Erőszak a London Stadionban: veszélyes úton jár a West Ham

Amikor a West Ham United labdarúgócsapata elhagyta tradicionális otthonát, a Boleyn Groundot (avagy Upton Parkot), a hírek arról szóltak, hogy az új otthonául szolgáló London Stadionban 50 ezerre ugrott a bérletesek száma.

Az 1904 óta a West Ham hazai pályájának számító Boleyn Ground balhéval búcsúzott (az utolsó meccs előtt támadás érte a Manchester United csapatbuszát), a volt Olimpiai Stadion pedig kisebb rendbontások sorával nyitott. Sok kisebb probléma után egy kicsit ijesztő a kép – bár az túlzásnak tűnik, amit egy drukker a BBC-nek mondott a héten („visszaköszöntek a hetvenes évek”), de tény, a rendezőknek és a klubnak sokat kell még dolgoznia a helyzet normalizálásán.

MI TÖRTÉNT SZERDÁN?

A West Ham United–Chelsea Ligakupa-mérkőzésen (2–1) összekaptak a hazai és vendégdrukkerek, akik előbb dobálni kezdték egymást, majd össze is verekedtek, mígnem az egy percen belül beavatkozó rendőrség szét nem választotta a kakaskodókat. Hét fanatikust vettek őrizetbe, a kisebb összecsapások pedig a kifelé, a metróhoz tartó szurkolók között is folytatódtak, itt a rohamrendőrségnek kellett rendet tennie. A West Ham vezetősége a klubnál uralkodó zéró toleranciára hivatkozva jelezte: a beazonosított verekedőket örökre kitiltja a WHU rendezvényeiről.

Slaven Bilic, a „kalapácsosok” horvát menedzsere elfogadhatatlannak nevezte az esetet, míg a Chelsea olasz mestere, Antonio Conte csalódottan kommentálta a balhét.

Az angol Labdarúgó-szövetség (FA) vizsgálatot indított az erőszakos cselekmények miatt, a West Ham pedig csütörtökön tudatta, hogy akár 200 drukkert is kitilthatnak.

„A West Ham United és a London Stadion illetékesei hamarosan befejezik a mintegy kétszáz személy azonosítását. Az érintetteket kitiltják a stadionból a Chelsea elleni Ligakupa-mérkőzésen történt erőszakos incidensek miatt. A biztonsági kamerák, a stadion üzemeltetői, a klub és a londoni rendőrség együttműködése tette lehetővé a gyors azonosítást” – tudatta a klub.

„Ötvenötezren vannak várólistán a klub bérleteire, a balhézókra pont nincs szükségünk. A futballnak sincs szüksége rájuk. Kitiltó határozatok következnek” – közölte a WHU alelnöke, Karren Brady.

ÁRNYAK A MÚLTBÓL

A West Ham United szurkolóinak hagyományosan nem a legjobb a híre, amiért természetesen leginkább a hetvenes évektől aktív hírhedt huligáncsoport, az ICF (Inter City Firm) felelős, melynek tevékenységét több könyvben és filmben is megénekelték. Ettől függetlenül a Boleyn Ground a közelmúltban nem számított már valami pokoli arénának, bár tény, több játékos megjegyezte, hogy volt egyfajta megfélemlítő hatása a szűk, a pályára szinte „ráomló” lelátójú helynek.

A volt Olimpiai Stadionra ez nem áll – a London Stadion a futópálya miatt tágas, nem „futballstadionos”, és ez a hangulatra is kihat. A West Ham szurkolói fórumain rendre panaszkodtak a törzsszurkolók arra, hogy a nagy távolságok miatt nehéz egyáltalán meghallani, mikor „indul be” egy-egy szekció a dalokkal, így aztán az együtt éneklés sem éppen könnyű. Az atmoszféra annyira visszafogott volt, hogy a Southampton elleni bajnokin a hangszórókból plusz szurkolói hangokat kezdtek játszani, ez pedig nem feltétlenül keltett jó benyomást... A Chelsea elleni Ligakupa-meccsen ezzel nem volt baj, drukkerek sora számolt be arról, hogy végre igazi meccshangulat uralkodott a London Stadionban. Csakhogy...

FENYEGETŐ ATMOSZFÉRA

Csakhogy jött a szinte borítékolható balhé. Ez nem volt nagy, ám aggasztó, hogy a Watford, a Sunderland, a Middlesbrough és az Astra Giurgiu elleni mérkőzésen is volt rendbontás, aminek nyomán eddig a szezon során 23 szurkoló „repült” kitiltó határozattal. A mostaniak nélkül.

