A Boston oktatta a Lakerst, Lillard 61 pontos karriercsúcsot szórt

Boston Celtics–Los Angeles Lakers 139–107

Bostoni oktatófilm. Az utóbbi hetek gyengélkedése és a nyolcból hat vereség után nem nagyon vártuk azt, hogy ilyen szinten dominálni fog a Celtics, ám Brad Stevens csapata ezt a meccset most kérdés nélkül, tükörsimán, a nyugati éllovast kiütve nyerte meg. A hazaiaknál Kemba Walker és Jaylen Brown is vállalta a játékot és mindketten el is jutottak húsz pontig, Jayson Tatum 27-et szórt, csapatszinten 56%-kal dobtak, 47%-kal tripláztak és 31 gólpasszt osztottak szét, jó volt a kispad is, minden működött. A 0-8-as első perc után abszolút dominálni tudtak a teljes találkozó folyamán, minden negyedben dobtak legalább 33 pontot és a játék minden elemében messze a Lakers fölé nőttek - hatalmas sikerrel javítottak a gyengébb időszakuk után. Ráadásul Walkernek ez különleges élmény volt: az irányító ugyanis eddigi 28 mérkőzése során soha (!) nem tudta legyőzni LeBron Jamest, ez most először sikerült neki, így 1-28 a mérlege a Lakers sztárjával szemben - nevetve mondta is, hogy kellett neki legalább egy becsületsiker, mielőtt James esetleg visszavonul...

Az idei legrosszabb. A félidőben és az egész meccsen kapott pontokat tekintve, valamint a meccs közben kialakuló legnagyobb különbség, illetve a legnagyobb különbségű vereség kategóriában is negatív szezoncsúcsot döntött ezen az estén a Lakers, nem kérdés, hogy idei legharmatosabb produkcióját nyújtotta Frank Vogel csapata. Pedig Anthony Davis és Rajon Rondo is visszatérhetett, mindketten játszottak is, de egyikük sem volt különösebben jó, sőt, Davis megállt 9 pontnál és 4 lepattanónál, illetve ezúttal James sem dominált a 13 gólpassza ellenére - úgy nagyjából mindent rosszul csináltak, nem volt meg a kellő energia és koncentráció, lassúak voltak elöl, figyelmetlenek hátul, a nagyon éles Boston pedig átgázolt rajtuk. A kiütéses vereség persze sosem jó, de a gárda ettől függetlenül négy meccsel vezeti Nyugatot, most pedig folytatja idegenbeli túráját: még vár rá három mérkőzés, a Knicks, a Nets és a Sixers is.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 27/15, Walker 20/6, Brown 20/6
A Lakers legjobb dobói: McGee 18/3, James 15, Kuzma 13, Rondo 13/3

Washington Wizards–Detroit Pistons 106–100

Elfogyott a lendület. Két nagyszerű idegenbeli győzelem után a harmadikat már nem tudta megcsinálni a Detroit, ahogy az ebben a szezonban eddig mindig megtörtént - az idény során sosem nyertek zsinórban hármat Drummondék, most sem jött ez össze. Az első negyed még rendben volt, ott dobtak 35 pontot, utána viszont lelassult a támadójátékuk és az utolsó játékrész már egyértelműen a Washingtoné volt: ott csak 19 egységet tettek fel a táblára a vendégek és az utolsó kilenc percben már végig hátrányban voltak. Derrick Rose ugyan ismét igyekezett (21 pont, 8/21 mezőnyből), de ezúttal ő sem tudta megváltani a világot, Drummond a hét kosara mellett kilenc alkalommal adta el a labdát, nem jól járatták a játékszert, pontatlanul is dobtak, egyszerűen nem tudták hozni az utóbbi két meccsen mutatott teljesítményüket - így kikaptak és három mérkőzés a hátrányuk a playoff-helyekhez képest.

Washingtonban rájátszást akarnak. Az elmúlt időszakhoz képest elöl-hátul szervezettebb, letisztultabb játékot játszott ezen az estén a Wizards, támadásban 50% feletti dobóteljesítménnyel, védekezésben pedig labdaszerzésekkel, fegyelmezett játékkal tudtak érvényesülni. Bradley Beal 29 pontot dobott hat gólpasszal, de Ian Mahinmi is villogott (21 pont, 9/10 mezőnyből, 7 lepattanó, 3 blokk), a sokáig szoros meccset pedig a negyedik negyedben egy 9-0-s rohammal döntötték el a maguk javára - onnantól már végig menedzselték a párpontos előnyüket és nem engedték vissza a Detroitot. Scott Brooks vezetőedző pedig némi meglepetésre kijelentette, hogy szeretnének playoffba jutni annak ellenére, hogy mennyi sérültjük volt/van és hogy milyen a keretük, mert ő úgy látja, hogy ez így is elérhető számukra - jelenleg négy meccsre vannak egyébként a keleti nyolcadik Brooklyntól.

