Gordon Hayward a Bostont, Trae Young az Atlantát vezette győzelemre

Charlotte Hornets–Indiana Pacers 122–120 – hosszabbítás után

Nagyot húzott James Borrego. A Hornets vezetőedzője váratlan lépésre szánta el magát a negyedik negyedre, amelyet csapata már 14 pontos hátrányból kezdett meg, hiszen felküldte a pályára az addig egy másodpercet sem játszó Bismack Biyombót, ez pedig abszolút nyerő húzásnak bizonyult. A center azonnal dobott egy kosarat, majd kiosztott egy blokkot és innentől a Charlotte élére állt, a negyedik negyedben és a hosszabbításban 15 pontot, 6 lepattanót és 2 blokkot tett a közösbe, a pályára lépésétől kezdve már le sem jött, minden másodpercet ott töltött, megszolgálta a (majdnem kései) bizalmat. Mellette szintén hatalmas extrát hozott a kispadról Devonte Graham, aki 35 pontos karriercsúcsot hintett, Terry Rozier 22-ig jutott és ez a trió szerzett a Hornets utolsó 42 egységéből 40-et, a negyedik negyedben és a hosszabbításban már domináltak. Mert hogy az említett 14 pontos hátrányt eltüntette a gárda, a negyedik negyedet egy 19–2-vel kezdte, majd a rendes játékidő végén Malcolm Brogdon egyenlített ki a Pacers részéről, így jöhetett a túlóra – amelyet Graham hét pontjával végül 9–7-re megnyert a Hornets, a hátvéd 120–120-nál, 1.7 másodperccel az órán süllyesztette el a győztes büntetőket. A gárda nagyon értékes győzelmet aratott, sorozatban harmadszor nyert és 4–3-mal folytathatja a szezont.

Elfogyott az Indy. Myles Turner és Domantas Sabonis továbbra is hiányzott sérülés miatt a Pacersnél és bár az ő távollétüket megint sikerült ellensúlyozni, de a végére Goga Bitadze és TJ Leaf is kipontozódott, teljesen elfogytak magas poszton. A kispadról nem is érkezett már érdemi segítség és bár TJ Warren (33 pont, 15/19 mezőnyből) és Malcolm Brogdon (31 pont, 12/19 mezőnyből, 5 lepattanó, 8 gólpassz) parádézott, a Hornets negyedik negyedes feltámadásával nem tudtak mit kezdeni – ott négy-öt perc alatt a teljes addigi munkájukat kidobhatták az ablakon, a clutch játékokból pedig ezúttal nem Brogdonék jöttek ki jobban. Mindenképpen kulcs volt még a büntetőzés, ugyanis amíg a hazaiak 42, addig a vendégek összesen 7 (!) alkalommal állhattak a vonalra, pontosan kétszer annyi (17–34) faultot ütöttek Lambék, mint ellenfelük, aminek valahol ki kellett jönnie – így is egy-két játékon múlt a sikerük, de ezzel megszakadt a hárommeccses győzelmi sorozatuk.

A Hornets legjobb dobói: Graham 35/12, Rozier 22/9, Bridges 18/6
A Pacers legjobb dobói: Warren 33/6, Brogdon 31/6, Lamb 18/6

Cleveland Cavaliers–Boston Celtics 113–119

Hayward elképesztő volt. Ezen az estén Gordon Hayward vállalta magára a vezérszerepet a Celticsnél, az ebben a szezonban eddig korábbi önmagát idéző kiscsatár pedig szinte képtelen volt hibázni: az első negyedben egymaga beszórt 16 pontot, a nagyszünetben 22-nél járt 9/9-es mezőnymutatóval, végül pedig 39 ponttal beállította karriercsúcsát úgy, hogy 16/16 duplája jó volt (!) és csak három triplát hagyott ki. A szenzációs teljesítményét (volt még 7 lepattanója és 8 gólpassza) 22 másodperccel a vége előtt egy visszatett clutch támadópattanóval koronázta meg és rá építve a Boston 56.5 százalékkal dobott mezőnyből, amivel természetesen hozni is tudta a kötelezőt, bár az első félidőben kiépített tíz pont körüli/feletti előnyt nem sikerült végig megtartania és a hajrában kapaszkodnia kellett – azonban az említett Hayward-villanás, majd Kemba Walker (25 pont, 6/8 tripla) labdaszerzéses kosara eldöntötte a küzdelmet. A Celtics 5–1-gyel ott van Kelet élén, most pedig utazik tovább Charlotte-ba, ami Walker számára meglehetősen különleges esemény lesz.

