Hol van már Midász király? – Moncz Attila publicisztikája

PEP GUARDIOLA, a Manchester City vezetőedzője egykoron azt mondta: „Imádom a középpályásokat. A legintelligensebb játékosok. Ha tehetném, ezer lenne belőlük a keretemben.” Nem kétséges, a válságból lassan kifelé tartó Citynek éppen középpályásokra lenne most a legnagyobb szüksége, ennek „megfelelően” a télen 130 millió fontért vett három futballistából a legdrágább, a 60 milliós Omar Marmus csatár, míg Abduqodir Husanov (40) és Vitor Reis (30) középhátvéd. Középpályás égen-földön sehol. Tárgyalnak ugyan néhánnyal, így januárban Douglas Luiz (Juventus), Éderson (Atalanta) vagy Andrea Cambiaso (Juventus) még megérkezhet, de már így is valószerűtlen, ami az elmúlt napokban történt. Egyrészt a City Aymeric Laporte 2018-as, 57 milliós transzfere óta nem dobott nagyot a téli piacon, másrészt most sem vett középpályást, pedig Rodri sérülése vagy a két, lassan kifutó „darab”, Kevin De Bruyne, illetve Ilkay Gündogan miatt indokolt lett volna, harmadrészt pedig ott van Erling Haaland eszement, kilenc és fél éves szerződéshosszabbítása.

A több szokatlan lépés előhozta a pletykát, miszerint a klubnál arra számítanak, hogy a Premier League pénzügyi előírásainak megsértése kapcsán kreált több mint száz vádpontból lesz néhány, amiben hivatalosan is bűnösnek találják és egy időre kizárják az átigazolási piacról. Akkor pedig jobb költeni, amíg lehet, különösen akkor, ha Husanov és Vitor Reis a nyáron amúgy is jött volna, így meg jut nekik néhány plusz hónap a beilleszkedésre. Igen ám, de a többség szerint az a világ még nem jött el, hogy a Manchester City megbüntetésével statuáljanak példát. Sokkal inkább arról van szó, hogy „darabra” feltöltsék a keretet – bármi áron. A középpályára meg majd úgyis visszatérnek a sérültek. Kétségtelen, ezt a csapatot sújtotta az egyik legerősebb őszi sérüléshullám, hiszen az idényét szeptemberben fájdalmasan lezáró Rodri mellett hosszabb-rövidebb időre Rúben Dias, John Stones, Mateo Kovacic, Nathan Aké, Manuel Akanji és De Bruyne is kiszállt a buliból. A nagy vészben előfordult, hogy a 19 éves Jahmai Simpson-Pusey-nek kellett kezdenie bajnokin, illetve a BL-ben, míg a mestersége szerint középpályás Matheus Nunes jobbhátvédként próbálkozott. Az ilyen „csodákból” jött össze Guardiola edzői pályafutásának legnagyobb válsága (előfordult, hogy a gárda sorozatban öt tétmérkőzést bukott el!), és bár a Bajnokok Ligájában az FC Bruges elleni második félidővel sikerült megmenekülni az égések égésétől, az alapszakasz-kieséstől, a Premier League aranyáról már nem érdemes beszélni, sőt, még a BL-kvalifikációért is alaposan meg kell majd szenvedni.

Sokkal inkább ez az eredménysor motiválta a nagy téli költekezést, na meg az, hogy ez az utolsó periódus, amikor Guardiola együtt dolgozhat évtizedes barátjával, a júniusban távozó sport­igazgatóval, Txiki Begiristainnal. Talán még együtt akarták, akarják letenni egy Manchester City 2.0 alapjait. A középpályás nélküli piacozás pedig csak első ránézésre furcsa. Bár az is igaz, meglepődtem, amikor azt olvastam, Rodri 2019-es érkezését követően napjainkig mindössze négy klasszikus középpályást – Kalvin Phillipst (Leeds United), Matheus Nunest (Wolverhampton Wanderers), Mateo Kovacicot (Chelsea) és a nyáron a Barcából ingyen visszaszerzett Ilkay Gündogant – igazolt a City. Úgy, hogy eközben az elmúlt egy-két évben az összes nagy hazai és nemzetközi rivális „túltöltötte” a középpályáját, legyen szó például a Real Madridról (Eduardo Camavinga, Aurélien Tchouaméni, Jude Bellingham), a PSG-ről (Vitinha, Fabián Ruiz, Joao Neves), a Liverpoolról (Alexis Mac Allister, Ryan Gravenberch, Szoboszlai Dominik), az Arsenalról (Declan Rice, Mikel Merino) vagy éppen a Chelsea-ről (Moisés Caicedo, Enzo Fernández, Roméo Lavia).

