Lejátszotta a Lakerst a Memphis, ráadás döntött a Boston-Houstonon

New York Knicks–Chicago Bulls 125–115New York Knicks–Chicago Bulls 125–115

Több futása volt a Knicksnek. Hullámzó meccsen tudott nyerni a New York azzal, hogy több komolyabb futást tudott vezetni és bár egy kivételével mindből visszakapaszkodott a Chicago, de ebből a "húzd meg - ereszd meg" játékból végül a hazaiak jöttek ki jobban. A gárda hat ponttal nyerte az első negyedet, majd jött egy hullámvölgy és hátrányba került, hogy aztán a félidőt egy 16-3-mal és 13 pontos előnnyel zárja, amikor a Bulls sorozatban hat dobást hibázott el - a fordulás után megint jött a Chicago, megint futott a Knicks, majd a mérkőzés végén ugyanez volt a felállás. A vendégek visszajöttek 110-105-re négy perccel az órán, ám erre megint jött egy New York-i roham, Julius Randle egymaga beszórt gyors hét pontot, az itt futott 9-2 pedig már végleg eldöntötte az estét. A hazaiaknál Randle (22 pont, 10 lepattanó) és Gibson (17 pont, 8 lepattanó, 19 perc) mellett a padról beszálló Robinson (23 pontos karriercsúcs, 10 lepattanó, 2 blokk) is villogott magas poszton, az újonc RJ Barrett egy félidő alatt termelt 17 pontot, Elfrid Payton 10 gólpasszt osztott szét, de még Portis és Knox is elérte a tízpontos határt - 55%-os mezőnymutatóval és 40%-os triplázással zártak, egyszerűen túldobták a Chicagót, így megtörték hatmeccses vereségsorozatukat.

A "csak jó" nem volt elég. Az utóbbi mérkőzéseken sorozatban háromszor érte el a 30 pontos határt Coby White, a Bulls újonca, most azonban elmaradt az igazi extra tőle, egyszerűen "csak jól" játszott: 22 pontot és 4/8 triplát jegyzett a padról beszállva. Hozzá hasonlóan szintén jól, de magához képest nem extrán teljesített Zach LaVine (26 pont, 7 gólpassz), így pedig egyszerűen alulmaradtak a dobóversenyben: védekezni nem nagyon tudtak, magas poszton nagyon csúnyán kikaptak (50-33-ra bukták el a lepattanózást, 76-40-re kaptak ki a festékben), ezt pedig nem tudták ellensúlyozni - ők is jól, de nem extrán támadtak, a két hátvéd mellett mások is hozzá tudtak tenni, azonban most a New York támadójátéka volt hatékonyabb.

A Knicks legjobb dobói: Robinson 23, Randle 22, Barrett 19/9
A Bulls legjobb dobói: LaVine 26/12, White 22/12, Young 15/9

Atlanta Hawks–Portland Trail Blazers 129–117

Ismét parádés volt az Atlanta. Előző este kiemelkedő triplamutatóval, nagyszerű labdajáratással és 141 dobott ponttal nyert mérkőzést a Hawks, ez a játék pedig úgy megtetszett a társaságnak, hogy a back-to-back ellenére gyakorlatilag megint ugyanúgy bemutatta. Az első negyedben még kicsit döcögött a rendszer, aztán a másodiktól már nem volt pardon, a két középső játékrészben összesen 84 (!) pontot tettek fel a táblára - a védekezés olyan volt, amilyen, de így is vezettek már 20 egységgel, simán szétdobták a Portlandet. Ennek kulcsa megint a labdajáratás és a tripladobás volt, 34 gólpasszal és 43%-kal bedobott 18 hármassal zártak, ráadásul több remek egyéni teljesítmény is akadt náluk: Trae Young (25 pont, 15 gólpassz) adta a ritmust, de John Collins (24 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk), De'Andre Hunter (22 pont, 6/9 tripla) és Kevin Huerter (19 pont, 8 gólpassz) is nagyszerűen játszott, mindegyikükre lehetett számítani. A back-to-back győzelmek után Lloyd Pierce vezetőedző érthetően elégedetten beszélt csapatáról, szerinte a kérdés innentől az, hogy ha már rátaláltak erre a stílusra, akkor sikerül-e fenntartaniuk a folytatásban.