Volt esélye a Cavsnek. Hayward extrája ellenére tartani tudta a lépést a hazai alakulat, hatan is elérték náluk a tízpontos határt, Collin Sexton, Tristan Thompson és Kevin Love pedig különösen jól mozgott – amikor kicsit visszavett a Celtics, rögtön tudtak rohamozni és a végén is volt esélyük arra, hogy meglepetést okozzanak. Négy és fél perccel az órán ugyan még 113–101-re vezetett a Boston, de aztán jött két dobás Kevin Love-tól, egy tripla Cedi Osmantól, majd elöl-hátul több villanás Tristan Thompsontól és már ott is voltak ellenfelük nyakán. A pontot az i-re azonban nem tudták feltenni, egy perccel a vége előtt Love dobhatott az egyenlítésért, de kimaradt, majd a következő játékból, hárompontos hátrányban kihagyott egy közelit is és ezt követte Hayward támadópattanója – onnantól mindegy volt, előtte viszont több lehetőséget is teremtettek maguknak a szebb befejezésre. Sorozatban harmadik vereségük után következőleg a Washington ellen javíthatnak.

A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 21/6, Thompson 19, Love 17/3
A Celtics legjobb dobói: Hayward 39/3, Walker 25/18, Tatum 18

Atlanta Hawks–San Antonio Spurs 108–100

Ennyit jelent Trae Young. A másodéves irányító két szenzációs meccsével 2–0-val nyitotta a szezont az Atlanta, majd kikaptak a Phillytől, ő megsérült, a csapat pedig sorozatban három vereséget szenvedett –most visszatért, ismét remekelt, a Hawks pedig azonnal meg tudta verni a San Antoniót. Young ezúttal 29 pontot termelt 5/10 triplával, emellett pedig kiosztott 13 gólpasszt és feledtette, hogy a hazaiaknál 25 meccsre eltiltották John Collinst, mert megbukott a doppingvizsgálaton – az irányító lassan kezdett (1 pont, 0/8 mezőnyből a teljes első félidőben), de aztán magára talált, a harmadik negyedben már dobott 12 egységet, a negyedikben pedig további 16-ot, ott már sorra hozta a látványos megoldásokat, nagy dobásokat, gyönyörű gólpasszokat. Az ő feljavulása hozta meg a Hawks sikerét, mert ezt a bizonyos utolsó negyedet 38–22-re nyerték meg, így az addigi hátrányukat eltüntették és a hajrát már ők kezdhették előnyből – Youngon kívül egyébként Jabari Parker (19 pont, 8 lepattanó), De'Andre Hunter (16 pont, 8 pont) és Cam Reddish (12 pont, 3/3 tripla) is hozzátette a magáét, csapatszinten is jól működtek a végére, úgyhogy három vereség után nagyon fontos hazai győzelmet sikerült behúzniuk.

A végét elrontotta a Spurs. DeMar DeRozan azt mondta a meccs után, hogy a vendégek alapvetően jól tették a dolgukat, sokáig remekül védekeztek, rendszeresen megállították az Atlantát, nem engedtek a hazaiaknak nagy rohamokat, de aztán a negyedik negyedben valahogy rátalált a ritmusára a Hawks, ők viszont kicsit elvesztették a fonalat – ezt pedig ezúttal nagyon meg is büntette az ellenfél, nincs ez mindig így. Az utolsó játékrészben hét triplát kaptak, védekezésben teljesen szétcsúsztak, Young villanásai is okoztak náluk némi zavart, azt pedig már csak mi tesszük hozzá, hogy az eddig ligaharmadik lepattanózásuk sem működött jól, ezt elvesztették a Collins nélküli Hawksszal szemben. Persze a támadójátékuk sem volt az igazi, nem volt húzóemberük és igazán stabil fegyverüknek is csak a DeRozan, Mills párost tekinthetjük, csapatszinten 42 százalékkal dobtak mezőnyből és csak 24 százalékkal tripláztak, ezen is lenne mit javítani. A jó kezdés után 4–3-ra romlott a mérlegük, most a Thunder ellen lépnek majd pályára.

