Bucks- és Clippers-erődemonstráció az OKC és a Nuggets kárára

Orlando Magic–Minnesota Timberwolves 136–125

Már hetedik a Magic. Sorozatban harmadik győzelmét aratta az Orlando, ezzel pedig megelőzte az újabb vereséget szenvedő Brooklynt és fellépett a keleti hetedik helyre egy olyan meccsel, ahol ismét parádés támadójátékkal tudott nyerni. Az utóbbi két összecsapáshoz hasonlóan ismét nagyon működött a gépezet, Nik Vucsevics bent pusztított (27 pont, 10 lepattanó, 5 gólpassz), Terrence Ross kintről „őrült meg” (33 pontos szezoncsúcs, 7/15 tripla a padról), Aaron Gordon pedig karrierje első tripla dupláját jegyezte (17 pont, 11 lepattanó, 12 gólpassz) és saját bevallása szerint a gólpasszaira (karriercsúcs) volt a leginkább büszke - Steve Clifford vezetőedző is azt emelte ki, hogy az ő játékkreálása nyitott mostanában új dimenziókat előttük, neki óriási szerepe van a sikereikben. Egyébként ezzel együtt fordulatos meccsen tudtak nyerni, az első félidőben tíz pont feletti előnybe kerültek, aztán később átvette a vezetést a Minnesota, de a harmadik negyed hajrájában a cseresor újra „ütött”, majd jött Ross extrája: a dobógép szerezte a Magic első tíz pontját a záró etapban és összesen 19 (!) egységet termelt ebben a döntő fontosságú negyedben. Ez végül elégnek bizonyult a győzelemhez, úgyhogy a liga egyik leggyengébben támadó csapata 54 százalékos mezőnymutatóval, szezoncsúcsot jelentő 136 dobott ponttal zárt – nagy formában vannak, most San Antonióba látogatnak.

Csak a szokásos. Mostanában rendre ilyen meccseket játszik a Wolves, de nyerni nem nagyon tud, általában maradnak a pontzáporos vereségek, mert ugyan elöl még Karl-Anthony Towns nélkül sem rosszak, de védekezni abszolút nem tudnak – igaz, az általában vele sem szokott menni. Most azért hiányzott egy jó center, mert 21-gyel (!) kevesebb lepattanót szedtek ellenfelüknél, ez már önmagában is döntő faktor lehetne, de ráadásul a védekezés is teljesen üres volt a festékben, az Orlando nagyjából azt csinált velük, amit csak akart. Több jó egyéni teljesítményük is akadt, D'Angelo Russell (28 pont, 7 gólpassz, 5/11 tripla), Juan Hernangomez (18 pont, 13 lepattanó, 5 gólpassz, 4/8 tripla) és James Johnson (8/10 mezőnyből, 2 labdaszerzés, 2 blokk) is jól játszott, még Beasley és Okogie is tíz pont fölé jutott, de a meccs nagyobb részében azért a Magic irányított – Russell pedig a végére el is fogyott, az utolsó másfél negyedben már egyáltalán nem dobott pontot, onnantól pláne bajba kerültek. Meglepetés nincs, mennek tovább, Towns előbb-utóbb visszatér, a szezonjuk pedig már amúgy is elúszott.

A Magic legjobb dobói: Ross 33/21, Vucsevics 27, Gordon 17/3
A Timberwolves legjobb dobói: Russell 28/15, Hernangomez 18/12, Beasley 17/9, Johnson 17

