MLB: elképesztő története van a kubai baseballklasszisnak

Alig három hét múlva elkezdődik a tengerentúli profi baseballbajnokság, az MLB 2020-as idénye, és a liga egyik legkülönlegesebb egyéniségének még nincs csapata.

Pedig a kubai Yasiel Puig nem akármilyen játékos és nem is akármilyen jelenség. Olyan erővel dob, mint egy ágyú, bármikor benne van az ütőjében egy hazafutás, az alappontok között pedig gőzmozdonyként robog. Ráadásul miközben statisztikailag a sportág aktuálisan legjobbja, a Los Angeles Angels klasszisa, Mike Trout annyival kevésbé színes egyéniség egy kiváló statisztikai mutatókkal rendelkező robotnál, hogy utóbbi esetében legalább az elvi esélye megvan annak, hogy öntudatra ébred, és az emberiség ellen fordul, Puig minden, csak nem szenvtelen. A Vadló becenevű klasszis a pályán mosolyog, csapkod, ünnepel, háborog, ütőt hajigál, nyelvet nyújtogat, vagy cuppanós csókokat nyom edzője arcára, de arra is volt példa, hogy egymaga kívánt megverekedni az ellenfél teljes kispadjával.

Persze aki az éj leple alatt menekült krokodiloktól hemzsegő mocsarakban, és hánykolódott egy csónakon a nyílt tengeren, akinek a feje felett (és a fejéért) kubai embercsempész bandák és mexikói drogkartellek vetélkedtek, amikor épp nem a fogságukban volt, az nem ijed meg a Pittsburgh Pirates cserejátékosaitól, vagy attól, mit fognak róla gondolni a szponzorok, ha kimutatja az érzelmeit meccs közben.

TIZENHÁROM KÍSÉRLET A DISSZIDÁLÁSRA

Yasiel Puig nem akármilyen úton jutott el addig, hogy profi baseballjátékos legyen.

Tudni kell, hogy kubai kommunista baseballkutyából nem lehet csak úgy profi, kapitalista amerikai MLB-szalonna. Egyrészt ugyanis a törvény szerint amerikai vállalatok (baseballcsapatokat is beleértve) nem alkalmazhatnak kubai állampolgárságú munkaerőt, csak olyanokat, akik menedékjogot kértek az országban. Másrészt viszont menedék alapesetben csak azoknak jár legálisan, akik nem a tengeren érkeznek, hanem valamelyik szárazföldi határátkelőn jelentkeznek az Egyesült Államokban.

Így Kuba egyik legjobb fiatal baseballosa, Puig összesen 13 kísérletet tett a disszidálásra, ezek változatos módokon fulladtak kudarcba: hol már otthon lekapcsolták, hol a beszervezett hajó nem érkezett meg, hol az amerikai parti őrség tartóztatta fel – néhány napot börtönben is töltött, és húszévesen egy teljes szezonra eltiltották. Ám egy Yunior Despaigne nevű egykori válogatott bokszoló (akit disszidálási kísérletei miatt tettek ki a nemzeti csapatból) meggyőzte, tegyen még egy próbát. (Despaigne-t erre egy már sikeresen disszidáló exkubai bérelte fel, aki a menekülés megszervezéséért cserébe Puig első leendő MLB-szerződésének húsz százalékát kérte el, ebből tervezett kifizetni minden csempészt és segítőt – ami évtizedek óta virágzó üzlet egyébként.)

A KERESZTUTAK ISTENE SEGÍTETT

Az utolsó menekülési próbálkozásra 2012 áprilisában került sor. Puig, barátnője és Despaigne mellett a katolikus és az afrikai joruba vallási kultusz hagyományaiból kialakult, Kubában elterjedt szantería hiedelem egy papja is egy elhagyott tengerpart titkos találkahelyén várakozott az embercsempészek hajójára. A pap által korábban végrehajtott szent rituálé ugyan megmutatta, hogy a vállalkozást a korábbiakkal ellentétben siker koronázza majd, de a menekülők talizmánként őt is magukkal vitték az útra.

