Rekordhosszúságúra nyúlt a címvédő győzelmi sorozata

Detroit Pistons–Phoenix Suns 116–108

Tartalékosan is jobb volt a Pistons. A szokásosan hiányzó Griffin és Kennard mellett Rose, Morris és Mykhailiuk sem játszott a hazaiaknál, de így is kiváló támadójátékot raktak össze és remek teljesítményt nyújtva nyerni tudtak - 40% felett tripláztak és a mérkőzés túlnyomó részében vezetni tudtak. Az első negyedben beszórt 38 ponttal alapozták meg az estéjüket, de kulcsfontosságú volt Andre Drummond teljesítménye, aki 31 ponttal és 19 lepattanóval állt csapata élére úgy, hogy 20 pontot és 11 pattanót már a nagyszünetig összeszedett - 14/19 dobása beesett, abszolút nem tudtak vele mit kezdeni. Mellette Reggie Jackson (25 pont, 9 gólpassz) és a Christian Wood (21 pont, 8 lepattanó) által húzott cserepad is kiemelendő, a második sor ugyanis 39-13-ra verte el a Suns cseréit, ami nagyon kellett az üdvösséghez - Dwane Casey vezetőedző egyedül a fiatalokat kritizálta, megmondta nekik, hogy ha legközelebb sem látja rajtuk azt, hogy "meghalnak a pályán", akkor a G-League-ben fogják folytatni...

Nem tud nyerni a Suns. Sorozatban negyedszer kapott ki a Phoenix, úgyhogy egyre csak távolodik a playoff-helyektől, most már hat mérkőzés a hátrány, egyre nehezebb helyzetben van a gárda - pedig pont az ilyen meccseket kellene hoznia a társaságnak, amikor egy erősen tartalékos, megtépázott ellenfél ellen kell pályára lépni. Ez azonban nem sikerült, bár tegyük hozzá, hogy a vendégeknél is hiányoztak öten (Saric, Baynes, Jerome, C. Johnson, T. Johnson), de ettől függetlenül ezúttal sem tudtak védekezni, Drummond szétszedte őket belül, közben pedig a kiegészítők is azt csináltak velük, amit csak akartak. Papíron több tűzerő volt bennük és egyénileg hozták is a jó számokat, hiszen Oubre (30 pont, 5/9 tripla), Ayton (26 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz, 4 blokk), valamint Booker (22 pont, 7 gólpassz) statisztikái is rendben voltak, de valahogy mégsem képesek ezeket a teljesítményeket győzelmekre váltani - ez igaz az idei szezonjukra, de igazából a korábbiakra is, úgyhogy lassan ebben az idényben is le kell mondaniuk a rájátszásról.

A Pistons legjobb dobói: Drummond 31, Jackson 25/15, Wood 21/3
A Suns legjobb dobói: Oubre Jr. 30/15, Ayton 26, Booker 22/6

Toronto Raptors–Indiana Pacers 119–118

Megvan a rekord. Hullámzó, hektikus meccset tudott megnyerni a Toronto, hiszen a tíz ponttal behúzott első negyed után 43-18-ra (!) bukták el a másodikat a hazaiak, majd a fordulás után ismét az ő időszakuk következett és végül sikerült felállniuk a 19 pontos hátrányukból. Pedig úgy tűnt, hogy a Pacers visszaverte a kanadaiak rohamát és még három perccel a meccs vége előtt is 11 pont volt a vendégek előnye, ám innentől Siakam pontjaival megindult a Raptors, az utolsó percre egy labdán belülre zárkózott, majd jött az addig kintről 1/6-tal álló Serge Ibaka triplája - 30 másodperccel az órán, hosszú idő után először átvették a vezetést. Az Indy még mindig megnyerhette volna a meccset, de elrontotta az utolsó dobását, úgyhogy óriási fordítással, a végjátékot dominálva fordított a Toronto, ezzel pedig sorozatban 12. győzelmét húzta be, amellyel megdöntötte a franchise-rekordot. Egyénileg Kyle Lowry (32 pont, 8 lepattanó, 10 gólpassz), Serge Ibaka (30 pont, 7 lepattanó, 3 gólpassz) és Pascal Siakam (25 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz) is kiemelendő, úgy tűnik, hogy a címvédő Gasol és Powell nélkül sem hibázik - következőleg jöhet a visszavágó, a felek ugyanis két nap múlva Indianában is találkoznak.