Atlanta Hawks–Brooklyn Nets 141–118

Nagyot ment az Atlanta. Most kiemelkedően jól játszott támadásban a Hawks és főleg a kinti dobások terén alkottak maradandót a hazaiak, pedig abban a liga egyik leggyengébb csapatának számítanak – ezúttal viszont 19 hármast bombáztak be közel 50 százalékos hatékonysággal, ez bizonyult az egyik fő fegyverüknek. Pedig Trae Young nem is dobott extrán, 22 ponttal és 14 gólpasszal zárta az estét, most a többiek szívták fel magukat, John Collins 33 pontja mellett például 26-ot, közte 6/9 triplát süllyesztett el az újonc Cam Reddish, 18 ponttal, 10 lepattanóval és 4/8 triplával zárt a másik újonc, De'Andre Hunter, de 15 pontot és 3/4 triplát Kevin Huerter is beszórt, mindenki hozzátette a magáét. A kevés eladott labda és a megnyert támadópattanózás mellett az extra dobóforma azt eredményezte, hogy nagyon kevés hibával hozták a kosarakat, a kicsit gyengébb első negyed után abszolút ők diktáltak, a másodikat 13-mal nyerték meg, a harmadikban kereken 40 pontot termeltek, a negyedikben pedig megőrizték az előnyüket, hat egységnél közelebb már nem engedték ellenfelüket. Erre a teljesítményre lehetne alapozni a jövőben, következőleg a Portland ellen bizonyíthatnak.

Erősen süllyed a Nets. A vendégek sorozatban harmadszor kaptak ki és visszacsúsztak az Orlando mögé a keleti nyolcadik helyre, ráadásul ez most az előzőeknél is gyengébb meccs volt tőlük. A 141 kapott pont negatív szezoncsúcs, az első negyed után egyáltalán nem tudták megállítani az Atlantát, kicsit sem működött a védekezésük és a harmadik játékrészben nagyon mélyre kerültek - onnan még egyszer ugyan megpróbáltak visszajönni, de közte hatnál falnak ütköztek, a végére pedig teljesen szétestek, az utolsó percekben kiütötte őket a Hawks. Támadásban ők sem voltak rosszak, dobtak 18 triplát 39 százalékkal, de egyszerűen nem tudták tartani a lépést a hazaiakkal, úgyhogy nagy pofonba néztek bele és lassan ki kell találniuk valamit – Kenny Atkinson vezetőedző úgy fogalmazott, hogy a statisztikák szerint hetedikek védekezésben, de úgy tűnt, mintha 800.-ak lennének, ezen kell javítani, viszont ő nem fog kapkodni a vereségsorozat miatt.

A Hawks legjobb dobói: Collins 33/9, Reddish 26/18, Young 22/3
A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 24/12, LeVert 18/3, Harris 18/9

Toronto Raptors–Charlotte Hornets 96–99

A játéknap meglepetése. Nem nagyon számíthattunk rá, hogy a lesajnált Charlotte ekkora bravúrt mutat be Torontóban és bár a Raptors sérülései azért jelentősen hozzájárultak ehhez, de ettől még meglepetésként hat az, hogy idegenbeli sikert könyvelhetett el a Hornets. A vendégek végig stabil védekezéssel használták ki ellenfelük gondjait és támadásban is voltak kifejezetten jó időszakaik, különösen egyébként az első félidőben, ahol kétszámjegyű előnyt építettek fel – vezettek 17 ponttal is, mielőtt szoros lett a meccs vége, de túlságosan azért nem remegtek meg a kezek. Pedig a végén minden okuk meglett volna összeesni, hiszen két és fél perccel a vége előtt a Toronto átvette a vezetést, majd jöttek az oda-vissza „ütések”, bő egy perccel a vége előtt megint a kanadaiak vezettek. A hajrát azonban a vendégek bírták jobban, Bridges bevert egy clutch triplát, majd Lowry kihagyott büntetője miatt egállal mentek neki az utolsó másodperceknek, ahol a Raptors megint hibázott, méghozzá többet is, majd 2,1 másodperccel az órán megkapta a labdát a Charlotte és még azelőtt faultolták Roziert, hogy elvégezték volna a bedobást – a hátvéd elsüllyesztette a vezetést jelentő büntetőt, majd a bedobást követően Grahamet így már mindenképp faultolni kellett, ő pedig szintén nem hibázott. A hátralévő idő nem volt elég a torontói egyenlítéshez, úgyhogy a clutch helyzetekben higgadtabb Charlotte végül megérdemelt győzelmet aratott és az utóbbi hetekben azért egyértelműen javulni tudott, még ha a playoffra már nincs is reális esélye.