Nem volt ennyi pont a Blazersben. Damian Lillard nélkül továbbra is nagyon nehéz helyzetben van a Portland és ismét azt láthattuk, hogy ez a csapat a vezére hiányában nem az igazi, pihentebben is elvesztettek egy dobóversenyt egy keleti alsóházi együttessel szemben. CJ McCollum ugyan most is beszórt 35 pontot, Hassan Whiteside is hozta a számait (21 pont, 13 lepattanó, 3 blokk), de csapatszinten nem tudták tartani a lépést a nagy tempót diktáló Atlantával: ők csak 30% alatt dobtak kintről, nem volt annyi éles fegyverük, mint az ellenfélnek, ezt pedig védekezéssel sem tudták ellensúlyozni, végig csak nyomozták a labdát hátul. Sorozatban harmadszor, összességében hétből hatodszor kaptak ki, úgyhogy egyértelműen lépéshátrányba kerültek a playoff-harcban, de Lillarddal azért még nem lenne elveszett a helyzet...

A Hawks legjobb dobói: Young 25/3, Collins 24/9, Hunter 22/18
A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 35/9, Whiteside 21, Trent Jr. 15/3

Miami Heat–Brooklyn Nets 116–113

Sikerült jól zárni a hónapot. Február mindenképpen a Heat szezonjának eddigi messze leggyengébb hónapja volt, de sikerült az utolsó két mérkőzését megnyernie a társaságnak, így 6-7-re "mentette" a helyzetet és egyelőre megőrizte a negyedik helyét Keleten. A hónap első napjai óta először tudott Erik Spoelstra csapata sorozatban két győzelmet aratni, úgyhogy a tréner is azt mondta, hogy bár nem játszottak tökéletesen, de most nem panaszkodhat - igaz, megint leadták a nagy előnyüket, hiszen 14 ponttal is vezettek a negyedik negyedben, amely végül egyetlen egységre csökkent a hajrára. A végjátékban azért mindkét csapat hibázgatott, de végül Goran Dragic clutch dobásával, egy Butler-büntetővel és egy kiváló utolsó védekezéssel kiizzadták a sikert a floridaiak - egyéni extra most nem volt náluk, csapatszinten viszont javultak, meglátjuk, hogy következőleg, a Bucks ellen ez mit ér majd.

Nem fejlődött eleget a Brooklyn. Csalódást keltő időszakban van a Nets, de Kenny Atkinson vezetőedző azt mondta, hogy ez a meccs most már sokkal jobb volt az előző háromnál a tartást és a védekezést tekintve, kár, hogy ennek ellenére ismét kikaptak. A két, back-to-backet játszó csapat mérkőzésén ők kerültek hátrányba, a nagyszünetben nyolc ponttal égtek, a harmadikban tíz fölé hízott a különbség, majd a záró etapban volt ez 96-82 is - erre azonban sorozatban három triplával reagáltak a vendégek, úgyhogy pillanatok alatt közelítettek. A végjátékba így is a Miami mehetett bele párpontos előnnyel, aztán bő egy perccel az órán Harris és Dinwiddie játékaival visszajöttek 112-110-re, ám itt Prince kihagyta a vezetésért elengedett hármast, Dragic pedig bevert egy duplát - Harristől jött még egy tripla, de az utolsó nyolc másodpercet nem tudták megoldani kétpontos hátrányban, eladott labda lett belőle, ezen a játékon úszott el a meccsük. A javulás rendben van, most már csak a győzelmek hiányoznak, hiszen sorozatban negyedszer kaptak ki, következőleg pedig Bostonba látogatnak.

A Heat legjobb dobói: Nunn 21/9, Dragic 19/9, Butler 16, Adebayo 16
A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 25/6, Harris 20/15, Allen 17

Cleveland Cavaliers–Indiana Pacers 104–113

A végén a Pacers kerekedett felül. 12-szer változott a vezető kiléte ezen a mérkőzésen és 15-ször volt döntetlen az állás, sokáig nem bírtak egymással a felek, de a záró etapban azért csak kijött az Indiana nagyobb játékereje és ellenfelük fölé tudtak nőni. Ebben a negyedben már csak 18 pontot engedélyeztek a Cavsnek, egy Brogdon-kosárral 96-95-nél előnybe kerültek és onnantól már nem is adták ki a kezükből a vezetést - egy futással 108-101-re is vezettek, majd két perccel a vége előtt Love bedobta az utolsó Cavs-pontokat, a hátralévő időt 5-0-lal hozta le a Pacers. A vendégek jól védekeztek ebben az időszakban, elöl pedig az egyéniségeik megcsinálták a fontos játékokat, az említett Brogdon (22 pont, 8 gólpassz, 9/13 mezőnyből, 1 eladott labda) nagyon hatékony estéje mellett TJ Warren (30 pont, 6 gólpassz, fontos dobások a végén), Domantas Sabonis (18 pont, 13 lepattanó, 9 gólpassz) és Victor Oladipo (19 pont, 7/15 mezőnyből) is jól játszott, ezúttal ez jelentette a különbséget a javukra - 54%-kal dobtak mezőnyből csapatszinten és 30 gólpasszt osztottak szét, ismét jelezték, hogy a hullámvölgyük után összeszedték magukat. Az alapszakasz hajrájában még több minden elképzelhető számukra, simán lehetnek akár negyedikek is Keleten, következőleg San Antonióban kell helytállniuk.

