Gordon karriercsúcsa papírformát borított a Jazz–Rockets rangadón

Detroit Pistons–Cleveland Cavaliers 100–115

Két és fél hónapja nem tett ilyet a Cavs. Már maga a győzelem is nagy szó a Clevelandnél, mert elég ritkán nyert mostanában (zsinórban 7, összességében 14-ből 12 vereség után lépett pályára) John Beilein legénysége, de az igazán nagy dolog az, hogy mennyire simán tudott győzni: kétszámjegyű különbséggel nagyjából két és fél hónappal ezelőtt, november 10-én nyert utoljára, erre jött most ez a 15 pontos siker. A vendégek igazából végig jobbak voltak ezen az estén, Kevin Love a nagyszünetig bevert 20 pontot és 6/8 triplát, majd a fordulás után már dobáskísérlet sem kellett tőle, Collin Sexton 23 ponttal, Tristan Thompson dupla-duplával zárt és a csapat a harmadik negyedben eldöntötte a küzdelmet: a nagyszünetben nyolc pont volt közte, itt viszont szétnyílt az olló, vezettek már 25 egységgel is. Összességében 50 százalékos mezőnymutatóval, 37.5 százalékos triplázással és a festékben aratott 64–42-es győzelemmel tudták le ezt az összecsapást, a kispadról is bőven érkezett segítség, úgyhogy most váratlanul jó teljesítményt nyújtottak -–következőleg a New Orleans ellen is minimum ennyi kellene a győzelemhez.

Hiányzott Rose. Térdfájdalmai miatt kiülte ezt a mérkőzést a hazaiak vezére, nélküle pedig nem volt ugyanaz a csapat: Reggie Jackson és Bruce Brown közös erővel próbálta pótolni a pontszerzést/szervezést tekintve, de ez abszolút nem sikerült. Ebben a formában jóval visszafogottabb volt a támadójátékuk, nem tudtak megfelelően bontani és helyzeteket kreálni, illetve ezúttal magához képest Andre Drummond is harmatos volt (15 pont, 8 lepattanó), úgyhogy nem nagyon tudtak kihez nyúlni - mennének a playoffért, de így nehéz, most már zsinórban harmadszor kaptak ki, úgyhogy a Chicagóval szemben is lépéshátrányba kerültek.

A Pistons legjobb dobói:Jackson 16/9, Drummond 15, Mykhailiuk 13/9
A Cavaliers legjobb dobói:Sexton 23, Love 20/18, Thompson 17

Miami Heat–Orlando Magic 113–92

Egyértelmű volt. Kötelező meccsnek számított ez a Heat számára, Erik Spoelstra csapata pedig teljesítette is a feladatot, bár a második negyedben volt egy megingása: a nyitó játékrészt rögtön megnyerte tíz ponttal, de a folytatás nem sikerült, a nagyszünetben csak hat egység volt közte. A fordulás után azonban már nem volt kérdés, uralták a meccset a hazaiak és tetemes különbséget alakítottak ki, összességében a várt magabiztossággal szállították a győzelmet úgy is, hogy Winslow mellett most Nunn sem állt rendelkezésre. Egyénileg a tripla-duplázó Bam Adebayo (21 pont, 10 lepattanó, 10 gólpassz), illetve a 21 ponttal, 6/9 triplával záró Duncan Robinson mellett Jimmy Butler (19 pont, 7 gólpassz) és a padról beszálló Goran Dragic (14 pont, 5 gólpassz, 4/6 tripla) is hozzátette a magáét, csapatszinten 53 százalékos mezőnymutatóval, 50 százalékos triplázással és 31 gólpasszal zártak, a harmadik negyedben futott 19–2 után pedig már nem adtak esélyt ellenfelüknek -–újra egálban vannak a Raptorsszal a keleti második-harmadik helyen, a Bostont 1.5, a Pacers, Sixers párost 2.5 meccsel előzik meg.