A Wizards legjobb dobói: Beal 29/6, Mahinmi 21/3, Bryant 13/3
A Pistons legjobb dobói: Rose 21/3, Drummond 18, Snell 16/12

Atlanta Hawks–Toronto Raptors 117–122

Powell volt az X-faktor. Élete formájában van a Raptors dobógépe, akinek eddig 8,6 pontos átlag volt a karriercsúcsa szezonszinten, idén viszont eddig 15,8-at átlagol, mostanában pedig még ezt is felülmúlja: sérülésből való visszatérése óta sorozatban öt meccsén elérte a 20 pontos határt, erre sosem volt még példa nála. Ezen az estén pedig ismét jelezte, hogy most nem lehet megállítani, egyrészt 27 ponttal és 6/9 triplával csereként is ő lett a Toronto legeredményesebb játékosa, másrészt a negyedik negyedben ő döntötte el a mérkőzést: egymaga 17 pontot termelt ekkor, volt, hogy három egymást követő támadásból három triplát bombázott be. A kanadaiaknak nagyon kellett ő, valamint az egész cseresor, mert akkor léptek meg ellenfelük elől, amikor a második ötös volt a parketten, úgyhogy ezúttal nem pihentetés miatt maradt mindenki 30 perc alatt, hanem mert a cserék is legalább olyan jók voltak, mint a kezdők - csapatszinten ugyan nem dobtak jól, de ezt 43 kiharcolt büntetővel ellensúlyozták és végül csak behúzták a kötelezőt, amellyel sorozatban negyedik győzelmüket pipálhatták ki.

Young mindent megtett. A hazaiaknál Trae Young egymaga próbálta hozni a győzelmet, támadásban szenzációs estéje volt, hiszen 42 pontig jutott 11/20-as mezőnymutatóval és 18/21 büntetővel, emellett pedig kiosztott 15 gólpasszt is, abszolút megállíthatatlannak bizonyult - amíg a kezdők voltak fent, addig nem is volt különösebb gond, inkább a cseresor hozott össze hátrányt. A mérkőzés ennek megfelelően elég hullámzó volt, az első negyedet például a Raptors nyerte 11-gyel, aztán a másodikat a Hawks 14-gyel, majd ismét a Toronto következett és a záró etapban már 21 pontos fórban is volt - innen jött vissza kettőre (!) az Atlanta alig néhány perc alatt. A hullámzás végén azonban a Raptors örülhetett, VanVleeték azért több lábon álltak és annyira nem dőltek hátra, hogy 20+ pontos előnyből kikapjanak, így az Atlantának csak a tisztes helytállás maradt - viszont ilyennel már tele van a padlás...

A Hawks legjobb dobói: Young 42/6, Collins 17, Hunter 13/6, Reddish 13/9
A Raptors legjobb dobói: Powell 27/18, VanVleet 20/3, Siakam 18

Brooklyn Nets–Philadelphia 76ers 111–117

Amikor Simmons így áll hozzá, akkor foghatatlan. Ma rendkívül motiváltan és agresszíven lépett pályára Ben Simmons és a Philly irányítója gyakorlatilag azt csinált a Brooklynnal, amit csak akart: végül beállította karriercsúcsát 34 ponttal úgy, hogy 12/14-et dobott mezőnyből és 10/14-et büntetőből, emellett 12 lepattanóval és 12 gólpasszal tripla-duplázott, valamint szerzett öt labdát és kiosztott két blokkot is. Brett Brown szerint nevetséges, hogy játékosa mennyire dominált ezen a mérkőzésen, a Sixersnek pedig végül ez elég is volt a győzelemhez, ha az nem is jött könnyedén: az első félidőben még inkább a Nets vezetett, aztán a fordulás után összeszedték a védekezésüket és ott már összesen csak 43 pontot engedélyeztek, egyre inkább lebontották a Brooklyn játékát. A harmadik negyed végén egy 8-0-s rohammal ledolgozták a hátrányukat, majd a negyediket egy 7-0-val kezdték és átvették az irányítást, onnantól pedig már nem is néztek hátra - volt még egy lefagyásuk, amikor percekig nem találtak a gyűrűbe, de a jó védekezésükkel kimozogták ezt, az utolsó másfél percben pedig Horford és Korkmaz is bevert egy-egy clutch triplát, ezzel behúzták a győzelmet. Joel Embiid nélkül zsinórban negyedszer is nyertek, egymás után második sikerüket jegyezték idegenben, úgyhogy most jó irányba haladnak, a Pacerst sikerült is megelőzniük.