A vége hiányzott a Cavsnél. Sokáig jól játszott a Cleveland, Andre Drummond (27 pont, 13 lepattanó, 4 gólpassz, 4 labdaszerzés) és Kevin Love (20 pont, 12 lepattanó, 7 gólpassz) abszolút show-t csinált, mindketten hozták a látványos megoldásokat és egészpályás passzokat is kiosztottak egymásnak, ők adtak tartást az együttesnek. A meccs végét azonban elrontotta a gárda, a végtelenségig nem lehetett húzni érdemi kinti dobás nélkül és mivel 5/22-vel (!) zártak csak csapatszinten távolról, így talán természetes is volt, hogy a Pacers végül felőrölte őket - az utolsó negyedre kicsit elfáradtak, kellett volna egy-két "könnyítő" tripla, ami elmaradt, az Indy sztárjai pedig egy-két játékkal előnybe hozták a vendégeket. Nem kellett volna sok egy újabb szép győzelemhez, Love azt is mondta, hogy jól játszottak, végig ott voltak, ahol kellett, csak a hajrát nem tudták összerakni - 3-3-ra állnak Bickerstaff irányításával, következőleg a Jazzt fogadják.

A Cavaliers legjobb dobói: Drummond 27, Love 20/3, Sexton 16/3
A Pacers legjobb dobói: Warren 30/6, Brogdon 22, Oladipo 19/6

Memphis Grizzlies–Los Angeles Lakers 105–88

Meglepetés. Sorozatban öt vereség után, pocsék formában, a Clarke-Jackson Jr. páros nélkül, egy back-to-back második felén lépett pályára a Grizzlies a száguldó nyugati éllovas ellen, de a mérkőzést elnézve nem tudtuk volna megmondani, hogy melyik csapat milyen mezben is van a pályán. A hazaiak ugyanis abszolút dominálni tudtak, Ja Morant (27 pont, 14 gólpassz) és Jonas Valanciunas (22 pont, 20 lepattanó) is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, de Dillon Brooks (24 pont, 5 lepattanó) is hozzátette a magáét és a Memphis végig kézben tartotta az eseményeket: 12 ponttal vezetett a nagyszünetben, kereken hússzal a harmadik negyed végén és volt közte 22 is, mielőtt egy kicsit kozmetikázott ezen a Lakers. Morant szerint tanultak a korábbi meccsekből és most nagyon koncentráltan, fegyelmezetten kosárlabdáztak, fejben rendkívül erősnek bizonyultak, így egy komoly bravúrt tudtak bemutatni és jelezték a helyükre pályázó nyugati csapatoknak, hogy egyáltalán ne írják le őket...

Ezért kár volt Jamest játszatni. Az előző meccset kihagyta egy sérülés miatt LeBron James és most sem volt még 100%-os állapotban, de Danny Greennel ellentétben őt végül pályára küldték a vendégek, a csapat teljesítményén viszont nem látszott meg, hogy ott van a vezér. Az arany-lilák fáradtan, enerváltan mozogtak, nem tudták tartani a lépést a Grizzlies hátvédpárosával, Valanciunas gyakorlatilag lejátszotta Anthony Daviséket a palánk alatt, támadásban végig lassúak voltak, ebből pedig egy nagyon csúnya meccs sült ki: a 88 dobott pont negatív szezoncsúcs, mezőnyből alig lépték túl a 40%-ot és teljesen esélytelenül kaptak ki, februárban mindössze másodszor. James a második félidőben próbált feljebb kapcsolni (19 ponttal és 10 gólpasszal zárt), de ő sem tudott segíteni, majd amikor a negyedik negyedben visszaküzdötték magukat tíz ponton belülre, akkor azonnal megrázta magát a Grizzlies és pillanatok alatt ismét 18 volt közte - itt már Frank Vogel is elengedte az ügyet és inkább behozta a cseréket. A tréner egyébként azt mondta, hogy a csapata egész évben képes volt eddig a megfelelő energiaszintet a pályára vinni, ezen az estén viszont nem, az életéért harcoló Grizzlies ezen a téren nőtt messze föléjük.

