobó országos bajnokságon pedig 70.91 méterig vetette el a kalapácsot.

„A téli magyar bajnokságon nem tudtam elvégezni úgy a mozgást, ahogy szerettem volna, de nem adom fel, a hetvenöt métert még el tudnám érni, de többről már nem álmodom, mert ahhoz teljes, hat hónapos felkészülést kellene egészségesen végigcsinálnom, amit ennyi sérülés és műtét után már biztosan nem bírna el a szervezetem – tette hozzá Pars. – Itthon pedig nincs olyan ember, aki pontosan meg tudná mondani, ennyi idősen hogyan kell úgy edzeni, hogy eredményes legyek, és aki biztosan tudná, mikor mit kell csinálnom, hiszen senkinek sincs tapasztalata benne. Ezerszer gondoltam már arra, ideje abbahagyni, de nem könnyíti meg a dolgom, hogy mégiscsak itt van egy hazai világbajnokság, jó lenne úgy elbúcsúzni, hogy hazai közönség előtt dobhatok egyet, legalább a selejtezőben.”

Így nem tud mást tenni, mint hogy még több időt fordít a regenerációra, mint eddig, hiszen amit régen egy éjszaka alatt kipihent, ma már nem tudja, az edzéseken pedig figyeli azokat a jeleket, amelyeket a teste ad, és az alapján tudja, mi az, amit nem szabad erőltetnie. Ha ezeket betartja, mentálisan is rendben lesz, ami legalább annyira fontos. De negyven fölött nemcsak az ösztönzi, hogy a nyáron hazánk ad otthont a világbajnokságnak, magyar sportolónak jó ideig nem lesz ilyen lehetősége, neki pedig épp beleférhet, de van valami, ami még ennél is jobban jobban motiválja.

„Két hónap múlva születik meg a kisfiunk, Nolen, akit a feleségemmel nagy szeretettel várunk, már a gyerekszoba is be van rendezve, és akinek az érkezése másmilyen kötelezettséggel jár, mint eddig bármi az életemben. Figyelmem középpontjában most már teljes mértékben a család áll, az az első, de egyébként is úgy érzem, az atlétikában én már mindent megtettem, amit tehettem. Az tartja bennem a lelket, hogy ugyan pici lesz, de talán még ő is láthat utoljára a dobókörben”  – tette hozzá Pars Krisztián, aki a világbajnokság előtt négy-öt versenyen szeretne indulni. A két júniusi, bronzfokozatú nemzetközi WA-versenyen Budapesten és Nyíregyházán, a július 7-8-i országos bajnokságon, a július 18-i Gyulai István Memorialon, valamint még egy harmadik, bronzfokozatú viadal is szóba jöhet. Ezekből legalább kettőn hetvenöt méter körül kellene teljesítenie, hogy ott legyen a vb-n.