Jön az MU, a színfalak mögött meg nagy a felfordulás az Arsenalnál

Január 21. Az Arsenal rövid hivatalos közleményben tudatja azt, amit már bő egy hete a teljes angol sajtó eldöntött dologként kezelt: távozik posztjáról Sven Mislintat vezető játékos-megfigyelő. A világ egyik legjobb scoutjának tartott, a Borussia Dortmund sikereiben kulcsszerepet játszó Mislintat – akiről itt írtunk hosszabb portrét – megszerzése 2017 végén az Arsenal egyik legnagyobb húzásának tűnt. Bő egy év után mégis távozott a német szakember, egy rövid és semmitmondó közleményt és megannyi kérdőjelet maga mögött hagyva.

De mégis: mi történik a háttérben az Arsenalnál?

EGY ÁTALAKULÁS KÍNJAI

A változás minden esetben konfliktusokkal és problémákkal jár, hát még, ha olyan hosszú ideig tartó „uralmat” kell új rendszerrel helyettesíteni, mint amilyen Arsene Wengeré volt. A legendás menedzser a 2017–2018-as idény végén „lovagolt el a naplementébe”, s az Arsenal 22 év után kezdett el egy Wenger nélküli érát. Úgy, hogy minden szinten változások vannak, pedig épp elég kihívás lehetett így is Unai Emeryt beilleszteni a klub működésébe.

Tavaly augusztusban az orosz-üzbég mágnás Aliser Uszmanov elfogadta Stan Kroenke kivásárlási ajánlatát, így az amerikai üzletember – többek között a Los Angeles Rams (NFL), Denver Nuggets (NBA), Colorado Avalanche (NHL) és a Colorado Rapids (MLS) tulajdonosa, bár a Nuggets és az Avalanche hivatalosan felesége nevén van – átvehette a teljes irányítást az Arsenalnál.

Nem feltétlenül a klubnál évtizedes résztulajdonosi háttérrel bíró Kroenke a legnépszerűbb ember az Arsenal drukkerei körében. Rendre felröppennek összeesküvés-elméletek a sportklubjai segítségével folytatott pénzügyi bűvészkedésről és arról, hogy ez miért nem jó a londoniaknak; a New York Times pedig tavaly ősszel közölt remek cikket arról, hogy a teljes tulajdonszerzés miért érintette érzékenyen az Arsenal kisrészvényeseit, akik kénytelenek voltak eladni egészen minimális tulajdonrészüket szeretett csapatukban.

A tulajdonos (relatív) szűkmarkúsága miatt is sokszor „kapja az ívet”, a szurkolók azt is nehezen nyelték le, hogy a szakvezető Unai Emery nyíltan jelezte, a 2019. téli átigazolási időszakban nincs transzferekre elkölthető keret, csak kölcsönjátékosokkal tud erősíteni. A Kroenke Sports & Entertainment (KSE) egy januári szurkolói fórumon jelezte, nem számíthatnak az Arsenalnál tőkeinjekcióra, ám a KSE nem is szándékozik pénzt kivenni a londoni klubból. A frissen kiadott Deloitte Money League listáján – melyet a klubok bevételei alapján állítanak össze – az Arsenal a 9. helyen áll, a Chelsea és a Tottenham, tehát közvetlen városi riválisai „szendvicsében”. Az más kérdés, hogy az Arsenal (439.2 millió eurós bevétel) jócskán elmaradt a Manchester Unitedtől (666 millió), a Manchester Citytől (568.4 millió), a Liverpooltól (513.7 millió) és a Chelsea-től (505.7 millió).

Különösebben azért az Arsenal szurkolóinak nem kell aggódniuk a pénzügyek miatt, bár ha a csapat sorozatban maradna le a Bajnokok Ligája-szereplésről, az elég kellemetlen következményekkel járhat – a csökkenő bevételek mellett a klub státusát is némiképp megrendítheti. Ugyanakkor a Manchester United példája is jelzi, hogy a BL-szereplés nem élet vagy halál kérdése egy ennyire erős brandnek – kellemetlennek azért kellemetlen, ha nem az elitben szerepel.

Menjünk lejjebb az egyesületi vezetőségben.

