Az afroamerikai gyapotszedő fia, aki Hitler előtt nyert olimpiai aranyérmeket

„A sportok királynőjének királya elhunyt” – írta a Népszabadság 1980. április elsején az egy nappal korábban meghalt atlétáról.

A berlini olimpia felejthetetlen hőse, Jesse Owens, eredeti nevén James Cleveland Owens 66 évesen halt meg, tüdőrák végzett vele. A négyszeres olimpiai bajnok az 1936-os berlini nyári játékokon tízszer lépett a pályára – az ő történetét elevenítette fel most az Origo szerzője, Márványi Péter.

Négyszer a 100 méter elő-, valamint középfutamaiban és a döntőben, négyszer 200 méteren, kétszer 4X100 méteren, és hét ugrása volt távolban. A különlegesen arányos alkatú, 180 cm magas, fekete bőrű atléta mind a négy számban aranyérmet nyert. Csak egy ember nem tudta elviselni a 23 éves atléta fantasztikus teljesítményét. Amikor a fajgyűlölő náci vezér Hitlernek üdvözölnie kellett volna páholyában Owenst, hirtelen más dolga akadt, és sietve eltávozott a stadionból.

„Hétéves koromig senki nem nevezett niggernek, de csak azért nem, mert az Alabama állambeli Oakville-ben az első világháború éveiben egy részes bérlő magamfajta gyermeke, rabszolgák dédunokája, majdnem sohasem látta teljhatalmú urát, a fehér embert˜ – beszélt szokatlan őszinteséggel az életéről egy 1970-es interjúban.

„A mi urunk John Cannon volt, fent lakott a dombon egy nagy házban. Földjein nyolc néger család robotolt. Apám Henry Owens nagy területet bérelt, négy fia segített a munkában. Én nem dolgozhattam, olyan beteges voltam, hogy minden télen tüdőgyulladással ágynak estem.˜

„Két télen, amikor apámnak annyi fát sem sikerült szereznie, hogy rendesen fűthessünk, majdnem meghaltam, édesanyám azonban mégis mindig valahogy csak talpra állított. 1921-ben Clevelandbe költöztünk, egészségi állapotom lassacskán javulni kezdett, s már elemi iskolás koromban néha alkalmi munkát vállalhattam; igaz, csak néhány fityinget fizettek.”

„Charles Riley tornatanár volt az első fehér ember, akit közelebbről megismerhettem. Amikor ötödikes koromban azt javasolta, hogy kezdjek atlétikai edzésre járni, nem azért tette, mert felfedezte bennem a jövő bajnokát, hanem éppen ellenkezőleg: mert hullajelöltnek tartott.”

Owens végigveszi, hogy az iskola utáni munkái miatt csak reggel tréningezhetett. Minden nap az órák előtt 45 percet foglalkozott vele Riley, aki rendre hozott neki reggelit is. „Egyél, olyan vagy, mint egy csontváz!"

„Riley atyai jósággal szeretett. Ő tétette meg velem az első lépéseket nemcsak a hírnév felé, hanem a fekete filozófia betegségéből való gyógyulásom irányában is. Riley személye bizonysága volt annak, hogy létezhet szeretet és megértés a különböző fajúak között.Eltelt néhány hónap, de a lábam csak olyan maradt, mint a szalmaszál. Abba akartam hagyni az egészet, mert tudtam, hogy nem kerülök be a csapatba. »Hát ki akarja, hogy már az idén bekerülj? – válaszolta Riley. – A következő péntektől számítva még négy évet kell edzened, Jesse!« Amint megtudtam, hogy nem kell egyik napról a másikra megtáltosodnom, megszerettem a futást, és nyugodtabban tréningeztem kint a pályán. Később 100 yardos távon már az országos középiskolai rekordot megközelítő időt futottam ”

Innentől töretlen volt a fejlődése, még ha bőrszíne miatt újabb és újabb támadások is érték, a sajtó is felkapta, már 1936 előtt nemzeti hőssé vált sokak számára.

1935. május 25-én a michigani Ann Arborban páratlan bravúrt vitt végbe: egy egyetemközi viadalon, 70 perc leforgása alatt négy világcsúcsot ért el. 100 yardon beállította, majd 220 yard gáton és síkon javította a rekordot, s a futószámok közben, csak úgy mellékesen 813 cm-ig szállt a távolugrásban. Ezt az utóbbi, szenzációs világcsúcsát csak 25 év múlva tudták megdönteni.