Nem volt önmaga a Toronto. Norman Powell ugyan visszatért a címvédőnél, de cserébe Fred VanVleet és Serge Ibaka sem léphetett pályára, így magas poszton meglehetősen vékonynak bizonyultak, hiszen Marc Gasol már régóta sérült – Rondae Hollis-Jefferson kezdett centerben, de nem volt sok köszönet a játékában. Egyúttal most az egész Raptors csak árnyéka volt önmagának, támadásban nagyon szenvedett a gárda, 35 százalék alatt dobott mezőnyből, 23 százalékkal triplázott, 70 százalék alatt büntetőzött és bár a második félidőben így is eleget tett azért, hogy fordítson és akár nyerjen, de a végjátékban elkövetett komoly hibák szintén nem jellemzőek a csapatra – a kihagyott clutch dobások után Hollis-Jefferson játékon kívüli faultja megpecsételte a sorsukat, hiszen ha az nincs, akkor 2,1 másodpercet kellett volna kivédekezni egálnál ahhoz, hogy hosszabbítás legyen a dologból, de az elrontott büntetők és mezőnydobások után ezzel abszolút feltették a pontot az i-re. Ez most egy ilyen nap volt, semmi sem sikerült, így karácsony óta először (!) kaptak ki egymás után kétszer – már csak fél meccsel előzik meg a Bostont a keleti második helyen, Tatumék a következő játéknapon akár utol is érhetik őket.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 24/3, Powell 22/12, Lowry 21/9
A Hornets legjobb dobói: Rozier 18/9, Graham 18/12, Bridges 17/9

Miami Heat–Dallas Mavericks 126–118

A negyedik negyed a Heaté lett. Nagyon kellett ez a győzelem a Miaminak, de az utóbbi öt meccsből negyedszer is leadta a gárda a kétszámjegyű előnyét, ezúttal a 12 pontos fórt alig több mint két perc alatt dobta el magától Erik Spoelstra csapata a harmadik negyedben – itt hátrányba is kerültek a hazaiak és úgy tűnt, hogy továbbra sem tudnak kijönni a gödörből. A záró etapban azonban visszataláltak korábbi önmagukhoz, Kelly Olynyk (13 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz) magasemberként alig öt perc alatt hat gólpasszt osztott szét, a floridaiak egy 13–0-val (!) kezdték a játékrészt, visszavették a vezetést, innentől pedig már meg is őrizték azt a végéig – Jimmy Butler (26 pont, 8/14 mezőnyből) és Duncan Robinson (24 pont, 6/9 tripla) remeklése mellett az említett Olynyk, Bam Adebayo, Kendrick Nunn és Goran Dragic is hozzátette a magáét, 50 százalék feletti mezőnymutatóval, 49 százalékkal bevert 17 triplával és 30 gólpasszal zártak csapatszinten, elöl abszolút nem volt gond. A problémáikat igazán megoldani nem tudták, a védekezés most is lyukasnak bizonyult, a hullámvölgyeik ezúttal is előjöttek, de most jól jöttek ki ezekből és nagyon fontos hazai győzelmet arattak – következőleg a gödörben lévő Brooklynt fogadják, ott is nagy szükségük lenne a sikerre.

