Csupasport: Erős Tibor a 100 kilométeres világbajnokságra készül

– Négy hét kemény munkán van túl, kipihente magát?
– Még fáj itt-ott, de fantasztikus élményen vagyok túl – nyilatkozta hazaérkezését követően Erős Tibor, aki a berlini világbajnokság mellett a szeptemberi Spartathlonra is nagy erőkkel készül. – Ahogy eltelt néhány nap a hazaérkezés óta, úgy tisztult ki a kép. Nem pihentem, itthon folytattam az edzést, s ezalatt volt időm átgondolni az elmúlt heteket. Hosszú volt, de olyan minőségű munkát tudtam most végezni, mint még korábban sosem. Hét napból hatot edzettünk, egyedül hétfőn volt pihenőnapunk. Csodálatos környezetben készültünk Berényi Imrével.

– Berényi Imréről mit érdemes tudni?
– A csapattársam, Münchenben él a családjával, a márciusi száz kilométeres ob-n második lett. Egy multicég megbecsült felső vezetőinek egyike, racionális, irányító típus. A számok, az adatok embere, mindent megtervez, kalkulál, értékel. Svájc mint edzőtáborhelyszín is az ő ötlete volt. Mindent előre eltervezett, körüljárta, hogy lehet elitkártyához jutni, hogy lehet St. Moritzba, az Olimpiai központba bekerülni és hozzájutni azokhoz a lehetőségekhez, amelyekhez a profi sportolók. Annyira komolyan vette, hogy még két bringát is hozott Németországból, hogy legyen más közlekedési és sporteszközünk a lábunk mellett. Örülök, hogy megismertem, szuper ember.

– Említette az elitkártyát. Mit jelent ez pontosan?
– Az elitkártyával szinte ugyanazokat a lehetőségeket kaptuk meg, mint a profi sportolók. St. Moritzban olimpikonok készülnek, s olyanok, akik előtt jelentős világesemény van. Használhattuk az eszközöket és a felvonót, hetente igénybe vehettük a wellnesst is. Mi ezernyolcszázkilencven méter magasan laktunk, s kétezer-ötszázra felvonóval tudtunk menni, ez naponta húszezer forint lett volna, ám az elitkártyával ingyen volt. Teljesen profi körülmények között dolgoztunk.

– Milyen volt a szállásuk? A magaslati levegőt miképp szokta meg?
– Külön apartmanokban laktunk, magunkat kellett ellátni, igaz, a főzőtudásom hagy némi kívánnivalót maga után. A sportolók minden igényét kielégíti ez a helyszín, itt tényleg csak a mozgással kell foglalkozni. Télen egyébként népszerű síparadicsom. Napi két edzésünk volt, Maráz Zsuzsanna irányított távolról. Online edzéstervet kaptunk, s töltöttük fel folyamatosan az adatokat az internetes felületre.

Hetente többször felmentünk kétezer-ötszáz méter magasra, hogy a lehető legjobban kihasználjuk a magaslat adta lehetőségeket. Ilyenkor tényleg úgy éreztük magunkat, mintha a világ tetején lennénk, nem hiába ez St. Moritz szlogenje.

Szinte a felhőkkel voltunk egy szinten, a kislányomnak mondtam is, hogy meg tudom érinteni őket, mire ő azt kérte, vigyek neki haza felhőt. Itt nehezebb volt a munka, más az oxigénszint, a tüdő máshogy funkcionál. Egy hét kellett az akklimatizálódáshoz, ezután éreztem, hogy már rendben vagyok.

A teljes interjút elolvashatja a csupasport.hu weboldalon.