A Miami és a Phoenix is megvédte a hazai pályáját

Miami Heat–Philadelphia 76ers 106–92

A második félidőben érvényesült a Miami. Jól kezdett a Kyle Lowryt nélkülöző, a többi „kérdéses” játékosát viszont bevető Heat, a hazaiak egy gyors 9–2-vel adták meg az alaphangot és az első negyed derekán már 14 ponttal vezettek, úgy tűnt, hogy könnyedén érvényesítik az akaratukat. Ez azonban nem így történt, Doc Rivers végre-valahára lecserélte DeAndre Jordant, előkapott egy zónavédekezést, ez pedig annyira megfogta az érdemi irányító nélkül támadó Miamit, hogy elkezdtek visszajönni a vendégek, sőt az első félidő legvégén, a meccs során először még a vezetést is átvették – a nagyszünetben 51–50-re a Sixers járt előrébb. A harmadik negyed első percei után aztán bekeményített a Heat, elkezdett odafigyelni a leindításokra és sokkal-sokkal szigorúbb harcmodorra váltott védekezésben, ennek köszönhetően három perc alatt egy 10–0-t repesztett a gárda és ez a lendület a folytatásban is megmaradt, ezekben a percekben csak Tobias Harris tartotta látótávolságon belül a Phillyt, de így is tíz pontra nőtt a hazai előny (80–70). A záró etap elején pedig jött a kegyelemdöfés Tyler Herro vezetésével, aki nyolc ponttal és két gólpasszal tolta meg csapata szekerét, a floridaiak pedig a játékrész első felét 18–5-re nyerték meg – innentől nem volt miről beszélni, húsz pont feletti előnyt építettek ki, véget ért a találkozó érdemi része. A hátralévő időben nem történt fordulat, a második félidőben összességében már a Heat akarata érvényesült és a haloványabb első félidei védekezés után összességében magabiztosan védte meg a pályaelőnyét.

Gyenge volt a Sixers. Bizonyos időszakokban meglepően jó védekezést tudott bemutatni a Joel Embiid nélkül küzdő Philly, jellemzően akkor, amikor Rivers nem DeAndre Jordant erőltette centerként, a labdaszerzésekből pedig remekül tudtak indulni, igazából erre tudták alapozni a támadójátékukat. A második félidőben viszont a Heat ez utóbbit már elvette és onnantól egyszerűen nem volt elég tűzerő ebben a csapatban ahhoz, hogy tartani tudja a lépést – James Harden finoman szólva sem tudott vezér lenni, 16 ponttal, 5 gólpasszal, 5/13 jó dobással és 5 eladott labdával zárta az estét, azt pedig már eredetileg is alapfeltételnek gondolhattuk, hogy az ő extrája nélkül kevés lesz az Embiidet hiányoló csapat támadójátéka. Ez így is történt, hiába dobott 27 pontot Tobias Harris és hiába jutott el 19-ig Tyrese Maxey, csapatszinten csak 43%-kal dobtak mezőnyből és mindössze 17,6%-kal tripláztak, ez utóbbival nem lehetett valós esélyük a bravúrra. Támadásban egyébként a Heat sem volt igazán masszív, csak három játékos jutott tíz pont fölé, ebből az egyik a 15 pontját 16 dobásból összeerőlködő Jimmy Butler volt, de Bam Adebayo (24 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz, 8/10 mezőnyből, +26) és a padról érkező Herro (25 pont, 7 gólpassz, 4/6 tripla) mégis hozzátette azt, amire most szükség volt - nekik is lenne feljebb, de elsőre ez is elégnek bizonyult a győzelemhez.

A Heat legjobb dobói: Herro 25/12, Adebayo 14, Butler 15/3
A 76ers legjobb dobói: Harris 27/3, Maxey 19/3, Harden 16/6
A párharc állása: 1–0 a Heat javára.