Közben kis híján őrjáratok karjaiba futottak, olykor nyakig rohantak a tengerbe az áthatolhatatlan sűrűségű szúnyograjok és/vagy a keresőalakulatok elől, a víz alá buktak, amikor arrafelé pásztáztak a reflektorok, majd mocsarakon vágtak át az elzárt öbölig, ahová az őket szállító csempészhajót várták.
Ám az napfelkeltéig nem érkezett meg, így visszafordultak, hogy feladják magukat a parti őrségnél: inkább a börtön, mint a halál a mocsárban. De néhány száz méter után azonban a pap közölte, ott felejtette a találkahelyen Eleguának, a keresztutak istenének szent szobrocskáját, anélkül pedig nem mehetnek tovább. Puigék visszafordultak, és nemcsak a szobrot találták meg, de a megbeszélt csónakot is meglátták közeledni a horizonton. Beszálltak, és immár disszidensként, hazájuk ellenségeiként hajóztak Mexikó felé, olykor horgászást mímelve, hogy ne keltsenek feltűnést, majd üzemanyag nélkül hánykolódva és kis híján egy óriás teherhajó alá kerülve.

Végül a mexikói Cancúnban értek partot, ahol az éj leple alatt egy drogkartellel összeköttetésben álló csempészbanda emberraktárába rejtették a kis társaságot. Csakhogy szabadon már nem engedték, merthogy a nekik az utaztatásért és hamis papírokért Amerikából ígért 250 ezer dollár nem akart megérkezni, ők pedig nem akarták veszni hagyni legértékesebb ügyfelüket: erős szavakkal és bozótvágó késekkel fenyegették, hogy szóljon amerikai kapcsolatainak, teremtsék elő az összeget.

Ez egy ottani exkubai bűnözőcsapat dolga lett volna, amely, amikor az ár a késlekedés miatt 400 ezer dollárra emelkedett, inkább az éj leple alatt megszöktette és az Államokba csempészte Puigékat – de előbb egy játékosügynökkel együttműködve megbeszéléseket szervezett neki az érdeklődő MLB-csapatokkal, sőt még bemutató edzést is egy mexikóvárosi pályán. Jó két hónappal a mocsárbéli menekülést követően a Los Angeles Dodgers 42 millió dollárért szerződtette az aranytojást tojó klasszist, aki engedelmesen le is szurkolta újsütetű megmentőinek a húsz százalékot, 8.4 millió dollárt. Más kérdés, az őt eredetileg megszöktető hajó kapitánya később golyóval a fejében végezte egy mexikói árokban, Despaigne-ra egy piros lámpánál fogtak fegyvert, és Puig edzőtábori szobájába is bekopogtatott néhány marcona illető, hogy a főnökük nagyon várja a pénzét – végül alighanem meg is kapta.

Közben a kubai hatóságok sem tétlenkedtek: mindent elkövettek a disszidens befeketítésére, de az sincs kizárva, hogy Puig azzal vásárolta meg a nyugalmát, hogy az ő vallomása alapján ítéltek el egy másik disszidens ökölvívót, sőt egy tanú szerint már 19 éves korában beszervezték informátornak, amikor egyik szökési kísérlete során társai ellen vallott...

RÁMEGY A LÁTVÁNYRA

De az Államokban hamar közönségkedvenc lett. 2013 júniusában, 22 évesen mutatkozott be a Dodgersben, kis híján egyből elnyerte az év újonca címet, 2014-ben pedig az All Star-gálára is meghívták. Aztán mégsem lett belőle igazi szupersztár: a sportágban az utóbbi évtizedben lejátszódott statisztikai forradalom óta mindenhatónak számító mutatói elmaradtak a legjobbakétól, mert rengeteg kockázatot vállal, és bármit megtesz egy-egy látványos megoldásért, vállalva, hogy akár saját csapata jár pórul vakmerősége miatt. Yasiel Puig egy minden tizenegyest bepanenkázó, jobbra-balra sarkazgató és oxizgató labdarúgó és egy kényszeresen hát mögött passzoló kosaras keveréke, aki vesztes meccsek után bulizni vitte társait, s azért játszott 66-os mezben, mert az egyik edző ördögfiókának keresztelte el.

Hiába szerepelt bajnoki döntőben is a Dodgersszel, az utóbbi években nem szolgálta meg vaskos fizetését, és ide-oda csapódott. De jó néhány együttesnek így is segítségére lehetne – ehhez képest egész télen nem talált magának csapatot.

Nyolc év után alighanem ismét elkélne Elegua, a keresztutak istenének segítsége.