Kawhi Leonard Miamiban is győzelemre vezette a Clipperst

Charlotte Hornets–Milwaukee Bucks 103–116

A végére lendült bele a Bucks. Kicsit rozsdásnak tűnt a Párizsban lejátszott mérkőzés első félidejében a Milwaukee, nem járatták jól a labdát Bledsoe-ék, nem volt meg a ritmusuk, a Hornets viszont jobban játszott eleinte és volt kilencpontos hátrányban is a listavezető. Aztán szép lassan összeszedte magát Mike Budenholzer alakulata, a harmadik negyedet már megnyerte öt ponttal, majd a negyedikben begyújtotta a rakétákat: azt 38-25-re húzta be, fordított, majd a végén meg is tudott lépni ellenfele elől. Az utolsó negyedben már azt a MIlwaukee-t láttuk, amelyet várhattunk, ott sikerült feltörni a Hornets egyébként jó védekezését, úgyhogy Giannis Antetokounmpo (30 pont, 16 lepattanó, 6 gólpassz, 13/19 mezőnyből) vezérletével hozni tudták a kötelezőt annak ellenére, hogy csak 28%-kal tripláztak. Az együttes jelenleg 40-6-ra áll, ugyanekkor a rekorder GSW 2016-ban 42-4-gyel, a korábbi csúcsot tartó Chicago 1996-ban pedig 41-5-tel vezette a ligát...

Monk megtette, amit lehetett. Nagyon harcosan, agresszíven játszott a Charlotte, a védekezésüket alaposan felkeményítették és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a meccs nagyobb részében ők tudtak vezetni, valamint hogy limitálni tudták a Milwaukee-t. Ehhez viszont Malik Monk extrája is kellett, aki a padról előlépve 31 pontot, 5 lepattanót és 5 gólpasszt tett a közösbe, ezzel csapata élére állt, neki köszönhető, hogy a támadásban meccsek óta szenvedő gárda végre nem 85-90 pontot dobott - mellette azért Graham (19 pont, 4/9 tripla) és Marvin Williams (18 pont, 4/7 tripla) is dicsérhető, de Monk extrája nélkül megint nem lett volna meg a száz pont sem. Végig azonban nem bírták "láncra verni" a liga legjobb csapatát, úgyhogy az utolsó negyedben érvényesült a papírforma és ismét kikaptak - sorozatban nyolcadszor, ami a 2014/2015-ös szezon óta nem fordult elő velük.

A Hornets legjobb dobói: Monk 31/9, Graham 19/12, Williams 18/12
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 30, Bledsoe 20/3, Hill 16/6

Detroit Pistons–Memphis Grizzlies 112–125

Ez újra az igazi Memphis volt. Az előző meccsen nagyon gyengén játszott a Grizzlies, de most bizonyította a gárda, hogy az csak egy rossz nap volt és minden visszatér a korábbi kerékvágásba: előtte sorozatban 14 meccsen keresztül jutottak el 110 pontig, most ismét megtették ezt és kiváló támadójátékuknak köszönhetően a győzelem útjára is visszataláltak. Ennek igazán a mérkőzés elején ágyaztak meg, az első negyedet 35-23-ra nyerték, Jaren Jackson Jr. egymaga 24 pontot szórt a nagyszünetig, innentől végig vezettek, majd a Detroit rohamaira is tudtak válaszolni és a találkozó hajrájában jó döntéseket hozva kontrollálták a dolgokat. 101-101-nél azért volt egál is, sőt, egyszer a Pistons át is vette a vezetést a negyedik negyedben, de Clarke és Morant clutch játékaival, illetve Jackson triplájával stabilizálták magukat a hazaiak és egy 8-2-vel visszavették az irányítást - az utolsó három percben pedig már nem is hibáztak, Morant újabb fontos pontjai után végül Brooks triplája állította be a végeredményt. A Memphis 54%-os mezőnymutatóval, 50%-os triplázással és 90%-os büntetőzéssel aratott idegenbeli győzelmet, ezzel és a Spurs vereségével pedig vissza is szerezte a nyugati nyolcadik helyet.

