James Harden karriercsúcsot, Paul George franchise-rekordot döntött

Chicago Bulls–Brooklyn Nets 111–117

Irving nélkül, Dinwiddie-vel nyert a Nets. Vállsérülése miatt kihagyta ezt a mérkőzést a Brooklyn vezére, nélküle viszont most kiegyensúlyozottabban működött a vendégek támadójátéka: hatan is elérték a tízpontos határt és 30 gólpasszt osztottak szét, Spencer Dinwiddie mellett pedig érdekes módon Joe Harris jeleskedett az előkészítésben, 22 pontja mellé 8 gólpasszt is betett a közösbe. Voltak azért hullámvölgyeik, a második negyedben leadták az addigi tíz pont feletti előnyüket és hátrányba kerültek, de volt még bennük tartalék annak ellenére, hogy egy hosszú idegenbeli túra végéhez érkeztek és a negyedik negyedben 43 pontot pakoltak fel a táblára, ebből pedig a „megőrülő” Dinwiddie egymaga 20-at vállalt magára – amikor kellett, akkor igenis előlépett vezérré és szinte egymaga intézte a győzelmet. A hátvéd addig összesen négy pontot szerzett és nem is nagyon vállalkozott, itt azonban megindult a gyűrű felé, sorra harcolta ki a faultokat és dobta a kosarakat, teljességgel tarthatatlanná vált és Kenny Atkinson vezetőedző szerint is ő az játéka volt a döntő faktor ezen az estén. A nehéz túra után 5–7-es mérleggel utazhatnak haza, hogy fogadják az Indianát, Irving státusza pedig kérdéses, mindenesetre ez a meccs aligha fogja siettetni a visszatérését – nélküle stabilabban és eredményesebben kosárlabdázott csapata.

LaVine 36 pontjával sem ment sokra a Bulls. Egyénileg remek mérkőzést játszott Zach LaVine, aki 11/24 jó dobással 36 pontot termelt és a meccs legeredményesebb játékosaként zárt, de ő sem tudta győzelemre vezetni a hazaiakat. A Chicago csapatszinten csak 35%-al dobott, 23%-kal triplázott és eladott 20 labdát, ráadásul hiába vezetett a második negyedtől a záró etapban bekövetkező fordulatig, az utolsó 12 perc alatt kapott 43 pont nem férhetett bele – nem játszottak jól Markkanenék, LaVine mellett senki sem emelhető ki, csapatként sem működtek, úgyhogy megvan idei kilencedik vereségük.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 36/9, Carter Jr. 18, Markkanen 16/6
A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 24, Harris 22/6, Prince 13/6

Indiana Pacers–Milwaukee Bucks 83–102

Papírforma. Malcolm Brogdon és Jeremy Lamb hiányában érdemi labdás ember nélkül maradt az Indiana, amely ráadásul egy back-to-back második felén lépett pályára, úgyhogy nem meglepetés az, hogy mennyire erőtlen, szenvedős támadójátékot mutatott be a társaság. A 83 pont és a 32%-os mezőnymutató jól jelzi, hogy mi volt a probléma, a nagyszünetre már tíz egység feletti hátránnyal mehettek és bár a fordulás után még próbáltak rohamozni, de az utolsó negyedben végleg eldöntötte a meccset a Bucks. A hazaiak egy dolognak örülhetnek, annak, hogy Myles Turner nyolc kihagyott meccs után visszatért, méghozzá 16 ponttal, 11 lepattanóval és 4 blokkal, de ezt most még nem sikerült eredményre váltani – Warren 6/21-et, Aaron Holiday 5/18-at, Sabonis 3/13-at dobott mezőnyből, így nem lehetett esélyük.

