A Boston is nyert Miamiban, uralta a Denver elleni meccset a Memphis

Charlotte Hornets–New York Knicks 97–92

Végre nyert a Charlotte. Sorozatban nyolc vereség után tudott mérkőzést nyerni a Hornets, de ez sem ment egyszerűen, a hazai csapat ugyanis 13 pontos hátrányba csúszott bele a New York ellen már az első félidőben. A nagyszünetig azonban sikerült ezen javítania, a fordulás után remek védekezéssel az irányítást is át tudta venni, majd a harmadik negyed hajrájától kezdve már végig vezetett, ha nem is sokkal - a legnagyobb előnye 10 pont volt, de onnantól már nem ingott meg egyszer sem. Ennek kulcsa mindenképpen Terry Rozier volt, aki az egyébként pontszegény meccsen kilógott a mezőnyből, ő 30 ponttal, 9/17 jó dobással, 4/8 triplával és 10 lepattanóval zárt, az ő tűzereje nélkülözhetetlen volt csapata számára - még így is 40% alatt dobott mezőnyből és mindössze 25%-kal triplázott a Charlotte, de a jó védekezés, a 16 támadópattanó és a büntetőzés (21 pontot dobtak a vonalról, a Knicks csak hetet) végül elég volt a győzelmükhöz.

Amíg Randle bírta, addig jobb volt a Knicks. A vendégek erőcsatára 12 pontot szórt már az első negyedben, itt pedig az ő vezérletével még a New York diktált, aztán a második negyedben is dobott még hatot, de a végére itt már az ő ereje is elfogyott, ahogy a csapatáé - aztán a nagyszünet után az addigi 18 pontjához már csak hatot tudott hozzátenni, ezzel pedig a Knicks támadójátéka is visszaesett. Mellette csak Marcus Morris jutott náluk tíz pont fölé, de ő is elég sokat hibázott, csapatszinten gyengén tripláztak, gyengén lepattanóztak, gyengén büntetőztek, gyakorlatilag semmit sem csináltak jól, úgyhogy természetesen vereséget szenvedtek.

A Hornets legjobb dobói: Rozier 30/12, Bridges 15/6, Monk 13
A Knicks legjobb dobói: Randle 24, Morris 23/12, Payton 10

Philadelphia 76ers–Golden State Warriors 115–104

Embiid visszatért. A várakozásokhoz képest korán tért vissza kézsérüléséből a Philly centere, saját bevallása szerint azért, hogy a pályán tiszteleghessen Kobe Bryant emléke előtt: a 21-es helyett a (már egyébként visszavonultatott) 24-es mezt vette fel erre az estére és 24 ponttal, valamint 8 védőlepattanóval zárt. Ezzel egyébként rögtön csapata legjobbja is lett, ugyan csak 26 percet játszott, de elöl-hátul azonnal éreztette a hatását, az más kérdés, hogy a Sixers ennek ellenére nem nyerte simán ezt a kötelező meccset: a hazaiak az első negyedet elvesztették, a félidőben csak öt ponttal vezettek és bár a legnagyobb előnyük 16 pont is volt, de a záró etapban szinte végig tízen belül mozgott a különbség. Végül 11-gyel sikerült nyerni, éppen a fogadóirodák által meghatározott 12-es határ alatt - persze nekik a lényeg az, hogy behúzták, amit kellett, Embiidre már számíthatnak és ezzel a sikerrel átmenetileg visszaelőzték a Pacerst.

Erről szól a Warriors szezonja. Steve Kerr, a vendégek vezetőedzője szerint ebben az idényben nem az a cél, hogy bejussanak a playoffba, vagy hogy nyerjenek valamit, hanem az, hogy a fiatalok egyénileg a lehető legtöbbet fejlődjenek és csapatszinten is annyit lépjenek előre, amennyit lehetséges - néha jobban játszanak, néha kevésbé, de az akaratra nem lehet panasza. Ezúttal is ez volt a helyzet, a GSW becsülettel küzdött-hajtott és végig ott kellemetlenkedett a Philly sarkában, sőt, volt nyolcpontos előnyben is és bár a végén alulmaradt, ez ebben a csarnokban jóval erősebb csapatokkal is előfordult, ők egyáltalán nem vallottak szégyent - D'Angelo Russell (28 pont, 5 lepattanó, 7 gólpassz, 6/12 tripla) és Glenn Robinson III (20 pont, 3/5 tripla) is kitett magáért, úgyhogy csapatszinten nem lehetnek elégedetlenek.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 24/3, Neto 19/9, Simmons 17
A Cavaliers legjobb dobói: Russell 28/18, Robinson 20/9, Chriss 15