Kellett volna Drummond. A center megint nem tudta vállalni a játékot, így Griffinnel és Kennarddal együtt ismét három alapember hiányzott a Detroitnál, ez pedig főleg a védekezésen látszott meg, képtelenek voltak lelassítani a Memphist - maximum átmenetileg sikerült, de inkább csak futottak az eredmény után. Ezt azért jól csinálták, Derrick Rose (22 pont, 8 gólpassz) igyekezett vezérré válni, Reggie Jackson csökkentett játékidő alatt is sokat tudott hozzátenni, Christian Wood beszórt 20 pontot, de egyrészt simán elvesztették a lepattanózást (49-37), másrészt kikaptak a festékben, harmadrészt a Grizzlies akkor dobott kosarat, amikor igazán akart - ezek Drummonddal nem nagyon szoktak így előfordulni. A negyedik negyedben azért megmutatták magukat, pár percig voltak egálban is, aztán a végére megint a Memphis kerekedett felül - nem voltak feltétlenül rosszak, de a jó sem ilyen, úgyhogy nem tudtak közeledni a keleti rájátszáshoz.

A Pistons legjobb dobói: Rose 22, Wood 20/9, Jackson 14/3, Mykhailiuk 14/6, Galloway 14/9
A Grizzlies legjobb dobói: Jackson Jr. 29/12, Brooks 27/12, Morant 16

Orlando Magic–Boston Celtics 98–109

Nagyon kellett Walker extrája. Tatum, Brown és Kanter hiányában három alapembere nélkül lépett pályára a Boston, de így is megoldotta a feladatot és újabb fontos győzelmet húzott be, ezúttal idegenben. Ennek kulcsát Kemba Walker jelentette, aki átérezte a helyzet súlyát és egymaga 37 pontot szórt, 6/12 triplája beesett, volt hat gólpassza és négy labdaszerzése is, ő vette a hátára az együttest - besegített azért Gordon Hayward (22 pont, 14 lepattanó, 5 gólpassz) és Daniel Theis (16 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz) is, ez pedig elég volt a sikerhez annak ellenére, hogy mások nem érték el a tízpontos határt. Walkerre egyébként leginkább a második negyedben volt szükség, amikor jelentős, 16 pontos hátrányba kerültek, ám ő egymaga tartotta a lelket csapatában és 19 egységet szórt csak abban az egy játékrészben - ezzel tudtak közelíteni, majd a fordulás után a kiegészítők kiváló védekezésével a maguk javára billenteni a derbit. A második félidőben már csak összesen 41 pontot engedélyeztek ellenfelüknek, a harmadik negyedben Hayward lépett elő (12 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz csak ekkor), majd a záró etapban már egyértelmű volt a fölényük - nagyon értékes sikert könyvelhettek el, immár sorozatban a harmadikat.

Fournier egyedül maradt. Egy kiemelkedő egyéni teljesítmény a hazaiaknál is akadt, Evan Fournier beszórt 30 pontot és 5/10 triplát, ő tartotta volna a lépést a Bostonnal, de a többiek nem bírták az iramot, főleg ahogy közeledtünk a meccs végéhez. Már a harmadik negyedben is nagyon megállt a csapat, a záró etapban pedig Fournier mellett összesen három kosarat szerzett a teljes Orlando három eladott labdával párosítva, így nem nagyon lehetett már esélyük az elöl-hátul felpörgő, két remek játékossal operáló Celticsszel szemben. Steve Clifford vezetőedző szerint megint az energiával volt gondjuk, sem fejben, sem fizikálisan nem voltak ott, így pedig egy ilyen csapatot nem lehet megverni - valamin javítaniuk kell, mert az utóbbi öt meccsükből négyszer is kikaptak és most már nem foghatják az erőtlenséget a hosszú idegenbeli túrára sem.