„Egy kicsit olyan volt, mintha a hetvenes évekbe mentünk volna vissza. Repültek a székek, a pénzérmék, rémálomszerű volt ez az este. Ha nem zárják be ezt a stadiont, akkor valakit még megölhetnek benne. Azt hiszem, voltak olyanok, akik csak a balhé kedvéért érkeztek. És ha már kitört a balhé, ott akartak lenni a frontvonalban” – fogalmazott a BBC-nek a vendég Chelsea egyik drukkere, Ian.

A Guardian West Ham-drukkereket kérdezett meg. Az író John Stern kifejezetten fenyegetőnek írta le a meccs után, a stadionon kívül uralkodó atmoszférát, rendszeres rendőri közbelépésekkel. Komoly verekedés nem tört ki, ám a leírás alapján elég nyomasztó káosz uralkodhatott a London Stadion körül.

„Nem láttam verekedést, de a fenyegetés gomolygó ködét igen. Nem segített ezen sokat a hatalmas rendőri jelenlét sem, úgy tűnt, hogy nem tudják, pontosan mit is csinálnak. A szurkolóirányítás teljes hiánya botrányos és veszélyes” – írta.

ALULKÉPZETTEK

Hazai és vendégdrukkerek egységes véleménye eddig, hogy az egyik legnagyobb gond az arénán belüli rendezők és biztonsági őrök rutintalansága és alacsony színvonalú munkája. A stewardokat nem a West Ham, hanem a stadiont üzemeltető cég, a London Stadium 185 fogadja fel, és az egybecsengő beszámolók szerint sokan közülük nem elég képzettek a futballmeccsekhez, és nem is ismerik megfelelően a szurkolói miliőt.

A szezon elején a West Ham-drukkerek között is előfordultak összecsapások, illetve dulakodtak a szurkolók a stewardokkal is – a szikra az volt, hogy sokan állva szerették volna buzdítani a csapatukat, mások meg azt követelték, hogy a felállók üljenek vissza, hisz így nem lehet látni. A rendfenntartókat ráadásul sokáig minden meccsen új helyre irányították, így nem alakulhatott ki kapcsolat köztük és a rájuk bízott szektor szurkolói között.

A cég megpróbált hatékonyabb gárdát összeállítani, felvett több embert a WHU régi stadionjának biztonsági gárdájából.

„Nem megfelelő a stadionon belüli biztosítás, mert a létesítmény tulajdonosai veszik fel a biztonsági embereket. A stewardok közül sok a fiatal kölyök, az égvilágon semmi futballtapasztalatuk nincs. Nem tudják, mit tegyenek, ha valami baj történik, s ez nem elsősorban az ő hibájuk – alulfizetettek és fiatalok –, de ez a problémák egyik fő oka. Legyünk őszinték, a legtöbb futballklubnak vannak bajkeverői, akik ki tudják használni a biztonsági rendszerben mutatkozó gyenge pontokat. A Boleyn Groundhoz hasonlóan a saját biztonsági embereinket kellene alkalmazni. A rendőrség a Chelsea elleni meccsig nem volt hajlandó biztosítani a találkozókat, mert gondok akadtak a rádiós összeköttetéssel – ezt a problémát már rég, a beköltözés előtt meg kellett volna oldani” – nyilatkozta a Guardiannek a West Ham Way szurkolói honlap egyik szerkesztője, aki korábban a WHU alkalmazottja volt.

Az említett rádiózási probléma: a stadion üzemeltetője nem vezette be a pályán a rendőrség által használt Airwave rádiós rendszert, a Chelsea elleni találkozón a rendőrök külön telekommunikációs furgonokból biztosították az összeköttetést a stadionban tevékenykedő kollégák számára.

A STADION IS VONZZA A BAJT

A London Stadion atlétikastadionnak épült, a futópálya körül körben vannak a lelátók, szemben a „négylelátós” futballmodellel. Abban is egyetért mindenki, hogy ez is oka a fel-fellángoló erőszaknak a West Ham-meccseken: a szektorukat elhagyók simán körbesétálhatnak, s odamehetnek a vendégszurkolókkal szomszédos zónába. A lepellel letakart biztonsági zónát pedig az eddigi tapasztalatok szerint viszonylag könnyen meg lehet sérteni, mint ahogy erre volt példa a WHU–Chelsea meccsen is, amikor egy vendégdrukker sétált át rajta. Adjuk át a szót ismét a fent már idézett drukkernek.

