A Charlotte 158 pontot dobott, legyőzte a Milwaukee-t a Cleveland

Cleveland Cavaliers–Milwaukee Bucks 115–99

A két középső negyedben dominált a Cleveland. A meccset a Milwaukee kezdte jobban, a vendégek 6/7 triplával nyitottak és már 12 ponttal is vezettek, de a Cavs összeszedte a periméter-védekezését, a második negyedtől összesen három (!) triplát kapott, cserébe viszont a sajátjait bedobálta: a hazaiak hétszer zörgettek be távolról a második játékrészben, amit 39–22-re nyertek meg és ennek köszönhetően megfordították a küzdelmet. A nagyszünetet követően pedig szintén ők maradtak lendületben, rögtön egy 11–2-vel kezdtek és az is belefért, hogy Darius Garlandot átmenetileg elveszítsék egy sérülés miatt – már 21 ponttal is vezettek, egyszerűen lejátszották a pályáról a bajnokot. A festékben ugyan kikaptak, de tízzel több triplát süllyesztettek el és sokkal gyorsabban kosárlabdáztak ellenfelüknél, Kevin Love (25 pont, 5/9 tripla, 9 lepattanó) és Cedi Osman (23 pont, 6/14 tripla) is remekül szállt be, Jarrett Allen dupla-duplázott, Evan Mobley poszterre tette Jannisz Adetokunbót, Garland pedig 26 perc alatt is 19 ponttal, valamint 8 gólpasszal zárt. J.B. Bickerstaff szerint hisznek a rendszerükben és abban is, hogy ha hűek maradnak hozzá, akkor bármit elérhetnek - a címvédő tükörsima legyőzésével jelezték is, hogy bármire képesek lehetnek, és fel is jöttek a keleti harmadik helyre.

Megint gyenge volt a Bucks. Sorozatban három győzelemmel jött ki a korábbi hullámvölgyből a bajnok, de ezen az estén ismét az ezt megelőző formáját mutatta a gárda és idegenben zsinórban negyedik vereségét gyűjtötte be. A remek kezdés után igazából nem is voltak egy súlycsoportban a felek, a Milwaukee 31 pontot kapott a 19 eladott labdából, nem volt elég koncentrált sem a passzoknál, sem a visszarendeződésnél, míg a Cavs jóval motiváltabbnak tűnt – ezt tetézte az, hogy az első negyed után teljességgel veszélytelen volt a gárda kintről és a következő két játékrészt sikerült 27 ponttal elveszteni. Hiába Jannisz Adetokunbo jó számai (26 pont, 9 lepattanó 27 perc alatt, de ő is eladott 7 labdát), most nem volt komoly esélyük a győzelemre, a meccs után pedig többen is elmondták közülük, hogy ezt a Clevelandet komolyan kell venni – Jannisz odáig ment, hogy szerinte az ohióiak a bajnoki címért harcolnak.

A Cavaliers legjobb dobói: Love 25/15, Osman 23/18, Garland 19/9
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 26/3, Portis 22/3, Middleton 21/9

Indiana Pacers–Charlotte Hornets 126–158

A szezon legpontgazdagabb meccse. Az idény során egyetlen meccsen sem esett annyi pont, mint ezen a találkozón, a Hornets ráadásul franchiserekordot állított fel a 158 szerzett pontjával, messze felülmúlva az eddigi 143 pontos legjobbjukat. A kiemelkedő ponttermésüket a 24/45 bedobott triplájuknak, valamint az 58.1 százalékos mezőnymutatójuknak köszönhették, és ebből leginkább a kispadról beszálló Kelly Oubre Jr. vette ki a részét, aki 10/15 jó triplával jutott el 39 pontig. Ehhez jött hozzá, hogy a kezdők közül LaMelo Ball, Miles Bridges és Terry Rozier is eljutott legalább 20 pontig, Ball 29 ponttal, 10 lepattanóval és 13 gólpasszal tripla-duplázott, az irányításával pedig 37 gólpasszt osztottak ki egymás között a Hornets játékosai, támadásban megállíthatatlanok voltak.