Csakhogy Guardiola a múlt nyáron nem akart szerződtetni, amit a közelmúltban a Brentford elleni 2–2-t követően el is ismert. „A klubtól megkérdezték tőlem, mit szeretnék, és én mondtam, hogy nem akarok új igazolásokat. Sokat elértünk együtt ezekkel a srácokkal, és úgy gondoltam, megint jók lehetünk. Aztán a sérülések után úgy éreztem, mégis ki kellene lépni a piacra.” Savinho és Gündogan érkezett, a minőségi frissítés elmaradt, ráadásul a rentabilitás és a fenntarthatóság szabálya (PSR) miatt az elmúlt években „sikerült” a saját utánpótlást is „kitakarítani”, így nemigen volt kihez nyúlni. Mert az egyik oldalon szép, hogy az elmúlt öt évben 276 millió fontot lehetett a saját nevelésű játékosok (Cole Palmer, Taylor Harwood-Bellis, Liam Delap és a többiek) eladásából kasszírozni, csak közben kevesen maradtak az Etihadban… Akik meg közben jöttek, nos, belőlük jó néhányan fejre álltak. A majdnem 50 millióért vett Kalvin Phillips két bajnokin kezdett, összesen 380 percet játszott és több kölcsönadási szerződést (2) írt alá, mint ahány gólt (0) szerzett az elmúlt két és fél évben. Matheus Nunes még egyik bajnoki idényében sem bírt legalább tízszer kezdeni, Jérémy Doku sérülékenységével pedig talán csak a hétvégén Garmisch-Partenkirchenben a lábát törő, karrierje 23. (!) műtétjén áteső alpesi síző, Nina Ortlieb képes vetélkedni.

És bár Angliában hellyel-közzel a számok stimmeltek (az előző idényben 61.4 százalékkal még mindig a City nyerte meg a labdabirtoklási versenyt, de ilyen alacsony mutatója egyszer sem volt a Pep-korszakban!), az idei futómennyiség (átlagban négy kilométerrel marad el az egy évvel ezelőtti adattól), de legkésőbb a PSG elleni BL-mérkőzés megmutatta, nagy a baj. A Parc des Princes-ben egy csapat valóban „guardiolául” futballozott. A Pep-bébi Luis Enrique a Vitinha, Joao Neves, Fabián Ruiz középpályával főleg a rivális 2–0-s vezetését követően szedte atomjaira a Cityt. Attól kezdve a lövési mutató 18–2 volt a párizsiak javára, a vendégek pedig mindössze 97-szer próbáltak passzolni. Az pedig hiú ábránd, hogy Rodri következő idénybeli visszatérése mindent megold. Társak nélkül nem megy. Bernardo Silva láthatóan elkészült az erejével, Gündogannak lassan jön a levezető kör, De Bruyne kapcsán pedig még az sem biztos, hogy a felek a közös folytatás mellett teszik le a garast. A Guardiola regnálása alatt igazolásokra elköltött másfél milliárd fontból talán kicsit többet kellett volna fordítani a tengely frissítésére. Bár az is lehetséges, hogy a korábban Midász király valóra vált álmának (minden változzon arannyá, amihez hozzáér) hatékonyságával működő katalán álomkettős elveszítette a varázserejét. És nyugalom, a most leginkább kerülgetett Douglas Luiz sem teljesen „Guardiola-kompatibilis”…

A spanyol edző által várt fizikai, taktikai és technikai kvalitásokkal megáldott középpályások kiválasztása már alighanem Hugo Viana feladata lesz. A Sportingtól jó referenciákkal érkezik, de azért másik kávéházba lép be. Eddig jó szemmel kellett válogatnia, most sok pénzzel megtámogatva sokkal inkább okosan. Mert a Manchester City gyakorlatilag bárkit megvehet, de olyat kell vennie, aki illeszkedik a rendszerbe. De hogy ezen aspektusból mi dönt majd például a középpályára kinézett Martín Zubimendi (Real Sociedad), Bruno Guimaraes (Newcastle), Carlos Baleba (Brighton), Éderson, Douglas Luiz, Cambiaso hatos tagjai között, azt legfeljebb ők tudják. Azt viszont mindannyian, hogy bárki is lesz a befutó, nagyon drága lesz.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!