Cleveland Cavaliers–New Orleans Pelicans 111–125

Papírforma. Semmi különöset nem csinált ezen az estén a New Orleans, csak jobb és pihentebb csapathoz méltó módon hozta a kötelezőt idegenben is - a nagyszünetig 74 pontot szórt be a gárda, később vezetett már 22-vel is, mielőtt a Cavs egy nagy futással visszajött látótávolságon belülre, de ez sem okozott nagy riadalmat a vendégeknél. Természetesen ismét Zion Williamson volt a figyelem középpontjában, de az 1/1-es erőcsatár most nem csinált semmi rendkívülit, játszott viszont 30 percet, dobott 14 pontot, leszedett 9 lepattanót és kapott egy méretes blokkot Collin Sextontól - viszont a negyedik negyedben egymás után két támadópattanót szedett le és tett vissza a gyűrűbe, amely fontos volt a clevelandi roham miatt. Összességében nem ő, hanem Jrue Holiday (28 pont, 10/16 mezőnyből, 8 gólpassz) és Brandon Ingram (24 pont, 4/4 tripla, 6 gólpassz) vezette a Pelicanst, ők ketten szedték szét a Cavs védekezését, úgyhogy vezérletükkel 53%-os mezőnymutatót produkálva, magabiztosan gyűjtötték be a kötelező győzelmet - még mindig 4,5 meccsre vannak a playofftól, de az elmúlt hetek formáját tekintve nekik reális esélyük lehet arra, hogy bejussanak.

Ennyit tudott a Cavs. A back-to-back érkező hazai csapat védekezésben nem tudta felvenni a kesztyűt ellenfelével, ráadásul az újonc Darius Garlandot pihentetés miatt ki is ültették erre a meccsre, úgyhogy elöl sem voltak az igaziak - Sexton (24 pont, 4 gólpassz) mellé Kevin Porter Jr. (21 pont, 5/8 tripla) próbált felnőni, illetve Larry Nance Jr. (17 pont, 11 lepattanó, 7 gólpassz) játszott még remekül, de a kezdőben például Love, Thompson, vagy Osman is eltűnt, csapatszinten nem volt meg az igazi átütőerő. Egyszer azért visszajöttek a nagy hátrányukból, de ezzel is csak kozmetikázni tudtak az eredményen, a második félidő már igazából egyértelmű volt - nem voltak a Pels szintjén, így nem tudták borítani a papírformát, úgyhogy a detroiti győzelmük után újabb vereséget szenvedtek.

A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 24/6, Porter 21/15, Nance Jr. 17/3
A Pelicans legjobb dobói: Holiday 28/9, Ingram 24/12, Redick 15/6

Toronto Raptors–Atlanta Hawks 130–114

A Raptors szárnyal, Lowry előzött. Nem hibázta el a kötelező meccsét és sorozatban nyolcadik győzelmét is kipipálhatta a Toronto, amely gyakorlatilag végig uralta ezt az összecsapást: az első negyedet rögtön megnyerte tíz ponttal, onnantól folyamatosan előrébb járt, egyszer sem volt hátrányban a meccs folyamán, ellenben vezetett már 28 ponttal is. Mindezt úgy, hogy meg sem kellett szakadnia, Marc Gasol alig 16 percet játszott, a 30 perces határt pedig egyedül a dupla-duplázó Kyle Lowry érte el, akinek külön is emlékezetes marad az este: megelőzte Jose Calderont a franchise gólpasszlistáján és immár ő a klub történetének legeredményesebb játékosa ebben a kategóriában. Egyébként Siakam (24 pont, 9 lepattanó, 27 perc) és Ibaka (24 pont, 10 lepattanó, 27 perc) is remekelt magas poszton, VanVleet is beszórt 19 pontot, a padról Davis tett hozzá 15-öt, sőt, csökkentett ideje ellenére Gasol is elérte a tízet, minden rendben volt - a Heat vereségével meccselőnnyel állnak a második helyen Keleten, következőleg Clevelandben léphetnek pályára. Egyébként a csapat tájékoztatása szerint Gasolnak is lett egy könnyebb sérülése és Anunobynak is fájt a válla, ezen a sima meccsen pedig nem volt értelme őket erőltetni.