Egy félidő volt a Pacersben. A hazaiak továbbra is erősen tartalékosak voltak, most sem számíthattak Malcolm Brogdon, Domantas Sabonis és Myles Turner hármasára, ugyanakkor a hiányukban is tartani tudták a lépést az első félidőben, a nagyszünetben egyetlen pont volt a hátrányuk. A fordulás után viszont már kijött a különbség a két csapat között, 42–24-re nyerte a Hornets a harmadik negyedet, és a vendégek végül 87 pontig jutottak csak a második félidőben. Támadásban a Pacersre sem lehetett panasz, nyolcan értek el náluk kétszámjegyű termést, Goga Bitadze és Isaiah Jackson egyaránt 17 egységgel zárt, míg Lance Stephenson (14 pont, 6 lepattanó, 10 gólpassz) hozta a sokoldalú játékát, de védekezésben már nem tudták tartani a lépést, így végül komoly pofonba néztek bele és egymást követő harmadik meccsüket veszítették el.

A Pacers legjobb dobói: Jackson 17/3, Bitadze 17, Craig 14/3, Stephenson 14
A Hornets legjobb dobói: Oubre Jr. 39/30, Ball 29/9, Bridges 22/9

Orlando Magic–Los Angeles Clippers 102–111

Maradt ereje a Clippersnek. Azt követően, hogy előző este a liga történetének az egyik legnagyobb fordítását mutatta be a Clippers, amikor 35 pontos hátrányból is nyerni tudott a Wizards ellen, a back-to-back második felén sem bizonyult annyira fáradtnak, hogy ez döntse el a Magic elleni mérkőzés sorsát. Noha a találkozó hullámzó képet mutatott, és mindkét csapatnak volt kétszámjegyű előnye, a negyedik negyed kezdetén két ponttal járt csak előrébb a Magic, innentől kezdve viszont olyasmire tudott építeni a Clippers, amire egészen addig egyáltalán nem – az első három negyedet 1/2 büntetővel hozták le, a negyedik játékrészben viszont 25 alkalommal állhattak oda a vonalra, és 23 alkalommal be is találtak. Ez, valamint a 15/29 elsüllyesztett tripla döntőnek bizonyult, így kiemelkedő egyéni teljesítmény nélkül is nyerni tudtak a vendégek, leginkább Amir Coffey (19 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz) és Luke Kennard (17 pont, 5 lepattanó) érdemel tőlük dicséretet.

A Magic padjától kellett volna több. A hazaik kezdőjére nem lehetett panasz, mind az öt játékos kétszámjegyű termést ért el, Franz Wagner (21 pont, 9 gólpassz) és Cole Anthony (19 pont, 6 lepattanó, 11 gólpassz) irányításával ráadásul nagyon hatékonyan is játszottak, a cseresor viszont nem tudta felvenni a versenyt a Clippers kispadjával. A Magic cseréitől önmagában nem rossz a 27 pont, de ezt 10/31-es mezőnymutatóval érték el, miközben a Clippers második sora ettől hatékonyabban dolgozva jutott el 49 egységig. Ugyancsak nehezítette a hazaiak dolgát, hogy csak 9/35-tel tripláztak, illetve a negyedik negyedben engedett 25 büntető sem mutat valami jól, és ugyan a Magic játékosai is odaállhattak 22 alkalommal a vonalra, de a negyedik negyedben csak háromszor, eddigre ráadásul nagyon le is egyszerűsödött a támadójátékuk, az ekkor 10 pontig és 3 gólpasszig jutó Franz Wagnert leszámítva senki más nem tudott állandó veszélyt jelenteni.

