Ferguson: 25 év - úton a halhatatlanság felé

1983 márciusa. Aberdeen–Bayern München, KEK-negyeddöntő, visszavágó. A 75. percben a Bayern vezet 2–1-re és az első mérkőzés gól nélküli döntetlenje után biztos továbbjutónak tűnik. A hajrában azonban érkezik Alex McLeish és John Hewitt, a párharcot így végül a skót kupagyőztes nyeri meg. Akárcsak a finálét, amelyben hosszabbítás után, 2–1-es mérkőzésen Alex Ferguson csapata hódítja el a trófeát. A 42 éves menedzser, aki – nyilatkozata szerint – ekkor úgy érezte, „ezzel elért valami értékeset az életével”, a legsikeresebb skót edzők nyomába lépett.

Alex Ferguson talán legismertebb védjegye – no, persze az elmaradhatatlan rágózással együtt – a gólöröme. Ma, közel a hetvenhez (Szilveszter napján ünnepli 70. születésnapját) is ugyanúgy felugrik minden gólnál – legyen az Ligakupa-meccs vagy BL-döntő –, hogy két kezét a magasba emelje, pacsizzon és ölelkezzen a mellette ülőkkel. A 25. évfordulóhoz érkezve a megannyi méltató cikk közül egyik sem felejtette el kiemelni: Ferguson egyik nagy titka az örök győzni akarás. Lehet, hogy van, volt nála nagyobb taktikus; lehet, hogy van, volt nála nagyobb diplomata; de motivátor nagyon kevés. Hozzá foghatóan csak nagyon kevesek képesek átültetni játékosaikba éveken át ugyanazt a tüzet, ugyanazt a győzelembe vetett rendületlen hitet.

Azt a győztes mentalitást, amelynek köszönhetően például az Aberdeen megnyerte azt a Bayern elleni összecsapást vagy a Man. United 1999-ben rossz játékkal, ugyancsak a bajorok ellen a BL-finálét. A példákat szinte végtelenségig sorolhatnánk, és alighanem ez a legfőbb kulcsa annak, hogy az elmúlt 25 évben a Manchester United a viszonylagos szürkeségből a világ legnagyobb klubjai közé emelkedett.

1986. november. 8. Alex Ferguson első mérkőzése a Manchester United kispadján az Oxford United ellen. „Emlékszem, ahogy kijelölte a kezdőcsapatot – elevenítette fel a napot Peter Davenport, az MU korabeli középpályása. – Végigment a védelmen, aztán jött a középpálya. »Jobbra elöl Frank [Stapleton] és Nigel. Ok, fiúk?« Kis szünet következett, aztán Robbo [Bryan Robson] megkérdezte: »Nigel? Ki az a Nigel?« Fergie rám mutatott: »Ő az. Nigel Davenport.« Összekevert a színésszel az egyik tévé-sorozatból.” Az Oxford azon a napon 2–0-ra nyert.

Alex Ferguson manchesteri pályafutása nem a kezdetektől fogva sikertörténet. Bár az első szezonjában a kieső, 21. helyről átvéve a csapatot végül a 11. pozícióban zárt, 1990-ig nem nyert semmit a gárda, holott kritikusai szerint a csapat többre lett volna hivatott (1988 nyarán Mark Hughes például klubrekordot jelentő összegért tért vissza a „vörös ördögökhöz”).

„Kifogások három éve, és mindig csak a duma… Bla-bla, Fergie” – volt olvasható a szurkolói felirat 1989 decemberében az Old Traffordon. Ferguson közel volt a kirúgáshoz, de január elején az MU-nak némi meglepetésre sikerült idegenben 1–0-ra legyőznie az FA-kupában a Nottingham Forrestet, s a korabeli sajtóhírek szerint ez megmentette állását. A bajnokságban ugyan csak a 13. helyen zártak a manchesteriek, de a szezon végén a Crystal Palace ellen megismételt mérkőzésen (3–3, 1–0) sikerült elhódítani az első kupát, egy évre rá pedig 1968 után újra a klub csúcsra ért egy nemzetközi sorozatban: a rotterdami KEK-fináléban, hosszabbítás után 2–1-re múlta felül a Barcelonát.