Nem lett szép Doncic 21. születésnapja. Mostantól az Államokban is ihat alkoholt a Dallas szlovén zsenije, de Luka Doncic nem játszott igazán jól ezen a mérkőzésen, nem az ő varázslatáról szólt az este annak ellenére, hogy dupla duplázni tudott (23 pont, 10 gólpassz) és végül a győzelem sem jött össze. Ismét remekelt viszont Kristaps Porzingis (24 pont, 13 lepattanó, 6/14 tripla) és nagyon komoly extrát hozott Seth Curry, aki bátyja legnagyobb teljesítményeit idézte fel ezzel a meccsel, egészen parádés dolgokat művelt és végül 37 pontos karriercsúcsot szórt úgy, hogy 13/15 dobása, közte 8/9 triplája (!) a gyűrűben landolt. Az említett harmadik negyedes futáshoz is nagyon kellettek az ő játékai, igazi show-t csinált, de végül ez sem lett elég a győzelemhez, a záró etap elején ismét jött náluk egy rövidzárlat és még egyszer nem tudtak már visszajönni, a védekezés náluk sem működött jól – így nem tudtak közeledni az OKC-hez, továbbra is hetedikek Nyugaton.

A Heat legjobb dobói: Butler 26, Robinson 24/18, Nunn 16/12, Dragic 16/3
A Mavericks legjobb dobói: Curry 37/24, Porzingis 24/18, Doncic 23

Memphis Grizzlies–Sacramento Kings 101–104

Nagyon fontos győzelem. Pontosan a Memphist próbálja utolérni a Sacramento, hiszen a Grizzlies áll a nyugati nyolcadik helyen, amelyre szeretne odaérni Luke Walton csapata, úgyhogy futballnyelven szólva „hatpontos” idegenbeli győzelmet könyvelhetett most el a társaság. Maga a mérkőzés meglehetősen hullámzó volt, hol egyik, hol másik csapat tudott rohamozni, mindkét fél volt 11-12 pontos előnyben is, de a clutch végjátékot a Kings oldotta meg jobban azok után, hogy a negyedik negyedet ők kezdhették hatpontos előnyből. A fórjuk a hajrára azért elfogyott, sőt, tíz másodperccel az órán egyetlen pontra csökkent a távolság, de amikor kellett, akkor mindig betaláltak a vendégek, 4,4 másodperccel a vége előtt Buddy Hield két büntetőjével lett ismét közte három, majd az utolsó memphisi támadást megúszták, Tyus Jones triplája kimaradt – a végén voltak azért nagyon fájó eladott labdáik, de most ezek a hibák belefértek, így nagy győzelmet zsebeltek be. Egyénileg De'Aaron Fox estéje emelhető ki (25 pont, 5 gólpassz, 10/19 mezőnyből), de nem a támadójátékukkal nyertek, alig 40% felett dobtak mezőnyből és 30 százalék alatt tripláztak, sokkal inkább a védekezésüknek köszönhetik a sikert – három meccsre csökkentették a hátrányukat, most otthon kötelező lesz megverniük a Detroitot.

Elfogyott a Memphis. Korábban nagyon sok lábon állt a Grizzlies, de hamar keletkezett egy komoly hiányposztjuk négyesben, hiszen a 30 percet átlagoló és itt használható Jae Crowdert elcserélték, Brandon Clarke és Jaren Jackson Jr. pedig megsérült, így jelentősen beszűkült a rotáció, valamint erőcsatárban gyakorlatilag senkit sem tudnak bevetni – Kyle Anderson játssza ezt a posztot, de ő sem itt a legjobb és rajta kívül vagy center, vagy hátvéd van csak az aktív keretben. Ezzel egyik legnagyobb erősségük, a festékben való dominancia is csökkent, bár most is nyertek erről a területről, de nem akkora fölénnyel, mint korábban szoktak, ráadásul közben csak 8/30 triplát tudtak bedobni – Dillon Brooks 32 ponttal szezoncsúcsot szórt, Ja Morant dupla-duplázott (20 pont, 11 gólpassz), Jonas Valanciunas pedig a 13 pontja mellé 25 lepattanóval karriercsúcsot szállított, de hárman nem tudták kiharcolni a győzelmet, más ugyanis nem nagyon segített be. Sorozatban ötödik vereségüket szenvedték el, ez most otthon nagyon nem hiányzott nekik, a további sorsolásuk szintén nehéz és egyértelműen megtorpantak – nagyon kellene nekik a sérültjeik visszatérése, mert így valóban kevés esélyük lesz a playoff-pozíció megőrzésére.