A Magic legjobb dobói: F. Wagner 21/6, Anthony 19/6, Harris 14/9, Suggs 14/6
A Clippers legjobb dobói: Coffey 19/9, Kennard 17/6, Mann 14/6

Atlanta Hawks–Sacramento Kings 121–104

Az atlantai cseresor intézte. Sorozatban négy győzelem után elég laposan kezdte ezt a meccset a Hawks, a kezdőknél valahogy nem volt meg a ritmus sem elöl, sem hátul, így 14 pontos hátrányba került a társaság. Nate McMillan aztán a cseresorral kicsit megbolondította a találkozót és a második negyedben minden megfordult: az ő vezetésükkel 46–17-re (!) sikerült megnyerni ezt a játékrészt, a 14 pontos hátrányból 17 pontos előny lett a nagyszünetig és a kispad 41–11-re (!) verte a Kings cseréit az első két felvonás során. A sérülésből visszatérő Bogdan Bogdanovics (23 perc, 18 pont, 7 gólpassz), Onyeka Okongwu (20 perc, 18 pont, 7 lepattanó, 6/9 mezőnyből) és Lou Williams (19 perc, 15 pont, 5 gólpassz, 3/3 tripla) volt a főkolompos, ők parádés játékkal fordították meg a meccset és a nagyszünetet követően már nem is adták ki a kezükből a vezetést, a végéig lemenedzselték azt, amit a második negyedben felépítettek. A cseresor végül kereken 70 (!) pontot szerzett és beszédes, hogy a kezdők közül egyedül Trae Young érte el a tízes határt, bár a fordulás után azért ők is feljebb tudtak kapcsolni. A Hawks ezzel szokatlan módon, de behúzta zsinórban ötödik sikerét és a riválisok vereségei miatt pillanatok alatt eltüntette a hátrányát, már csak fél meccs a lemaradása a keleti 10. helyhez képest.

Egy negyed jutott a Kingsnek. Előző este demoralizáló, 53 pontos vereséget szenvedett a Sacramento Bostonban, most pedig az első játékrészben úgy tűnt, hogy sikerült összeszednie magát ebből – hogy aztán a másodikban szinte pontosan ugyanaz történjen, mint a Celtics ellen. Lélektelen, erőtlen védekezés, átgondolatlan, pontatlan támadójáték, amelyet képes kihasználni egy éppen nagyon koncentrált, agresszív ellenfél – a harmadik-negyedik negyedben közel 20 pontos hátrányból, a back-to-back második felén már nem lehetett reális esélye a társaságnak. A harmadik játékrészben volt már közte 30 is, a végén ugyan sikerült kicsit kozmetikázni rajta, de ez a lényegen nem változtat, sorozatban ötödször kaptak ki és az előző után ez is elég csúnyára sikerült – szombaton Philadelphiában kellene javítani.

A Hawks legjobb dobói: Okongwu 18, Bogdanovics 18/9, Young 17/9
A Kings legjobb dobói: Barnes 28/9, Mitchell 20/12, Holmes 12

Miami Heat–New York Knicks 110–96

Nem volt kérdés. Kyle Lowry nélkül is uralta ezt a meccset a Miami, a hazaiak elöl-hátul domináns teljesítményt nyújtva 30–16-ra nyerték meg az első negyedet és innentől kezdve végig kétszámjegyű előnyben voltak. A nagyszünetben „csak” 13 pont volt közte, de a fordulás után a kezdőötös megint rátett egy lapáttal és a harmadik negyedben elérte a különbség a harminc egységet, összességében nem volt kérdés, nem tudott érdemben hozzászólni a találkozóhoz a Knicks – a záró etapban kozmetikáztak a vendégek, de ez már csak a kiütés elkerülésére volt elég. A hazaiaknál Duncan Robinson remeklése (26 perc alatt 25 pont, 7/11 tripla) és Jimmy Butler masszív produkciója (22 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz, 7/8 mezőnyből) mellett Bam Adebayo 11 gólpassza, a most visszatérő Tyler Herro 21 pontja, valamint a 23 perc alatt 20 pontot és 7/9 jó dobást jegyző PJ Tucker teljesítménye is említést érdemel, négyen érték el a 20-as határt – Tuckerrel pedig például +37-ben voltak a floridaiak. Erik Spoelstra csapata nagyon simán hozta tízből nyolcadik meccsét, ezzel továbbra is vezeti Keletet és ligaszinten is a negyedik helyen áll.