A Magic legjobb dobói: Fournier 30/15, Vucsevics 17/6, Gordon 12
A Celtics legjobb dobói: Walker 37/18, Hayward 22/9, Theis 16

New York Knicks–Toronto Raptors 112–118

A hatodik is megvan. Kötelező volt nyernie ezt a meccset a jó formában érkező Torontónak és ha nem is jött könnyedén a siker, de végül nem hibázott Nick Nurse csapata. Az első negyedben azért még voltak bajok, azt nyolc ponttal elvesztették, de aztán egy 36 pontos második játékrésszel visszavágtak, onnantól pedig szoros derbit láthatott a Madison Square Garden közönsége - mindkét fél jól támadott, de nem túl nagy meggyőződéssel védekezett, így a végjátékhoz is kiélezett állással érkeztek meg. A Raptorsnak azért volt már 10+ pontos előnye is, de nem tartott sokáig, néhány kimaradt dobás és már ismét a nyakán volt a New York, 103-103-nál volt egál is, de mindig a legjobbkor talált be valaki a vendégektől, az utolsó percben pedig Pascal Siakam lett a döntő faktor: 107-108-nál volt egy clutch zsákolása, majd 22 másodperccel az órán övé volt a meccset eldöntő tripla is. Az erőcsatár végül 23 ponttal és 7 lepattanóval zárt, Kyle Lowry 26 pontot szórt, Fred VanVleet 16 ponttal és 9 gólpasszal segített, a padról pedig kereken 30-at dobott az Ibaka-Powell duó - harcolniuk kellett a sikerért, de a végjátékban stabilan álltak a lábukon, úgyhogy sorozatban hatodszor is nyertek és utolérték a keleti második Miamit.

Nem volt rossz a New York. RJ Barrett nélkül is izgalmassá tudta tenni a meccset a Knicks, Julius Randle és Marcus Morris is hozott egy-egy 20/10-es dupla-duplát, 13 ponttal és 11 gólpasszal Elfrid Payton is becsatlakozott melléjük, a padról pedig Damyean Dotson hozott váratlan extrát 21 ponttal és 4/7 triplával. Összességében szűk 50%-kal dobtak mezőnyből, 36%-kal tripláztak, tényleg rendben volt a játékuk, ugyan a remek első negyed után később belecsúsztak egy 12 pontos hátrányba, de innen is vissza tudtak jönni, megmutatták, hogy van tartásuk. A végén azonban clutch helyzetben föléjük nőtt a Raptors, két nagyon fájó eladott labdát is vétettek a hazaiak, miközben a Toronto mindent megcsinált, amit kellett - hiába nyerték 46-31-re a lepattanózást, a végén újabb vereséget szenvedtek. Morris szerint egyébként ez most fájdalmas, mert úgy érzi, hogy jók voltak, harcoltak, meg is volt az esélyük, mégsem értek célt...

A Knicks legjobb dobói: Dotson 21/12, Morris 21/9, Randle 20/3
A Raptors legjobb dobói: Lowry 26/9, Siakam 23/6, VanVleet 16/9, Powell 16/9

Chicago Bulls–Sacramento Kings 81–98

Nagyon kellett már. Sorozatban hat vereség után tudott újra nyerni a Sacramento, ráfért már ez a siker a vendégcsapatra, amely támadásban ugyan most sem volt igazán jó, de remekül védekezett, a szörnyűen játszó Chicago hibáit pedig ki tudta haszálni. Luke Walton úgy döntött, hogy a kezdőbe teszi Bogdan Bogdanovicsot és bár a szerb dobógép számai nem lettek különösebben jók, de a csapat remekül működött így és végül sem Bogdanovicstól, sem Foxtól nem kellett extra, 25-26 játékperc is elég volt tőlük - közben a padra száműzött Buddy Hield így is beszórt 21 pontot 23 perc alatt, ő lett csapata legeredményesebb játékosa. Összességében azért nem volt ez könnyű meccs számukra, az első félidőben egy 11-0-val léptek meg, majd a másodikban "kaptak" egy 12-2-t, de sikerült válaszolniuk rá egy 7-0-lal, itt még izgalmas volt a helyzet, aztán a negyedik negyedben dőlt el a javukra a derbi, amikor a Bulls összesen 12 pontot tudott szerezni - Bogdanovics két kosarával végleg lezárultak az érdemi kérdések 92-75-nél, innentől nem volt miről beszélni. A Sacramento most utazik tovább Minnesotába, meglátjuk, hogy valóban történt-e valami pozitív változás, vagy ez csak egy szerencsésebb nap volt számukra.