A végére elfogyott a tudomány. Sokáig vezetett a Brooklyn, amelynél ugyan Kyrie Irving kihagyta ezt a mérkőzést, de a csapata ennek ellenére remekül játszott a meccs nagy részében - Spencer Dinwiddie 22 ponttal és 7 gólpasszal állt a gárda élére, de összesen heten jutottak náluk tíz pont fölé, Nicolas Claxton például 15-tel karriercsúcsot szórt. A közel 50%-os mezőnymutató és a jó triplázás sokáig vitte is őket, ám a harmadik negyed hajrájában valami megtört, onnantól már a Philly védekezése diktált és jó ideig nem tudtak kosarat dobni - sőt, a záró etapban összesen tíz (!) alkalommal adták el a labdát, ami botrányos adat. Még egy esélyt azért kaptak, amikor a Sixers is lefagyott és egy ideig nem dobott pontot, de ezzel csak annyit értek el, hogy visszajöttek 105-104-re, fordítani viszont nem tudtak - a negyedik negyedre abszolút elfogyott a tudományuk, már ami a támadójátékot illeti, úgyhogy zsinórban negyedik vereségüket szenvedték el.

A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 22/9, LeVert 16/3, Claxton 15/3
A 76ers legjobb dobói: Simmons 34, Horford 19/3, Harris 15/9, Richardson 15/3

Miami Heat–Sacramento Kings 118–113 – hosszabbítás után

Valahogy behúzta a Miami. Jimmy Butler nélkül, egy back-to-back második felén lépett pályára a Heat, úgyhogy a meccs nagy részében futott a Kings után, de sikerült olyan közel maradnia, hogy bár a negyedik negyedben konkrétan egyszer sem vezetett, az utolsó másodpercben egy Adebayo-kosárral mégis hosszabbításra tudott menteni. A ráadásban aztán a center dobta az első négy pontot, majd a Kings 6-0-s válaszára egy 7-0-t pörkölt oda a Miami - hiába a back-to-back, maradt erő a floridaiakban a legvégére is. A döntő játékot aztán James Johnson szállította, amikor blokkolta Bogdanovics egyenlítőnek szánt tripláját, a végeredményt pedig Nunn két büntetője állította be, clutch helyzetben abszolút élesek voltak a hazaiak. A két húzóember is ez a két játékos volt, Johnson a padról beszállva 22 pontot, 9/11 jó dobást, közte 4/5 triplát hozott, Nunn pedig 25 ponttal, 7 lepattanóval és 6 gólpasszal zárt - rajtuk kívül Dragic, Adebayo és Robinson is tíz fölé jutott, csapatszinten 50% felett dobtak és 38%-kal tripláztak, ilyen gondjuk nem volt. Erik Spoelstra úgy fogalmazott, hogy a körülményeket tekintve ez a szezonjuk fontosabb győzelmei közé tartozik, ráadásul a Miami 7-0-ra áll idén a hosszabbításokban, ami bámulatos adat - ehhez tegyük hozzá, hogy 19-1 a hazai mérlege, amellyel már most beállította a teljes előző szezonban aratott hazai győzelmeinek számát (19-22).

Pedig nagyon közel járt a Kings. A rendes játékidő nagyobb részében a Sacramento játszott jobban és a negyedik negyed végén úgy tűnt, hogy meg is nyerte a meccset: 1,9 másodperccel az órán Bjelica tett vissza egy támadópattanót, ezzel 105-103-ra alakította az eredményt. Balszerencséjükre a fennmaradó idő éppen elég volt a Heatnek egy villámgyors válaszra, majd a hosszabbításban már csak két Hield-triplára és egy Fox-kettesre futotta tőlük, az utolsó két percet 7-0-ra vesztették el: az utolsó négy dobásukat sorozatban elrontották és egy eladott labdát is vétettek ebben az időszakban. Ez nem fért bele, úgyhogy hiába voltak borzasztóan közel az idegenbeli sikerhez, mégsem tudták összehozni, így sorozatban ötödször is kikaptak és csak a Warriorst előzik meg Nyugaton.