Szokásosan gyenge New York-i kezdő. A szezon során már sokadszor fordult elő, hogy a Knicks első sora elmarad a várakozásoktól, ezúttal konkrétan csak RJ Barrett (24 perc, 17 pont, 3/5 tripla) produkcióját lehet értékelni onnan – Walker és Fournier borzasztó volt, Randle eltűnt Tuckerék szorításában, Robinsonhoz pedig a labda is ritkán jutott el. A cseresorból Toppin és Quickley is nagyobb energiával szállt be, de Tom Thibodeau nem tudott olyan ötöst találni, amely eredményesen vette volna fel a harcot, mint mondta, a korai hátrányból nagyon nehéz felállni idegenben, a Heat pedig óriási nyomást helyezett rájuk, amellyel most nem tudtak megbirkózni. A korábbi szép szériájuk után viszont ezzel már hatból ötödször kaptak ki, ismét egyre mélyebbre kerülnek, sőt, az Atlanta már utol is érte őket, következőleg Milwaukee-ban fontos lenne nekik egy bravúr.

A Heat legjobb dobói: Robinson 25/21, Butler 22, Herro 21/9
A Knicks legjobb dobói: Toppin 18/6, Barrett 17/9, Quickley 12/6

Brooklyn Nets–Denver Nuggets 118–124

Kiharcolta a Denver. A Nets kerete miatt kötelező lett ez a győzelem a Nuggets számára, a vendégek viszont egyáltalán nem tudtak védekezni az első félidőben és két negyed alatt 65 pontot kaptak, egyúttal tíz egység feletti hátrányt szedtek össze. A fordulás után összekapták magukat hátul, amihez párosult egy extra dobóforma a harmadik negyedben és egy 42–26-os játékrésszel átvették a vezetést, majd a záró etapban már végig ők jártak előrébb, de csak pár ponttal, a Brooklyn pedig folyamatosan ott lihegett a nyakukban. 113–116-nál LaMarcus Aldridge két kihagyott büntetője jót tett a vendégcsapatnak, Aaron Gordon bedobott egy kulcsfontosságú tempót, majd az utolsó két percben Nikola Jokics 4/4 büntetője döntötte el a dolgot, onnan már nem lehetett visszaút – a Nets a meccs legfontosabb öt perce alatt összesen két pontot tudott szerezni (majd egy lényegtelen triplával állította be a végeredményt), így megnyerte a meccset a Denver. Michael Malone csapata sorozatban harmadik sikerével felzárkózott a Dallasra, míg a Brooklyn a zsinórban harmadik vereségével visszacsúszott a keleti negyedik helyre.

Harden nélkül küzdött a Nets. Durant és Irving után James Harden sem állt rendelkezésre a Brooklynnál, így teljességgel a cseresorral csatázott most Steve Nash, de a kiegészítők megtették a magukét és nem jártak messze attól, hogy megverjenek egy jónak számító nyugati playoff-csapatot. Cam Thomas (25 pont, 4/6 tripla) és Patty Mills (21 pont, 4/8 tripla) is jól mozgott labdás emberként, LaMarcus Aldridge 18 ponttal és 8 lepattanóval jelentkezett centerként, a Johnson-Griffin páros magasemberként összesen 11 gólpasszal segített be a playmakingbe és összességében működött a rendszer – egészen a hajráig, amikor egyszerűen kellett volna egy olyan vezér, aki megcsinálja a clutch játékokat. Ilyenjük ma nem volt, így vereséget szenvedtek, főleg hogy a Denvernél is volt három remek egyéni teljesítmény: Nikola Jokics (26 pont, 10 lepattanó, 8 gólpassz, 8/13 mezőnyből) szokásos produkciója mellett ezúttal Will Barton (21 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz) és a padról beszálló Austin Rivers (25 pont, 7/10 tripla) is kitett magáért. Fontos volt, hogy a vendégek kétszer annyi támadópattanót szereztek meg, mint a hazaiak, de igazából az utolsó öt perc játéka döntött, ott hiányzott egy sztárjátékos a Brooklynból...