A kezdőkben nem maradt szufla. Gyenge formában, ráadásul egy back-to-back második felén lépett pályára az Orlando, úgyhogy nem meglepő a végeredmény, Steve Clifford vezetőedző pedig abban látta a vereség okait, hogy a kezdőötöse mennyire energia nélkül játszott – szerinte az első és a harmadik negyed elején is átgázolt rajtuk a Miami, ezért kaptak ki. A harmadik negyedes összeomlás idején 1/8-at dobtak mezőnyből két eladott labdával, ott végleg elúszott a meccsük, egyénileg sem tudunk kiemelni náluk senkit, eléggé megviselt állapotban voltak – most viszont lesz idejük pihenni, négy teljes napot kapnak feltöltődni, ami meglehetősen szokatlan szünet szezon közben. Ezt a pihenőt pedig arra használhatják, hogy felkészüljenek a Heatből, hétvégén ugyanis éppen Butleréket látják vendégül, ott visszavághatnak.

A Heat legjobb dobói:Robinson 21/18, Adebayo 20, Butler 19
A Magic legjobb dobói:Vucsevics 13/6, Gordon 13/3, Fultz 12

Oklahoma City Thunder–Dallas Mavericks 97–107

Végig kontrollálta a meccset a Mavs. Kézben tartották az eseményeket a vendégek, akik a stabil védekezésük mellé időnként szép támadójátékot produkáltak, a második negyedben különösen jól néztek ki, úgyhogy a nagyszünetben 59–47-re vezettek. A harmadik negyedben volt egy kisebb hullámvölgyük, amikor az OKC egy 11–0-val közelített, de hamar kiegyenesedett Rick Carlisle alakulata, a játékrész végére ismét 11 volt közte, a záró etapban pedig egyszer sem engedte tíz alá ellenfelét. A vezér természetesen Luka Doncic volt (29 pont, 11 lepattanó, 5 gólpassz, 5/12 tripla), dupla-duplázott Porzingis és Wright, 15 pontot szórt Hardaway Jr. és tíz fölé jutott még Kleber is – végül a 19 bevert hármas és a mindössze kilenc eladott labda az, ami igazán kiemelendő, a negyedik negyedben azért sokat rontottak a dobóstatisztikájukon. Összességében rendkívül értékes idegenbeli győzelmet arattak, nyolcból hatodszor nyertek, következőleg a Suns ellen, otthon folytathatják mindezt.

Paul nem játszott. Személyes okok miatt (...) nem vállalta a játékot Chris Paul, nélküle pedig nem volt az igazi az OKC, hiába került be a kezdőbe Dennis Schröder: támadásban nagyon akadoztak, végül 40 százalék alá csúsztak mezőnyből, elbukták a lepattanózást és abszolút hiányzott belőlük az átütőerő. Egy fellángolásuk volt a harmadik negyedben, ott egy-két percig ők diktáltak, de csak ennyire telt tőlük ezen az estén, a záró etapban már csak „kísérték„ ellenfelüket, úgyhogy nem tudták utolérni a Dallast, sőt, még jobban leszakadtak Doncicéktól – jó formában, jó esélyekkel várhatták a meccset, de Paul távolléte (és persze a Dallas jó játéka, ezt ne vegyük el) megfogta őket, úgyhogy fájó hazai vereséget szenvedtek.

A Thunder legjobb dobói:Schröder 21/9, Gilgeous-Alexander 16/9, Gallinari 14/6
A Mavericks legjobb dobói:Doncic 29/15, Hardaway Jr. 15/9, Porzingis 14/6, Wright 14/6

Chicago Bulls–San Antonio Spurs 110–109

Megint LaVine. Nagyot megy az utóbbi hetekben és igazából az egész szezonban a Bulls hátvédje, most pedig újabb meccset döntött el csapata javára: egymaga 14 pontot szerzett a negyedik negyedben, amellyel visszahozta a Chicagót a tízpontos lemaradásból, majd 2.1 másodperccel a vége előtt, 108–108-nál kiharcolt és elsüllyesztett két büntetőt, ezzel szállította a győzelmet. LaVine már zsinórban 15. alkalommal érte el a húszpontos határt és tartalékos csapatának nagy szüksége is volt az ő extrájára, bár összesen heten érték el náluk a tízpontos határt, de kellett valaki, aki hozzáteszi a pluszt, aki megoldja a nehéz helyzeteket – LaVine ezt megtette, úgyhogy nagyon fontos sikert könyvelhettek el és tovább közelítettek a keleti playoff-helyekhez.