A Heat legjobb dobói: Nunn 25/9, Johnson 22/12, Dragic 18/3
A Kings legjobb dobói: Bjelica 22/6, Hield 20/15, Bagley 15

Milwaukee Bucks–Chicago Bulls 111–98

Nincs megállás. Sorozatban hetedik, összességében már a 39. győzelmét aratta ebben a szezonban a Milwaukee, amely ezúttal nem döntötte el egy félidő alatt a meccset, viszont mégsem forgott igazán veszélyben az újabb sikere. A jó első negyed után a másodikban jött egy hullámvölgy a hazaiaknál, így a szünetben csak egy ponttal vezetett, a fordulás után azonban szép fokozatosan megint ellépett, úgyhogy a harmincperces határt megint csak ketten érték el náluk: a tripla-duplázó, de sokszor figyelmetlen Giannis Antetokounmpo (28 pont, 14 lepattanó, 10 gólpassz, 8 eladott labda, 12/20 mezőnyből, 3/9 büntető), illetve Khris Middleton (24 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz, 10/13 mezőnyből). A harmadik negyedben bemutatott 13-4-es futás után már nagyrészt kézben tartotta a meccset Mike Budenholzer alakulata, bár a játékosok saját bevallásuk szerint nem voltak 100%-osan itt fejben: a 10.000. pontját szerző Antetokounmpo például arról beszélt, hogy a korai meccskezdés mellett a Párizsba utazásuk is ott volt a fejekben, hiszen pénteken ott mérkőznek majd meg a Charlotte-tal.

Ennyit tehetett a Bulls. A vendégek próbálták agresszív védekezéssel hibákra kényszeríteni ellenfelüket és ez többé-kevésbé be is jött, a Bucks ugyanis 23 eladott labdát vétett és ezekből 24 pontot tudott szerezni a Chicago - hiába, ez csak a tisztes helytállásra volt elég. A festékben 60-38-ra győzött az 58%-kal dobó Milwaukee, az alig 37%-kal célzó Bulls pedig sosem vezetett négy pontnál nagyobb előnnyel, a második félidőben már volt közte 16 is és onnantól igazából nem volt veszélyes Jim Boylen legénysége - szinte végig egyértelmű hátrányban voltak, bár látótávolságon belül tudtak maradni. Nagy verést nem kaptak, de komoly esélyük a győzelemre sem volt - három és fél meccsre vannak a playofftól, következőleg a Minnesota ellen nyerniük kellene.

A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 28/3, Middleton 24/9, Matthews 13/9
A Bulls legjobb dobói: LaVine 24/6, Dunn 15/9, Young 14/12

Houston Rockets–Oklahoma City Thunder 107–112

Újabb parádés utolsó negyed. Ez sokáig megint nem az OKC meccse volt, az első három negyed mindegyikét elvesztették a vendégek, a harmadik játékrészben összesen 14 pontra voltak képesek, úgyhogy 16 egységnyi hátránnyal kezdték a záró etapot. Itt azonban valami történt, Dennis Schröder feljebb kapcsolt, elkezdte gyártani a kosarakat, Billy Donovan vezetőedző leültette az addig egyébként remeklő Chris Pault, Schröder mellett Muscala és Dort játszott sokat Gallinarival és Gilgeous-Alexanderrel kiegészítve, a csapat pedig megtáltosodott: a 16 pontos hátrányt négy perccel a vége előtt eltüntette, majd az utolsó két percet 10-2-re (!) nyerte meg - Schröder hat, Gilgeous-Alexander négy pontot jegyzett ebből. A Thunder összességében 41-20-ra húzta be az utolsó negyedet és parádés hajrával aratott újabb nagy győzelmet, ezúttal idegenben, ráadásul úgy, hogy a 28 pontos Paul a felzárkózás jelentős részét a kispadról nézte végig - egy szurkoló oda is szólt Donovannek, hogy küldje már vissza, Paul viszont azt válaszolta neki, hogy "te nem látod az eredményt?"...

Hardenre ráfér a gyakorlás. A Houston MVP-jelöltje nagyon nem találja magát, az elmúlt négy meccsén egyszer sem érte el a 40%-os mezőnymutatót és a 27%-os triplázást, talán nem csoda, hogy a Rockets mind a négyet el is veszítette - ezúttal 9/29-es mezőnymutatóval hozta a 29 pontját, az igazán kínos pedig az 1/17 tripla volt számára. Szakáll elismerte, hogy most nem megy neki, a meccs után szűk fél órát kint maradt még dobálgatni, majd azt mondta, hogy ilyen helyzetben vissza kell térni az alapokhoz és edzeni - nem tudunk vele vitatkozni, csapata bukószériájában vastagon benne van az ő formája. Hiába játszott megint remekül Russell Westbrook (32 pont, 11 lepattanó, 12 gólpassz, 16/24 mezőnyből), ő ezen a négy meccsen 32 pontot, bő 9 lepattanót és szűk 10 gólpasszt átlagol jóval 50% feletti mezőnymutatóval és 3 eladott labdával, de az ő játéka egyszerűen nem volt elég - a negyedik negyedben főleg védekezésben hullott atomjaira a Houston, majd a végén ugyan a nagy rohamra még válaszoltak és vezettek megint három ponttal, de az utolsó két percben megint lejátszotta őket a Thunder. Az újabb fájdalmas vereség után valamin muszáj lesz változtatni, csak hatodikak Nyugaton, a Dallas egy meccsel vezet előttük, a pályaelőny pedig 3,5 meccsre van tőlük - ez így nem mehet tovább...

