A Wembleyt – vagy ahogyan eredetileg nevezték: a Birodalmi Stadiont – 1922-ben kezdték el építeni, és éppen 300 nap alatt húzták fel. A munkások 1923. április 24-én végeztek az utolsó ecsetsimításokkal, s négy nap múlva már sporteseményt rendeztek benne: a Bolton–West Ham FA-kupa-döntőt. A szövetség nagyvonalúan, „mégis csak a szentély avatásáról van szó" alapon eltekintett a belépőjegyek szedésétől – mindenki ingyen mehetett be!
Az 1871–72-es első finálé óta, azt is beleszámítva, összesen 131 FA-kupa-döntőre került sor, de a finálébeli meccsek száma 145 – az ismétlések (14) miatt. Ergo a döntős helyszínek száma is 145; a leggyakrabban, 77 alkalommal a régi Wembley adott otthont az angol labdarúgás legpatinásabb mérkőzésének. A többi helyszín megoszlása: Kennington Oval (London) 22, Crystal Palace (London) 21, Millenium Stadion (Cardiff) és Új Wembley (London) 6-6, Old Trafford (Manchester) és Stamford Bridge (London) 3-3, Goodison Park (Liverpool) 2, Lillie Bridge (London), Racecourse Ground (Derby), Fallowfield Stadion (Manchester), Burnden Park (Bolton) és Bramall Lane (Sheffield) 1-1. Az FA-kupa 132. kiírásának döntőjét május 11-én rendezik a Manchester City és a Wigan Athletic között. A helyszín – ahogy az utóbb hat évben mindig – az Új Wembley, amely ezzel „elléphet" a Millenium mellett... |
Ha ingyen, hát ingyen. És mentek is a szurkolók szép számmal. A 104 bejáraton nem tízezrek, százezrek érkeztek a Wembley megnyitójára, becslések szerint a nézőszám valahol 240 ezer és 300 ezer között mozgott! Csakhogy a stadiont „alig" 127 ezer néző befogadására tervezték – ez a szám természetesen a lelátók kapacitására vonatkozik –, így a kemény kalapos, (svájci)sapkás drukkerhad nagy részének csupán a zöld gyep jutott. Valakinek még az sem: mintegy 60 ezren rekedtek a kapukon kívül...
Hiába a bobbyk minden igyekezete, a túlcsorduló, füvön taposó tömeg miatt nem tudták elkezdeni a mérkőzést. És ekkor bevonultak a lovasrendőrök. A sötét színű paripák között egy fehér színű is lépdelt – innen a „fehér lovas döntő" (White Horse Final) elnevezés –, írnánk, ha nem tudnánk, hogy lóban nincs fehér, csak szürke.
Szóval ez a szürke, Billy, nyergében George Scorey közrendőrrel, és a többi négylábú meg rajtuk ülő egyenruhás hamarjában rendet vágott, a part- és oldalvonalakon kívülre szorítva a tömeget, amely fegyelmezetten nézte végig a pálya mellől a 45 perccel később kezdődő kilencven percet.
Billyről, a szürkéről pedig nyolcvanhárom évvel nagy tette után gyalogoshidat neveztek el a második, az új Wembley mellett, ez a White Horse Bridge.
NÉZŐK A PÁLYA SZÉLÉN AZ 1923-AS FA-KUPA-DÖNTŐN