DeRozan kezében maradt. Az oda-vissza billegő meccsen mindkét csapatnak voltak jobb időszakai, a LaMarcus Aldridge nélkül játszóSpurs is vezetett 11 ponttal, a harmadik negyedet uralta, de a záró etapban megint a Chicago akarata érvényesült, a vendégek pedig elöl, de főleg hátul gödörbe kerültek. Ennek ellenére a végén az amúgy nagyon nagyot játszó DeMar DeRozan (36 pont, 10 lepattanó, 11/21 mezőnyből) megmenthette volna csapatát, két clutch kosárral ki is egyenlített kilenc másodperccel az órán, majd LaVine büntetői után még egyszer megkapta a labdát – ő is kiharcolt két büntetőt alig 0,2 másodperccel (!) a vége előtt, ám csak az elsőt tudta bedobni, a másodikat kihagyta, így a kezében maradt a hosszabbítás. Őt azért nagy kritika így sem érheti, így is messze ő volt a Spurs és talán a meccs legjobbja, mellette még Patty Mills (25 pont, 6/12 tripla) dicsérhető, a többi hátvéd viszont csúnyát betlizett: a Murray-Forbes-White trió összesen 4 (!) pontot és 2/12-es mezőnymutatót tett hozzá, ez vállalhatatlan teljesítmény volt tőlük.

A Bulls legjobb dobói:LaVine 23/9, Valentine 16/12, Satoransky 13/3, Young 13/6
A Spurs legjobb dobói:DeRozan 36, Mills 25/18, Pöltl 16

Minnesota Timberwolves–Sacramento Kings 129–133 – hosszabbítás után

Buddy Hield nagyon vissza akar kerülni a kezdőbe. Luke Walton kitette az első ötösből fiatal dobógépét és Bogdan Bogdanovicsot tette be helyette, Hield pedig erre már legutóbb is úgy reagált, hogy ő volt csapata legjobb dobója – ezzel nem került vissza a kezdőbe, úgyhogy most még rátett egy lapáttal. A hátvéd ezen az estén 42 pontig jutott, ezzel új karriercsúcsot állított fel, bevert 9/14 triplát és kevés hibával, de annál halálosabb teljesítménnyel segítette csapatát, különösen a hajrában: a Kings ugyanis 20 pont feletti hátrányból jött vissza a negyedik negyedben (!), Hield pedig egymaga 18 pontot termelt a rendes játékidő utolsó bő négy és fél percében. A végén De'Aaron Fox parádéjával menekültek meg, aki hárompontos hátrányban bedobta az első büntetőjét, direkt kihagyta a másodikat, leszedte a saját lepattanóját és dobott belőle egy duplát 4.7 másodperccel az órán – a ráadásban pedig ezzel a lendülettel már nyertek is, ott Bogdanovics vert be egy clutch tempót 127–127-nél, amely után már nem adták ki a kezükből a vezetést. Összességében nagyon nagy győzelem volt ez ekkora hátrányból visszakapaszkodva egy idegenbeli túra végén, úgyhogy ha tudnak erre építeni, akkor talán megindulhat náluk valami – a playofftól jelenleg messze vannak, de sok van még a szezonból...