A Grizzlies legjobb dobói: Brooks 32/9, Morant 20/3, Valanciunas 13/3
A Kings legjobb dobói: Fox 25/9, Giles 16, Hield 14/6

Milwaukee Bucks–Oklahoma City Thunder 133–86

Erődemonstráció. Az utóbbi heteket, lassan hónapokat tekintve az NBA egyik legjobb csapata érkezett meg Milwaukee-ba úgy, hogy összességében 17-ből 14-et, idegenben pedig zsinórban kilencet nyert, ráadásul a Bucksnál a második legjobb játékos, Khris Middleton nem is állt rendelkezésre – ugyan az OKC back-to-backet játszott, de így is egészen valószínűtlen volt az, hogy ilyen különbség alakul majd ki. Márpedig a Bucks erődemonstrációt tartott Middleton nélkül is, remek védekezéssel, jó dobóformával kezdett és már tíz pont feletti előnyben volt, amikor két játékvezetői ítélet külön is felpaprikázta a gárdát – egy 17–4 volt erre a válasz és 24 pontos előnybe került az együttes még a nagyszünet előtt. Innentől nem volt miről beszélni, csak a végeredmény volt kérdéses, de Mike Budenholzer alakulata nem finomkodott, a cserék is nagy intenzitással közlekedtek a pályán és valósággal megsemmisítették ellenfelüket. Egyénileg Giannis Antetokounmpo természetesen most is kilógott felfelé (32 pont, 13 lepattanó, 6 gólpassz 27 perc alatt), de mindenki hozzátette a magáét, 21 triplát süllyesztettek el, ami szezoncsúcs, 66–36-ra nyerték a lepattanózást és még sorolhatnánk a további statisztikákat – talán elég csak annyi, hogy ez volt az idei legnagyobb arányú győzelmük, egyben az OKC legnagyobb arányú veresége is.

Ugorjunk. Ezen az estén semmi sem jött össze a Danilo Gallinarit nélkülöző Thundernek, sorozatban kilenc idegenbeli győzelem után egy akkora verésbe nézett bele Billy Donovan alakulata, hogy nincs miről beszélni – sem egyénileg, sem csapatként nem csináltak jól nagyjából semmit, érdemes lenne elfelejteniük ezt a találkozót. Nyilván belejátszott ebbe a back-to-back is, fáradtabban érkeztek meg, de ez még önmagában nem magyarázat egy közel 50 pontos pofonra akkor sem, ha a ligaelső az ellenfél, viszont amikor a második negyedben szétnyílt az olló, akkor teljesen szétestek Schröderék, mintha ott elkönyvelték volna az eredményt. A vereség papírforma, a különbséget pedig inkább ne firtassuk tovább, a Clippers elleni hazain következőleg lehet javítani.

A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 32/6, Matthews 14/12, Hill 14/6, Connaughton 14/12
A Thunder legjobb dobói: Paul 18/3, Gilgeous-Alexander 11/3, Nader 9, Schröder 9