A Grizzlies legjobb dobói: Morant 27/12, Brooks 24/9, Valanciunas 22
A Lakers legjobb dobói: James 19/6, Davis 15/3, Caldwell-Pope 11/3

Boston Celtics–Houston Rockets 110–111 – hosszabbítás után

Egyszer még megmenekült a Boston. Ugyan az első félidőben vezetett már 17 ponttal is a Celtics, de a meccs narratívája abszolút nem az volt, hogy milyen jól játszottak a hazaiak, sőt, a harmadik negyedben már hátrányba kerültek annak ellenére, hogy óriásit védekeztek James Hardenen. A negyedik játékrész végéhez érve úgy tűnt, hogy el is úszott a mérkőzésük, 19 másodperccel az órán négypontos hátrányban voltak, de egy Smart-tripla és két Westbrook-büntető után megmenekültek: Tatum szándékosan hibázott a vonalról, hogy legyen esélyük triplát dobni, le is szedték a támadópattanót és Brown egy másodperccel az órán be is talált kintről, ezzel hosszabbításra mentettek. Ott ők kezdtek jobban, de aztán a végére teljesen elfogytak, az utolsó hat dobásukat zsinórban elrontották egy eladott labda mellett, majd az utolsó pillanatban elengedett Theis-dobás már időn túlinak bizonyult - rengeteg esélyt puskáztak el a ráadásban, de képtelenek voltak a gyűrűbe találni. Brad Stevens vezetőedző viszont azt mondta a meccs végén, hogy megfelelő eredmény született, szerinte a Rockets volt most a jobb csapat, ha nem is sokkal, de egy ponttal biztosan.

Ilyen, ha két MVP van egy csapatban. A bostoni védekezés teljességgel James Hardenre koncentrált ezen az estén, Szakállt pedig a második félidőben nagyrészt le is tudták venni a pályáról: összesen kilenc pontot szerzett a nagyszünet után, a negyedik negyedben éppen nullát, bár a 7-6-ra nyert hosszabbításban négyet és övé volt a győzelmet jelentő két büntető. Addig azonban Russell Westbrook húzta a gárdát, a hazaiak el is mondták, hogy kicsit megfeledkeztek arról, hogy az ellenfélnél van még egy MVP: Westbrook 41 pontot szórt 8 lepattanóval és 5 gólpasszal, 15/24 dobása jó volt és ismét óriási energiát rakott ki a parkettre. Mellettük emeljük még ki a 29 lepattanót megszerző és hat blokkot kiosztó Tucker-Covington "centerpárost", akik óriási munkát végeztek, a végén pedig mindez kifizetődött: a hosszabbításban ők is rengeteget hibáztak, de jól védekeztek és egy hajszállal jobbnak bizonyultak ellenfelüknél. Az idegenben megnyert kiemelt rangadóval sorozatban hatodik győzelmüket aratták és egyetlen meccsre vannak a nyugati második helytől, következőleg New Yorkban pedig abszolút kötelező lesz nyerniük.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 32/12, Smart 26/15, Brown 22/6
A Rockets legjobb dobói: Westbrook 41/3, Harden 21/12, Covington 16/12

San Antonio Spurs–Orlando Magic 114–113

Majdnem elrontotta a Spurs. Az első negyedben kihasználták a back-to-backet játszó Magic hibáit a hazaiak és tíz pont feletti előnyt építettek fel, vezettek 16-tal is és gyakorlatilag végig ők jártak előrébb - aztán az utolsó pillanatokban nem rajtuk múlt, hogy mi lett a vége. A negyedik negyedben már meglehetősen felfordultak a dolgok és hat ponttal az Orlando vezetett, amikor elindított egy futást a San Antonio, amellyel visszavette az előnyt: DeRozan kettese után Forbes villant kettőt, a triplája után 114-111-re megint a hazaiak vezettek. Itt még jött egy Fultz-kosár, majd a Spurs lepörgette az órát és slusszpoénként visszaszedte a támadópattanót a saját elrontott dobása után - semmi mást nem kellett volna csinálni, csak pörgetni az órát és hagyni, hogy a Magic faultoljon. Ehelyett Forbes eladta a labdát, Fournier mehetett a gyűrűre egypontos hátrányban, ám két másodperccel a vége előtt a meccsnyerő dobás helyett kihagyta a ziccert, így mégis a Spursé lett a győzelem - őrült jelenetek, igaz, Derrick White például azt mondta, hogy ő nem aggódott, hiszen (a 183 centi magas) Patty Mills rohant vissza gyűrűt védeni, oda is ért, márpedig ha ő gyűrűt véd, mi baj lehetett volna?...