A végjátékra megzavarodott a Pacers. Nagyon közel állt a bravúrhoz az Indiana, amely Malcolm Brogdon (24 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz, 10/14 mezőnyből) és Domantas Sabonis (15 pont, 11 lepattanó, 10 gólpassz) remeklésével abszolút a Raptors fölé tudott nőni, melléjük a padról extra teljesítménnyel szállt be Justin Holiday (22 pont, 6/9 tripla) és Doug McDermott (19 pont, 4/7 tripla), csapatszinten 50%-kal dobtak mezőnyből és 49%-kal vertek be 19 darab triplát. A negyedik negyedben válaszolgatni is tudtak a Toronto rohamaira, úgy tűnt, hogy elfojtották ellenfelük próbálkozásait és már csak "be kell csorogni a célba", ám az utolsó két percre egyszerűen megzavarodtak: lejáró támadóidő miatt vesztettek labdát, majd a következő játékukból Turner, eggyel később Brogdon adta el a játékszert, így feljött a Raptors. Ezt pedig végül Oladipo koronázta meg, aki magára vállalta a két utolsó dobást, ám mindkettőt kihagyta, ő egyelőre továbbra sem találja igazán a ritmust, most sem játszott jól - ez a győzelembe került, úgyhogy bánhatják a végét, mert a korábbi meccseikhez képest egyértelműen javultak, a Toronto ellen azonban nem lehet "kiszállni" 45-46 percnél...

A Raptors legjobb dobói: Lowry 32/9, Ibaka 30/6, Siakam 25/3
A Pacers legjobb dobói: Brogdon 24/12, J. Holiday 22/12, McDermott 19/12

Boston Celtics–Orlando Magic 116–100

Tatum előlépett. A fordulatos, oda-vissza hullámzó első félidő után a másodikban már egyértelműbb volt a helyzet, az esélyesebb Boston érvényesíteni tudta a papírformát - méghozzá nagyrészt Jayson Tatumnek köszönhetően. A fiatal dobógép fontos időszakokban vette a hátára a csapatát támadásban és extrát tudott hozzátenni a Celtics egyébként megfelelően működő gépezetéhez, a fordulás után abszolút ő jelentette a különbséget és végül 33 ponttal, 5/11 triplával, 8 lepattanóval, 5 gólpasszal, 3 labdaszerzéssel, valamint 2 blokkal zárta az estét. Szükségük is volt rá, mert Walker, Smart és Theis most sem léphetett pályára, életében először kezdett NBA-meccsen Romeo Langford, de Tatum vezérletével a csapat megoldotta a helyzetet, mellette Gordon Hayward (23 pont, 7 lepattanó, 7 gólpassz) is remekelt, Jaylen Brown is beszórt 18 pontot, összességében nagyon pontosan dobtak, kevés labdát adtak el és amikor kellett, akkor mindig tudtak villanni - sorozatban ötödször nyertek, ezzel pedig megerősítették keleti harmadik helyüket a Miami előtt.

Nem volt elég pont az Orlandóban. Markelle Fultz ezúttal eltűnt (4 pont, 5 gólpassz), magához képest Nik Vucsevics sem volt jó (12 pont 12 dobásból) és csapatszinten sem játszott igazán jól a Magic, a vendégek csak 43%-kal dobtak mezőnyből, több labdát adtak el, egy fokkal gyengébbek voltak, mint a Boston. Az első félidőben még Evan Fournier (26 pont, 6/8 tripla), Aaron Gordon (23 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz) és a padról beszálló Michael Carter-Williams (12 pont, 6 gólpassz) vezetésével tartották magukat, voltak jobb időszakaik, de aztán a fordulás után ez már nem volt elég, támadásban egyszerűen nem volt meg bennük a kellő átütőerő - csak 44 pontot tettek fel a táblára ekkor, úgyhogy hétből hatodszor kaptak ki, tulajdonképpen egyértelmű vereséget szenvedtek ismét, bár így is stabilan nyolcadikak Keleten, különösebb nyomás nincs rajtuk.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 33/15, Hayward 23/6, Brown 18
A Magic legjobb dobói: Fournier 26/18, Gordon 23/3, Ross 18/9