Lassan kikristályosodott egy új nagycsapat, amelyben Hughes, Steve Bruce, Gary Pallister, Bryan Robson, Eric Cantona, Paul Ince mellett már ott volt Denis Irwin, Ryan Giggs, majd nem sokkal később Roy Keane is. 1993-ban 26 év után újra bajnokságot nyert a csapat, egy évre rá pedig zsebben volt az első duplázás.

1995 nyara. Alex Ferguson a támadások kereszttüzében. A skót meggyőzi Eric Cantonát, hogy a hírhedt kungfu-rúgása miatt kapott nyolc hónapos eltiltás és a 14 napos börtön ellenére maradjon a csapatnál, miközben a United csak a 2. helyen végez a bajnokságban, az Everton elleni kupadöntőt pedig elveszti. A menedzser ugyanakkor eladja Paul Ince-t, Mark Hughest és Andrej Kancselszkiszt, amiért erős szurkolói támadásnak van kitéve, hiszen Andy Cole leigazolásán kívül az összes többi, pletykált nagy név (Darren Anderton, Marc Overmars, Roberto Baggio) megszerzése elmarad, a riválisok pedig erősítenek. Az 1995–1996-os szezon első mérkőzésén a United 3–1-es vereséget szenved az Aston Villától. Alan Hansen, az angol gólösszefoglaló közben kijelenti, az MU-nak nincs esélye a bajnoki címre, mert „kölykökkel semmit sem lehet nyerni”.

Alex Ferguson egyik legnagyobb erénye, hogy remek szeme van a fiatalokhoz. Pályafutása elején már a St. Mirrennél is azzal tűnt ki, hogy rendkívül sok fiatallal jutott fel az élvonalba, közülük többen követték is őt az Aberdeenbe, majd az első, MU-nál töltött szezonjában is fiatalításba kezdett. Ama bizonyos, Hansen által kritizált, Aston Villa elleni kezdőben négy játékos (Gary és Phil Neville, Nicky Butt, Paul Scholes) sem töltötte még be a 21. életévét, és a csereként pályára küldött David Beckham és John O’Kane sem (amúgy előbbi ekkor szerezte első bajnoki találatát az MU-ban).

Ez a fergusoni szemlélet egyébként a későbbiekben sem változott. Bár Paul Scholes és Ryan Giggs pályafutása jó példa rá, hogy a „Boss” szereti, ha vannak sokat megélt játékosai a zöld gyepen, sosem félt megválni azért egy-egy idősebb játékostól, hogy fiatalabbakkal helyettesítse (lásd Pallister, Hughes, Sheringham, Van Nistelrooy könnyű szívű elengedése). Ha pedig úgy érezte, hogy valaki a viselkedésével a saját tekintélyét vagy a csapategységet veszélyezteti (lásd Bechkam-, Stam-, Keane-eset), annak rövid időn belül nem volt maradása. (De Ferguson ugyanígy, olykor arrogánsan lépett fel a sajtóval szemben is; a BBC-nek évekig nem nyilatkozott, legutóbb a Giggs-botrány kapcsán pedig egyszerűen nemkívánatosnak minősített egy újságírót.)

Hansen alighanem már nem sokkal később visszaszívta volna sokat citált szavait. A karácsony előtt a bajnoki címért folyó harcban tízpontos hátrányban lévő „Fergie-bébik” Cantona visszatérése után mind inkább belelendültek, és márciusra, a St. James’ Parkban aratott győzelmükkel egy pontra dolgozták le a Newcastle-lel szembeni hátrányt. Az idény végén a Man. United nemcsak a bajnoki címet gyűjtötte be, hanem Eric Cantona Liverpool elleni góljával az FA-kupát is.

Az újabb duplázás után sorozatban jöttek a trófeák, 1999-ben pedig az 1992-ben ifi FA-kupát nyerő generáció csúcsaként a feledhetetlen triplázás. Addigra kiderült: Fergusonnál szinte senki sem tud jobban csapatot építeni, a skót pedig nemcsak arra volt képes, hogy a csúcsra vezesse csapatát, hanem hogy ott is tartsa. 1999. június 12-én – a nagy előd, Matt Busby nyomdokaiba lépve – menedzseri tevékenységéért megkapta a lovagi címet.