„Probléma az is, hogy a stadion elrendezése a huligánoknak kedvez. Olyan, mint egy sziget, körbe lehet futni, és nagyon kevés a kijárat, így hát az összes szurkoló ugyanazokban a zónákban köt ki a meccsek után. A vendégdrukkereket bent kellene tartani, hogy kint eltisztuljon a hazai tömeg jó része, aztán pedig biztosítottan kivezetni a metróállomásokhoz.”

A Guardian elemzése szerint kicsi a vendégszektoroknál a beléptető kapacitás, ez szükségtelen és potenciálisan veszélyes torlódásokhoz vezet. A rendőrségnek gondot okoz a Stratford vasútállomáshoz vezető, 1.6-2 kilométeres gyalogos útvonal megfelelő biztosítása, és a szurkolók szétválasztása.

„Tenni kell valamit, mert operatív szempontból ez a legrosszabb futballstadion, amelyben valaha dolgoztam. Egyszerűen nem futballstadionnak épült. A pályán belüli szegregáció nem elégséges, kint pedig megoldhatatlan a szurkolók szétválasztása” – panaszkodott a Daily Mirrornak egy rendőr.

A West Ham hívei a „kétszázas kitiltás” fenyegetésre reagálva úgy érzik, a klub vezetősége sok mindent a drukkerekre akar tolni, palástolva saját szervezési hibáit. Ugyanakkor a szurkolók egy kisebb hányada egészen biztosan nem békés meccsnézés szándékával indult.

„Volt egy kisebbség, amely egyértelműen a konfrontáció és erőszak szándékával ment ki a mérkőzésre” – közölte a londoni Metropolitan rendőrség parancsnoka, BJ Harrington.

PÁLYABETILTÁS?

Angliában az FA sokkal szívesebben nevel, mint büntet – de a parlamenti kulturális, média- és sportbizottság elnöke, Damian Collins már jelezte, a szövetség egy újabb hasonló esetnél már bírsággal sújthatja a West Ham Unitedet. Ezt már pályabezárási szankció követheti.

„Az FA megbüntetheti a klubot, ha még egy ilyen incidens történik. A klubnak meg kell vizsgálnia a biztosítási helyzetet, hogy ott mutatkozik-e hiba, vagy egyszerűen a kilátogató drukkerek okozzák a gondokat. Az FA-nek tisztán és egyértelműen jeleznie kell a klub felé: rendet kell tenni, és ha azt nem képes fenntartani, akkor a pályabezárás is elképzelhető. Aggaszt, hogy az erőszak eszkalálódott, amióta a West Ham az Olimpiai Stadionba költözött” – mondta a Telegraphnak.

„A problémákat előre lehetett látni. Egyértelmű hiányosságok vannak. Ha az erőszakos cselekmények megismétlődnek, a West Ham következő két vagy három mérkőzése zárt kapus kellene, hogy legyen” – így a parlamenti összpárti futballcsoport első embere, Mark Field. A pálya biztonsági engedélyét megadó Sports Ground Safety Authority már jelezte, figyeli a WHU-nál kialakult szituációt. Egyelőre azonban – a politikai nyomás ellenére – nincs szó arról, hogy visszavonják az engedélyt.

FELFÚJT ESET

A WHU népszerű szurkolói fórumán (Knees Up Mother Brown) nagyon sokan megemlítik, hogy az angol média alaposan felfújta a történetet. Tény a rendzavarás, de az is, hogy messze volt ez az igazán ijesztő és fenyegető szurkolói erőszaktól. Viszont a fórumozók is rendre hozzák a példákat a nem megfelelő és nem elég hozzáértő biztosításra, a stadionon belül a drukkerek megfelelő elválasztásának hiányára. Ez az, ami igazán aggodalomra ad okot, és a klubnak meg kell oldania – a London Stadion nem csatatér, ám bajkeverők mindig lesznek, és amíg jelentős rendezési hiányosságok vannak, addig fennáll a veszély, hogy súlyosabb következménye is lesz egy „összeugrásnak.”

Az eddigi tapasztalatok legnagyobb tanulságát maga a klub vonhatja le: ha az ország egyik híresen fanatikus szurkolótáborát beviszik egy nem futballstadionnak tervezett, nem megfelelő szakértelemmel biztosított létesítménybe, az bizony egyértelműen fejfájást – és további plusz költségeket – okoz. Arról nem beszélve, hogy amíg nem oldják meg a hiányosságokat, addig fennáll a lehetőség, hogy valakinek komoly bántódása esik.

Nem is feltétlenül kell hozzá rendkívüli erőszak. A nem megfelelő elválasztás, a biztosítási hiányosságok és az egymást hergelő szurkolók pont elég gyúlékony keveréket jelentenek. Remélhetőleg inkább megoldást találnak a klubnál, mint lángokat.