Phoenix Suns–Dallas Mavericks 121–114

Foghatatlan Suns. Végig a hazai csapat irányította ezt a mérkőzést, az első kiemelt egyetlen másodpercig sem volt hátrányban, sőt igazából különösebben szoros, néhány pontos különbséget sem nagyon láttunk, még ha a Mavs végig ott kellemetlenkedett is a vendéglátó sarkában. A Phoenix rögtön egy 9–0-val kezdett, majd öt perccel az első negyed vége előtt 22–7-re vezetett, innentől pedig gyakorlatilag a találkozó végéig tíz egység körül hullámzott a különbség – a Mavs a második negyedben Luka Doncic extrájával és Maxi Kleber tripláival visszajött egyszer négy egységnyire, de hamar válaszolt a Suns és alapvetően 8-12 pont körül mozgott a differencia. A harmadik negyed hajrájában pedig rátett erre még egy lapáttal Monty Williams alakulata, 82–73 után Cameron Johnson két, Cam Payne pedig egy triplát küldött a gyűrűbe, a Mavsnek itt jött egy olyan időszaka, amikor kilencből nyolcat kihagyott és 18 pontos különbség alakult ki – ami a záró etap elején átlépte a húszat is, onnantól már csak az volt a kérdés, hogy mennyi lesz a vége. A Dallas azért nem volt hajlandó bedobni a törölközőt, végig fent voltak a kezdők és jelentősen kozmetikáztak is a vendégek, sőt egészen hat pontig zárkóztak fel az utolsó percben és még Chris Paul bravúrdobása is kellett ahhoz, hogy a Phoenix ne inogjon meg jobban, de ez összességében már csak a kozmetikázásra volt elég, 21 pontos előnyt nem szórakozhatott el a Suns. Főleg úgy, hogy ihletett napot fogott ki a társaság: sokáig 60% közelében mozgott a hazaiak mezőnymutatója, tökéletesen járatták körbe a labdát és kiemelkedő hatékonysággal dobálták be a kialakított jó helyzeteiket, könyörtelenül visszaverték ezzel a Mavs próbálkozásait. Az első negyedben Devin Booker egyénileg is villogott, majd ezt követően beleszürkült a mezőnybe, de így is hatan jutottak náluk tíz pont fölé és a negyedik negyedes kihűléssel együtt is 50% felett zártak mezőnyből, 39%-kal tripláztak, ráadásul minden büntetőjüket értékesítették. Ezen az estén ez a Phoenix gyakorlatilag foghatatlannak bizonyult, látszott, hogy miért nyerte meg az alapszakaszt a gárda – a Dallasnak fel kell kötnie mindent a folytatásban...

Doncic 45 pontja sem volt elég. Egy dolog volt biztos a Mavsnél, az pedig Luka Doncic jó játéka, a szlovén zsenit sem Mikal Bridges, sem más nem tudta lelassítani az este folyamán, még az sem, amikor Jae Crowder lába érzékeny helyen találta el. Doncic végül 44 percet töltött a parketten, 15/30-at dobott mezőnyből, 4/11-et távolról, 11/14-et a vonalról és 45 pontot szórt, emellett leszedett 12 lepattanót és kiosztott 8 gólpasszt, ez utóbbi pedig jóval több is lehetett volna, ha a társak jobban készen állnak a feladatra. Doncicon kívül ugyanis csak Maxi Klebert dicsérhetjük, aki az első félidőben öt triplát is beszórt, ő volt a szárnysegéd, de a nagyszünet után teljességgel eltűnt és senki más nem tudott fellépni a helyére – de még annyira sem, hogy a Doncic által kis túlzással minden második labdabirtoklásból kialakított dobható triplahelyzeteket jó százalékkal behajigálja. Persze a 41%-os triplázás így sem rossz adat (sőt), de jóval több volt ebben, sok esetben el sem vállalták a helyzeteket Bullockék, hanem bizonytalankodtak, Doncicon itt-ott látszott is emiatt a frusztráció. Persze a 114 dobott pont ezzel együtt is elég lehetett volna, de egyrészt az alapszakasz utolsó időszakában és a playoff első körében látott védekezés most nem tudott mit kezdeni a Suns remeklésével, másrészt 51–36-ra elbukták a lepattanózást és a gyenge kezdés után csak futottak az eredmény után. Jason Kidd szerint Doncic végig jó volt, Klebert megdicsérte az első félidő miatt, szerinte ha ők ketten nem ennyire jók, akkor kb. 40-nel is éghettek volna már akkor, de el kell érniük, hogy a többiek is hasonlóan agresszívek és hasznosak legyenek támadásban.

A Suns legjobb dobói: Ayton 25, Booker 23/3, Paul 19/6
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 45/12, Kleber 19/15, Finney-Smith 15/3
A párharc állása: 1–0 a Suns javára.