A Rockets legjobb dobói: Westbrook 32, Harden 29/3, House Jr. 13/9
A Thunder legjobb dobói: Paul 28/12, Gallinari 25/12, Schröder 23/9

Charlotte Hornets–Orlando Magic 83–106

Talált némi plusz energiát a Magic. Az idegenbeli túra hatodik állomásához érkezett az Orlando és az első negyedben az utóbbi meccseken látott erőtlenséget tapasztalhattuk megint a vendégeknél - hamar 11 pontos hátrányba kerültek, azt hihettük, hogy ismét nem lesz esélyük. Aztán váratlanul összeszedték magukat, a második játékrészt 32-18-ra nyerték meg, a védekezésük parádésan zárt és volt energiájuk támadni is, sőt, az utolsó negyedben tudtak rátenni még egy lapáttal: azt 34-18-ra húzták be, vezettek már 26 ponttal is és némleg váratlanul nagy különbséggel arattak idegenbeli győzelmet. A sérüléssel és betegséggel is bajlódó Evan Fournier mindent leküzdött és 26 pontig jutott 6/8 triplával, Nik Vucsevics 24 pontos, 10 lepattanós dupla-duplát szállított, csapatszinten 50%-kal tripláztak, figyeltek az eladott labdákra, egyáltalán nem látszott rajtuk a meccsek óta egyértelmű fáradtság - ennek egy sima győzelem lett az eredménye, úgyhogy két mérkőzésre növelték előnyüket a Brooklynnal szemben.

Nagy a baj a Charlotte-nál. Sorozatban hetedszer kapott ki, zsinórban másodszor maradt 87 és ötből negyedszer 93 dobott pont alatt a Hornets, újabb egészen vállalhatatlan teljesítményt nyújtott a csapat, ráadásul hazai pályán. A fáradt, ezer sebből vérző Orlando ellen sokkal-sokkal jobb játékot kellett volna nyújtaniuk, de Graham 5/17-et, Rozier pedig 0/6-ot (!) dobott mezőnyből, csapatszinten megint 40% alatt maradtak, óriási problémáik vannak - reménytelen meccseket játszanak egymás után, ez most ismét egy ilyen este volt, nem nagyon látni, hogy miért kerültek ilyen gödörbe és hogy mi húzhatja ki őket innen. Egyébként a harmadik negyed végén még látótávolságon belül voltak, de ez sem rajtuk múlt, csak azon, hogy a Magic mit csinál, a záró etap elején pedig pár perc alatt 19 pontot vert rájuk a vendégcsapat - következőleg a Bucks ellen nem is tudjuk, hogy miben bízhatnak...

A Hornets legjobb dobói: Monk 20, Washington 19/12, Graham 15/12
A Magic legjobb dobói: Fournier 26/18, Vucsevics 24/6, Ross 19/15

Memphis Grizzlies–New Orleans Pelicans 116–126

Holiday kipihente magát. Hét meccs kihagyás után tért vissza a New Orleansba Jrue Holiday, az irányító pedig láthatóan frissen és kipihenten mozgott: azonnal bevert 36 pontot 12/18-as mezőnymutatóval és 7/10 triplával, ő volt a meccs legjobb játékosa. Mellette Brandon Ingram (25 pont, 6 gólpassz) is kitett magáért ismét, a Pelicans pedig ellenállhatatlan játékot produkált, a vendégek franchise-rekordot jelentő 21 triplát küldtek a gyűrűbe, a 18 ponttal megnyert második negyedtől kezdve pedig uralták a meccset - csak azért lett közte tíz a vége, mert a záró etapot 11-gyel a Memphis nyerte, egyébként dominálni tudott a New Orleans. A rendkívül meggyőző produkció után a csapat 11-5-re áll az utóbbi 16 meccsén, következőleg pedig megkapja végre az idei 1/1-es választottját: Zion Williamson csütörtök hajnalban, a Spurs ellen megkezdheti a szezont.

Ez most más volt. Zsinórban hét győzelem után, bombaformában érkezett meg erre a meccsre a Grizzlies, ezúttal valahogy nem tudta hozni megszokott játékát a gárda: minden 50-50-es labdát elvesztettek Brooksék, védekezésben esélytelenek voltak a kintről remeklő New Orleans ellen, Holiday úgy ment át rajtuk, mint kés a vajon, úgyhogy igazából végig jelentős hátrányban játszottak. A záró etapban azért még egyszer felszívták magukat és egy 11-0-s futással 121-116-ra zárkóztak, de két villanással elállította a vérzést a Pels és megnyerte a meccset - most nem az utóbbi időben látott formát mutatta a Memphis, meglátjuk, hogy következőleg sikerül-e ahhoz visszatérni.