Leegyszerűsödött a Chicago. Lauri Markkanen nem tudta vállalni a játékot a Bullsnál, az ellenfél pedig így teljességgel Zach LaVine-re koncentrálhatott, aki a betöréseinél általában plusz emberekkel találta szemben magát - nem is játszott igazán jól, legalábbis az idei önmagához képest. A baj az, hogy még így is messze kilógott felfelé a Chicagóból, amely teljességgel "lefulladt" támadásban, 40% alatt dobott mezőnyből, csak 21,6%-kal triplázott, volt 21 eladott labdája és bár egyszer úgy tűnt, hogy felpörgött a harmadik negyedben, de a vezetés pillanatnyi átvetele után több mint hét perc alatt összesen négy pontot tudott szerezni. Ez nem férhetett bele, a Kings ennél egy fokkal azért jobb volt, úgyhogy playoff-remények ide vagy oda, most rendkívül egyszerű és gyenge játékkal szenvedtek hazai vereséget.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 21/9, Hutchison 11, Young 10, Dunn 10/3
A Kings legjobb dobói: Hield 21/15, Barnes 19, Fox 18

Oklahoma City Thunder–Atlanta Hawks 140–111

Tovább menetel az OKC. Sorozatban negyedik győzelmét könyvelhette el a Thunder, méghozzá rendkívül simán, a hazai csapat valósággal kiütötte ellenfelét és könnyedén érvényesítette a papírformát. Az első félidő még szorosabban alakult, "csak" nyolc pont volt közte a nagyszünetben, onnantól azonban már nem volt kérdés, az OKC végül 58%-os mezőnymutatóval, 56%-os triplázással, 28 gólpasszal zárt, egyénileg pedig Danilo Gallinari (25 pont, 7/10 mezőnyből), Shai Gilgeous-Alexander (24 pont, 6 gólpassz), Dennis Schröder (21 pont, 8 gólpassz) és Chris Paul (18 pont, 5 gólpassz) is bőven hozta magát - megszakadni egyiküknek sem kellett, a 30 perces határt végül csak Gilgeous-Alexander és Schröder érte el az egész csapatból. Igazán kiütésessé a negyedik negyedben tették a győzelmüket és annak ellenére haladnak tovább a nyugati élmezőny felé, hogy Steven Adams és Terrance Ferguson ezúttal sem állt rendelkezésre.

Nem nőtt fel a feladathoz az Atlanta. A dobott pontokat tekintve még nem is volt nagy gond a Hawksnál, a pocsék kezdés (0/6 mezőnyből) után Trae Young azért felpörgött és 26 ponttal, valamint 16 gólpasszal zárt, mellette 28-at dobott John Collins és húszig Cam Reddish is eljutott, de védekezésben mintha pályán sem lettek volna - az említett pontgyárosok is teljességgel láthatatlanok voltak a saját térfelükön, az OKC azt csinált velük, amit csak akart. A dobóversenyben is alulmaradtak, de aztán amikor a Thunder feljebb tekerte a maga védekezését, akkor nyílt szét igazán az olló, ismét kiderült, hogy bár ez az Atlanta képes látványos meccseket játszani, de a jó csapattól még nagyon messze van - maradt a keleti utolsó helyen, méghozzá úgy, hogy átlagosan 9,7 ponttal rosszabb ellenfeleinél, ami a liga leggyengébb mutatója.