New Orleans Pelicans–Cleveland Cavaliers 116–104

Ez is megvan, közeledik a Pelicans. Az utóbbi időben feljavuló Clevelandet komolyan kellett vennie a rájátszásért hajtó New Orleansnak, Alvin Gentry csapata pedig oda is tette magát már a mérkőzés elején, így nagyon hamar a maga javára billentette a dolgokat: a hazaiak 43–25-re nyerték az első negyedet, onnantól pedig ezt a különbséget menedzselték. Az első két perc után már végig vezettek, nagyrészt kétszámjegyű különbséggel és abszolút kontrollálták az eseményeket, hozta magát Brandon Ingram (29 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz), Jrue Holiday (22 pont, 6 gólpassz) és Zion Williamson (24 pont, 11/16 mezőnyből), remek mezőnymunkát tett hozzá Lonzo Ball (5 pont, 6 lepattanó, 12 gólpassz, 4 labdaszerzés, 2 blokk), a padról pedig 10-10 pontot szórt a Melli-Moore páros – 54.5 százalékkal dobtak mezőnyből és 36 gólpasszt osztottak szét, ezúttal is látványos játékot produkáltak. A tulajdonképpen simán hozott hazai győzelemmel pedig már csak két meccsre vannak a nyugati nyolcadik Memphistől, óriási iramban zárkóznak azok után, hogy ősszel egy 13 meccses vereségszériát produkáltak – azóta azonban 20–11-et mentek, a hátralévő sorsolásuk kezelhető, a játékuk nagyszerű, úgyhogy minden okuk megvan a bizakodásra.

Most nem volt esély. Az elmúlt mérkőzéseken a Miamit és a Philadelphiát is megverte a Cavs, így kellő önbizalommal állt hozzá ehhez a derbihez is, a nagyon koncentrált Pelicans azonban ezúttal nem osztott lapot, a vendégeknek az lehetett a céljuk, hogy vállalhatóra mentsék az estét. Collin Sexton megint villogott (31 pont, 6/10 tripla), Kevin Porter Jr. és Darius Garland is igyekezett, a magasembereket viszont abszolút elnyomta a New Orleans, ezt pedig nem tudták mivel ellesúlyozni, főleg védekezésben – ez van, most nem borult a papírforma, következőleg a Pacerst próbálja meglepni a Bickerstaff-legénység.

A Pelicans legjobb dobói: Ingram 29/6, Williamson 24, Holiday 22/6
A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 31/18, Porter Jr. 16/6, Garland 15/3

Phoenix Suns–Detroit Pistons 111–113

A Suns ellen megy. Utoljára február ötödikén nyert meccset a Detroit, akkor is éppen a Phoenixet verte meg és most is a Suns ellen törte meg bukószériáját a gárda, úgy fest, hogy Bookerék az egyik kedvenc ellenfelük Rose-éknak. Ez a mérkőzés végig szorosan alakult, egyik fél sem tudta igazán ráerőltetni akaratát a másikra, de a negyedik negyedben 11 pontot szórt Brandon Knight, több clutch dobást is elsüllyesztett a 31 pontig jutó (15/24 mezőnyből) Derrick Rose, hozzátette a magáét az ismét jól játszó Christian Wood (19 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz, 3 labdaszerzés), úgyhogy ők jöttek ki jobban a küzdelemből – a záró etapban megléptek és bár a végén visszajött a Suns, de a vendégek megoldották a kulcsjátékokat. Az utolsó másodpercekben azért még elrontottak egy bedobást, így a Sunsnak esélye nyílt egyenlíteni, vagy nyerni, de ezt megúszták a detroitiak, úgyhogy hosszú idő után újra győzelmet ünnepelhettek – a playoffra már nincs esélyük, egyértelműen építkezésbe kezdtek, de azért egy-két siker sosem árt a csaparmorálnak…