Ha ez sem sikerült, akkor mi fog? Jogos kérdés ez a Minnesotával kapcsolatban, a csapat régóta próbálkozik valahogy megnyerni egy árva mérkőzést, de nem jött össze akkor sem, amikor jól játszott, valami mindig közbeszólt – itt viszont úgy tűnt, hogy végre megtörik az átok, három és fél negyeden keresztül domináltak, vezettek 27 ponttal, kiütéses sikerre készülhettek. Andrew Wiggins nagyot játszott (36 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz, 7/11 tripla), Rob Covington 24 pontot és 6/10 triplát süllyesztett el, Karl-Anthony Towns is 20 pont fölé jutott, minden megvolt úgy nagyjából a 42. percig - hogy utána mi történt velük, az viszont rejtély, hat perc alatt 22 pontos előnyt adtak le, majd a végén kabaréba illő jelenettel engedték, hogy Fox visszaszedje a saját labdáját és egyenlítsen. Ezt még megtetézték a hosszabbításban, amikor Okogie fél perccel a vége előtt, kétpontos hátrányban mindkét büntetőjét kihagyta, majd a végén Wiggins egyenlítőnek szánt hármasa is kimaradt – egy agyonnyert meccset buktak el valahogy, ezzel zsinórban tizedszer is kikaptak. Van még lejjebb?

A Timberwolves legjobb dobói:Wiggins 36/21, Covington 24/18, Towns 20/9
A Kings legjobb dobói:Hield 42/27, Fox 22, Bjelica 20/12

Utah Jazz–Houston Rockets 117–126

Eric Gordont nem érdekelte a papírforma. James Harden, Russell Westbrook és Clint Capela, tehát a három legfontosabb játékos nélkül, egy back-to-back második felén, rossz formában érkezett meg a Houston az utóbbi egy hónapban ligaelső csapat otthonába, a világon semmi nem szólt a vendégek mellett, a papírforma egy sima Jazz-győzelem volt ezen a találkozón. Csak erről elfelejtettek szólni Eric Gordonnak, aki úgy volt vele, hogy ha már a két szupersztár nem foglalja a helyet és ő kapja a legtöbb labdát, akkor játszik egy jót – ebből egy kereken 50 pontos karriercsúcs sült ki, 14/22-t dobott mezőnyből, közte 6/11 triplával, a büntetővonalról pedig 16/20-at tett ehhez hozzá. Mellette a szintén kezdő Austin Rivers, illetve Danuel House Jr. is beszórt 21-21 pontot, PJ Tucker és Thabo Sefolosha is hozzátett, védekezésben volt 11 labdaszerzésük és összességében a meccs nagy részében vezettek - a félidőben 13 pont volt közte, a legnagyobb előnyük 17 egység volt, de a hajrában is magabiztosan tartották a fórjukat. Hakeem Olajuwon 1996-os teljesítménye óta Gordon lett az első Rockets-játékos, aki úgy dobott 50 pontot, hogy nem Hardennek hívták (ő azóta 23-szor tette ezt meg...), idén először jutott 30 fölé, a karriercsúcsát pedig több mint 11 év után döntötte meg, 2009 januárjában dobott egyszer 41-et – ez is jelzi, hogy mennyire valószínűtlenül nagyot játszott most.

Mintha nem hitte volna el a Jazz. Ahogy mi is írtuk, minden a Utah mellett szólt és kicsit úgy tűnt, hogy ezt a hazai játékosok is így gondolták, nem vették maximálisan komolyan a helyzetet – az eladott labdákat tekintve is kikaptak, 26 pontot engedélyeztek ezekből, a második esélyből szerzett pontokban 20–9-re maradtak alul, a védekezésük nemvolt az igazi és elöl sem pörögtek fel, 30 százalék alatt maradtak triplából. Csak ketten hozták a szükséges számokat, Donovan Mitchell (36 pont, 14/25 mezőnyből) és Bojan Bogdanovic (30 pont, 7/13 tripla), de Gordon varázslatára ők sem tudtak mit lépni – a végén már sürgős lett a dolog, az utolsó negyedben 42 pontot dobtak, de hiába, addigra már olyan ritmusban volt a Rockets, hogy mindenre válaszolni tudott. Komoly blama számukra ez a vereség, december 9-e óta először kaptak ki hazai pályán és így most átadták a nyugati második helyet a Clippersnek.

A Jazz legjobb dobói:Mitchell 36/9, Bogdanovic 30/21, Gobert 12
A Rockets legjobb dobói:Gordon 50/18, House Jr. 21/6, Rivers 21/6