A Thunder legjobb dobói: Gallinari 25/12, Gilgeous-Alexander 24, Schröder 21/9
A Hawks legjobb dobói: Collins 28/6, Young 26/6, Reddish 20/12

Minnesota Timberwolves–Houston Rockets 124–131

Westbrook átvette az irányítást Houstonban? James Harden lassan hetek óta nem találja magát, egy-egy meccsre ugyan összekapja a játékát, de összességében inkább csak keresi a helyét, Russell Westbrook viszont lehajtott fejjel megy és vezeti a csapatot - most is erre láttunk egy újabb tökéletes példát. Harden 12 pontos negatív szezoncsúccsal, 5 gólpasszal, 3/13-as mezőnymutatóval és 0/6 triplával zárt, szinte rá sem lehetett ismerni a korábbi MVP-re, ellenben hátvédtársa megint parádés estét hozott: 45 ponttal szezoncsúcsot szórt, 16/27 dobása akadt be, 13/13-mal büntetőzött, volt még 6 lepattanója és 10 gólpassza is, abszolút ő volt a Rockets motorja és vezére. Mellette Clint Capela (18 pont, 9 lepattanó, 5 blokk) és Eric Gordon (27 pont, 6/13 tripla) dicsérhető leginkább, de a siker kulcsa mindenképpen Westbrook volt, aki a hullámzó meccs végén is a különbséget jelentette: miután a kétszámjegyű előnyből két pont maradt, jött ő és egymaga bevert 11-et, összesen 15-öt dobott a negyedik negyedben, ez pedig elég volt a győzelemhez. Westbrook egyébként az utóbbi hét meccsen 33,6 pontot, 8,7 lepattanót és 9,1 gólpasszt átlagol, ráadásul Dwyane Wade 2007-es produkciója óta ő lett az első hátvéd, aki úgy jutott el 45 pontig egy meccsen, hogy nem is emelt rá triplát...

Egyelőre nincs kiút. Most egyszerre dobott jól a Minnesotánál Karl-Anthony Towns (30 pont, 12 lepattanó 28 perc alatt) és Andrew Wiggins (28 pont, 11/19 mezőnyből), ráadásul Josh Okogie is besegített (17 pont, 6/9 mezőnyből), csapatszinten 49%-kal céloztak és összességében rendben voltak támadásban, de hiába, ez sem volt elég a győzelemhez. Pedig még Harden betlije is besegített nekik, de Westbrook úgy ment át rajtuk folyamatosan, mint kés a vajon és bár 13 pontnál egyszer sem voltak nagyobb hátrányban, de a meccs ritmusát mégis inkább a Houston diktálta - voltak időszakaik, amikor nekik ment jobban a szekér, de a végén megint az történt, hogy Westbrook szétszedte őket, ők pedig széttárták a karjukat. Egyszerűen nem akar megtörténni náluk az áttörés, sorozatban nyolcadszor is kikaptak és ha nem tudnak nagyon hamar változtatni, akkor a playoffról reálisan nézve le is mondhatnak.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 30/6, Wiggins 28/9, Okogie 17
A Rockets legjobb dobói: Westbrook 45, Gordon 27/18, Capela 18