A Grizzlies legjobb dobói: Brooks 31/9, Jackson 19/9, Morant 16/3
A Pelicans legjobb dobói: Holiday 36/21, Ingram 25/6, Melli 15/9

Cleveland Cavaliers–New York Knicks 86–106

Egy jó negyed elég volt. A két gyenge csapat találkozója a várt színvonalat hozta és igazából egyik fél sem tudott a másik fölé nőni az első félidőben, aztán jött a harmadik negyed, amely eldöntötte a küzdelmet. Abban a játékrészben ugyanis a Knicks érvényesítette az akaratát, egy 11-0-s rohammal pedig meg is lépett ellenfele elől, Julius Randle (19 pont, 9 lepattanó) és Marcus Morris (19 pont, 8/16 mezőnyből, fontos 3+1-es játék) volt a két főkolompos, utóbbi pedig azt is elbírta, hogy ráeesett Kevin Love lábára és kiment a bokája - az esetért Love flagrant 1-et kapott, a New York pedig megnyerte a meccset. Más érdekes dolog nem történt, a 30-14-re behúzott negyed elég volt ahhoz, hogy a Knicks győzzön, ezzel pedig pont utolérje a Clevelandet a tabellán.

Elfáradt a Cavs. A clevelandiek legutóbb közel jártak a Chicago legyőzéséhez, de összeomlottak az utolsó negyedben, most pedig gyakorlatilag ez az összeomlás folytatódott - a hatmecses idegenbeli túra után a hazai pálya sem tudott rajtuk segíteni. Tristan Thompson ugyan leszedett 22 lepattanót, ami szép dolog, de nagyjából ennyi volt náluk az összes pozitívum, a második félidőben konkrétan 36 pontot dobtak 34%-kal, Kevin Love szerint mindenük fájt és John Beilein is azt mondta, hogy látta játékosain a kimerültséget - azt mondta, hogy 62 dobást hibáztak el a meccs folyamán, szerinte ez mindent elárul róluk.

A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 17/3, Osman 14/12, Thompson 13
A Knicks legjobb dobói: Randle 19, Morris 19/6, Bullock 12/6, Portis 12/6

Minnesota Timberwolves–Denver Nuggets 100–107

Michael Porter Jr. hetek alatt vezér lett. A Denver három kezdőjátékosa (Harris, Murray, Millsap) továbbra is maródi, így aztán minden munkás kézre szükség van, hogy a gárda ott tartsa magát a Lakers mögött. Pláne, hogy Nikola Jokicsnak (17 pont, 13 pattanó, 5 gólpasszra 5 eladott labda) ma alapvetően tele volt a keze Townsszal, így aztán kellettek az extrák: a kezdőben Will Barton és Jerami Grant elöl-hátul remekelt (ketten 37 pont, 6 tripla, 9 pattanó, 6 gólpassz, 3 szerzett labda), de ettől még simán kikapott volna a Nuggets, ha nem lép elő Michael Porter Jr. A súlyos gerincsérülését immár teljesen feledő újonc az elmúlt pár napban már nem az első parádés meccsét játszotta, ezúttal 20 pontig, 14 lepattanóig és 4 gólpasszig jutott, kiválóan működött vele a védekezés és a támadás is – kulcsszerepe volt abban, hogy a második negyedben ne tudjon elrohanni a meccsel a Timberwolves, sőt a Nuggets megfordítsa az állást. Csapatszinten az 50 festékből szerzett pont és a 40-31-re hozott lepattanózás volt a kulcs, erre végig támaszkodni tudott a Denver, így jó hangulatban készülhetnek a Houston és New Orleans elleni portyákra.

Ezt be kellett volna húzni. Hiába áll nagyon hátul a Wolves a tabellán, a back-to-back játszó denveriekkel ellentétben náluk nemrég tértek vissza a húzóemberek, nincs igazán komoly hiányzójuk, márpedig a szezon korábbi szakaszában simán vertek élcsapatokat is. Most viszont csak megnehezíteni tudták az ellenfél dolgát, hiába játszott kiválóan Karl-Anthony Towns (28 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz), a kezdőötös többi tagja gyengén muzsikált – Wiggins, Napier, Culver és Covington 6/24-gyel triplázott, borzasztó gyengén védték a festéket, így aztán hiába szállt be jól Okogie, Dieng és Bates-Diop, a kritikus pillanatokban kellett volna Jeff Teague higgadtsága. Fájdalom, őt már elcserélték Atlantába, az érkező Allen Crabbe pedig elsőre nem váltotta meg a világot, a Wolves így zsinórban hatodszor is elbukott – öt meccsre állnak a playofftól, ha az All-Star szünetig nem indulnak meg, akkor már késő.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 28/6, Okogie 16/3, Wiggins 15/3.
A Nuggets legjobb dobói: Porter Jr. 20/12, Grant 19/9, Barton 18/9.

