Ízelítő a nagyinterjúból: Ízelítő a nagyinterjúból:
– Kedvelted a Babaarcú Bérgyilkos becenevet? A kölyökarcod jelentett bármikor is előnyt vagy hátrányt? (James, London)
– Egyáltalán nem volt probléma ez a becenév. Örülök, hogy én is kaptam. Amikor megérkeztem Angliába, tényleg nagyon kölyökábrázatom volt, de ez nem jelentette azt, hogy nem tudtam akár kegyetlen is lenni. Ha el kellett kaszálnom valamelyik ellenfelem bokáját egy becsúszás során, akkor elkaszáltam. Hogy származott-e ebből előnyöm? A legkevésbé sem. Emlékszem, a családommal Mallorcán nyaraltunk gyerekkoromban, és volt egy csúszda, amin akkor lehetett lecsúszni, ha elmúltál tizenöt éves, és magasabb voltál száznegyven centinél. Én akkor már betöltöttem a tizenötöt, mégsem engedtek lecsúszni. Nagyon kicsi voltam. Későn kezdtem el fizikailag is fejlődni, valójában csak húsz-huszonegy éves koromban. A pályafutásom akkor vett igazi rajtot, amikor a helyi Clausenengenből a Moldéba igazoltam.
– Tényleg Liverpool-szurkoló vagy gyerekkorod óta? (Gemma, Huyton)
– (Nevet.) Amíg élsz, tanulsz, erre csak ezt tudom válaszolni. Nem tudom megerősíteni az értesülésed! Manchester United-szurkoló vagyok. A vérem vörös.
– Milyen volt Sir Alex Ferguson keze alatt dolgozni? (Aubrey Sebulela, Pretoria, Dél-Afrika)
– Patrice Evra azt mondta nekem, hogy nagyon szereti az életet a Juventusnál, de olyan, mintha dolgozni járna. A Carringtonon még a sz...rt is kipréseltük magunkból, de sosem éreztük azt, hogy ez munka. A Főnök mindig azt kérte tőlünk, hogy fejezzük ki magunkat a pályán. Olyan légkört teremtett, ahol az igazság uralkodott. Száz százalékot vártunk el magunktól. A kétezres évtől kezdve elkezdtem jegyzeteket készíteni az edzéseinkről. Most is itt vannak nálam a naplóim Moldéban. Ezeket nézve rájöttem, hogy valami olyat éltünk át, amit csak ott lehetett átélni, mert Sir Alexnek nincs párja. Sohasem prédikált órákig, de amit mondott, annak súlya volt.
– Milyen szavakkal küldött pályára Ferguson az 1999-es BL-döntőben? (Adam Lampard, Notting Hill)
– Semmi különöset nem mondott, Teddyvel viszont hosszasan elbeszélgetett a szünetben, amitől elég sz...rul éreztem magam. Gondoltam: „Tizenhét gólt szereztem neked, többnyire persze csereként, nem akarsz inkább velem beszélni?”. És Teddy beállt. Ez az a pillanat, amikor felszívod magad, és elhatározod, megmutatod neki, hogy nincs igaza. Nem emlékszem már, mit mondott utána, de készült rólunk egy közös fénykép, és tudom, hogy azt gondoltam magamban: „Megérdemled! Megérdemled, hogy mindent megnyerjünk neked!” Érte tettük.
A 2016 májusában készült interjú teljes terjedelmében elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!