New Orleans Pelicans–Denver Nuggets 106–113

Rendkívül értékes győzelem. Murray, Millsap és Plumlee nélkül, a második félidőben már nagyrészt a két technikaival elküldött Mike Malone-t is nélkülözve, 37,7%-os dobóteljesítménnyel tudott idegenbeli győzelmet aratni a Denver egy egyébként hosszú hetek óta kifejezetten jónak bizonyuló csapat otthonában - nagy szó, hogy ezt a meccset be tudták húzni a vendégek. Ennek alapján egyrészt Nikola Jokics (27 pont, 12 lepattanó, 7 gólpassz, 4 labdaszerzés) jó játéka adta, másrészt pedig a brutális támadópattanózással mentettek meg rengeteg támadást, így ellensúlyozták a gyenge dobóformát: 24 alkalommal (!) szedték vissza a saját labdájukat, Jokics héttel, Jerami Grant hattal vette ki ebből a részét, úgyhogy elképesztően nagyot küzdöttek ezért a győzelemért. Emellett a 20/20 büntetőjük is nagyon kellett, főleg, hogy a Pelicans 12-t (!) is hibázott a vonalról, úgyhogy a meccs túlnyomó részében vezettek, volt 15 pontos előnyük is, majd amikor a New Orleans rohamozott, stílusosan zárták le a meccset: 109-106-ig jöttek fel a hazaiak, amikor Jokics triplát rontott, de Will Barton leszedte a 24. támadópattanót, majd dobott belőle egy kettest, ezzel eldöntötte a küzdelmet. Ezzel a fontos sikerrel továbbra is ott van a negyedik helyen a Denver a problémái ellenére, most pedig jöhet a Houston elleni hazai rangadó.

Williamson ismét nagyot ment. Ezúttal is perclimiten volt a Pelicans 1/1-ese, aki idei második meccsén 21 percet játszhatott, ez idő alatt pedig egyrészt dobott 15 pontot 7/9-es mezőnymutatóval és 6 lepattanóval, másrészt a hét ponttal elvesztett meccsen 16-tal (!) nyert a csapata, amikor ő a pályán volt - ez természetesen messze-messze a legjobb volt a New Orleansnál. Azonban ezúttal sem terhelték még túlságosan és bár a közönség a pályára követelte, amikor leültette őt Alvin Gentry, de a tréner elmondta, hogy egyelőre ez a terv, ehhez tartják magukat - Williamson persze nagyon játszott volna, de neki ebbe nincs igazán beleszólása. Persze nem is feltétlenül ezen ment el a meccsük, a 24 engedett támadópattanó és a 12 elrontott büntető sokkal inkább okolható a vereségért, úgyhogy zsinórban kettőt vesztettek és megint távolabb kerültek a rájátszástól.

A Pelicans legjobb dobói: Redick 18/15, Williamson 15, Hart 15/3
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 27/3, Craig 15/9, Porter 15/9

Miami Heat–Los Angeles Clippers 117–122

Dion Waiters idei debütálása majdnem nagyot szólt. Komoly magatartásbeli problémákról érkeztek a hírek a csapat egyik korábbi vezérével kapcsolatban egész szezonban, sokáig a keret közelébe sem engedték a dobóhátvédet, ma viszont szükség volt rá, mert Justise Winslow és Kendrick Nunn mellett Goran Dragic is kénytelen volt kihagyni az összecsapást sérülés miatt, így a veterán Udonis Haslemmel együtt kilenc játékosa maradt Erik Spoelstrának. A tizedik lett Waiters, aki csereként beszállva még kereste a távolságokat, utána viszont egy szolid 14 pontos (4/9 tripla) meccset hozott össze. Az utolsó negyedig azért nem róla szólt a meccs, az első félidőben bőven tíz pont felett is járt már a differencia, de aztán elkezdett feljönni a Clippers, a nagyszünetben már egál környékén zártak, a harmadik játékrészben pedig meg is roggyant a Heat, itt azért kijött, hogy markáns perceket kellett játszania Olynyknak, Meyers Leonardnak, James Johnsonnak (0/7 tripla....), ráadásul Jimmy Butler kihordott lábon egy bokasérülést és a szemébe is belenyúltak. A negyedik negyed derekán aztán Butler bokája másodjára is megsérült, le is ültették, ekkor jöttek el Waiters pillanatai: hathatós közreműködésével 24-9-et futott a Miami, 115-118-nál és 117-120-nál már egy labdányi volt csak a különbség. Ennél közelebb viszont nem tudtak jönni, így 20-2-re romlott a hazai mérlegük (a másik vereséget egyébként a Lakers ellen szedték össze), most pedig szusszanhatnak pár napot, és kedd hajnalban fogadják az Orlandót.