Brooklyn Nets–Golden State Warriors 129–88

Összeomlott a Warriors. Az elmúlt mérkőzéseken abszolút jól nézett ki a ligautolsó GSW, az előző két találkozóját meg is nyerte a gárda, jó volt a hangulat, megvolt a lendület, aztán kiderült, hogy Alec Burks és Glenn Robinson III második körös pickekért távozik a csapattól - a többiek ezt most nem nagyon tudták kezelni, D'Angelo Russell szerint teljesen összezavarodtak a hírek hallatán. Ez a pályán is jól látszott, rögtön egy 4-20-szal kezdtek és az egész meccs folyamán abszolút energia nélkül, figyelmetlenül kosárlabdáztak, így pedig ez a keret nem üti meg az NBA szintjét - ebből jött össze egy olyan 41 pontos vereség, ahol úgy nagyjából a félidő után már az ellenfél sem akart igazán játszani. Egyedül a Brooklynba visszatérő Russellnek volt kicsit más estéje, őt megtapsolta az aréna, de ő is pocsékul játszott, nem tudott segíteni a Warriorsnak - túl kell tenniük magukat ezen, következőleg a Lakerst fogadják.

Nem kellett megizzadni. A GSW "alkalmatlansága" miatt a Netstől sem kellett semmi érdemleges ezen a mérkőzésen, Russell megünneplésén kívül Kevin Durant és Steph Curry összeölelkezése és beszélgetése volt talán a legérdekesebb jelenet az este folyamán. Egyébként Kyrie Irving nélkül is bőven tartalékolhattak, a kezdőben csak Caris LeVert érte el a 25 perces határt, összesen viszont 13-an léptek pályára, Spencer Dinwiddie például megállt 8 pontnál, Jarrett Allen csak 18 percet játszott, az volt a lényeg, hogy a lehető legegyszerűbben túl legyenek a meccsen - ezt megtették, kiütéses győzelmet arattak, úgyhogy megerősítették a hetedik helyüket Keleten.

A Nets legjobb dobói: LeVert 23/9, Harris 17/6, Temple 16/6
A Warriors legjobb dobói: Russell 17, Poole 16/3, Paschall 15/6

Oklahoma City Thunder–Cleveland Cavaliers 109–103

Most Schröder oldotta meg. Csak annyit adott ki magából ezen az estén az OKC, amennyire szükség volt a Cavs elleni kötelező behúzásához, úgyhogy nem alakult ki nagy különbség, 12 pont volt a legnagyobb hazai előny. A Cleveland a végéig egészen közel maradt, ám a szoros meccseket általában lezáró Chris Paul most úgy volt vele, hogy Dennis Schrödernek nagy napja van, döntse el ő a találkozót - a német hátvéd pedig köszönte szépen a lehetőséget és élt is vele, az utolsó percben volt három büntetője, egy clutch triplája, majd egy kiharcolt labdaszerzése, amellyel hozta a győzelmet csapatának. Egyébként is remekelt, 30 pontot szórt a padról beszállva 10/17 jó dobással és 6 gólpasszal, úgyhogy ő volt a Thunder legjobbja, mellette pedig még Shai Gilgeous-Alexandert (23 pont, 10 lepattanó, 2-2 labdaszerzés és blokk) érdemes kiemelni - újabb győzelmet pipálhattak ki, ezzel utolérték a tabellán a Dallast.

Egy-két jó játék hiányzott a Cavsnek. Collin Sexton (23 pont, 4/6 tripla) és Kevin Love (20 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) teljesítményére alapozva abszolút partiban volt ezen az estén a Cleveland, Larry Nance Jr. és John Henson dupla-duplázott, Darius Garland is jól mozgott, Kevin Porter Jr. is hozzátett 13 pontot, csapatszinten volt 31 gólpasszuk, úgyhogy közel is álltak a bravúrgyőzelemhez, ám a végjátékot nem sikerült jól megoldaniuk. A végén 100-99-re még vezettek is, azonban az utolsó egy percet csúnyán elbukták, engedtek egy támadópattanót, eladtak két labdát, védekezésben is hibázgattak, úgyhogy egy darab Love-triplát leszámítva szinte csak rosszat csináltak - ez nem férhetett bele, az OKC annál jobb csapat, hogy ezt ne büntesse meg. Így maradt a szoros vereség, az utóbbi 13 meccsből már a 12. alkalommal hagyták el vesztesen a parkettet, ezzel és a Hawks győzelmével pedig most már visszacsúsztak Kelet utolsó helyére.