A Nets legjobb dobói: Thomas 25/12, Mills 21/12, Aldridge 18
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 26/6, Rivers 25/21, Barton 21/9

Chicago Bulls–Toronto Raptors 111–105

Leadta az előnyét, de győzött a Chicago. Az első félidőben az történt a pályán, amit a Bulls akart, a hazaiak rendkívül gördülékeny támadójátékot bemutatva 67–50-re vezettek a nagyszünetben és úgy tűnt, hogy simán otthon tartják ezt a győzelmet. A fordulás után azonban reagált a Raptors, Gary Trent Jr. egymaga 16 pontot szórt a harmadik negyedben, a kanadaiak pedig visszajöttek a meccsbe, majd a záró etapban végig szorongatták ellenfelüket egészen addig, ameddig a hajrában a vezetést is át tudták venni. Az utolsó három percnek 102–103-ról vágnak neki a felek, de a Bullsban volt tartás, a leadott előny és a feszült helyzet ellenére csavartak egyet a védekezésükön a hazaiak, Zach LaVine hozott egy 2+1-es játékot, majd DeMar DeRozan két büntetőt, aztán jött Trent Jr., aki egy kosár után kiállíttatta magát – egyrészt LaVine dobhatott egy büntetőt, másrészt a Raptors elvesztette aznapi legjobbját az utolsó két percre. Nem is tudott már pontot szerezni a vendégcsapat, Dalano Banton két büntetőt is kihagyott, a végeredményt Nikola Vucsevics triplája állította be, a Toronto hibáit kihasználva így mégis a Chicago örülhetett. Billy Donovan legénysége egyébként január 7-e óta először nyert egymás után két mérkőzést is, így sikerült fél meccsnyi távolságban maradnia a keleti első Heathez képest, a többiek már legalább másfél meccsre vannak.

Pedig Trent Jr. nagyot ment. Fred VanVleet ezúttal sem tudott pályára lépni a vendégeknél és bár az újonc Scottie Barnes ott lehetett, sőt, 16 pontal, 5 lepattanóval és 7 gólpasszal jelentkezett, de Gary Trent Jr. vitte a prímet. A hátvéd 32 pontig és 6/10 tripláig jutott, a második negyedben is fontos dobásokat süllyesztett el, a harmadikban pedig szinte egymaga hozta vissza a meccsbe csapatát – a végjáték is az övé lehetett volna első opcióként, de kulcspillanatban kiállították, mert faultot reklamált a kosara után. Rajta kívül egyébként OG Anunoby (23 pont, 10/15 mezőnyből) is hatékonyan játszott, de a Bulls a gyenge triplázás ellenére még jobban dobott, összességében 55 százalékos mezőnymutatóval és 32 gólpasszal hozta le a meccset a gárda. A hazaiaknál Vucsevics (17 pont, 15 lepattanó, 8 gólpassz), LaVine (23 pont, 8 lepattanó, 8 gólpassz) és DeRozan (29 pont, 7 lepattanó, 7 gólpassz) is hozta a sztárteljesítményt, ez pedig most elégnek bizonyult, így a Ball-Caruso-Jones trió hiánya ellenére elégedettek lehetnek.