Kawhi Leonard karrierje első (!) tripla-duplájával nyert a Clippers. A Heat centere, Bam Adebayo mondta a meccs után, hogy olyan hazai pályát akarnak teremteni, ahol extravagáns dolgokat kell csinálnia az ellenfélnek, ha győzni akar - erre rímelt Leonard meccse, aki az első félidőben nem játszott jól, a másodikban viszont 27 pontot szórt, végül pedig 33 ponttal, 10-10 lepattanóval és gólpasszal először tripla-duplázott. Spoelstra meglepődött, mikor mondták neki, Doc Rivers pedig a meccslabdát szerezte meg sztárjának, az öltözőben még kisebb ünnepséget is tartottak neki. Nem lett volna ilyen vidám a hangulat, ha a Paul George-ot és Patrick Beverley-t nélkülöző Clippers cseresora nem villan az első félidőben: az egyaránt dupla-duplázó Montrezl Harrell és JaMychal Green, a majdem hibátlanul dobó Patrick Patterson, vagy a 16 pontig és 7 gólpasszig jutó Lou Williams alkotta sor akadályozta meg, hogy a Heat elszaladjon a meccsel, és később is rendre jól szóltak hozzá. A második félidőre a kezdőből Landry Shamet (22 pont, 6 tripla, 6 gólpassz) is nagyot javult, és bár a végén azért rezgett a léc, de Leonard a legjobbkor pörkölt be egy lélekölő triplát, így a LAC gyorsan kiköszörülte az Atlantában esett csorbát - érdekesség, hogy ők is az Orlando ellen folytatják, de egy nappal korábban, mint a Miami.

A Heat legjobb dobói: Butler 20, Herro, Olynyk 19/6-19/6.
A Clippers legjobb dobói: Leonard 33/12, Shamet 22/18, Williams 16/6.

San Antonio Spurs–Phoenix Suns 99–103

A szív győzedelmeskedett. A Suns utoljára 2013 februárjában nyert San Antonióban, most ráadásul rossz formában is vannak, ám Devin Booker ezúttal nagyon feltüzelte az övéit, kiváló dobásokkal vert be 35 pontot, adott 10 gólpasszt, és bár a legvégén kipontozódott, Monty Williams vezetőedző szerint ez az akarat ragadt rá a többiekre - ezzel nyertek a közvetlen rivális ellen, nem taktikával. A sikert a második negyedben alapozták meg, itt konkrétan állva hagyták a Spurst, 34-16-ra vitték a játékrészt, és ugyan a folytatásban azért igencsak akadtak gondjaik, de a vezetést már nem adták ki a kezükből. A kezdőötös kiválóan működött, mindenki kétszámjegyű ponttal zárt, Deandre Ayton dupla-duplázott, Kelly Oubre Jr. 16 pontja és 9 pattanója mellett háromszor blokkolt, Ricky Rubio is bedobálgatott 11 pontot, a másik X-faktor viszont Dario Saric volt, aki alig tudott hibázni (9/13 mezőnyből), ráadásul a végjátékban nagyon fontos támadópattanót tett vissza. Az előzmények ismeretében váratlan, de megérdemelt győzelemmel mennek tovább Memphisbe - ők jelenleg a 10. helyen állnak, a 8. helyen a Grizzlies, a playoff szempontjából újabb “hatpontos” meccs következik.