„Egy rohadt ziccer." Ennyit mondott a meccs után a győztes dobást kihagyó Fournier, aki szerint erre nincs kifogás, nincs bocsánat, ő rontotta el, miatta kapott ki a csapata - azt a ziccert nézve ez valóban igaz, de azért 23 ponttal most is ő lett a Magic legjobb dobója és a társak is bőven tettek azért korábban, hogy elveszítsék a meccset. Főleg Aaron Gordon nem találta a ritmust, megállt hét pontnál és nem véletlen, hogy először a negyedik negyedben vezettek a mérkőzés folyamán, de az tény, hogy ott minden esélyük megvolt a sikerre - elrontották, ez van, sorozatban három győzelem után szenvedtek vereséget, de még mindig a Nets előtt vannak, a playoff-helyük pedig ötmeccsnyi biztonságban van.

A Spurs legjobb dobói: Lyles 20/6, Gay 19/12, DeRozan 16
A Magic legjobb dobói: Fournier 23/15, Ross 21/12, Vucsevics 16

Phoenix Suns–Golden State Warriors 99–115

Csak ennyi kell. Sorozatban nyolc vereség után tudott újra mérkőzést nyerni a Warriors, amely ligautolsóként egyébként is nagyon ritkán ünnepelhetett ebben a szezonban, ezzel a sikerrel összesen 13-47-re áll eddig, így érthető, hogy milyen boldogság volt a csapatnál. Steve Kerr szerint nekik most csak ennyi kellett, megkönnyebbülést érzett az öltözőben, mindenki mosolygott, mindenki elégedett volt és mindenki érzi, hogy ennek a csapatnak idén minden győzelem különleges, mindegyik édesebb, mint korábban - Kerr dicsérte játékosait, akik szerinte egész évben kőkeményen küzdenek, de kevés sikerélmény jut nekik. Most is nagyot harcoltak, hiszen a meccs jelentős részében hátrányban voltak, ám a harmadik negyed végén futottak egy 16-0-t, amellyel megfordították a találkozót és onnantól már nem hibáztak, sőt, még nagyobb önbizalmat szereztek - az utolsó játékrészben nagyszerűen védekeztek és végül nagyon komoly győzelmet arattak. Említsük meg, hogy összesen nyolc játékosa maradt Kerrnek, akit pályára küldhetett (de ebben benne volt a második NBA-meccsét játszó Mulder, a nemrég előhúzott Bender, stb.), de közülük heten is kétszámjegyű pontterméssel zártak, leginkább Paschall (25 pont, 10/16 mezőnyből) és Lee (20 pont, 8 gólpassz) emelhető ki, de mindenki megtette a magáét elöl-hátul - ezzel ellensúlyozták azt a rossz hírt is, hogy Steph Curry vasárnap este mégsem térhet még vissza.

Mi történik a Sunsszal? Az előző esti nagyon fájdalmas vereség után a ligautolsótól is kikapni hazai pályán, mondhatjuk, hogy nem ez a legjobb stratégia arra, ha valaki be akar jutni a playoffba, de nem akarjuk megint bántani a Phoenixet, úgyhogy inkább Monty Williams vezetőedző szavait tennénk ide. "Egymás után két este lejátszottak minket az akaratot tekintve. Egyértelműen nem járattuk a labdát, védekezésben pedig abszolút senkit nem fogtunk. Egymás után két meccsen nem védekeztünk senki ellen" - értékelte a látottakat a tréner. Vitatkozni nem tudunk, csak annyit tudunk kérdezni, hogy miért játszik így a csapat, amikor papíron most kellene hajrázni a rájátszásért? A sérülések nyilván nem jöttek jól, Oubre kiválása különösen, de ez a két meccs nem ezen ment el...

A Suns legjobb dobói: Booker 21/12, Ayton 20, Bridges 15/15
A Warriors legjobb dobói: Paschall 25/3, Lee 20/6, Wiggins 17

A tabellát IDE KATTINTVA tekinthetik meg.