Ez a szint sok volt a Hawksnak. Nem tudott igazán komoly veszélyt jelenteni ellenfelére az Atlanta, Trae Young eléggé erőlködött Lowryék szorításában (18 pont és 13 gólpassz, de 5/13 mezőnyből, 1/7 tripla és 7 eladott labda), így pedig azért akadozott a gépezet - főleg a tripláik nem ültek, csak 25,5%-kal dobták őket, a védekezésük pedig a szokásos szinten volt, így nem lehetett reális esélyük a győzelemre. John Collins azért igyekezett (28 pont, 12 lepattanó, 11/14 mezőnyből), Cam Reddish is eljutott 18 pontig, De'Andre Hunter 15-öt szórt, de mivel le sem tudták lassítani a Torontót, így mindez csak arra volt elég, hogy ne legyen kiütéses a vége - nincs náluk változás, továbbra is utolsók Keleten és utolsó előttiek ligaszinten.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 24/6, Ibaka 24/6, VanVleet 19/9
A Hawks legjobb dobói: Collins 28, Young 18/3, Reddish 18/12

Milwaukee Bucks–Washington Wizards 151–131

Middleton és Bledsoe kihasználta Giannis hiányát. Vállfájdalmai miatt kihagyta ezt a mérkőzést a hazaiak MVP-je, Giannis Antetokounmpo, a ligaelső azonban meg sem érezte a hiányát, köszönhetően a Wizards védekezésének és az ihletett napot kifogó Middleton-Bledsoe párosnak. Különösen előbbi volt elemében, ugyanis bevert 16/26 dobást, közte 7/10 triplát, ehhez hozzátett 12/12 büntetőt, úgyhogy 51 pontos karriercsúccsal zárt - a korábbi rekordja 43 volt, ezt alaposan megjavította, ráadásul volt még tíz lepattanója és hat gólpassza is, ezúttal ő hozott MVP-teljesítményt. Mellette Bledsoe 34 pontot szórt 11/20-as mezőnymutatóval, 6 lepattanóval és 10 gólpasszal, ők ketten konkrétan úgy mentek át a Washingtonon, mint kés a vajon, vezérletükkel pedig a Bucks 88 ponttal szezoncsúcsot (és egyben franchise-rekordot) dobott az első félidőben, majd 151-gyel az egész meccsen is, úgyhogy simán nyerte sorozatban kilencedik mérkőzését.

Ebben a bajnokságban védekezni is kell. Kicsit olyan érzésünk van a Wizards játékosaival kapcsolatban, hogy szívesebben lennének mondjuk egy NFL-támadósor tagjai, hiszen ott nem kellene védekezni, van arra egy külön csapatrész - sajnos azonban az NBA-ben ez nem így működik és amíg ezt nem fogadják el, addig ilyen meccseket fognak játszani. Bradley Beal 47 dobott pontja parádés, bár a 13/31-es mezőnymutató már kevésbé, de még így is dicséretet érdemelne, ha közben nem álldogált volna ő is védekezésben - a Washington sorozatban másodszor engedte ellenfelét 150 pont fölé, ez teljesen vállalhatatlan adat. Nem véletlen, hogy 23-mal égtek a nagyszünetben és bár a fordulás után jelentősen közelítettek, de csak elöl nem lehet kosárlabda-mérkőzést nyerni, úgyhogy az lett a vége, ami - nemrég még playoffról beszéltek a csapatnál, de úgy tűnik, hogy a győzelmeknél jóval többre értékelik a "mérhető" egyéni statisztikákat, amelyeket később esetleg jó szerződésre lehet váltani...