A Thunder legjobb dobói: Schröder 30/6, Gilgeous-Alexander 23/6, Gallinari 15/6
A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 23/12, Love 20/9, Nance Jr. 14/6

Minnesota Timberwolves–Atlanta Hawks 120–127

Ennyivel jobb az Atlanta. Egyértelmű győzelmet aratott idegenben is a Hawks a két pocsék szezont futó csapat meccsén, a vendégek vezettek már 21 ponttal is és egyszer sem voltak hátrányban. Trae Young (38 pont, 11 gólpassz) parádézott és teljességgel megállíthatatlannak bizonyult, mellette John Collins is tette a dolgát (27 pont, 12 lepattanó) és ők gyakorlatilag az egész mérkőzés folyamán hozták a magas színvonalat, rájuk nem volt válasz a túloldalon - ahogy mostanában úgy nagyjából senkire és semmire sincs, hiszen a Minnesota sorozatban 13. mérkőzését vesztette el. Nehéz mit írni a hazaiakról, teljesen kilátástalan a helyzetük, most is dobott 69 pontot a Wiggins-Okogie-Towns trió, de semmire sem mentek vele, a keleti utolsó helyről még csak most elmozduló Atlanta is lejátszotta őket, csak egy 43 pontos utolsó negyeddel tudtak kozmetikázni a végeredményen, hogy legalább az szorosnak tűnjön. A Hawks viszont az utóbbi 12 meccsén 50%-ra áll, úgyhogy valami bizonyára megmozdult náluk, a cserék után pedig biztosan még jobbak lesznek...

... ugyanis nem is a meccs volt a lényeg. Mindkét gárda benne van a négycsapatos cserében, amelyben jelentősebb játékosmozgásokat eszközöltek, a Wolves jó pár emberétől elköszönt, úgyhogy ezen az estén még szűkebb volt a rotáció, az Atlanta pedig megszerezte Clint Capelát, akivel valószínűleg bőven erősödni fognak. A találkozó után mindkét együttes ezekről a cserékről beszélt és nem magáról a mérkőzésről, Towns azt mondta, hogy alig aludt az utóbbi 24 órában, Young azt, hogy lesokkolta ez az egész, főleg hogy Chandler Parsonst kitette a keretből a Hawks. Mindkét oldalon jelentős változások lesznek a következő mérkőzéseken, a megmaradt játékosoknak ehhez kell alkalmazkodni, minnesotai részről pedig nem lenne baj, ha néha egy-egy meccset azért most már sikerülne megnyerni...

A Timberwolves legjobb dobói: Wiggins 25/9, Okogie 23, Towns 21/6
A Hawks legjobb dobói: Young 38/18, Collins 27/6, Jones 14

Dallas Mavericks–Memphis Grizzlies 107–121

Újabb komoly fegyvertény. Ez a Dallas még Luka Doncic nélkül is abszolút veszélyes csapat tudott lenni mostanában, úgyhogy a Grizzlies részéről újabb bizonyítékot jelent ez a győzelem arra, hogy abszolút komolyan kell venni a gárdát. A vendégeknél Ja Morant (21 pont, 10/12 mezőnyből), Tyus Jones (19 pont, 8/8 mezőnyből) és Jaren Jackson Jr. (19 pont, 4/8 tripla) is remekelt, összesen hatan érték el náluk a tízpontos határt és végig stabil, kiegyensúlyozott játékot produkáltak, amellyel csak "meg kellett várniuk", hogy a Mavs gödörbe kerüljön - ez aztán a harmadik negyedben be is következett, ott egy 21-3-as (!) rohamot intézett a Memphis, a záró etapban pedig már 25 pontos előnyben is volt. Úgy nyerte meg ezt a meccset a társaság, ahogy egy nagycsapat szokta, pedig Crowder és Hill nem állt rendelkezésre - 53%-kal dobtak mezőnyből, 48%-kal tripláztak és kiválóan járatták a labdát, abszolút meggyőző játékot mutattak. Ezzel pedig most már 50% feletti mérleggel rendelkeznek, az utóbbi 16 meccsükön 13-3-ra állnak és bár a februári sorsolásuk egészen brutális, de az este folyamán végre lezárták az Iguodala-sagát, megszerezték Justise Winslow-t, szerződést hosszabbítottak Dillon Brooksszal, tovább épül ez a csapat és a sorsolás ellenére is jó esélye lehet az abszolút meglepetést jelentő rájátszásra.

