Gyulai István: a munkája volt a szenvedélye

Vágólapra másolva!

2023.03.21. 10:00

Címkék

Nyolcvan évvel ezelőtt született a legendás sportriporter és sportdiplomata, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) egykori főtitkára, Gyulai István, aki az élet több területén is csúcsra ért, emlékét pedig nemcsak gyermekei, de a hazai sportág is ápolja.

Gyulai István 80 éves lenne – KÉPGALÉRIA A KÉPRE KATTINTVA NYÍLIK

Gyulay István annak ellenére lett a magyar atlétika egyik legismertebb alakja, hogy legnagyobb eredményeit nem a pályán érte el. Ez persze nem jelenti azt, hogy már futóként ne tette volna le a névjegyét, a hatvanas években a Budapesti Honvéd és a BEAC versenyzőjeként 28 magyar bajnoki címet szerzett, a dobogó legfelső fokára állhatott az 1963-as brazíliai Universiadén, két év múlva Budapesten ezüstérmes lett a 4x400m-es váltóval, a kettő között, 1964-ben pedig egyéniben indult a tokiói olimpián.

Kiemelkedő kommunikációs érzéke már versenyző korában nyilvánvalóvá vált, nemcsak közvetlensége miatt, hanem mert beszélt angolul, németül, oroszul, franciául, olaszul és spanyolul is, így tanítványai és első felesége, az Európa-bajnoki bronzérmes atléta, Kazi Olga biztatására jelentkezett a Pályabelépő című tehetségkutató pályázatra, amit megnyert és rögtön állást kapott a Magyar Televíziónál.

Ösztönös tehetségként Gyulai István pályafutása nagyon gyorsan ívelt felfelé, 1970-ben gyakornokként kezdett, de egy év múlva már a televízió munkatársaként, majd 1978-től főmunkatársaként dolgozott. Kiemelkedő nyelvtudásának köszönhetően nemzetközi karrierje is beindult, 1977 és 1989 között a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) főtitkár-helyettesi, 1989-től főtitkári posztját töltötte be, miközben a televízió 1988-ben kinevezte rovatvezetőnek, 1990-ben pedig a sportosztály helyettes vezetője, egy év múlva a vezetője lett. Több száz Telesportot és sportközvetítést vezetve vált országszerte ismertté és népszerűvé.

Gyulai István tudására és felkészültségére több területen is igényt tartottak, ő azonban sosem szakadt el nagy szerelmétől, az atlétikától. Már 1984-ben beválasztották a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) tanácsába, dr. Sír József helyére, majd az 1991-es tokiói világbajnokságon a szervezet akkori elnöke, az olasz Primo Nebiolo kérésére elvállalta a világszervezet főtitkári posztját. 1972 és 2004 között valamennyi téli és nyári olimpián ott volt: először riporterként, később sportdiplomataként, ugyanis 1992-ben abbahagyta a televíziózást, mert rájött, a kettőt nem tudja összeegyeztetni, bár élete végéig az MTV állományában maradt.

Egykori válogatott atlétaként itthon is szerepet vállalt a sportág vezetésében, tíz éven át volt a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) elnökségi tagja, amelynek 2001-es távozásakor tiszteletbeli elnöke lett. Az ő sportdiplomáciai tevékenységének köszönhetően Magyarország több rangos atlétikai világversenyt is rendezhetett ebben az időszakban, többek között az 1994-es mezei futó világbajnokságot, az 1998-as Európa-bajnokságot, a 2001-es ifjúsági vb-t és a 2004-es fedett pályás atlétikai vb-t.

Szerette a téli sportokat is, fiaival, Miklóssal és Mártonnal a kilencvenes és kétezres években fontos szerepet vállalt a magyar bob felélesztésében és abban, hogy csapatunk négy téli olimpián képviselte hazánkat. Gyulai István 2003-ban ment nyugdíjba, és 2006. március 11-én hunyt el Monte Carlóban, emlékét nemcsak négy gyermeke, Miklós (a MASZ jelenlegi elnöke), Márton (az Európai Atlétikai Szövetség tanácsának és végrehajtó bizottságának tagja), Katalin és Júlia ápolja, hanem a magyar atlétika és a sportújságírói szakma is. Az ő nevét viseli a legrangosabb magyar atlétikai verseny, a 2011 óta minden év nyarán előbb Budapesten, majd Székesfehérváron megrendezett Gyulai István Memorial, a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) pedig 2016-ban a Világnapi elismerések helyett alapította meg az éves Gyulai István-díjat.