A Bulls legjobb dobói: DeRozan 29/3, LaVine 23/3, Vucsevics 17/3
A Raptors legjobb dobói: Trent Jr. 32/18, Anunoby 23/9, Barnes 16

San Antonio Spurs–Memphis Grizzlies 110–118

Morantre most sem volt ellenszer. A Memphis irányítója hetek óta nagy formában van és ezúttal sem volt rá megoldás, most 41 ponttal szezoncsúcsot dobott, 15/28-as mezőnymutatóval, 3/5 triplával és 8/10 büntetővel szomorította a Spurst, leszedett 5 lepattanót, kiosztott 8 gólpasszt és csak egy labdát adott el, kevés hibával, hatékonyan dolgozott. Mellette Jaren Jackson Jr. (22 pont, 9 lepattanó, 6 blokk) is parádézott, a karanténból visszatérő Desmond Bane is dobott 20 pontot, az 50 százalék felett célzó Memphis pedig ha nem is simán, de végül megnyerte ezt a lüktető iramú találkozót. Mindkét gárda nagyon nagy tempóban kezdte a meccset és később is ez maradt az irányadó, de a Grizzlies bizonyult pontosabbnak az elején és igazából végig, vagy legalábbis túlnyomó részben vezetni tudott – a Spurs próbálkozott, voltak futásai, a harmadik-negyedik negyedben végig közel tudott maradni, de az irányítást egyszer sem tudta átvenni. A Memphis az utóbbi meccsek botladozásai után fontos győzelmet aratott idegenben, leszakította magáról a Jazzt és stabilizálta a harmadik helyét a tabellán, következőleg ráadásul éppen legnagyobb riválisát, a Utah-t fogadja.

Murray mérföldköve. Az idei szezonban tizedszer, összességében pedig tizennegyedszer tripla-duplázott Dejounte Murray, amivel beállította David Robinson vonatkozó franchise-rekordját. Murray 16 ponttal, 10 lepattanóval és 11 gólpasszal zárt, de csak 5/17-et dobott mezőnyből és a csapat legrosszabb +/- mutatóját hozta -15-tel, így túl sokra azért nem mentek a statisztikai bravúrral. Devin Vassell hatékonyan hozott 20 pontja, Keldon Johnson 18 pontja és 4/9 triplája, vagy főleg Jakob Pöltl extra játéka (18 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz, 8/8 mezőnyből, 2 labdaszerzés, 4 blokk) többet ért, de ez is csak a szoros küzdelemre volt elég – kikaptak a festékben és nem tudtak olyan jól védekezni, hogy akár pár percig ők diktáljanak. A San Antonio ezzel az újabb vereséggel 2.5 meccsre van a nyugati 10. helytől, holnap pedig a Chicagót fogadja.

A Spurs legjobb dobói: Vassell 20/3, Pöltl 18, Johnson 18/12
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 41/9, Jackson Jr. 22/3, Bane 20/3

Utah Jazz–Phoenix Suns 97–105

Ahogy legutóbb. Két napja otthon győzte le a Jazzt a Suns és bár akkor Devin Booker a jó kezdés után besült, de akkor is 30 pont fölé jutott és az utolsó negyedben akkor is Chris Paul tette hozzá azt a pluszt, ami a sikerhez kellett. Most nagyon hasonló volt a forgatókönyv, annyi, hogy Booker ezúttal nem hűlt ki és 43 pontig jutott 16/28-as mezőnymutatóval és karriercsúcsot jelentő 12 lepattanóval, végig sakkban tartotta a Jazz egyébként remekül záró védekezését, majd az utolsó periódusra ismét megérkezett Paul, aki a 21 pontjából 15-öt dobott ekkor. Maga a meccs egyébként nagyon hullámzóan alakult, az erőszakosabb, gyorsabb Suns 39–18-ra (!) nyerte az első negyedet, de mielőtt elhihettük volna, hogy kiütést látunk, visszavágott a Utah és 30–11-re behúzta a második felvonást. A harmadik etap megint a Sunsé volt és az utolsó játékrésznek tízpontos vendégelőnnyel mentek neki a csapatok, de a Jazz még itt sem engedte el és egészen 94–96-ig kapaszkodott. Az utolsó két percben azonban Paul dobott egy csarnokfagyasztó kettest, Booker két büntetőt és egy duplát, Hassan Whiteside támadóhibát vétett és ezt a két percet úgy nyerte meg 9–3-ra a Suns, hogy az a három pont már tét nélkül érkezett a hazaiaktól. Paul könyörtelen tempói és betörései megint kiegészítették Booker extráját, ami ismét győzelmet ért, ezzel sorozatban nyolcadszor is nyertek és egészen ellenállhatatlan formában menetelnek a tabella élén.

