Megszabadulna a béklyótól a gátak fölött repülő debreceni szépség

Ha valakiről, Kerekes Grétáról elmondható, hogy sportcsaládból származik. Édesapja, Kerekes Csaba és nagybátyja, Kerekes György NB I-es futballista volt, édesanyja, Fekete Edit és nagynénje, Fekete Ildikó pedig válogatott atléta. Háromévesen(!) addig nyaggatta szüleit, amíg a bátyjával együtt le nem vitték őt is úszni, és bár az elkövetkező években kipróbálta a teniszt és a táncot is, 14 éves koráig az uszodában maradt.

Az atlétika viszonylag későn, kilencévesen fogta csak meg, amikor 2001 nyarán családostul kint szurkolt a debreceni ifjúsági világbajnokságon. Megtetszett neki a hangulat, a győztesek ünneplése, ő is szorított a város szülötte, a négyszáz méteres gátfutásban induló Pistár Szilvia sikeréért, és pontosan emlékszik arra, melyik versenyszám tetszett neki a legjobban: a lányok százméteres gátfutása, amelyben két magyar is indult, Durkó Eliána és Horváth Dóra.

„Próbáltam megfűzni a szüleimet, hogy vigyenek le az atlétikai pályára, de azt tanácsolták, maradjak az úszásnál, mert az atlétika nagyon kemény sportág” – emlékezett vissza Kerekes Gréta, aki nem hagyta magát, és további négy-öt évig kitartóan rágta szülei fülét, akik nyolcadikos korában végre rábólintottak, és levitték Vona Attilához, édesanyja és nagynénje egykori edzőjéhez.

„Kicsi voltam, alig volt rajtam izom, csetlettem-botlottam, és bár nem voltam ügyetlen, az atlétikához azért több kell. Az edző mondta is, a gyerekből nem biztos, hogy olimpiai bajnok lesz… De átirányított Donka Lászlóhoz, ugyanis én már akkor kitaláltam magamnak, hogy száz gátas akarok lenni, más nem érdekelt.”

A közös munka 2006 őszén indult, a legnagyobb problémát az idő jelentette, Grétának ugyanis már a serdülő korosztályban kellett kezdenie, hetvenhat centi magas gátakkal, ráadásul rögtön száz méteren, a hatvan és a nyolcvan méter az ő tanulási folyamatából teljesen kimaradt.

Segített azonban, hogy csapattársai idősebbek voltak nála, és látta, mit hogyan kell csinálnia. Ott volt például Munkácsy Petra, aki a mai napig a legjobb barátnője, akinek akkor már tizennégy másodperc körüli ideje volt, Grétának viszont az első gátig is alig jött ki a lépés. De nem volt ügyetlen, annyira nem, hogy 2007-ben bejutott az első országos bajnoki döntőjébe, amelyben nyolcadik lett.

„Láttam, mennyire le vagyok maradva, de nem kenődtem el, sőt! Csak motivált a helyzet, otthon közöltem is anyuval: utol akarom érni ezeket a lányokat!” – mondta Gréta, aki aztán évről évre egyre jobb lett. Már az első ifjúsági országos bajnokságán dobogóra állhatott, kijutott a 2009-es korosztályos világbajnokságra, amelyen azonban kiütköztek a hiányosságai. Az EYOF-on bejutott a középdöntőbe, a Nguyen Anasztázia, Komiszár Kriszta, Kerekes Gréta, Loránd Lilla összetételű 4x100-as váltóval második lett, és ma is érvényes ifjúsági országos csúcsot állított fel (46.38 mp).

Juniorkorosztályban aztán már tizennégy másodpercen belül futott, a kanadai Monctonban rendezett világbajnokság mégsem maradt neki jó emlék, elesett a harmadik gátban, és ami ennél is rosszabb, csúnya bokasérülést szenvedett, de a váltóban könnyes szemmel, összeszorított foggal is indulnia kellett, ugyanis nem volt a magyar csapatnak tartalékembere.

„Rossz érzéssel jöttem haza, de szüleim tartották bennem a lelket – elevenítette fel a történteket Gréta, aki a következő évben már úgy utazhatott ki a tallinni a junior Európa-bajnokságra, hogy 13.76 másodperces idejével negyedik helyen állt az európai ranglistán. A versenyt azonban kudarcként élte meg, nem jutott be a döntőbe, barátja és szobatársa, Munkácsy Petra viszont negyedik lett. – Nagyon örültem neki, de végig úgy éreztem, hogy nekem is ott kellene lennem a fináléban, ott akarok lenni!”

A váltó ezúttal is kárpótolta kissé, a Munkácsy Petra, Schmelcz Fanny, Kerekes Gréta, Nguyen Anasztázia összetételű négyes junior országos csúccsal (45.24 mp) hatodik lett, de nem volt százszázalékosan boldog, mert egyre erősödött benne az érzés, hogy ő gátfutó, egyéni sportoló, és egyénileg szeretne elérni valamit.

