Aki foltot ejtett az „árja faj” büszkeségén

James Cleveland Owens 1913. szeptember 12-én született Alabamában egy tízgyerekes családban, nagyapja rabszolgaként dolgozott a gyapotültetvényeken. Tehetségét középiskolai tornatanára fedezte fel, és ő volt az, aki nem hagyta elkallódni a futás iránt rajongó fiút.

1935-ben és a következő évben is négy aranyérmet szerzett az egyetemi bajnokságon, az első alkalommal 45 perc alatt három világcsúcsot állított fel, s beállított egy negyediket. A távolugrás történetében elsőként ugrotta túl a nyolcméteres álomhatárt, 813 centis eredményét huszonöt évig nem tudták túlszárnyalni. Sikerei dacára sem lakhatott és utazhatott azonban a versenyekre fehér sportolótársaival együtt, és családja fenntartása érdekében szabad idejében dolgoznia kellett.

1936 volt élete legdicsőségesebb és legfájdalmasabb éve. A berlini olimpiát a rendezők a náci Németország erődemonstrációjának szánták, különösen nagy reményeket fűztek a német atléták szerepléséhez. Owens azonban keresztülhúzta számításaikat: megnyerte a 100 méteres és a 200 méteres síkfutást, a távolugrást, valamint tagja volt a 4x100 méteres váltónak is.

Győzelmei foltot ejtettek a „felsőbbrendű árja faj” büszkeségén, a városi legenda szerint Hitler ezért nem is volt hajlandó gratulálni neki. Owens ezt cáfolta, mondván, hogy kezet valóban nem fogtak, de a Führer a páholyából intett neki. Sokkal jobban bántotta, hogy Franklin D. Roosevelt elnök még táviratot sem küldött neki, és a tiszteletére rendezett New York-i fogadásra a szálloda teherliftjén kellett felmennie, mert bőrszíne miatt sem a lépcsőt, sem a felvonót nem használhatta.

Diadalmenete nyomán szponzorokra is talált, de reklámszerződései miatt az amerikai szövetség azonnal megvonta tőle az amatőr státust. Pénzre így végül mégsem tehetett szert, jobb híján cirkuszokban, rendezvényeken szórakoztatta a közönséget: nemcsak 10-20 yard előnyt adott versenytársainak 100 yardon, de még lovakkal is összemérte erejét (és győzött).

Vállalkozásai idővel csődbe mentek, ekkorra azonban kezdték elismerni teljesítményét. Dwight D. Eisenhower elnök a sport nagykövetévé nevezte ki, és az Egyesült Államokat képviselve beutazta a világot.

A láncdohányos atléta halálát 66 éves korában, 1980. március 31-én tüdőrák okozta. Élete végén az elnöktől és a kongresszustól is megkapta a polgári személyek számára adható legmagasabb kitüntetést, emlékét postai bélyeg és 1984 óta utca őrzi Berlinben.