A Hawks legjobb dobói: Young 29/15, Parker 19/3, Hunter 16/6
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 22, Forbes 17/6, Mills 16/9

Oklahoma City Thunder–Orlando Magic 102–94

Így nem lehet. Most már hétből hétnél tart a Magic a száz dobott pont alatti mérkőzéseket tekintve és akárhogy is szépítjük, ilyen támadójátékkal egyszerűen nem lehet nyerni az NBA-ben, főleg nem idegenben – 39 százalékkal dobtak mezőnyből és 3/22 (13.6 százalék) triplájuk esett be csapatként, így nem lehetnek vérmes reményeik. Hiába a sok kiharcolt büntető, hiába a 16 támadópattanó, ez csak arra volt elég, hogy viszonylag sokáig meccsben legyenek, 83–83-nál még egál is volt az állás, de az utolsó negyedben 26 százalékkal dobtak, jött egy 9–2-es OKC-futás, erre pedig nem tudtak válaszolni – amíg nem tudnak jelentősen javítani a támadójátékukon, addig nincs miről beszélni, ráadásul most back-to-back játszanak a Dallasszal.

Egy kicsivel több volt a Thunderben. A hazaiak sem brillíroztak támadásban, ráadásul ők a lepattanózásban is gyengék voltak, de mégis volt náluk egy-két olyan játékos, aki elég tűzerőt hozott ahhoz, hogy gyakorlatilag végig vezessenek valamennyivel. Shai Gilgeous-Alexander (24 pont, 3/5 tripla) 17 pontot szerzett a második félidőben, Chris Paul (20 pont, 6 gólpassz) besegített neki és ők azért egyrészt csak kilenc labdát adtak el, másrészt bedobtak 12 hármast – a végén ők is eléggé szenvedtek már, de amikor kellett, össze tudtak rakni egymás után több jó labdabirtoklást, ennyi pedig elég is volt a győzelmükhöz. Érdekesség, hogy hét meccsükből negyedszer tartották száz pont alatt aktuális ellenfelüket, a védekezésükre nem lehet sok panasz, nekik is inkább elöl vannak gondjaik, azért állnak csak 3–4-gyel.

A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 24/9, Paul 20/6, Gallinari 16/9
A Magic legjobb dobói: Gordon 15, Isaac 13/3, Fultz 13/3, Aminu 13, Augustin 13

Chicago Bulls–Los Angeles Lakers 112–118

Mélyről jött vissza a Lakers. Nagyon nem működött most az Avery Bradley-t nélkülöző vendégek védekezése, az első félidőben kaptak 65 pontot és a nagyszünetben 17-tel égtek már, sőt, ez volt 19 is, mielőtt összeszedték magukat – a harmadik negyedben már közelebb jöttek, de igazán csak a záró etapban robbantottak. Ugyan LeBron James volt a mérkőzés legjobbja (30 pont, 10/19 mezőnyből, 10 lepattanó, 11 gólpassz), de a döntő roham jelentős részét mégis a kispadról nézte végig, ugyanis csapata egy 16–0-t repesztett a negyedik negyed elején, köszönhetően elsősorban az addig főleg csak téglákat dobáló Kyle Kuzmának (15 pontjából 11 jött ebben a negyedben), a palánk alatt komoly faktorként dolgozó Dwight Howardnak, illetve a fontos távoli dobásokkal, 17 ponttal jelentkező Quinn Cooknak – a cserék hozták vissza a Lakerst és a folytatásban már ezzel a lendülettel meg is nyerték a meccset a vendégek. Anthony Davis nem játszott jól (15 pont, 6/15 mezőnyből, 7 lepattanó, 3 gólpassz, 3 blokk), vele a pályán mínusz négyben volt a LAL, de azért az utolsó három percben ő is szerzett hét pontot, a Los Angeles pedig így 3–0-val zárta idegenbeli túráját, sorozatban hatodszor nyert és készülhet a Heat elleni mérkőzésre.