Ez most nagyon fájt. Gregg Popovich szerint a második negyed teljesen kinyírta csapatát, ott hiába kért két időt is egymás után, a Suns 23-7-es futása alapjaiban határozta meg a mérkőzés további alakulását. DeMar DeRozan ugyanis hiába játszott kiválóan (10/15 mezőnyből, 8 lepattanó, 4 gólpassz), és LaMarcus Aldridge is eljutott 16 pontig jó dobásokkal, de a többiek becsődöltek ma támadásban. A kezdőben a Forbes-Murray-Lyles trió összesen 16 pontot kapart össze, a kispadról Patty Mills mellétett egy 2/11-es mezőnymutatót, a csapatszinten előadott 5/25-ös triplázás pedig nem fért bele. Végül Derrick White miatt lett szoros a meccs, a kezdőből kiszorult hátvéd-kiscsatár 13 pontja (ebből 9/11 büntető) mellett 6 lepattanót, 4 gólpasszt, 3 szerzett labdát és 4 blokkot jegyzett, a végjátékban is akadtak fontos momentumai, ha ő nincs, akkor ez egy tükörsima hazai bukta. Így “csak” vállalható, de a lényegen nem változtat: visszacsúsztak a nyugati 9. helyre, legközelebb pedig a Toronto érkezik, ellenük még nehezebb lesz nyerni.

A Spurs legjobb dobói: DeRozan 30, Aldridge 16/3, White 13.
A Suns legjobb dobói: Booker 35/9, Saric 20/6, Oubre Jr. 16.

Golden State Warriors–Indiana Pacers 118–129

Támadásban figyelt a Pacers. A jó formában érkező vendégek gyakorlatilag az egész összecsapáson kontrollálták a támadójátékot, folyamatosan büntetni tudták a Warriors hiányosságait, amikor pedig a második negyedben gondba került az ellenfél, meg is szerezték azt a 10-15 pontos előnyt, ami aztán elégnek is bizonyult a sikerhez. Domantas Sabonis köszönte szépen, hogy duplázni próbálták, a magasember majdnem tripla-duplázott (16 pont, 10 lepattanó, 8 gólpassz), TJ Warren 21 pontot szórt az első félidőben, amikor pedig a második félidőben rohamozott a GSW, jöttek az extrák: Doug McDermott egyetlen rontott dobással jutott 24 pontig és hat tripláig (ebből négyet a zárónegyedben termelt be), Malcolm Brogdon helyén TJ McConnell 8 gólpasszt osztott ki, Jeremy Lamb 7/9-cel célzott, Aaron Holiday pedig négy triplával és 7 asszisszttal tolta meg a szekeret. Azt is elbírták, hogy Myles Turner ismét kicsit idegen testként viselkedett a csapatjátékban, összességében a majdnem 61 (!) százalékkal bevert 17 tripla, a 35 gólpassz, a festékben szórt 56 egység és a 33 leindításos pont jelzi, hogy annyira nem is volt nehéz dolguk. Most mennek Portlandbe, ahol végre lezárhatják a túrájukat, utána az All-Star szünetig nyolcból hétszer játszanak otthon.

Még eggyel kevesebben nem volt esély. Willie Cauley-Stein dallasi cseréje még nem történt meg, de már eldöntött tény, így a keret egyetlen center-szerű játékosa nélkül volt kénytelen kiállni a Warriors, ez pedig alapjaiban határozta meg a játék képét. Amint kicsit belelendült a gárda, az ellenfél elkezdte támadni a festéket, amikor pedig csapdázással próbálkoztak, jöttek a Pacers kinti tüzérei, akik kíméletlenül büntették a hiányosságokat. A Warriorst gyakorlatilag D'Angelo Russell kilenc triplája tartotta a víz felett, mellette hiába jutottak el heten is legalább 9 pontig, reális esélyük nem akadt a győzelemre. Utóbbi 14 meccsükből 13-at elvesztettek, Cauley-Stein elcserélésével (helyette minden bizonnyal a hátvéd Ky Bowmant hozzák majd vissza) gyakorlatilag center nélkül marad a keret, vagyis a liga legrosszabb mérlegét valószínűleg “fénysebességgel” rontják majd tovább Steph Curry márciusi elsejére tervezett visszatéréséig...

A Warriors legjobb dobói: Russell 37/27, Robinson III 18/6, Chriss 13/3.
A Pacers legjobb dobói: Warren 33/9, McDermott 24/18, Lamb 16/6, Sabonis 16.

A tabella IDE KATTINTVA tekinthető meg.