Martin Peters 1966-ban mutatkozott be az angol válogatottban, és bár gyakorlatilag újoncnak számított, nemcsak pályára lépett a németek elleni vb-döntőben, hanem gólt is szerzett a 4:2-re megnyert meccsen (ő lőtte a másodikat, a többi Geoff Hurst nevéhez fűződött). Tagja volt az 1968-ban Eb-bronzérmet nyerő válogatottnak is.
A rendkívül sokoldalú, kétlábas, jól fejelő Peters 67 válogatott mérkőzésén 20 gólt szerzett, és ahogyan Alf Ramsey, az 1966-os sikercsapat szövetségi kapitánya fogalmazott, „tíz évvel megelőzte korát”.
Klubkarrierjét a West Ham Unitedben kezdte (1959–1970), a csapattal 1965-ben Kupagyőztesek Európa-kupáját nyert. Az angol futball első 200 000 fontos játékosaként lett a Tottenham (1970–1975) labdarúgója – UEFA-kupát és két Ligakupát nyert abban az időszakban –, majd a Norwich (1975–1980) és a Sheffield United (1980–1981) sorait is erősítette, utóbbi csapatot rövid ideig edzette is.
A visszavonulása után nem a sportágban elhelyezkedő korábbi kiváló labdarúgót szombat hajnalban álmában érte a halál – derült ki családja közleményéből.