AMERIKAI KALAND JAMAICAI EDZŐVEL

Kerekes Gréta életének egyik legnagyobb kalandja 2012 januárjában kezdődött, elfogadta ugyanis a nebraskai egyetem sportösztöndíját és az Egyesült Államokba költözött. Több amerikai egyetemtől kapott ajánlatot, amelyeknek megfigyelői a világversenyeken szúrták ki, a nebraskaiak annyira kitartóak voltak, hogy elutaztak Tallinnba és Debrecenbe is, hogy megnézzék a DSC-SI 19 éves atlétáját, aki örömmel mondott igent, főleg miután megtudta, hogy a neves tréner, Billy Maxwell irányítja az edzéseiket. Csak akkor derült ki, miután megérkezett a tengerentúlra, hogy időközben szétválasztották a csoportot fiúkra és lányokra, utóbbiakat az edzőként tapasztalatlan Matt Martinra bízták, aki addig nem is dolgozott a pálya szélén, inkább a fiatal tehetségek felkutatásában jeleskedett. Ez a magyar gátfutó teljesítményén is meglátszott.

„Lelassultam, egyre gyengébb időket futottam, és felszedtem hat kilót, jellemzően nem izmot… – fogalmazott Kerekes. – Nyáron hazajöttem, elindultam az U23-as országos bajokságon, és siralmas teljesítményt nyújtottam, éppen hogy beértem a célba. Emlékszem, utána a lelátón beszélgettünk Dornbach Ildikóval, a Magyar Atlétikai Szövetség akkori szakmai igazgatójával, és ő mondta, hogy döntsem el, csinálom-e vagy sem, mert ennek így nem sok értelme.”

A családjával is szembekerült, ugyanis kint szerelmes lett, és nem akart hazajönni. Akkori párjával végül 2013 szeptemberében átköltöztek egy másik egyetemre, a texasi El Pasóba, ahol egy csapásra megváltozott minden. Kerekes edzője a tapasztalt jamaicai Lacena Golding-Clarke lett, aki három olimpián (1996, 2000, 2004) és öt szabadtéri világbajnokságon (1995, 1997, 2003, 2007, 2009) szerepelt távolugróként és gátfutóként, a 2004-es athéni olimpián ötödik volt 100 méter gáton, és mindig azt mondogatta tanítványainak, ha egy hetet edzene, lefutna ott mindenkit…

„Ez biztosan így is lett volna, néhányszor farmerben mutatta meg a gáttechnikát, mi meg csak néztünk nagy szemekkel, annyira szépen csinálta” – mondta Kerekes, aki 2014 telére újra 14 másodperc alatti eredményre volt képes, aminek annyira örült, hogy azonnal ki is posztolta a Facebookra. Itthon közben megszerezte az első országos bajnoki címét, majd 2015 telén megnyerte a fedett pályás egyetemi bajnokságot is 60 méter gáton 8.32 másodperces egyéni csúccsal.

„Nem bántam meg, hogy Amerikát választottam, mert ha itthon maradtam volna, nem biztos, hogy még atletizálnék. Lázadó tinédzser voltam, amikor kimentem, közöltem a szüleimmel, lehet, hogy vissza sem jövök – folytatta Kerekes. – Kint azonban magamra voltam utalva, önállósodtam, amit itthon nem biztos, hogy megtanultam volna. Nem tudtam hazautazni szüleimhez, ha elfogyott a pénzem, volt, hogy heti húsz dollárból kellett kijönnöm. Felnőttem. Ha nincs az amerikai időszak, nem lennék az az ember, aki most vagyok. Hiszek abban, hogy minden okkal történik.”

ÚGY ÉREZTE, EL VAN ÁTKOZVA

Gréta 2015 júniusában jött haza, de akkor már nagyon fájt a szárkapocs­csontja, amely kint gyulladt be a túlterhelés miatt. Kiutazott ugyan a kvangdzsui universiadéra, de már sétálni is alig tudott, és amikor hazatért, orvosi utasításra két hónapot teljesen kihagyott, nem indult az országos bajnokságon sem. Akkor már el akart költözni Debrecenből Budapestre, és az universiadén Kaptur Éva ajánlotta neki Karlik Pált, aki a hazai rivális Répási Petrát is edzette, így az augusztusi Szuper Liga-döntőn egyeztettek, októberben pedig elkezdődött a közös munka.

Szinte a nulláról, hiszen Gréta eleinte még harminc kilóval is alig bírt guggolni, annyira leépültek az izmai, de a motivációja pótolt mindent: 2016 telén 8.18-as egyéni csúccsal nyerte meg 60 gáton a fedett pályás ob-t, és meghívták a portlandi fedett pályás világbajnokságra. A szabadtéri szezonja azonban rosszul sikerült, az amszterdami Európa-bajnokságon összeakadt a brit Serita Solomonnal, és utolsóként ért célba az előfutamában.