Ez frusztráló. A Bullsnál többször is hangoztatták, hogy sokkal többet éreznek magukban annál, mint amit az eredményeik mutatnak, Zach LaVine pedig most is ezt fogalmazta meg: szerinte három negyeden keresztül lejátszották a Lakerst, majd jött egy leolvadás és elúszott rajta a meccsük – ahogy az már többször is előfordult velük, pedig szerinte megmutatták, hogy elég tehetségesek ahhoz, hogy ki-ki meccset játsszanak egy ilyen csapattal. Maga LaVine egyébként jó volt (26 pont, 9/18 mezőnyből, 7 lepattanó, 7 gólpassz), mellette Otto Porter Jr. (18 pont, 4/7 tripla), Coby White (18 pont, 5 lepattanó, 4 gólpassz) és Wendell Carter Jr. (11 pont, 11 lepattanó) is hozta a kellő számokat, az első félidőben bemutatott 16–2-es futással sokáig valóban komoly előnyük volt, de a negyedik negyedben néhány perc alatt az egészet elvesztették és ott már 13 pontos hátrányban is voltak, mielőtt a végén kicsit kozmetikáztak rajta. Csak 2–6-tal állnak az első nyolc meccs után, ezeket a leolvadásokat muszáj kijavítaniuk, ha tényleg playoffba szeretnének jutni.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 26/9, Porter 18/12, White 18/3
A Lakers legjobb dobói: James 30/6, Cook 17/9, Davis 15/3, Kuzma 15/3

Denver Nuggets–Miami Heat 109–89

A sérüléseket is elbírta a Nuggets. Gary Harris a második negyedben vált ki bokasérüléssel, Paul Millsap pedig az arcába kapott egyet a harmadik játékrészben, ott őt is elvesztette a Denver, ám ezek sem hátráltatták a társaságot, ahogy az sem, hogy Nikola Jokics 12 dobásból csipegetett össze kilenc pontot és egyáltalán nem tudott dominálni. A hazaiak csapatvédekezése ugyanis szenzációs volt, gyakorlatilag leradírozták a pályáról a Heat eddig jól működő gépezetét, eközben pedig elöl nagyon jól választottak dobást és 52 százalékkal értékesítették a kísérleteiket – 45 kosarukra jutott 35 gólpassz, ami mindenképpen extra adat, tíz ponttal nyertek a festékben, 18–11-re a leindításokból szerzett pontokat tekintve és bár egyéni extra nem érkezett náluk, de hatan is elérték a tízpontos határt. A korábbi erőtlenség már a múlté, egymás után két győzelmet arattak remek védekezéssel, úgyhogy 5–2-vel állnak, a kérdés csak az, hogy a sérülések mennyire komolyak.

Most nem volt esélye a Miaminak. Hiába tért vissza Justise Winslow és Derrick Jones Jr. is a Heatbe, a floridaiak ezúttal meg sem tudták közelíteni eddigi formájukat, támadásban egyszerűen csődöt mondtak – 36 százalékkal dobtak, 64 százalékkal büntetőztek és egyénileg is szinte mindenki gyengén játszott, senkit sem tudunk kiemelni. A második negyedben már egyértelmű volt a hazaiak fölénye (közte 10 volt a nagyszünet), a harmadikban erre még rátettek egy lapáttal (közte 20 lett) és a negyediket is ők kezdték jobban, a Miami volt már 27 pontos hátrányban is, most egyszerűen nem voltak egy súlycsoportban a felek – az 5–1-es rajt után komoly pofon nekik ez a vereség, ráadásul most utaznak tovább Phoenixbe, ott semmivel sem lesz könnyebb dolguk.

A Nuggets legjobb dobói: Murray 21/3, Barton 15/6, Grant 15/6
A Heat legjobb dobói: Butler 16, Olynyk 13/12, Nunn 11/6

NBA, ALAPSZAKASZ
Charlotte Hornets–Indiana Pacers 122–120, hosszabbítás után
Cleveland Cavaliers–Boston Celtics 113–119
Atlanta Hawks–San Antonio Spurs 108–100
Chicago Bulls–Los Angeles Lakers 112–118
Oklahoma City Thunder–Orlando Magic 102–94
Denver Nuggets–Miami Heat 109–89