A Bucks legjobb dobói: Middleton 51/21, Bledsoe 34/6, DiVincenzo 16/9
A Wizards legjobb dobói: Beal 47/12, Bryant 18, Thomas 16/9, Brown 16/6

Memphis Grizzlies–Denver Nuggets 104–96

Brutális fölény a festékben. Nem túlzás azt állítani, hogy végig uralta ezt a mérkőzést a Memphis, az első negyedet már meg is nyerte 13 ponttal a hazai csapat, onnantól pedig nem is adta ki a kezéből a vezetést: egyszer sem volt hátrányban az este folyamán a gárda, viszont vezetett már 19 egységgel is. A dominancia alapját pedig az erősségüknek számító festékbeli játékukra alapozták, itt ugyanis egészen brutális fölényt alakítottak ki: 76-22-re (!) verték meg a Denvert erről a területről, valósággal megsemmisítették Nikola Jokicsékat. Ja Morant azt mondta, hogy olyan dobásokba kényszerítették ellenfelüket, amelyekbe ők akarták és olyanokat vállaltak el a túloldalon, amilyeneket ők akartak, úgyhogy abszolút ráerőltették akaratukat a vendégekre - leindításból is dobtak 19 pontot, minden úgy történt, ahogy akarták. A negyedik negyedben fulladtak ki egy kicsit, ott próbált visszajönni a Nuggets, de az addig teljességgel háttérbe húzódó Morant jó vezérként éppen itt lépett elő, 14 pontjából 10-et szerzett ekkor, ezzel pedig megnyugtatta és stabilizálta övéit, úgyhogy igazán izgulniuk azért nem kellett - újabb szép győzelmet arattak, sorozatban harmadszor, összességében pedig tizenkettőből tizedszer tudtak nyerni

Tehetetlen volt a Denver. A Memphis benti játékára egyszerűen nem volt válasz vendégoldalon, Nikola Jokics (25 pont, 13 lepattanó, 5 gólpassz, 7 eladott labda) nem volt rossz, de ő éppen eléggé el volt foglalva Valanciunasszal, rajta kívül pedig egyedül Grant (21 pont, 6/9 tripla) jutott náluk tíz pont fölé, nagyon harmatosak voltak támadásban. Összességében több hármast vállaltak el, mint kettest és nem is dobtak rosszul kintről, de mezőnyből így is bőven 40% alá csúsztak, nem nagyon tudták megállítani a Grizzlies gyors játékát sem, igazából a teljes mérkőzés folyamán csak kapaszkodtak, reagálni viszont nem nagyon tudtak - Millsap, Murray és Plumlee nélkül sem elöl, sem hátul nem volt válaszuk ellenfelük játékára, úgyhogy egyértelmű vereséggel csúsztak vissza a nyugati negyedik helyre

A Grizzlies legjobb dobói: Brooks 24/3, Valanciunas 23, Morant 14
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 25/9, Grant 21/9, Harris 10/6

Miami Heat–Boston Celtics 101–109

Nem találta a ritmust a Miami. A back-to-back érkező, Kendrick Nunnt nélkülöző hazaiak ismét nagyon megszenvedtek a Boston védekezésével szemben, ahogy a két csapat első meccsén, úgy most is mélyen maga alatt teljesített Erik Spoelstra csapata - a tréner el is mondta, hogy a Celtics védekezése nagyon nem ízlik nekik és most sem találtak rá ellenszert. A floridaiak 37%-kal dobtak mezőnyből, amely a szezont tekintve a harmadik leggyengébb, csak a hazai meccseiket nézve viszont egyértelműen a legrosszabb mutató, emellett csak 15 gólpasszig jutottak, Bam Adebayo játékszervezését például teljesen elvették a vendégek - Goran Dragic (23 pont, 4 gólpassz) és Jimmy Butler (20 pont, 10/12 büntető) igyekezett, de nekik sem volt megoldásuk, úgyhogy végig erőlködött a gárda. Nagyon messze így sem volt a Heat, a nyolc ponttal elvesztett első negyed után képes volt közeledni és még két perccel a meccs vége előtt is csak öt pont volt közte, de nem tudták utolérni ellenfelüket Butlerék, úgyhogy idén először kaptak ki ebben a csarnokban keleti csapattól