Nem hibázott a Bucks. A frissebb, egészségesebb Milwaukee-nak még Khris Middleton nélkül is kötelező volt hoznia ezt a találkozót, Mike Budenholzer játékosai pedig meg is tették, amit kellett, annyit adtak ki magukból, amennyire szükség volt az egyértelmű győzelemhez. Jannisz Antetokounmpo teljesítménye ismét külön említést érdemel (26 pont, 13 lepattanó, 6 gólpassz, 3/6 tripla 28 perc alatt), mellette a 15 pontos, 8 lepattanós, 5 blokkos Brook Lopez, illetve a kezdőben 14 pontig jutó Donte DiVincenzo emelhető még ki – Budenholzer azért óvatosan mérte a játékperceket, mindenki 30 alatt maradt, igyekezett a lehető leggazdaságosabban lehozni a meccset. Ez sikerült, a győzelem megvan és a Milwaukee úgy áll 9–3-ra, hogy eddigi 12 meccséből nyolcat idegenben vívott meg, most utazik tovább Chicagóba, aztán Atlantába, majd jön egy hétből hat hazai meccset felölelő időszak.

A Pacers legjobb dobói: Turner 16/9, Warren 15/6, Sabonis 11/6, Holiday 11/3
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 26/9, B. Lopez 15/3, DiVincenzo 14/6

New York Knicks–Charlotte Hornets 102–103

Most Grahamé lett a győztes dobás. Előző este Malik Monk süllyesztett el egy triplát a dudaszó pillanatában és azzal nyert a Charlotte, majd a csapat átutazott New Yorkba, ahol ezúttal Devonte' Graham lett a hős. A fiatal dobógépnek egyébként is parádés napja volt, 29 pontjába 9/16 tripla fért bele, de az utolsó lett a legfontosabb: a végig szoros, kiélezett találkozó vége előtt két másodperccel bombázta be 102–100-as Knicks-vezetésnél és ezzel szállította a győzelmet a vendégeknek - nem érkezett már válasz, a Hornets pedig úgy nyert, hogy a meccs folyamán egyszer sem vezetett két pontnál nagyobb előnnyel. Graham parádéja mellett azért az újonc PJ Washington (19 pont, 7/9 mezőnyből) is dicséretet érdemel, a csapat pedig négy vereség után back-to-back triplákkal back-to-back győzelmeket aratott és 6–7-re javította a mérlegét.

Ez most nem jött össze. A legutóbb meccsen szép győzelmet aratott a New York és most sem játszott rosszul, a harmadik negyedben egyszer meglépett 15 ponttal is, bár ez nem tartott sokáig, a záró etapot már egálközeli állással kezdhették a felek. Az újonc RJ Barrett 50%-kal dobott 22 pontot, Julius Randle sokoldalúan játszott, Mitchell Robinson masszív dupla-duplát hozott, de rajtuk kívül Morris és Portis is tíz pont fölé jutott, úgyhogy volt azért kihez nyúlniuk – a kinti dobásaik viszont nagyon nem ültek, Graham egymaga túldobta őket távolról, a végén pedig Frank Ntilikina késve reagált arra, hogy ki fogja ráemelni a hármast és ez nem fért már bele. Dave Fizdale vezetőedző szerint nagyon rossz így kikapni, de le a kalappal a Charlotte előtt, mert remekül játszottak – nekik javulniuk kell, következőleg a Cavs ellen bizonyíthatnak.

A Knicks legjobb dobói: Barrett 22/6, Robinson 17, Morris 14/6, Portis 14/6
A Hornets legjobb dobói: Graham 29/27, Washington 19/3, Rozier 16/3

Minnesota Timberwolves–Houston Rockets 105–125

Ha kell, Harden mindent (is) el fog dobni. Russell Westbrook, Eric Gordon, Clint Capela, Danuel House Jr. és a már régóta sérült Gerald Green nélkül, egy back-to-back második felén úgy gondolta James Harden, hogy minden egyes támadást neki kell megoldania, ennek megfelelően 39 játék perc alatt 41 (!) alkalommal kísérletezett mezőnyből a 11 büntetője és hat gólpassza mellett – a 41-ből csak 16 esett be, volt közte 8/22 tripla, így végül 49 ponttal zárta az estét. A 41 mezőnykísérlet karriercsúcsnak számít még nála is, illetve a ligát tekintve idei szezoncsúcs, senki sem kísérletezett még ennyivel, ráadásul a meccs elején ez még jobban kiütközött, hiszen a Houston első 25 dobásából 17-et vállalt el Harden – az első negyedet 18, a félidőt 30 ponttal zárta, tényleg arról szólt a meccs, hogy egyszemélyes hadseregként küzdött. A győzelemhez viszont mégis kellettek a többiek, a második félidőben megszilárdult a vendégek csapatvédekezése, az addig kapott 62 pont után csak 43-at engedélyeztek, Harden mellett pedig megszórta magát Ben McLemore (20 pont, 7/16 mezőnyből), Austin Rivers (19 pont, 8/17 mezőnyből) és a padról beszálló draftolatlan újonc, Chris Clemons (19 pont, 5/9 tripla, +32-es +/-) is, Isaiah Hartenstein leszedett 16 lepattanót és a negyedik negyedben egy 9-0-s rohammal eldöntötték a küzdelmet - furcsa, de tőlük mégis megszokott felfogással hozták zsinórban hetedik győzelmüket, továbbra is ott vannak Nyugat második helyén és tapadnak a Lakersre.