Az ilyenek miatt nem lesz playoff. Elméletileg van még esélye a rájátszásra a Sunsnak, a gyakorlatban viszont pont az ilyen mérkőzéseken úszik el a csapat szezonja, hiszen ha valakinek komoly céljai vannak, akkor nem veszíthet egy már-már tankoló csapat ellen hazai pályán, ilyen helyzetben (mármint hogy most kellene hajrázni és megmutatni, hogy mennyire akarják). Természetesen a szép statisztikákra megint figyelt Devin Booker (26 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz) és Deandre Ayton is (20 pont, 10 lepattanó, 10/12 mezőnyből), csak éppen a csapatukat nem tudták győzelemre vezetni, feltüzelni egy abszolút kötelező mérkőzésen – Booker a végén még faultot reklamált az utolsó dobásnál, majd azért bevallotta, hogy ha olyan energiával játszottak volna végig, mint az utolsó öt percben, akkor valószínűleg ez nem lett volna szoros mérkőzés. Nincs miről beszélni, nyerniük kellett volna és kész, de annyira azért nem érdekelte őket, hogy ennek érdekében igazán jól védekezzenek, vagy hogy akaratban felülmúlják a Detroitot, úgyhogy jó esély van rá, hogy idén is lemaradnak a rájátszásról – ha Booker esetleg nem érti, hogy (nagyon) sokan miért kérdőjelezik meg All-Star meghívásának jogosságát a közel 26 pontos pontátlaga ellenére is, ezt a meccset nyugodtan visszanézheti, de Bradley Beal teljesítményét is megvizsgálhatná…

A Suns legjobb dobói: Booker 26/3, Ayton 20, Rubio 16/3
A Pistons legjobb dobói: Rose 31/3, Wood 19/3, Knight 19/15

Utah Jazz–Washington Wizards 129–119

Csak megtört az átok hazai pályán. Zsinórban négy hazai meccsét bukta el a Jazz, amivel le is csúszott a tabellán, és a mai siker sem jött könnyen: az átalakított kezdőötös jobban, de még mindig dadogósan játszott, Donovan Mitchell (30 pont, 9/21 mezőnyből, 8 lepattanó) összeszedett egy flagrant-1-et, és volt egy 0/8-as sorozata is, amikor mindent kihagyott. A kezdőben Bogdanovic eljutott ugyan 21 pontig, de ő sem dobta le a csillagokat, és Rudy Gobert is látványosan, de nem hatékonyan (35 perc, 9 pont, 9 lepattanó, 4 blokk) dolgozott. Mike Conley is kereste még a helyét, de már javuló tendenciát mutat a játéka, összességében tehát a négyszemélyes kispadnak kellett előlépnie, amit meg is tettek. Már az első negyed fordulóján is ők tartották víz felett a Jazzt, a harmadik-negyedik negyed fordulóján pedig a 20 pontig jutó Jordan Clarkson vezetésével futottak egy 11–0-t, itt kivették a kontrollert a Wizards kezéből, majd a negyedik negyedben jött Mitchell pusztító másfél perce, amikor egymaga szórt be 10 pontot, végleg eldöntve ezzel a vitás kérdéseket. A Jazz továbbra sem meggyőző, de kellenek az ilyen kiszenvedett győzelmek, hogy meginduljanak felfelé – vissza is előzték a Thundert és már ötödikek Nyugaton, most pedig négymeccses keleti túrára indulnak három kötelező meccsel (Cavs, Knicks, Pistons).

Bradley Beal mindent megtett. Egy „gyengébb” (30 pontos...) meccs után a Wizards kétszeres All-Starja ezúttal is ellenállhatatlan volt, 50 százalék feletti mezőnymutatóval, 40 százalék feletti triplázással vert be 42 pontot, emellett 5 lepattanót és 10 gólpasszt is jegyzett. Bár a végén csapata vereséget szenvedett, a meccs után azt mondta, hogy bízik a gárdában, mert mindenki keményen hajt, folyamatosan fejlődik, amikor pedig ma kettőzve védték, tudott hová passzolni. Azért még mindig a pontjaival segít a legtöbbet, az első félidőben vert 23-t, vezetett is a nagyszünetben a Wizards, utána viszont volt két kisebb rövidzárlat, ami a győzelmükbe került. Az újonc Hachimura, a padról center létére 2/2 triplát vágó Thomas Bryant, illetve Troy Brown Jr. is igyekezett, de a szintén padról jövő nehéztüzér, Davis Bertans ma nem találta a hármasait (1/8) – legközelebb a jó eséllyel Curryt is bevető Warriors ellen lépnek fel, érdekes meccs várható.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 30/6, Bogdanovic 21/9, Clarkson 20/6
A Wizards legjobb dobói: Beal 42/18, Bryant 16/6, Hachimura 15/3