Egy hónappal Kroenke teljes hatalomátvétele után az ügyvezető Ivan Gazidis (aki 2009. január 1. óta volt a posztján) távozott az AC Milanhoz. Gazidis volt a fő felelős a Wenger-utódlás levezényléséért, ő, a vezető scout Sven Mislintat, valamint a futballtevékenység operatív irányítója, Raul Sanllehi alkotta azt a háromtagú bizottságot, mely kiválasztotta Unai Emeryt az Arsenal élére. Gazidis utódja Raul Sanllehi lett futballigazgatói munkakörben. Mislintat távozásával (mely február 8-án történik meg) az egykor az FC Barcelonánál dolgozó Sanllehi lesz az egyetlen az Emeryt kiválasztó trióból, aki maradt az Arsenalnál.

Kérdés, hogy a nagy reményekkel hozott, szakmájában igen megbecsült Mislintat miért döntött a távozás mellett – és amíg erről ő maga nem beszél, aligha tudjuk meg pontosan, mi történt a színfalak mögött. A The Guardian szerintGazidis hosszú távú terve az volt, hogy Mislintatból technikai igazgató lesz – egy olyan posztra kerül, amelynek bevezetését a tradicionális menedzserként tevékenykedő Arsene Wenger egyáltalán nem támogatta. Ahogy viszont Gazidis távozott és Sanllehi vette át feladatait, egyértelművé vált: a vezető scoutból nem lesz technikai igazgató, hiszen Sanllehit futballigazgatói szerepbe tették. Ráadásul az Arsenal még egy, a klub stílusáért, akadémiai képzéséért és edzőkiválasztásáért felelős sportigazgatót is keres.

Az általános vélekedés az – bizonyítékok persze nincsenek –, hogy az elég nehéz embernek ismert Mislintatnak nem tetszett a strukturális átrendeződés, mellyel tulajdonképpen fölé helyezték Sanllehit. Ez szerepet játszhatott a döntésében. Az Independent szerint Mislintatot távozásra ösztökélhette az is, hogy a vezetőség nem hajtott rá olyan játékosokra, akiket a vezető scout „erősen javasolt”, Emery a vártnál aktívabban lépett fel átigazolási ügyekben, Sanllehi pedig jó munkakapcsolatot ápol a trénerrel, és szeretné kihasználni jó kapcsolatait erősítésekre – szemben a Mislintat képviselte analitikus-megfigyelői munkával. A szűkülő mozgástér önmagában is elég lehetett a kilépéshez – pláne, hogy Mislintatnak aligha lesz dolga egy új munkahely találásával. A pletykák szerint a Bayern München már érdeklődött iránta…

Tegyük hozzá: a Premier League-ből az Everton példája jól mutatja, hogy kiemelkedő játékos-megfigyelőből egyáltalán nem biztos, hogy jó vezető válik. A liverpooliak 2016 nyarán szerződtették a Leicester City bajnokcsapatának összeállításában kiemelkedő szerepet játszó Steve Walshot, Rijad Mahrez, Jamie Vardy vagy N'Golo Kanté „kifigyelőjét”. Az Arsenal is állítólag kerülgette Walshot, de az egymillió fontos kivásárlási záradékot – óriási pénz ez egy scoutért – végül az Everton tette le, és rögvest ki is nevezete a szakembert futballigazgatónak.

Walsh elköltött nagyjából 150 millió fontot, ehhez képest az Everton a hazai és nemzetközi porondon is gyalázatosan szerepelt az ősszel, az edzőváltásokkal és szurkolói elégedetlenséggel kísért 2017–2018-as idény végén a futballigazgató munkáját megköszönték. Érkezett helyére a PSV-től Marcel Brands, akinek – Walshsal ellentétben – a futballigazgató volt mindig is a feladatköre. Ez ugyan csak egy példa, de elég jól illusztrálja azt, hogy még a legkiválóbb játékos-megfigyelők sem feltétlenül alkalmasak igazgatói-irányítói tevékenységre. Ha az Arsenal óvakodott Mislintatot még erősebb irányítói pozícióba helyezni, akár ez a példa is visszafogottságra inthette a felsővezetést.

ÁTÁLLNAK A SPANYOL VONALRA?

Ha az Arsenal mindenképpen ki akar nevezni még egy technikai igazgatót, akkor nem lenne logikátlan még egy, a spanyol futballból érkező szakembert választani. Nem véletlen, hogy a zuhanyhíradóban azonnal felbukkant Monchi neve, akit az AS Romától kellene átcsábítani. Az 50 esztendős szakembert posztján a világ egyik legjobbjának tartják, a Sevillánál végrehajtott építkezői munkája mindenképpen elismerésre méltó – a klub megfigyelő-hálózatának és utánpótlásrendszerének átalakítása, viszonylag olcsón megszerzett kiváló játékosok sora és az Európa-ligában bemutatott sikersorozat egyaránt a tevékenységét dicséri. És persze a Sevillánál Emery és Monchi együtt dolgoztak, kiváló munkakapcsolatban.