„1936 nyarán, amikor egyetlen jó ruhámban és a zsebemben összesen 7,40 dollárral hajóra szálltam, hogy Németországba menjek az olimpiára, ugyanazt a görcsös félelmet éreztem. Négerek már máskor is részt vettek és győztek az olimpiákon, de kivételesen sokat vártak tőlem. Miközben Hitler állig felfegyverezte országát az egész világ ellen, az olimpiai játékokat fajelméletének igazolására akarta felhasználni. Valamiképpen tehát Hitler és az árja felsőbbrendűség-mítosza ellen kellett versenyeznem. Négy versenyszámban indultam. Hitler minden reménye legjobb atlétájában, Luz Longban volt: hátha az egyik számban legyőz engem. Én állítottam be a távolugrás világrekordját, s Long volt az egyetlen, aki megközelítette.”

„A selejtezőben Long már első ugrásával megdöntötte az olimpiai rekordot. Amikor én következtem, Hitler felemelkedett a helyéről és távozott. Dühös lettem, halálos gyűlöletet éreztem. Elvétettem az első ugrást. A második eredményem sem volt elegendő a döntőbe jutáshoz. Már csak egy próba volt hátra, s én bizony pánikba estem. A közelemben állt Long, a barátaival beszélgetett. Magas, nagyszerű testalkatú, vöröses-szőke fiatalember volt. Árja. Reszketve odébb álltam. Úgy éreztem, visszakerültem Oakville-be. Megint csak egy nigger maradtam. Valaki váratlanul karon fogott. Megfordultam. Long égkék szeme mosolygott rám: »Sokkal többre képes, be kell jutnia a döntőbe – mondta. – Mi hozta ki a sodrából? Hitler gesztusa?« Magamhoz tértem, feloldódott a görcsös félelem. A harmadik ugrás kitűnően sikerült.”

„A következő néhány estén sokat beszélgettem Longgal, magunkról s a világról. Ez volt életem legszebb barátsága fehér emberrel. A sors úgy rendelte, hogy soha többé nem találkozhattunk. Luz Long meghalt a második világháborúban (Jesse Owens később visszatért Berlinbe, ő lett Long egyik fiának esküvői tanúja is). Négy aranyérmemből három versenyt Long biztatása mellett nyertem meg. A távolugrásban elszántan versenyeztünk, amikor én nyertem, Long – Hitler legnagyobb megdöbbenésére – magához ölelt, majd a dobogón magasba emelte iobb kezemet, s odakiáltotta a nevemet a hatalmas tömegnek, a hideg végigfutott a hátamon. A stadion tömege pedig visszhangozni kezdte a nevemet. Hála Luz Longnak ismét kievickéltem a gyűlölködésből.”

Az Origo ezt követően végigveszi, miként gazdagodott meg az olimpián szerzett minimális tőkéjéből tisztítócéget nyitva, majd miként bukta el újfent szinte mindenét. Hogy 40 éves korára hogy ébredt rá arra, a sport utáni világban képtelen volt megtalálni önmagát. És persze a politikai csatározásokat is, miként próbálta kihasználni a hatalom, vagy épp hajította el, félve a többségében fehérek lakta, a negyvenes-ötvenes években is még erősen kirekesztő déli államok támogatásának elvesztésétől. S arról, miként lett láncdohányos a stressz és depresszió közepette.

Jesse-t a republikánus Dwight Eisenhower elnök végül 1955-ben a sport nagykövetének nevezte ki, később megkapta a két legmagasabb amerikai polgári kitüntetést: 1976-ban Gerald Fordtól az Elnöki Szabadság Érdemrendet, 1990-ben pedig a Kongresszusi Aranyérmet - ezt már nem élhette meg, özvegye vette át helyette.

Mint később kiderült Eisenhower elismerése későn jött, Owens 35 éven keresztül minden nap elszívott egy doboz cigarettát, káros szenvedélyétől képtelen volt megszabadulni, végül halálához is ez vezetett. 1979-ben agresszív tüdőrákot diagnosztizáltak nála, ami 1980. március 31-én, 66 évesen el is vitte a minden idők egyik legnagyobb és legnagyobb hatású sportolóját.