Unai Emery birminghami csodája – bajnokesélyes lenne az Aston Villa?

Jó egy évvel ezelőtt, 2022 októberében kellett távoznia Birminghamből a játékosként kiemelkedő klasszisnak számító Liverpool-legendának, Steven Gerrardnak, aki edzőként nem tudta megváltani a világot a Premier League-ben. Helyét az Aston Villa kispadján egy sikeres, de annál megosztóbb szakember, a spanyol Unai Emery vette át. A négyszeres (!) Európa-liga-győztes, francia bajnok vezetőedző a Villarrealt hagyta ott idény közben a birminghamiek hívására, pedig amikor legutóbb Angliában dolgozott, megbukott az Arsenal menedzsereként. Nos, Emery a kiesőzóna közeléből végül a 7., európai kupaindulást érő helyre vezette a Villát, a 2023–2024-es évadban meg 16 fordulót követően úgy áll a 3. helyen csapatával, hogy a múlt héten a Manchester Cityt és az Arsenalt is legyőzte...

Az előző idény kezdetén pocsékul nézett ki az Aston Villa-projekt, mert 2022 nyarán rengeteg pénzt költött a klub, mégsem állt össze a csapatjáték. Gerrard sok mindennel próbálkozott, de nem talált rá kerete erényeire, így távoznia kellett. A szerződéséből kivásárolt Emery tűzoltónak érkezett – nem volt választása, először a védelmet kellett rendbe tennie. Azután jöhetett a kontrajáték megszervezése, ami annyira jól sikerült, hogy a birminghamiek befutottak a hetedik helyre. A nagy kérdés a 2023–2024-es idény rajtja előtt az volt, hogy ehhez az egyveleghez hogyan nyúl a vezetőség és Emery. Mekkora lesz a nyári költekezés, hogyan alakul a szakmai irányvonal, változik-e a játékfelfogás? A legtöbben arra számítottak, hogy nem lesz nagy változás, Emery pedig jó kupaedzőhöz híven inkább az Európa-konferencialigára helyezi majd a hangsúlyt, a bajnokságban pedig marad a középmezőny.

Egyáltalán nem így lett – kezdjük az átigazolásokkal. A távozók közül egyedül a 21 éves angol támadót, Cameron Archert érdemes kiemelni, aki létszámfelettivé vált Birminghamben, és egészen jó pénzt kerestek rajta, közel 22 millió euró ellenében távozott a Sheffield Unitedhez. Ezzel szemben az érkezők listája jóval hosszabb volt, közte néhány nagyon okos transzferrel. A francia Clément Lenglet a Barcelonától, a belga Youri Tielemans a Leicester Citytől érkezett ingyen, az olasz Nicolo Zaniolo pedig a Galatasaraytól kölcsönben, így gyakorlatilag kiadás nélkül erősödött a védelem, a középpálya és a támadósor is. A két legnagyobb átigazolásnak viszont ára volt: a spanyol Pau Torresért (belső védő, Villarreal) 33 millió eurót, a francia Moussa Diabyért (szélső, Leverkusen) pedig 55 milliót szurkolt le a klub. Az erősítésekkel lett teljes a már amúgy sem gyenge keret: a kapuból azóta is elmozdíthatatlan a világbajnok argentin Emiliano Martínez, előtte egyre több szerepet kap az előző idényt sérülés miatt kihagyó brazil Diego Carlos, a két szélső védő poszton a lengyel válogatott Matty Cash és a francia Lucas Digne is remekel. A középpályán a brazil Douglas Luiz, a skót John McGinn és a múlt nyáron szerződtetett francia Boubacar Kamara annyira jó elegyet alkot, hogy a saját nevelésű, 22 éves Jacob Ramsey és a már említett, nagy reményekkel hozott Tielemans alig jut játéklehetőséghez. És akkor a támadósor: Diaby 3 góllal és 4 gólpasszal már most bizonyította, megérte a pénzét, de a társaira sem panaszkodhat... A másik szélen feltűnő jamaicai Leon Bailey 5 gólt és 4 gólpasszt, míg a középcsatárként tündöklő angol Ollie Watkins már 8 gólt és 6 gólpasszt jegyez.

Ezekkel a futballistákkal összeállt az Emery számára tetszetős, az elképzeléseihez igazodó keret, amelynek játékát is elkezdte átformálni. Hogy milyenre? Nos, alapvetően nehéz megállapítani, mert ahogyan a baszk szakember pályafutása során megszokhattuk, ő inkább az ellenfélhez igazodik, felkészül belőle, meccstervet készít, majd az alapján igazítja el a játékosait. Ettől persze még vannak felismerhető jegyei a Villa játékának. Labdaszerzésben, ütközésben, szerelésben is kiemelkedő, ami a védekezést illeti, míg támadásait, kontraakcióit jobbára kifejezetten gyorsan vezeti és fejezi be, meglehetősen nagy pontossággal. Ha az ellenfél úgy kívánja, a csapat beáll védekezni mély blokkba, s onnan vár az átmenetre, de akkor sem ijed meg, ha labdával kell dominálni, felállt védelmet kell megbontani.

És ettől ennyire jó ez a Villa, amely a Manchester Cityt és az Arsenalt is legyőzte – előbbit Emery mestertervével, utóbbit kisebb-nagyobb szerencsével. Persze ha a statisztikai mutatókat vesszük alapul, alaposan túlteljesítenek a birminghamiek: várható góljaik (xG) számát több mint héttel „lövik felül”, a várható pontok tekintetében pedig közel nyolc egységgel szereztek többet, mint helyzeteik minősége alapján „kellett volna”. Utóbbit tekintve kiemelkednek a PL-ből, de a négy topligát figyelembe véve is harmadikok, ez pedig a legtöbb esetben azt jelenti, hogy előbb-utóbb jön a visszaesés. Ez viszont mindössze annyit tesz, hogy jó eséllyel nem a bajnoki címért verseng majd a Villa, az Európa-liga-indulást érő ötödik-hatodik hely egyike azonban simán meglehet, akár még a BL-rajt is...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. december 16-i lapszámában jelent meg.)