Pedig Porzingis az orrát adta a meccsért. Doncic nélkül ismét Kristaps Porzingis volt a Dallas vezére, a magasember pedig ennek megfelelően megint megdobta a mostanában megszokott 30 pontját, ezúttal 32-ig jutott 5/11 triplával, valamint 12 lepattanóval, újfent parádés meccset játszott. Ráadásul bele is sérült ebbe a teljesítménybe, mert a harmadik negyedben (amikor már kezdett meglépni a Memphis) belenézett egy könyökösbe, amelynek következtében eltört az orra, így végül csak 29 percet töltött parketten, márpedig nélküle most nagyon nem működött a gépezet. A texasiak végül mindössze 36%-os mezőnymutatóval fejezték be a meccset, elvesztették a lepattanózást, a festékben pedig 60-26-ra (!) maradtak alul - Grizzlies-meccsen nem megszokott a nagy különbség ezen a téren, de ha a Mavs vereségének okait keressük, akkor ezt is ki kell emelnünk. Ezzel a hazai buktával utolérte és technikailag meg is előzte őket a Thunder, igaz, hátrafelé egyelőre nem kell tekintgetniük, mert a nehéz időszak előtt álló Memphis még öt meccsel van lemaradva.

A Mavericks legjobb dobói: Porzingis 32/15, Brunson 20/9, Hardaway Jr. 14/6
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 21/3, Jackson Jr. 19/12, Jones 19

Utah Jazz–Denver Nuggets 95–98

Megcsinálta a lehetetlent a Denver. Több játékos érkezik és távozik a tegnap megkötött négycsapatos cserében, akiket (már vagy még) nélkülöznie kell a Nuggetsnek, ennél viszont nagyobb problémának tűnt, hogy borzasztó fontos láncszemek egész sora (Millsap, Barton, Plumlee, Porter Jr. és Grant) sem állhatott Mike Malone rendelkezésére, így összesen hét egészséges kosarassal számolhatott a szakvezető. Az első félidőben kicsit dadogott is a játék, a nagyszünetre nyolc pont volt közte. A második félidőben is jobban kezdett a Jazz, de aztán a vendégek előkapták a rájuk jellemző nagyon szigorú védekezést, amivel teljesen lebontották a Jazz előrejátékát, támadásban pedig Nikola Jokics (30 pont, 21 lepattanó, 10 gólpassz) bődületes tripla-duplájára, illetve Jamal Murray 31 egységére és Monte Morris 15 pontjára támaszkodva gyorsan visszajöttek, onnantól pedig már nyílt volt a csata. Az utolsó percben Jokics egy nagyon szemtelen egylábas középtávolival etette meg a liga legjobb védőjét, Rudy Gobertet, azzal lett 95-96, onnan pedig már „csak” ki kellett védekezni két támadást és bedobálni a büntetőket. A Nuggets ezzel „hatpontos” meccset nyert, azt is túlélték, hogy Gary Harris egy 0/13-at dobjon mezőnyből, most pedig mennek tovább Phoenixbe, ilyen védelemmel ott is esélyesek.

Ez most már komoly hullámvölgy. Hetekig a liga legjobb formában lévő csapata volt a Jazz, húszból 18-at nyertek, fel is kúsztak a nyugati második helyig, de ott elkezdett becsúszni egy-két vereség, illetve Mike Conley visszaépítése is okozott kisebb zavarokat a gépezetben, ez a mai, zsinórban ötödik vereség viszont inkább az akaratról szólt. Az első félidőben 57 pontot szórtak, sok lábon álltak, a második félidőben hamar összeszedett 15 pontos előny után pedig azt hihették, hogy ez meg is van. A Denver azonban rögtön megérezte a lazítást, pillanatok alatt futottak egy 20-4-es sorozatot, Mitchellék azonban hiába futottak erre egy 11-1-et a harmadik-negyedik negyed fordulóján, a Nuggets itt már megérezte az esélyt. A Denver körülményeit ismerve ezt a meccset kérdés nélkül be kellett volna húznia a hazai csapatnak, ehhez képest az utolsó bő hét percben egyetlen mezőnykosárra futotta – visszacsúsztak most már a 4-5. helyre a Rockets mellé, és mögöttük is csak két meccsre áll a Thunder és a Dallas, legközelebb a Portland ellen már muszáj lesz győzniük.