Kiegészülve sem tudott többet a Jazz. A legutóbbi cserecsapathoz képest most sokan visszatértek a Utah-nál, viszont a talán két legfontosabb játékos, Rudy Gobert és Donovan Mitchell most is hiányzott - igaz, a vendégeknél sem volt ott Deandre Ayton és Jae Crowder a kezdők közül, de ez azért mégsem ugyanaz. A Jazznél Jordan Clarkson 26 ponttal és 6/12 triplával próbált pluszt hozni, a kezdőbe kerülő Hassan Whiteside 16 pontos, 11 lepattanós dupla-duplát hozott, de az Ingles-Bogdanovic páros szinte észrevehetetlen volt és a hajrában kulcsfontosságú hibákat követtek el csapatszinten. Ezúttal sem voltak rosszak, becsülettel helytálltak, de a bravúr most sem jött össze, úgyhogy bár ebben a mostaniban nincs semmi meglepő, de összességében már tizenegyből kilencedszer kaptak ki és közelebb vannak az őket üldöző Dallashoz, mint az előttük lévő Memphishez.

A Jazz legjobb dobói: Clarkson 26/18, Whiteside 16, Conley 16/3
A Suns legjobb dobói: Booker 43/6, Paul 21/3, Biyombo 12

Portland Trail Blazers–Dallas Mavericks 112–132

A Dallasban maradt több erő. Mindkét csapat a back-to-back második felén lépett pályára, egyaránt egy vereség után, de a Mavs talált magában több erőt erre az estére annak ellenére, hogy Tim Hardaway Jr.-t hosszú időre elvesztette. A texasiak nagyon megnyomták az első negyedet és 30–15-ös előnybe kerültek, Kristaps Porzingis egymaga 14 pontot szerzett a nyitó játékrészben és innentől végig vezetni tudtak. A Blazers azért igyekezett nyomást gyakorolni ellenfelére, a második negyedben visszajött két labdán belülre, a harmadik játékrészben is sokáig négy-hat pontos lemaradásban voltak csak a hazaiak, de aztán a Dallas mindenre válaszolt és a negyed végére elfogyott a portlandi erő – a záró felvonás már 17 pontos Mavs-előnyről indult, ott nem volt kérdés. A vendégeknél Luka Doncic tripla-duplázott, Jalen Brunson dupla-duplázott és csapatszinten 54.5 százalékos mezőnymutatóval, 44.4 százalékos triplázással, valamint 35 gólpasszal zártak és bár mezőnyből a Portland is jól, 50 százalék felett célzott, de a védekezést háttérbe szorító dobópárbajt végig uralta Jason Kidd alakulata. A Portland most egy négymeccses túrára indul, a Dallas pedig szombaton fogadja az Indianát és összességében a következő nyolc mérkőzéséből hetet otthon, egyet pedig Orlandóban játszhat le.

A Trail Blazers legjobb dobói: Simons 23/12, McCollum 20/12, Powell 19/6
A Mavericks legjobb dobói: Porzingis 22/3, Brunson 20/6, Doncic 15/6, Bullock 15/12, Powell 15