2010. december 19. Túl a 2008-as, második BL-győzelmen és egy másik, vesztes BL-döntőn, illetve egy újabb előtt. Ferguson megdönti Sir Matt Busby rekordját, ezzel ő lesz a Manchester Unitedet a leghosszabb ideje szolgáló menedzser. „Kivételes helyzetben vagyok, hogy követhettem Sir Mattet, hiszen mindössze annyit kellett csinálnom, hogy megpróbáltam ugyanazokat a követelményeket támasztani és betartatni, amiket ő állított fel annyi évvel ezelőtt” – nyilatkozta Ferguson, aki egyik legnagyobb sikere, az 1999-es BL-döntő megnyerése után is szinte azzal kezdte a sajtótájékoztatót, hogy megemlékezett az elődről. „Ma lenne Sir Matt Busby 90. születésnapja, de azt hiszem, rendezett egy kis rugdosódást odafent.” A 2010–2011-es idény végén a skót és csapata eléri a korábban legnagyobbnak nevezett kihívását: a 19. bajnoki cím begyűjtésével megelőzi a klubhoz érkezésekor még beérhetetlen távolságban tűnő Liverpoolt – amely csupán kétszer (1988, 1990) nyert bajnoki aranyat Ferguson manchesteri kinevezése óta.

Angliában még messze nem Alex Ferguson a csúcstartó egy csapat kispadján ülve. Tizenhárman is előtte vannak, a rekorder Fred Everiss 1902 augusztusától 46 szezonon át szolgálta a West Bromwich Albiont. A tizenhármak közül azonban egy kivételével mindannyiuk kinevezése bőven több mint száz évvel ezelőtt történt, azaz még a futball hőskorában.

A Premier League bevezetése óta egy menedzser átlagosan 4.09 szezont tölt el egy csapatnál, az összes angol profi ligánál ugyanez a szám 2.14. Egy számítás szerint Ferguson manchesteri kinevezése óta az angol ligarendszerben, azaz a profi ligákban 1052 menedzsert rúgtak ki, ennyi szakvezető mondott le vagy távozott közös megegyezéssel.

2002-ben, amikor felvetődött Ferguson esetleges visszavonulása, a United vezetői informálisan felvették a kapcsolatot Sven-Göran Erikssonnal, ám Fergie végül meggondolta magát. Eriksson pedig az angol válogatottól való távozása óta megjárta a Manchester Cityt (11 hónap), a mexikói (10 hónap) és az elefántcsontparti válogatottat (3 hónap), a Notts Countyt (futballigazgatóként, 7 hónap) és a Leicester Cityt (12 hónap) is. Öt év alatt hat állomás három kontinensen.

Ferguson nemrégiben, amikor arról faggatták, milyen legyen az utódja, azt mondta: „Nagyon tapasztaltnak kell lennie. Nem fiatal menedzsernek való munka lesz.” Frank O'Farrell, aki annak idején Matt Busbyt követte Manchesterben – és szűk másfél évig húzta az MU kispadján – arról beszélt: Ferguson követőjének még annál is nehezebb dolga lesz, mint amilyen neki volt.

„Amikor megérkeztem, Matt ott volt a menedzseri irodában, és a munkások építették a folyosón az új, kisebb irodát az új menedzsernek, azaz nekem. A harangok már akkor szóltak... Matt már nem volt menedzser, de az iroda még mindig őt illette. (...) Ami egyszer megtörtént, megtörténhet újra. Sir Alex számára szinte lehetetlen lesz, hogy egyszerre maradjon a klub kötelékében és legyen csupán tanácsadója és pártfogója játékosainak.”

2011. november 6. Alex Ferguson 25 éve irányítja a Manchester Unitedet. Irányítása alatt 1410 tétmérkőzést játszott a csapat, ebből 837-et megnyert, 326-szor döntetlenre végzett, 247-szer pedig kikapott (59.36 százalékos győzelmi mutató). A „vörös ördögökkel” eddig 37 nagy trófeát nyert, benne 12 bajnoki címmel, 5 FA-kupával, 2 BL-serleggel és egy KEK-trófeával. Hetvenedik születésnapja előtt elmondása szerint visszavonulása nincs napirenden.