A Jazz legjobb dobói: Conley 21/15, Mitchell 18/6, Bogdanovic 16/9, Clarkson 16/6, Gobert 16.
A Nuggets legjobb dobói: Murray 31/12, Jokics 30, Morris 15/3.

Los Angeles Clippers–Miami Heat 128–111

Az ilyen meccsek miatt kell majd Andre Iguodala. A veterán védőklasszis érkezik hamarosan a Heathez, és a Clippers ellen pontosan látszott is, hogy a szupertehetséges, de nagyon tapasztalatlan fiatal mag mellé mennyire nagy szükség van még egy rutinos spílerre. Jimmy Butlernek ugyanis tele volt a keze a George-Leonard duóval, Goran Dragic-nak pedig Lou Williamsszel, és bár az első félidőben működött a csapat, a tizenkét pontos előnyt könnyen ledolgozta a nagyszünetre a LAC, a második félidőben pedig már csak kereste önmagát a vendéggárda – 15 ponttal vesztették el a harmadik játékrészt, majd a negyedikben hiába támadtak megint jól, 36 pontot kaptak a túloldalon. Bam Adebayo azért igyekezett nagy károkat okozni (22 pont, 11 lepattanó, 6 gólpassz), a padról pedig a zsákolóbajnokságon induló Derrick Jones Jr. (25 pont, 10/12 mezőnyből, 9 lepattanó, 2 szerzett labda, 1 blokk) elöl-hátul extrát nyújtott, de összességében rajtuk kívül minden fontosabb játékos egy fokkal haloványabb volt a megszokottnál, ami egy nyugati élcsapat ellen nem fér bele - pláne, hogy Herro és Leonard révén két fontos láncszem nem is tudta vállalni a játékot. Nem sikerült tehát jól az ötmeccses túra nyitánya, most Sacramentóban javíthatnak - viszont tovább iprobléma, hogy Butler a negyedik negyedben már nem tudott játszani egy vállsérülés miatt, nagyon bíznak benne, hogy nem komoly a dolog

Nem csak négy emberből áll a Clippers. A Heat védelmében el kell mondani, hogy kicsit azért belerondítottak a Clippers játékába, a túloldalon a négy húzóemberből kettő nem igazán találta a dobásait, Kawhi Leonard természetesen máshol segített (14 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz), de Lou Williams elég látványosan szenvedett. Montrezl Harrellnek is meggyűlt a baja Adebayóékkal, sokkal kevésbé volt ponterős, mint szokott, így ha nincs Paul George (23 pont, 5/7 tripla, 10 gólpassz), aki a harmadik negyedes „lerázó” futásnál extrát játszott, akkor belenézhettek volna egy vereségbe. George azonban nem véletlenül klasszis, ernyőt tartott a csapata fölé, amikor kellett, hogy aztán a negyedik negyedre megérkezzen Landry Shamet, aki megállította a Heat utolsó felzárkózási kísérletét zsinórban 10 ponttal, illetve JaMychal Green, aki négy triplájából hármat szintén a záró játékrészre tartogatott. Zsinórban harmadik győzelmükkel ott tartják magukat a Denver előtt a nyugati második helyen, most viszont négymeccses túrára indulnak az All-Star előtt, két könnyűnek (Wolves, Cavs) és két nehéznek (Celtics, 76ers) tűnő látogatással – jó eséllyel Patrick Beverley nélkül, aki húzódással dőlt ki.

A Clippers legjobb dobói: Shamet 23/18, George 23/15, Leonard 14/12, Williams 14/3, Harrell 14.
A Heat legjobb dobói: Jones Jr. 25/9, Adebayo 22, Nunn 13/9, Dragic 13/6.

A tabellát IDE KATTINTVA tekinthetik meg.