„Három és fél évig remekül dolgoztunk együtt a Sevillánál, jó vele a kapcsolatom. Nagyszerű ember, kiváló szakember. Annyit mondhatok, hogy most élő szerződése van a Romával, és ez a kérdéskör a klub vezetőségére tartozik” – mondta Unai Emery legutóbbi sajtótájékoztatóján Monchiról, amikor az újságírók noszogatták. Hozzátette: könnyű hibát elkövetni, ha a klub sietteti a technikai igazgató keresését, és ezért jobb alaposan átgondolni a döntést. Monchi megszerzése nem lenne olcsó – 2017-ben négyéves szerződést írt alá –, és nyilván a technikai igazgatónak alkalmazkodnia kellene a liga sajátosságaihoz is. Monchi nemrég pont arról beszélt, hogy ez az „átállás” Olaszországban is időt vett igénybe.

Monchi megszerzése mindenesetre logikus és alighanem a szurkolók felé is pozitív jelzés lenne – egyben kialakítana egy olyan szakmai vezetőséget, amelynek tagjai azonos futballkultúrából érkeztek. A Liverpool jó példa arra, hogy mennyi idő elmehet arra, amíg összerakják a megfelelő csapatot – ha minden klappol (kloppol...?), akkor viszont látványos az eredményesség javulása.

Ha nem Monchi, akkor egy volt arsenalos: a „pletykagép” egyelőre az Arsenalhoz kötődő Edu és Marc Overmars nevét dobta ki. A brazil O Globo szerint a brazil válogatottnál dolgozó Edu visszautasította az ajánlatot, mert a selecaónál képzeli el a jövőjét, kitölti 2022-ig szóló szerződését és lojális marad a szövetségi kapitány Tite-hez. Overmars nagy becsben áll az Arsenalnál, 2012 óta dolgozik futballigazgatóként az Ajaxnál, és a Voetbal International szerint a londoniak már lépéseket tettek „elhalászása” érdekében. Ő könnyebben mozdíthatónak tűnik, mint Monchi vagy Edu, hiszen szerződése 2020-ig köti az amszterdami klubhoz. Klubkötődése és az, hogy a PSV-től az Evertonhoz hozott Marcel Brands beválni látszik a Premier League-ben egyaránt mellette szólhat.

Akárki is érkezik, az Arsenalnál összeálló stábnak hamarosan „villantania kellene” valamit. Mert ugyan a klub az 1994–1995-ös idény óta egyszer sem zuhant a 6. helynél mélyebbre a tabellán, ugyanakkor 2004 óta nem volt bajnok és 1994 óta nem nyert nemzetközi trófeát.

Az igazán komolyan vehető „bajnoki hadjáratok” – melyek megerősítenék a hitet a versenyképességben – is elmaradtak az utóbbi időben, az Arsenal ugyan változatlanul a Premier League nagyjai közé tartozik, ám kérdéses, hogy tartani tudja-e a lépést a szabadabban költekező Manchester City, Liverpool, Chelsea és Manchester United kvartettel. Bajnoki cím ebben az idényben sem lesz, oda a Ligakupa-is (ráadásul az ősi rivális Tottenham búcsúztatta az Arsenalt), az Európa-liga megnyerése reális célkitűzés lehet, az FA-kupában pedig a Solskjaerral feltámadó Manchester United jókora falat.

Nyilván senki sem gondolhatta komolyan, hogy Arsene Wenger távozásával egyből szebb, jobb és főleg eredményesebb lesz minden a klub háza táján. Mint azt a 2018–2019-es idény személycseréi is mutatják, a színfalak mögötti átrendeződés még jócskán tart – arra még várnunk kell, hogy kiegyenesedjenek az Arsenal helyzetével kapcsolatos kérdőjelek. A Liverpool mindenesetre bizonyította – akkor is, ha nem nyer bajnokságot –, hogy jelentős (egyben jól célzott) játékospiaci befektetéssel és egy megfelelő szakmai háttérstáb összeállításával, aztán folyamatos építkezéssel létre lehet hozni egy, a szurkolókat lázba hozó projektet.

Meglátjuk, Londonban is sikerül-e ez.

ANGOL FA-KUPA
A 16 KÖZÉ JUTÁSÉRT
20.45: Bristol City (II.)–Bolton Wanderers (II.)
20.55: Arsenal–Manchester United – ÉLŐBEN AZ NSO-n!