Nem tudott mit tenni a Minnesota. A hazaiak is back-to-backet játszottak, méghozzá a továbbra is hiányzó Andrew Wiggins nélkül, a második félidőben pedig egyszerűen már nem tudtak mit kezdeni ellenfelükkel – védekezésben egyre kevésbé működött az, amit szerettek volna csinálni, támadásban pedig nagyon elfogytak, úgyhogy a korábbi 11 pontos előnyükből a negyedik negyedben tíz pont feletti hátrány lett. Robert Covington azt mondta, hogy Harden 49 pontjával semmi baj nincs, ha 41 dobás kell hozzá, a baj a többiekkel volt, akiket a fordulás után már nem nagyon tudtak megfogni – hiába volt jó Towns (27 pont, 15 lepattanó, 9/15 mezőnyből) és Layman (21 pont, 3/4 tripla), hiába osztott szét 12 gólpasszt Teague, egyszerűen kevesek voltak ehhez a mai Houstonhoz. A sorozatban két vereség nem jött jól nekik, így már csak 7–6-ra állnak, most pedig mennek a Jazzhez, az se lesz könnyű feladat.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 27/9, Layman 21/9, Covington 17/6
A Rockets legjobb dobói: Harden 49/24, McLemore 20/12, Clemons 19/15, Rivers 19

Miami Heat–New Orleans Pelicans 109–94

New Orleanson tényleg átok ülhet. Az ígéretes Pelicansnél Williamson, Ball, Ingram, Redick, Okafor, Hart és Miller sem léphetett pályára sérülés miatt, az első negyedben pedig már megsérült Frank Jackson és Derrick Favors, így a vendégcsapat összesen nyolc (!) bevethető játékossal maradt ott a hátralévő negyven percre. Becsületükre legyen mondva, hogy nem adták fel, a nagyszünetben csak öt pont volt közte és a kiütést sikerült elkerülniük, de ebben a formában a győzelemre nem lehetett reális esélyük – az újonc Alexander-Walker 27 pontjának és 6/9 triplájának örülhetnek, másnak nem nagyon, az pedig már biztos, hogy aki New Orleansba igazol, az nagyon sokat kockáztat a sérüléseket tekintve...

Tovább robog a Miami. A Pelicans problémáinak ismeretében a sima győzelem volt az elvárás a Heat részéről, ezt pedig teljesítették is a floridaiak, akik bele azért nem szakadtak a meccsbe, de amit kellett, azt megtették annak érdekében, hogy hozzák a kötelező sikert. A sérülésekkel nekik sincs szerencséjük, nyolcfős rotációt alkalmazott csak Erik Spoelstra, úgyhogy a betegen játszó Jimmy Butler például azért 39 percet a parketten töltött (16 pont, 8 lepattanó, 13 gólpassz), de a győzelmük nem forgott komoly veszélyben, a harmadik negyedben kicsit meglódultak és onnantól kézben tartották az eseményeket. Emeljük ki, hogy a Miamira összesen hat (!) faultot fújtak az egész meccs folyamán, ami finoman szólva szokatlan statisztika és természetesen franchise-rekord, Spoelstra azt mondta erről, hogy hagyták őket játszani, úgyhogy tetszett neki a játékvezetői felfogás – persze mi mást mondhatna, az viszont tény, hogy otthon továbbra is veretlen a csapata (5-0), összességében pedig 9–3-ra áll, amivel beállította a franchise legjobb 12 meccses szezonrajtját.