Utah Jazz–Indiana Pacers 118–88

Lassan el lehet gondolkodni egy dupla All-Star meghíváson. Rudy Gobert évek óta kergeti az álmot, Donovan Mitchell pedig egyértelműen szintet lépett vezérségben idén, a két spíler ma sem fogta vissza magát a kevesebb játékperc alatt sem: a center 20 pontját 8/11-es mezőnnyel szerezte, mellétett 14 lepattanót, a hátvéd pedig 11/19-cel célzott, emellett hátul is nagyot melózott. Erre a duóra építve aztán gyorsan magához ragadta a kezdeményezést a Jazz, az első negyedben 20 pontot szórtak a festékből, utána pedig utána pedig szépen megjöttek a kinti dobások is (12/31 tripla), pedig Bogdanovic, O'Neale és Clarkson sem érezte igazán a gyűrűt. Összességében élcsapathoz méltóan kosarazott a Jazz, annak külön is örülhetnek, hogy Mike Conley nagyon gyorsan rázza le magáról a rozsdát (18 perc alatt 14 pont 6/8-as mezőnnyel). Most még mennek a Golden State-hez, aztán jön a hegymenet, brutális a sorsolásuk az All-Starig, ott eldől, mennyire valós a jelenlegi holtversenyes nyugati 2-4. helyük.

Sok volt a back-to-back. Az Indy egy kiváló denveri siker után rögtön a liga egyik legjobb formában lévő csapatához látogatott, és hamar kiderült, hogy ez azért még sok ennek a gárdának. Már az első negyedben csúnyán behorpadtak a saját palánkjuk alatt, de ott még valamennyire tartották a lépést, a második negyedtől kezdve viszont folyamatosan nyílt az olló, a harmadik negyedben húsz pontot is elkerülte a differencia, Nate McMillan pedig szépen le is kapta a kezdőket. Statisztikákról nem érdemes sokat beszélni, de kiemelhető Justin Holiday 5 blokkja, vagy TJ McConnell 10 gólpassza, összességében a Pacers megpróbálta lendületből – nem sikerült, most pedig mennek tovább Phoenixbe, ott inkább lesznek győzelmi esélyeik.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 25/6, Gobert 20, Bogdanovic 16/3.
A Pacers legjobb dobói: A. Holiday 12/6, Turner 12/3, Lamb 11/3.

Phoenix Suns–San Antonio Spurs 118–120

Bryn Forbes megmentette a Spurst. A back-to-back játszó San Antonio gyorsan nekiugrott a Phoenixnek, az első félidőben domináltak, köszönhetően Bryn Forbes ihletett estéjének: a hátvéd hét hármast küldött a helyére a nagyszünetig. Forbes mellett a padról jövő Derrick White (25 pont, 4/5 tripla, 7 gólpassz) villogott támadásban, de szükség is volt rá, mert az Aldridge-DeRozan párosnak igencsak meggyűlt a baja az ellenfél húzóembereivel. Még a harmadik negyedben is úgy tűnt, hogy mindez elég lesz a győzelemhez, már húsz ponttal is vezetett a vendéggárda, ekkor viszont összeomlott a játékuk, a Suns elkezdett kapaszkodni, majd 113-111-nál átvette a vezetést is – ekkor jött Forbes, aki beverte a nyolcadik hármasát is, a San Antonio pedig megint ráérzett a ritmusra. Innen már csak túl kellett élni a büntetőpárbajt, illetve Devin Booker győztesnek szánt hármasát, hogy meglegyen a back-to-back győzelem, amivel ismét ott toporognak a Grizzlies mögött a playoff-küszöbön.