„Azt kérdezgettem magamtól, vajon mi a baj velem, hogy mindig történik valami a világversenyeken? Úgy éreztem, el vagyok átkozva!” A 4x100-as váltó azonban ezúttal is kárpótolta valamelyest, miután 44.34 másodperces országos csúcsot futott Nguyen Anasztáziával, Kaptur Évával és Schmelz Fannival. A következő évben a belgrádi fedett pályás Európa-bajnokság volt az első világverseny, amelyet nem kudarcként élt meg.

Sőt óriási lökést adott neki abban az évben, hogy 13.10-es idejével meghívást kapott a londoni világbajnokságra, amelyen egy századdal maradt le a középdöntőről. A tajpeji universiadén is sokat tanult, például azt, hogyan viselkedjen profibban, amire akkor döbbent rá, amikor elhagyta az akkreditációs kártyáját, s a hiba csaknem a döntőbeli indulásába került.

Ezek után a 2018-as év új kezdetet jelentett Kerekes Gréta életében. A birminghami fedett pályás világbajnokságra betegen utazott el, náthával, köhögéssel küszködve állt rajthoz, a berlini Európa-bajnokságon pedig nem volt formában, és egyre jobban kiütközött, hogy edzőjével már nincs egy hullámhosszon. A német fővárosban fordult meg először a sprinter fejében, hogy nem jár jó úton. Amikor hazajöttek, szeretett volna beszélni a trénerrel arról, hogy frissítsék az edzésmódszereket, de Karlik Pál ebben nem volt partner.

„Ő a saját, régen megtanult edzésmódszerének híve, ami érthető és nem elítélendő, de több mint húszévnyi sportolás után úgy éreztem, többre is képes vagyok, amit csak az edzésmódszer megváltoztatásával tudnék magamból kihozni. Mivel nem sikerült változtatnom a véleményén, muszáj volt más utat találnom” – fogalmazott Gréta, bár tudta ő is, hogy Magyarországon kényes ügy az edzőváltás.

„Felhívtam Tomhauser Istvánt, Baji Balázs edzőjét, aki először alig tudott megszólalni. Időt kért, hogy átgondolja, majd néhány héttel később visszahívott és igent mondott” – mondta Kerekes, aki kérte addigi edzőjét, hogy találkozzanak személyesen, megköszönte neki a közös munkát és a segítséget, amit kapott tőle, de elmondta, úgy érzi, eddig tartott a közös útjuk.

TISZTA LAPPAL, BÉKLYÓ NÉLKÜL

Tomhauser Istvánnal 2018 októbere óta dolgoznak együtt, a csapathoz csatlakozott a tréner egykori tanítványa, az Európa-bajnoki bronzérmes Kiss Dániel is. Gréta saját bevallása szerint vért izzad minden edzésen – de mindig is erre vágyott. Mivel a közös munka már lassan egy éve tart, a feltétlen bizalom kölcsönösen kialakult.

„Sohasem kételkedem abban, amit mondanak, ha azt kérik, cigánykerekezzek körbe a pályán, megteszem, mert elhiszem nekik, hogy az én érdekemben javasolják – mondta Kerekes. – És képesek megnyugtatni – emlékszem, az idei glasgow-i fedett pályás Európa-bajnokság első köré­ben nagyon ideges voltam, mire Pisti csak annyit mondott, »Nyugi, Gréta! Az első kör neked csak bemelegítés…« És tényleg simán ment.”

A közös munka nemcsak gördülékeny, hanem eredményes is: a minszki Európai Játékokon bronzérmet „termett” – Gréta pályafutásának első érmét világversenyen. Sokáig nem volt biztos, hogy ő vagy a legnagyobb hazai riválisa, Kozák Luca utazik-e, aki azonban edzőjével végül lemondta az indulást sérülés miatt. Minszkben nem a megszokott rendszerben versenyeztek, az esélyesek nem egymás ellen futottak, hanem csoportbeosztás szerint, és végül az időeredmények alapján hirdettek sorrendet. Rajta kívül még három rivális, a fehérorosz Elvira Herman, az ukrán Hanna Ploticina és a francia Fanny Quenot volt esélyes a dobogóra, végül utóbbi szorult le róla.

Visszatérve a debreceni klubtárs Kozák Lucára, hazai rivalizálásuk 2016 óta tart és mindketten sokat köszönhetnek ennek versengésnek – ahogy a magyar atlétika is. Az idei Gyulai Memorialon mindketten teljesítették a szintet a dohai világbajnokságra, így ott lesznek a megszokott vb-időponttól másfél hónappal későbbre tolt viadalon.

„Már elvárható, hogy az első körből továbbjussak – mondta Kerekes. – És bár a döntő nem lehet elvárás, úgy érzem, ha végre ledobnám az összes láncot magamról – amelyeket egyébként én pakolok saját magamra –, bármire képes lennék.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. augusztus 17-i lapszámában jelent meg.)