Amerikai futball: magyar játékossal erősített az európai topklub

– Hogyan került Ausztriába?
– A tanulmányaimnak köszönhetően. Most végzem a kétéves mesterképzést a tiroli FH Kufsteinen, sport- és rendezvényszervezés-menedzsment szakon, sport szakirányon. Kufsteinban is lakom kollégiumban, ami nagyjából hatvan kilométerre fekszik Innsbrucktól – ez negyven percnyi vonatutat jelent. Novemberben még a részleges térdszalagszakadásomat követő rehabilitáció kellős közepén voltam, de egy highlight-videót így is elküldtem az innsbrucki Swarco Raiders Tirolnak, jelezve, hogy januártól vagy februártól szívesen játszanék náluk, ha ők is elég jónak találnak.

– Ezek szerint elég jónak találták…
– Igen, még a 2019-es szezonomról készített egy volt csapattársam egy összeállítást, de az még elég „fapadosra” sikerült, úgyhogy egy másik ismerősöm, aki rutinos videós, csinált egy újabb verziót, ezt a két anyagot küldtem el végül nekik, és megtetszettem a vezetőedző Florian Greinnak. Azóta már volt sok edzésünk és két mini-edzőtáborunk is, jövő héten pedig már el is rajtol az idényünk az osztrák első osztályban, az AFL-ben.

– A Budapest Titansnél és a Győr Sharksnál játszott elkapót, tight endet és defensive endet is. Melyik poszton számolnak Önnel a Raidersnél?
– Az osztrák élvonalban, az Austrian Football League-ben alapvetően tight end és defensive end pozícióban lesz szerepem, de a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a Raiders kevés esetben használ tight endet – szinte kizárólag a red zone-ban, de ott sem mindig. Így elsődlegesen a védőfalat erősítem majd, kezdőjátékosként. De nem bánom, hogy az „eredeti” posztomon kevesebb lehetőség jut majd nekem, a sérülésem után csak örültem, hogy újra pályán lehetek. Körülbelül egyévnyi kihagyást követően nagyon elérzékenyültem az első edzésünkön.

– A European League of Footballban is indulnak, ott is megmutathatja magát?
– Jelenleg két majdhogynem különálló keretet állított össze az edzői stáb az AFL-re és az ELF-re. A tizenöt-húsz legjobb játékosunk az osztrák bajnokságban egyáltalán nem lép pályára, kizárólag a profi ligára fókuszál. Ezen felül van nyolc-tíz fő, akik az AFL-keretből meghívást kaptak a „nagyágyúk” edzéseire – büszkén mondhatom, én is köztük vagyok, ráadásul ők kerestek meg engem, nem nekem kellett törtetnem érte.

– Ez óriási lehetőség!
– Valóban, de ugyanakkor nagy felelősség és teher is a maga módján. Az osztrák bajnokság – ha döntőig jutunk, márpedig ez a cél – tízmeccses, és július végéig tart, az európai liga pedig júniustól októberig – akkor viszont kezdődik a következő szemeszterem, és diákként, fiatalként az egész nyaramat az amerikai futballra áldoznám fel. Ráadásul míg az AFL-esek heti háromszor edzenek – meccs utáni héten csak kétszer – addig a profik ötször. Persze csak akkor kell végiggondolnom, hogy ez belefér-e nekem, ha kiderül, fixen számolnak-e velem az ELF-ben is, mert még képlékeny, kik alkotják majd a csapatot. Remélem, végig kell majd gondolnom, mert az azt jelentené, hogy elég jó vagyok.

˜– Említette, hogy profik – Európában pedig jellemzően amatőr bajnokságok működnek. Ezek szerint fizetnének érte, hogy játszik az ELF-ben?
– Meghatároztak egy fizetési minimumot és plafont is, tehát igen, a szó minden értelmében profikról beszélünk. Persze nálunk még gyerekcipőben jár a sportág, szóval leginkább úgy kell elképzelni, hogy a lakhatási, étkezési költségeinket fedezi a klub, ezen felül pedig némi „zsebpénzt” kapunk. Nagyjából mint ahogy az észak-amerikai importjátékosok a magyarországi és kelet-európai ligákban.

– És ha már Észak-Amerika, a futójátékosok edzője Sandro Platzgummer, akivel éppen a napokban hosszabbított egy újabb évre a New York Giants.
– Elképesztő teljesítmény! Ügyességi posztokon óriási a verseny a tengerentúlon, tehát önmagában beszédes az, hogy futóként mégis rá esett a választásuk a telített mezőnyben, ráadásul sorozatban harmadszor. És annak ellenére, hogy Európában emiatt legendának számít, nem szállt el magától, nagyon emberséges mindenkivel, már az első edzésen odajött hozzám, miután több negatív yardos szerelést mutattam be, és megdicsért. Azt mondta, örül, hogy a futótanoncai hozzám hasonló védőkkel gyakorolhatnak, mert ettől fejlődhetnek ők is sokat. Ez nagyon jólesett.

– Mennyire jellemző ez a pozitív hozzáállás a Raidersre?
– Kicsit meglepett a klub mentalitása: a holtszezonban heti négy edzéslehetőség van, két atlétikai és két konditermi foglalkozás, mind opcionális. És az első edzőtermi alkalmon megjelent negyven felnőtt játékos az egyébként amatőr AFL-keretből – ez sajnos Magyarországon még csak remény. Ugyanakkor itt sem robotok a srácok, nagyon családias a légkör, a múlt héten például tartottak egy show-estet, amelyen az újoncoknak kellett valami műsorral előállniuk. Aztán a minőség alapján kaptunk jutalmat vagy büntetést. Bevallom, én a büntetettek közé estem, úgyhogy kaptam két gyantacsíkot a mellkasomra! Az mondjuk fájt, de így is jól szórakoztunk.

– A szórakozás azonban a háttérbe fog szorulni, hiszen a hétvégén már kezdődik az AFL-szezon. Mire számítanak az első összecsapáson?
– A bajnoki nyitányon az AFC Tiels Patriots ellen lépünk pályára, amely most jutott fel a másodosztályból, ennek ellenére veszélyes ellenfél. Tudjuk, hogy a támadósorukat erősítették meg amerikai importjátékosokkal, így fel lesz adva a lecke nekem is a védelem élén. Egy biztos, én leszek a legboldogabb játékos a pályán, hiszen majdnem egy év után meccselhetek újra, ráadásul a szüleim is eljönnek Budapestről, hogy megnézzenek, buzdítsanak. És mivel a Raidersről beszélünk, a cél nem lehet kevesebb mint a győzelem!