Túl nagy volt a hátrány. Nem jó szellemiséggel futott ki a parkettre a Phoenix, a vendégek alaposan fenéken billentették őket az első félidőben, a harmadik negyedben 58-78-as állásnál sem festettek túl jól. Ekkor jött Devin Booker, aki csak a harmadik játékrészben 22 pontot szórt, erre a hullámra pedig felült a csapat, eltüntették a különbséget, és Rubio 2+1-es játékával át is vették a vezetést. Itt azonban nem tudtak még egy támadást kivédekezni, majd 117-119-nél Rubio hiába csent labdát és harcolt ki faultot, csak egy büntetőt tudott bedobni – bár a túloldalon Aldridge is megtette ugyanezt, a végén Bookernek már nem volt igazán jó helyzete a győztes dobáshoz. Egyénileg Booker (37 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) és Deandre Ayton (25 pont, 12 pattanó) emelhető ki, de a kezdőben Rubio, Oubre Jr. és Saric is elérte a 10 pontot, ugyanakkor a kezdőötös saját magának köszönhette, hogy nagy hátrányt kellett ledolgoznia – itt nagyon hiányzott a betegség miatt kidőlő Aron Baynes. A Sunsnak duplán fájó lehet a vereség, hiszen közvetlen riválistól kaptak ki, és következőleg a Pacers ellen sem lesz könnyű dolguk...

A Suns legjobb dobói: Booker 37/12, Ayton 25, Rubio, Oubre Jr. 15/3-15/3.
A Spurs legjobb dobói: White 25/12, Forbes 24/24, Aldridge 19/3.

Portland Trail Blazers–Golden State Warriors 129–124 – hosszabbítás után

Damian Lillard akarta ezt a győzelmet. Igazi roncsderbinek indult az összecsapás, hiszen az egyik oldalon CJ McCollum bokája nem jött rendbe, ráadásul nemrég cserélt is a gárda, a távozók már nem, az érkezők még nem állhattak a Portland rendelkezésére, míg a Warriors közismert gondjait tetézte, hogy Steve Kerr inkább pihentette Draymond Greent, Glenn Robinson III pedig a bokája miatt nem játszhatott. Ennek ellenére végül igen látványos meccs kerekedett, ahol Damian Lillard játszotta a főszerepet: idén másodszor dobott legalább 60 pontot, megdöntötte a saját franchise-rekordját pontokban és triplákban is, ráadásul a rendes játékidő végén és a hosszabbításban is nagyon fontos kosarakat szerzett. Kellett is tőle az extra, mivel ugyan Hassan Whiteside nagyon igyekezett (17 pont, 21 lepattanó, 6 blokk) és Carmelo Anthony is hozta magát (14 pont 7/14-es mezőnnyel, 9 lepattanó, 2 szerzett labda, 1 blokk), a kiegészítők kezéből olyanok estek ki, mint Simons 1/9-es, illetve Trent Jr. 1/10-es triplamutatója... A két középső negyedben komoly bajba is kerültek, a rendes játékidő végén is Lillard mentette meg őket, és a hosszabbításban is 115-121-re vezetett a GSW. Itt aztán Lillard mellett Trent is bedobta egyetlen tripláját, kiegyenlítettek, amivel meg is törték a vendégek ellenállását – ezzel talán elindulnak felfelé, bár legközelebb a Dallas jön, oda lehet, hogy a 60 pont is kevés lenne Lillardtől....

Mindent megtett a GSW. A vendégek a rengeteg probléma ellenére keményen odaálltak, a meccs nagyrészében ráadásul irányították is az eseményeket Lillard félelmetes teljesítménye ellenére is: A Burks-Russell hátvédpáros 60 ponttal kompenzálta a portlandi sztár dobásait, Eric Paschall remek dupla-duplát gyártott (22 pont, 13 pattanó), de Cauley-Stein és Chriss is elkerülte a 10 pontot, palánk alatt sem voltak teljesen reménytelenek. A kiélezett helyzeteknél azonban kijött, hogy rutinosabb játékosokból áll a Portland, így a siker ismét elmaradt – utóbbi 10 meccsükből kilencet elbuktak, utolsók a komplett ligát tekintve, és legközelebb a Jazz ellen sem lehetnek vérmes reményeik.

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 61/33, Whiteside 17, Simons 15/3.
A Warriors legjobb dobói: Burks 33/6, Russell 27/15, Paschall 22.

NBA, ALAPSZAKASZ
Boston Celtics–Los Angeles Lakers 139–107
Minnesota Timberwolves–Denver Nuggets 100–107
Phoenix Suns–San Antonio Spurs 118–120
Utah Jazz–Indiana Pacers 118–88
Portland Trail Blazers–Golden State Warriors 129–124 – h. u.
Charlotte Hornets–Orlando Magic 83–106
Cleveland Cavaliers–New York Knicks 86–106
Houston Rockets–Oklahoma City Thunder 107–112
Memphis Grizzlies–New Orleans Pelicans 116–126
Miami Heat–Sacramento Kings 118–113 – h. u.
Milwaukee Bucks–Chicago Bulls 111–98
Brooklyn Nets–Philadelphia 76ers 111–117
Atlanta Hawks–Toronto Raptors 117–122
Washington Wizards–Detroit Pistons 106–100