Veronica Campbell-Brown: a sprinter, aki már a mosolyával győzött

A 39 éves sprinterlegenda, a háromszoros olimpiai és világbajnok Veronica Campbell-Brown ezekkel a szavakkal jelentette be visszavonulását a közösségi médiában június végén, hazája olimpiai válogatójának estéjén:

„Ahogy leveszi a szöges cipőit, hogy sohase húzza fel őket többé, ez a lány Clarks Townból boldogan és elégedetten fog elsétálni egy remek futás után. Micsoda utazás volt! Isten kegyelméből, egy jamaicai egyházközségből, Trelawnyból indulva felmásztam a siker létráján, hogy az olimpiák és a világbajnokságok történetének egyik legszínesebb női versenyzője legyek. Az Úré minden dicsőség az én sikereimért. Tehetséggel, akarattal, alázattal áldott meg, és olyan emberekkel vett körül az életben, akik erős oszlopaimként hitelesek voltak és pályafutásom során végig támogattak, a sikerek és a kudarcok idején is.”

„Általános iskolás koromban, talán tízévesen jöttem rá, hogy nekem is lehet esélyem. Sokat futottam és sokat nyertem, és mivel legyőztem minden fiút és lányt, egy idő után felismertem, hogy különleges tehetséget kaptam ajándékba” – emlékezett vissza Campbell-Brown, aki ugyanabba a középiskolába járt, ahová példaképe, Merlene Ottey. Későbbi tanulmányait már az Egyesült Államokban folytatta, ahol egyetemi ösztöndíjat kapott, és a sprintszámok egyik jövendőbeli sztárjaként bántak vele.

Több volt ez, mint megelőlegezett bizalom, ugyanis 18 éves korában már meg is szerezte első olimpiai érmét, a 2000-es sydneyi nyári játékokon Tayna Lawrence, Beverly McDonald és a legendás, akkor már 40 éves Merlene Ottey társaként második lett a 4x100 méteres váltó döntőjében az Egyesült Államok négyese mögött. Berobbanása a felnőttek közé egyáltalán nem volt váratlan, korábban ugyanis megnyerte az ifjúsági (1999) és a junior-világbajnokságot (2000) is 100 méteren, s benne van abban a kilenctagú szűk elitben, amelynek tagjai a két említett utánpótlás-világverseny után felnőttszinten is vb-t tudtak nyerni.

Bár 2000 és 2016 között öt olimpián képviselte hazáját, amelyeken Jamaica egyik legsikeresebb női sprintereként összesen nyolc érmet szerzett, egyik legemlékezetesebb győzelmét 22 évesen, a 2004-es athéni olimpián aratta. A 200 méteres síkfutás favoritja a még nála is három és fél évvel fiatalabb amerikai Allyson Felix volt, aki a fináléban 22.18 másodperces junior-világrekorddal ért célba. Azonban csak Campbell-Brown mögött, aki a kanyar után is tartotta vezető helyét, és 22.05-ös egyéni csúcsával először állhatott az olimpiai dobogó legmagasabb fokára, sőt, az országa (és az egész Karib-térség) első női versenyzője lett, akinek sprintszámban olimpiai aranyat akasztottak a nyakába. Ez még Otteynak sem sikerült, nem csoda, hogy a fiatal lány elsírta magát, miközben hazája himnuszát hallgatta az athéni Olimpiai Stadion hetvenezer nézője előtt.

Hogy aztán két nappal később még egyszer átélje a felemelő pillanatot, amikor Aleen Bailey, Tayna Lawrence és Sherone Simpson társaságában megnyerte a 4x100-as váltót is Oroszország és Franciaország előtt, meglehetősen simán, ugyanis a nagy rivális amerikaiak a második váltást annyira elrontották, hogy be sem fejezték a versenyt.

Veronica Campell-Brown négy évvel később a sprint vitathatatlan királynőjévé vált, Pekingben ő vitte országa zászlaját a bevonulásnál, a pályán pedig történelmi sikert ért el annak ellenére, hogy nem indult valami jól a kínai kalandja. Fő számában, 100 méteren annak ellenére sem indulhatott, hogy ő volt a táv világbajnoki címvédője, mert nem sikerült beverekednie magát a jamaicai csapatba az olimpiai válogatón... Így maradt neki a 200 méter, csak erre kellett koncentrálnia, s miután fejben mindig is erős volt, a döntőben újra legyőzte Felixet, s a keletnémet Bärbel Wöckel 1976-os és 1980-as győzelme után az első nő lett, aki ebben a versenyszámban meg tudta védeni az olimpiai bajnoki címét. Ez azóta sem sikerült senkinek – bár Tokióban honfitársának, Elaine Thompson-Herahnak esélye nyílik rá.

Campbell-Brown legnagyobb ellenfele vitán felül Allyson Felix volt, akit ugyan kétszer legyőzött az olimpián, azonban ugyanennyiszer kikapott tőle a 200 méter világbajnoki döntőjében, 2007-ben és 2009-ben sem bírt vele, összecsapásaik éveken át az adott világverseny legnagyobb párbaját ígérték.

Gazdag pályafutása során 46 érmet nyert nagy atlétikai világversenyeken, 27 aranyat, 16 ezüstöt és 3 bronzot, valamint 100 méteren 49 alkalommal ért el 11 másodpercen belüli eredményt, s e téren csak Merlene Ottey (67) és Shelly-Ann Fraser-Pryce (60) előzi meg az örökranglistán. A 49 alkalomból egyszer Székesfehérváron repesztett 11 másodperc alatt: 2015-ben 10.99-cel nyerte meg a 100 métert a Gyulai Memorialon, s még kétszer, 2011-ben és 2016-ban járt hazánk legrangosabb atlétikai versenyén, de akkor 200 méteren rajtolt. Ám ahányszor csak nálunk járt, mindig nyert.

Utolsó egyéni érmét a 2015-ös pekingi világbajnokságon szerezte: 200 méteren a harmadik helyen végzett a holland Dafne Schippers és honfitársa, Elaine Thompson-Herah mögött, majd éppen Thompson, valamint Fraser-Pryce és Natasha Morrison oldalán megnyerte a 4x100 méteres váltót. A jamaicai sprintváltó egy évvel később, a riói olimpián második lett az Egyesült Államok mögött – s ez az ezüst volt Veronica utolsó érme nagy világversenyen.

Karrierje vége felé más irányt vett az élete, férjétől, az egykori sprinter Omar Browntól 2019 februárjában megszületett kislánya, Avianna, s a koronavírus-járvány miatt Campbell-Brown csak idén tudott visszatérni. Tulajdonképpen, hogy elbúcsúzzon...

„Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki részese volt a sikereimnek: a családomnak, a barátaimnak, a rajongóimnak, a támogatóimnak, az edzőimnek és az ügynökömnek, de különösen a férjemnek, aki az utóbbi években az edzőm is volt – mondta visszavonulása bejelentésekor. – Utam során a sérülések és a visszautasítások miatt rengeteg fájdalmon mentem át, a könnyekről nem is beszélve, de ezek sohasem csökkentették bennem a vágyat, hogy újra leszakítsam a siker és az azzal járó elégedettség gyümölcseit. Ezért büszke és hálás vagyok.”

Hazája nagy becsben tartja, és már korábban a legendák közé emelte, hiszen Herb McKenley, Don Quarrie, Merlene Ottey, Usain Bolt, Shelly-Ann Fraser-Pryce és Asafa Powell mellett szobrot kapott Jamaica fővárosában, Kingstonban, a Nemzeti Stadion előtt.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. július 24-i lapszámában jelent meg.)