Los Angeles Clippers–Denver Nuggets 132–103

A Clippers üzent a mezőnynek. Óriási léptekkel fejlődik és áll össze a LAC, a most már teljes játékoskerettel pedig Doc Rivers elkezdhet varázsolni – a meccs előtt a nyugati második helyen álló Denver elleni meccs végére pihentetni is tudta legjobbjait. Már az első negyedben odapakolt a Paul George (24 pont, 6/8 tripla) és Kawhi Leonard (19 pont, 5 gólpassz) vezette Los Angeles, majd a második negyedben még kicsit bizonytalankodhatott is gárda, mert maradt kakaó: a harmadik játékrész végére közel húszpontosra hízott a differencia, majd a cseresor révén 25 pont volt közte, így a kezdőjátékosok már vissza sem tértek a parkettre. Egyénileg ki lehet emelni Montrezl Harrellt (18 pont, 10 lepattanó, 3 blokk), Lou Williamst (17 pont, 7 gólpassz), de Landry Shamet, Reggie Jackson és Ivica Zubac is eljutott legalább 10 egységig – csapatszinten a 46 százalékkal bevert 18 hármas, a 90 százalékos büntetőzés és a 35 (!) kiosztott gólpassz jól mutatja, mennyire egyben volt a Clippers. Ami igazán félelmetes lehet a komplett nyugati mezőny számára, hogy Leonardnek és George-nak kis túlzással meg sem kellett izzadnia, a kezdőötösben Marcus Morris 2/10-zel zárt, Pat Beverley nem szerzett kosarat, vagyis bőven rendelkeznek még tartalékokkal. A tabellán utolérték a Denvert, és legközelebb a Philly ellen otthon sem lehet gondjuk.

Ez mellbevágó tapasztalat. A Denvernek jutott ma az áldozati bárány szerepe, Michael Malone is csak annyit tudott kinyögni a meccs után, hogy nem látott gyenge pontokat az ellenfél játékában, míg Monte Morris azt emelte ki, hogy mélyen magukba kell nézniük, mert ha a következő szintre akarnak lépni, ezeket a meccseket meg kell tudniuk nyerni, Will Barton pedig komoly beszédet tartott ugyanebben a témában az öltözőben. A Nuggetsban egyébként a fent említett Barton jól játszott támadásban (18 pont, 4/5 tripla), Nikola Jokics is hozta magát (25 perc alatt 21 pont 9/13-as mezőnnyel, 9 lepattanó), ugyanakkor a sztárcenter megállt 2 gólpassznál, ez jól jelzi, milyen szinten szedte szét a játékukat a Clippers. Következőleg a Torontót fogadják, ott megmutathatják, hogy képesek új szintre lépni, ugyanakkor a rengeteg negatívum mellett azért jegyezzük fel, hogy náluk is gondot okoztak mostanában a rotációban a sérülések, és ennek ellenére nyugati 2-3. helyen állnak a Clippersszel holtversenyben, szóval nem ég még az a ház.

A Clippers legjobb dobói: George 24/18, Leonard 19/3, Harrell 18
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 21, Grant 20/6, Barton 18/12

NBA, ALAPSZAKASZ
Orlando Magic–Minnesota Timberwolves 136–125
Atlanta Hawks–Brooklyn Nets 141–118
Toronto Raptors–Charlotte Hornets 96–99
Memphis Grizzlies–Sacramento Kings 101–104
Miami Heat–Dallas Mavericks 126–118
Milwaukee Bucks–Oklahoma City Thunder 133–86
New Orleans Pelicans–Cleveland Cavaliers 116–104
Phoenix Suns–Detroit Pistons 111–113
Utah Jazz–Washington Wizards 129–119
Los Angeles Clippers–Denver Nuggets 132–103