Atlétika: „Ez van, ezt kell szeretni” – Vindics a halasztásokról

Az elmúlt három év alatt mintegy két másodpercet javult Vindics Balázs ideje 800 méteren, és ezt a töretlen fejlődést a karantén hónapjai sem tudták megakasztani, egy héttel ezelőtt, a július 2-i Egyéni csúcsok versenysorozatának első viadalán stílusosan 1:46.18-as egyéni rekorddal nyert Veszprémben, amivel vezeti az idei európai ranglistát a középtávfutás norvég nagyágyúi, Jakob és Filip Ingebrigtsen előtt, és a világranglista harmadik helyén áll.

„A fedett pályás szezon után még jól is jött a szünet, legalább ki tudtam pihenni magam, de utána kicsit már zavart, hogy két-három hétig nem volt pályánk, és patakparton, erdőben kellett futnom –   mondta az UTE jelenleg Tatán edzőtáborozó, 26 éves atlétája. – Áprilistól viszont már edzhettünk az MTK-pályán, és jó volt elkezdeni a felkészülést.   A karantén hónapjai alatt sokat voltam otthon, nyugodtabban készülhettem, figyeltem az étkezésre és tartottam magam a heti tíz edzéshez.”

Vindics szerint az elmúlt időszak előnye az volt, hogy jobban tudott koncentrálni a futásra, hátránya pedig a bizonytalanság, hogy nem lehetett tudni, éppen mit halasztanak el, lesz-e bármilyen verseny. De egészen jól kezelte a helyzetet, mert hamar arra jutott, hogy nem érdemes dühösnek lenni amiatt, amit úgysem tud befolyásolni.

„Nem rágódtam sokat rajta, ez van, ezt kell szeretni – folytatta Vindics. – A veszprémi verseny előtt egy héttel már voltak biztató edzéseredményeim, amelyek arra utaltak, hogy kijöhet a lépés. Ugyanakkor ez volt az idei első szabadtéri versenyem, ami nekem sohasem szokott jól sikerülni, az idény végére egy egész másodpercet is szoktam javítani. Néhány tizedet szerintem még ezen is tudok faragni ebben az évben.”

Az „időfaragáson” pedig azért lesz nagy a hangsúly, mert világversenyek híján nincs kézzelfogható cél a profi sportolók előtt, és az olimpiai szinteket is csak december elsejétől lehet újra teljesíteni. De meg lehet fogalmazni kisebb, nagyon is szép célokat: először bemenni 1:46.00 alá, onnan pedig már látótávolságban van az országos csúcs (1:45.37), majd az olimpiai szint (1:45.20). És ha ez megvan, jöhet az 1500 méter.

„Bár egyelőre nem a kedvencem, sokan mondják, jó lenne nekem az a táv, többek között az edzőm is, de úgy egyeztünk meg vele, hogy amíg képes vagyok fejlődni nyolcszáz méteren, addig az marad a fő számom. Majd ha ott megakadok, akkor váltok feljebb”   –   fogalmazott a fedett pályán országos csúcstartó sportoló, aki csütörtökön egyébként éppen 1500-on indul Veszprémben, az Egyéni csúcsok versenysorozatának második állomásán, rá egy hét múlva pedig újra 800-on.

A hazai versenyek közül a Szuper Liga-sorozatot veszi nagyon komolyan, amelybe idén a két országos bajnokság mellett még a július 25-26-i Honvéd-kupa számít bele, és az egy héttel későbbi Budapest Open, a széria döntőjét pedig szeptember 12-13-án rendezik az MTK Budapest zuglói Lantos Mihály Sportközpontjának pályáján.

A nemzetközi lehetőségek viszont eléggé korlátozottak, egyrészt a limitált rendezvények miatt, másrészt azért, mert a bolyban futás miatt szinte sehol sem rendeznek 400 méternél hosszabb futóversenyt, azokon ugyanis speciális körülményeket kellene biztosítaniuk a szervezőknek, akik ezt nem szívesen vállalják – többek között ezért nem lesz közép- és hosszú távú futóverseny a Gyulai Memorialon sem.