A Heat legjobb dobói: Nunn 22/6, Adebayo 18, Butler 16/3
A Pelicans legjobb dobói: Alexander-Walker 27/18, Moore 18/6, Holiday 14/12

Dallas Mavericks–Toronto Raptors 110–102

A büntetőket nem tudták elvenni Doncictól. Nagyon készültek a szlovén zsenire a torontóiak és Nick Nurse-től kezdve Fred VanVleetig el is mondták, hogy szerintük sikerült kordában tartaniuk – az első negyedben még nem nagyon, de utána kontrollálták a dobásait, a gólpasszait és nem hagyták igazán megőrülni. Doncic végül 5/14-et dobott mezőnyből, 7 gólpasszára jutott 7 eladott labda, csak egyetlen hármast süllyesztett el, egy dolgot viszont nem tudtak tőle elvenni: a büntetőket, amelyekből karriercsúcsot jelentő 19-et dobhatott és bár az első három negyedben még hibázgatott, az utolsó játékrészben 7/7-et küldött a gyűrűbe. Így végül azért csak eljutott 26 pontig, leszedett 15 lepattanót és kulcsszereplő volt a dallasi sikerben, de komoly segítséget kapott Kristaps Porzingistől (20 pont, 15 lepattanó), Seth Currytől (15 pont, 3/5 tripla) és Delon Wrighttól (15 pont, 6/8 mezőnyből), ráadásul a texasiak csapatvédekezése is a helyén volt, amikor kellett – négyből három vereség után behúztak egy fontos hazai győzelmet, most pedig a Spurst fogadják.

Hiányoztak Siakam dobásai. Ahogy a Raps készült Doncicra, úgy a Mavs is az ellenfél fő pontszerzőjét, Pascal Siakamot próbálta kikapcsolni és ez Maxi Kleber vezetésével sikerült is - az erőcsatár 24 mezőnykísérletből kapart össze 15 pontot, rengeteget hibázott, megállt három lepattanónál és bár a játékra így is pozitív hatással volt, de a jó befejezések nagyon hiányoztak a Torontónak. Fred VanVleet (24 pont, 7 gólpassz) és Norman Powell (26 pont, 6/8 tripla) jó volt, utóbbi csak a negyedik negyedben 13 egységet termelt, de nem nagyon nőtt fel melléjük senki, a remek második negyed (38–21-re nyerték) után pedig már nem igazán tudtak megújulni, onnantól inkább a Dallas irányított. OG Anunoby visszatérésének örülhetnek és a Lowry-Ibaka páros nélkül így is elégedettek lehetnek a hosszú idegenbeli túrával, 8–4-gyel negyedikek Keleten, most pedig hazatérhetnek, hogy a Charlotte-tal találkozzanak.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 26/3, Porzingis 20/3, Curry 15/9, Wright 15/3
A Raptors legjobb dobói: Powell 26/18, VanVleet 24/12, Siakam 15/6

San Antonio Spurs–Portland Trail Blazers 116–121

Tim Duncan sem tudott segíteni. A harmadik negyed elején elküldték a kispadról Gregg Popovichot, a tréner távollétében pedig a Spurs másik legendája vette át a karmesteri pálcát – Becky Hammon, Will Hardy és Duncan közösen irányították a csapatot, de Duncan kiabált be a játékosoknak és ő adott nekik utasításokat. A hajrában azonban nem tudta hozni az oldalvonal mellől azt a clutch játékot, amit a pályán annyiszor megtett szenzációs pályafutása során, úgyhogy bár a harmadik negyedet 38–24-re megnyerték, de a meccset végül mégis elveszítették – 111–104-es előnyük után kaptak egy 10–0-s rohamot, elöl-hátul hibát hibára halmoztak, úgyhogy zsinórban ötödször is vereséget szenvedtek. Az őrült meccsen egyébként már a második negyed legelején voltak 23 pontos hátrányban, majd onnan felálltak, vezettek, de egyszerűen megint nem tudtak elég stabilan védekezni ahhoz, hogy nyerjenek – a végén vitattak egy-két játékvezetői döntést is, de a lényegen ez nem változtatott, tovább süllyednek lefelé, a problémáikat nem oldották meg, már a hazai pályájuk sem erős, következőleg Dallasban kell bizonyítaniuk.