Gianni Merlo: „István egy igazi barát volt”
„István egy igazi barát volt. Újságíró korától kezdve ismertem, és akkor is tartottuk a kapcsolatot, amikor az AIPS főtitkára volt. Akkoriban egyszer közölte velem, hogy egy nap új ötletekkel fogom vezetni a szervezetet... Igaza volt. Miután az IAAF főtitkárává választották, együtt küzdöttünk az újságírók jogainak védelméért. Egy kiegyensúlyozott, kiváló embert ismertem meg benne, aki a barátom volt” – mondta lapunknak Gianni Merlo, a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) elnöke Gyulai Istvánról.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (World Athletics) megemlékezése
A World Athletics olyan nagyra becsült kollégaként emlékszik a nyolcvan éve született Gyulai Istvánra, aki egész életét a sportágunknak szentelte. Kezdve onnan, hogy válogatott négyszázas futó volt, egészen a sportág egyik nemzetközi vezető pozíciójáig, fáradhatatlanul és nagy képzelőerővel dolgozott az atlétika szolgálatában, amely során számos fontos pozíciót töltött be – tagja volt az IAAF Tanácsának 1984 és 2001 között, valamint a szervezet főtitkára 1991-től 2006-ig. Huszonnyolcszoros magyar bajnokként neve hazájában összefonódott az atlétikával, és jól tudjuk, Gyulai István mennyire örülne, hogy idén szülővárosában, Budapesten rendezik meg az atlétikai világbajnokságot. Barátságos viselkedése, intelligenciája és energiája mindannyiunknak hiányzik az atlétikai közösségben.

GYULAI ISTVÁN EMLÉKÉRE SPORTRÁDIÓBAN

A Hazafutásban Balogh Balázs vendége volt Gyulai Miklós, Gyulai Márton és Gyulai Katalin. Gyulai Júlia Londonból, telefonon jelentkezett be.

AZ ADÁST IDE KATTINTVA HALLGATHATJA MEG!

VÉLEMÉNYEK
Gyulai Miklós: – Fontosnak tartom, hogy azon a területen tudtam maradni, a televíziózásban és az atlétikában, amiben ő is élte az életét, és amit rajta keresztül meg tudtam ismerni. Szerintem mind a négyen próblunk valamit úgy csinálni az életben, amiben benne van ő is. Az emlékét igyekszünk ápolni, március 21-én, a születésnapján mennek az üzenetek egymás között, és ha csak időm engedi, kimegyek hozzá az Erzsébeti temetőbe, gondozom a sírt és elüldögélek mellette kicsit. A fényképe ott van az irodámban, és a gyerekeimnek is szoktam mesélni róla, próbálok átadni valamit abból, amit tőle kaptam. Sajnálom, hogy az unokáit nem ismerheti, mert csodálatos nagyapa lenne.
Gyulai Márton: – Másnap, ahogy hazarepültünk a 2006-os torinói téli olimpiáról, hívtak Monacóból, hogy baj van. Huszonnégy órán belül kint voltunk apunál, de soha többet nem tudtunk vele beszélni. Megvárta az olimpiát, mielőtt elment. Azóta nincs olyan nap, amikor ne szeretnék kérdezni tőle valamit, és van egy kép róla a falamon, amit minden reggel megnézek. Apunak volt egy olyan tulajdonséga, hogy a beszélgető partereivel mindig megtalálta a közös nevezőt, és így volt ez velünk, gyerekeivel is. De nem volt köztünk rangsor, mindannyiran egyenlők voltunk, csak zseniális pedagógiai érzékével felmérte, melyik gyerekével hogyan tudna partner lenni.
Gyulai Katalin: – Az első ami eszembe jut, hogy apu már tizenhat éve nincs köztünk. Mind a négy gyerekével másképp viselkedett, mindenkivel úgy, ahogyan kellett. Mindig mondta, hogy én voltam a kedvenc nagylánya, Julcsi a kedvenc kislánya, Miki a kedvenc nagyfia, és Marci a kedvenc kisfia. Szerintem négyünk közül velem volt a legnehezebb dolga, csak tizenhat éves koromtól lett igazán jó kapcsolatom vele, viszont onnantől kezdve olyan volt, mint egy barát, akire mindig számíthattam. Apu sosem mondta meg, hogy mit hogyan csináljak, viszont ha látta rajtam, hogy a sűrű erdőben vagyok, akkor elkezdett kérdezni, és hagyta, hogy megtaláljam a válaszokat.
Gyulai Júlia: – Tizenhat éves voltam apu halálakor, és borzasztóan zárkózott kamaszként nem tudtam segítséget kérni senkitől, nem nyitottam senki felé, magamban tartottam. Időbe telt a történteket feldolgoznom, és csak a munkámon, a táncművészeten keresztül sikerült, talán nem hiába választottam ezt a szakmát. Csináltam is előadást róla, és csak akkor, az alkotáson keresztül tudtam ezeket az érzéseket igazán megélni, már számomra is biztonságosan. Koreográfus lettem,de kiskoromban az atlétikapályán nőttem fel apu mellett, ami hatással volt rám, és ennek a kettőnek a bennem lévő mélysége miatt éreztem teljesen önazonosnak a témát. Még valami, ha el akarok érni valamit, hegyeket mozgatok meg, amit tőle tanultam, mint ahogy a szakmám iránti szenvedélyt is.