Tegnap délutánig Manchester város „vörös” fele ismét futball lázban égett, ahogyan a Manchester United csapata a szerdán Stockholmban esedékes Ajax elleni Európa-liga-döntőre készült. A csapat bizakodva nézett a nagy mérkőzés elé, amellyel José Mourinho csapata indulhatna jövőre a Bajnokok Ligájában. A szurkolók legnagyobb problémája az volt, hogy Chris Smalling és Marouane Fellaini vajon játszhat-e?
Aztán 22.33-kor hirtelen minden változott. A belvárosi sportcsarnok előterében minden piros lett, de ezúttal nem zászlók festették vörösre a falakat, hanem ártatlan fiatalok vére, akik egy popkoncert után élményekkel gazdagon indultak volna haza...
Az biztos, hogy az – európai kontinensen sajnos már szinte megszokott –, újabb civilek ellen elkövetett terror támadás sokként érte a majd félmilliós észak-angliai város lakóit, de az is igaz, hogy ennek ellentételezéseként elementáris erővel tört fel az emberekből a segíteni akarás. Hihetetlen összefogást lehetett tapasztalni az első napon, mindenki azt kereste hogy, hol segíthetne? Ki helyet az autójában, ki szállást ajánlott fel, ki pedig a vérét adta a helyi kórházakban.
Bármi is lesz az eredmény, ma Manchester példát mutatott összefogásból!
Ahogyan azt a reggeli rögtönzött sajtótájékoztatóján Manchester újonnan megválasztott polgármestere, Andy Burnham és az egyik új helyettese, az önkormányzat vezetője, Sir Richard Leese (aki mellesleg City drukker) is elmondta: „Dacára ennek a szörnyű tettnek, Manchester városa mindennél nagyobb egységet mutatott a bajban.”
Manchester (is) United.