Fontos győzelem. A legutóbbi vereség után, Tatum és Kanter nélkül nagyon fontos volt, hogy megnyerje ezt az idegenbeli rangadót a Celtics, amely mellett leginkább az szólt, hogy pihentebb, mint a back-to-back érkező ellenfél - ezt igazán az első negyedben tudta kiaknázni a gárda, akkor 36 pontot szórt, onnantól pedig az itt megszerzett előnyéből élt. Brad Stevens csapata sem brillírozott támadásban, de olyan jól védekezett és annyira kontrollálta a Miami játékát, hogy erre igazából nem is volt szükség, Kemba Walker gyengébb napja is belefért, elég volt Gordon Hayward (29 pont, 9 lepattanó, 10/14 mezőnyből) és Jaylen Brown (25 pont, 5 gólpassz, 10/16 mezőnyből) remeklése - Stevens egyébként nagyon "feszesen" rotált, összesen nyolc játékost használt, Brown 41, Walker, Hayward és Smart pedig 36-38 percet töltött a parketten. Mindenesetre bejött a stratégia, megnyerték a rangadót, ezzel pedig fél meccsre megközelítették a mostanában visszaeső, az utóbbi 15 meccsén 8-7-es mérleget hozó Miamit

A Heat legjobb dobói: Dragic 23/3, Butler 20, Adebayo 16
A Celtics legjobb dobói: Hayward 29/3, Brown 25/12, Walker 16/9

Dallas Mavericks–Phoenix Suns 104–133

Erre mondja az angol, hogy offnight. Kissé érthetetlen estét produkált a Dallas, előző nap még remek játékkal nyert Oklahoma Cityben Rick Carlisle csapata, most viszont teljesen reménytelen játékkal szenvedett kiütéses vereséget otthon, méghozzá a gyengébbnek tartott Phoenix ellen. Maga Carlisle is azt mondta, hogy rossz napok persze előfordulnak, de ez most elég extrémre sikerült, az első és a harmadik negyedben is méretes pofont kaptak, a kettő között ugyan ők is "ütöttek" egyet, de ezúttal teljesen esélytelennek bizonyultak, tulajdonképpen mindent rosszul csináltak - Luka Doncicnak sem volt semmilyen hatása a találkozóra, végül 36 pontos hátrányban inkább le is ültette őt Carlisle. Maga a vereség nem is lenne akkora meglepetés a back-to-back miatt, de a játék és a különbség minden várakozást alulmúlt az ő szempontjukból - visszaelőzte őket a Houston, márpedig következőleg éppen a Rockets csarnokába látogat a Dallas, ott sokkal-sokkal jobb teljesítményre lesz szüksége.

Parádés Suns. Már az első negyedben megadta a meccs alaphangját a vendégcsapat, a Phoenix 32-19-re nyerte a játékrészt, majd bár a másodikat elvitte a Dallas 36-28-ra, de a harmadikban jött Devin Booker és eldöntötte a küzdelmet: a hátvéd egymaga 20 pontot termelt ebben az időszakban, az arizonaiak pedig 48-22-re (!) semmisítették meg ellenfelüket. Booker végül 32 ponttal, 6 lepattanóval és 9 gólpasszal zárt, mellette Deandre Ayton 31 pontos szezoncsúcsot szórt 13/15 (!) jó dobással és 9 lepattanóval, Kelly Oubre Jr. is hozzátett 19 egységet, úgyhogy csapatszinten 59%-os (!) dobóteljesítménnyel arattak kiütéses győzelmet egy papíron jó csapat otthonában - egyszer sem voltak hátrányban, végig dominálni tudtak. Booker most azt várja, hogy az ő nevét is kihirdessék az All-Star meccs cseréi között, csapata pedig azt, hogy ebben a formában tudják folytatni és akkor lesz esélyük a playoffra - tízből hatot nyertek, támadásban összeálltak és három meccsre vannak a nyugati nyolcadik Memphistől.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 21/3, Brunson 15, Barea 15/3
A Suns legjobb dobói: Booker 32/6, Ayton 31, Oubre Jr. 19/9

A tabella IDE KATTINTVA tekinthető meg!