A Blazers kapta a „falat kenyeret”. Mindkét csapatnak iszonyatosan nagy szüksége volt erre a győzelemre, a rendkívül hektikus, hullámzó mérkőzésen pedig végül a Portland örülhetett – hogy miért, arra sok okot lehet mondani, de ugyanez igaz lenne a Spursre is, egyszerűen a végjátékban a vendégek csinálták meg a sorsdöntő játékokat elöl-hátul. CJ McCollum remekelt (32 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz, 6/11 tripla), Damian Lillard 13/13 büntetővel ellensúlyozta gyenge dobóformáját, Hassan Whiteside dupla-duplázott (21 pont, 12 lepattanó, 3 blokk) és még Rodney Hood is hozzá tudott tenni 16 pontot, az utolsó szűk négy percet 17–2-re nyerték, úgyhogy hétből hat vereség után borzasztóan fontos győzelmet arattak – sok szeretettel várják Carmelo Anthonyt, aki a következő meccsükön elvileg debütálhat.

A Spurs legjobb dobói: Aldridge 30/6, Forbes 17/3, DeRozan 16, Gay 16
A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 32/18, Lillard 22/3, Whiteside 21

Los Angeles Clippers–Atlanta Hawks 150–101

Nem kell ide Kawhi Leonard. Legalábbis ezen a meccsen nélküle, Landry Shamet és Patrick Beverley nélkül is gálaelőadást tartott a Clippers, amelyben megint MVP-formát mutatott a sérüléséből legutóbb szenzációs játékkal visszatérő Paul George. A szupersztár most sem játszott túl sokat, alig 20 percet töltött a parketten, de ennyi idő is elég volt neki ahhoz, hogy 37 (!) pontot bombázzon be 10/17-es mezőnymutatóval, 6/11 triplával és 11/11 büntetővel, egyelőre valószínűtlenül extra formában kezdte meg a szezonját – a LAC pedig rá építve megsemmisítette az Atlantát. A hazaiak már az első negyedet is 43–30-ra nyerték, de igazán a második félidőben csaptak a lovak közé, csak a fordulás után majdnem negyven pontot vertek ellenfelükre, jól állt nekik a rohanós játék és parádés hatékonysággal fejezték be az akcióikat. George mellett a 25 pontos (23 perc, 15/15 büntető, 6 lepattanó, 6 gólpassz) Lou Williams, illetve a 21 egységig, valamint 5/7 tripláig jutó Jerome Robinson is kiemelendő, George pedig a végén már annyira élvezte a helyzetet, hogy palánkos alley-oop passzt adott Montrezl Harrellnek, a Staples közönsége nem panaszkodhatott. PG-vel kapcsolatban még egy adalék: ő az első játékos a franchise történetében, aki első két meccsén egyaránt 30 pont fölé jutott és ő dobta a legtöbb pontot a klubnál a hazai debütáláson.

Nem volt esélye a Hawksnak. A vendégek csak assziztálni tudtak a Clippers bemutatójához, már az első negyedben egyértelművé vált, hogy ezen a napon nincsenek egy súlycsoportban a felek. Végül a tisztes helytállást sem sikerült összehozni, a teljesen széteső Atlantáról gyakorlatilag nem is lehet mit írni azon felül, hogy kikaptak – ez volt az idegenbeli túrájuk negyedik állomása, de még nincs vége, most maradnak a városban, hogy ugyanitt megmérkőzzenek a Lakersszel is.

A Clippers legjobb dobói: George 37/18, Williams 25, Robinson 21/15
A Hawks legjobb dobói: Young 20/6, Hunter 12/3, Reddish 12/3

NBA, ALAPSZAKASZ
Chicago Bulls–Brooklyn Nets 111–117
Indiana Pacers–Milwaukee Bucks 83–102
New York Knicks–Charlotte Hornets 102–103
Miami Heat–New Orleans Pelicans 109–94
Minnesota Timberwolves–Houston Rockets 105–125
Dallas Mavericks–Toronto Raptors 110–102
San Antonio Spurs–Portland Trail Blazers 116–121
Los Angeles Clippers–Atlanta Hawks 150–101