NBA: vajon lehetőséget kap a 229 cm magas „szörnyeteg”?

A UCF, vagyis a Közép-floridai Egyetem kosárcsapatának meccsein alig több mint három éve megugrott a nézőszám. Pedig nem a csapat lett varázslatos – 2005 óta a 64 csapatos rájátszásába sem jutott be –, csak mindenki látni akarta Tackót.

A 229 centi magas szenegáli születésű srácnál az egész világon csak harmincan magasabbak: ez önmagában is látványosságnak számít, és Tacko Fallt sokáig zavarta is, hogy csupán a méretei miatt érdekes, nem a személyisége vagy a játéktudása miatt.

NEM MINDIG JUTOTT ÉTEL

Mondjuk, a „kis” Elhadji Tacko Sereigne Diop Fall nem is akart kosaras lenni: otthon, Dakarban inkább a foci érdekelte, a kosárral annyi volt a kapcsolata, hogy amikor egyszer a kedvenc rajzfilmje kezdődött volna, sportrajongó nagymamája átkapcsolta a család egyetlen tévéjét a másik csatornára, ahol a válogatott meccse ment éppen. Egyébként sem volt könnyű gyermekkora: reggeli nem mindig került az asztalra, az iskolai ebédet pedig igyekezett úgy beosztani, hogy maradjon vacsorára is.

Ennek ellenére úgy nőtt, mint a dudva, ami csak akkor vált különlegessé számára, amikor egy nyár végén az iskolába visszatérve nem fért be azokon az ajtókon, amelyeken korábban igen. Végül 16 évesen barátja unszolására felkereste egy Ibrahima N'Diaye nevű edző kosártáborát, akinek a testvére, Mamadou N'Diaye 2001 és 2005 között az NBA-ben is megfordult. Ibrahima N'Diaye meggyőzte, hogy ezzel a magassággal akkor is széles távlatok nyílhatnak az Egyesült Államokban (ahol édesapja is dolgozott amúgy), ha egyébként az iskolai tornatermen kívül sehol sem kosarazott még.

Csakhogy a texasi gimnázium, ahová került volna, bezárt, haza viszont nem mehetett: a visszaútra szóló Houston–Dakar repülőjegy túlságosan megterhelte volna a szegény édesanya pénztárcáját, aki amúgy is nehezen tartotta el Tackót.

Meghívólevél hiányában gyakorlatilag illegális bevándorlóként utazott ide-oda szívességekből, hátha helyet kap valamelyik iskolában: a hithű muszlim srácot végül egy kis floridai katolikus gimnázium fogadta be, és a családsegítő egyik rokonához költözhetett be, aki keresztényi kötelességének érezte, hogy segítsen a már ekkor 222 centis fiún. Sőt, nevelt fiaként bánt vele, egymás után írogatott a környékbeli korosztályos kosárcsapatoknak, hátha sikerül beajánlania új védencét.

KIVÁLÓAN KOSARAZIK ÉS ROBOTAUTÓT ÉPÍT

Tacko a maga eszközeivel hálálta meg a kedvességet: miközben talán túlságosan is tisztelettudó és jó gyerek volt – engedély nélkül sokáig a hűtőszekrényt sem merte kinyitni –, nyolc hónap alatt tökéletesen megtanult angolul, jeles tanuló volt, az amerikai egyetemi felvételinek számító SAT-teszten országos szinten a legfelső öt százalék között végzett.

Közben új sportágában is kezdte behozni a lemaradását, de egy csapatban játszva például a Philadelphia jelenlegi klasszisával, Ben Simmonsszal, látszott, hogy utóbbi kilenc évvel korábban kezdett a kosárlabdázni – Tackót nem is halmozták el az egyetemek ösztöndíjajánlatokkal. Legalábbis, amíg legnagyobb meglepetésére meghívást nem kapott a 100 legjobb gimnazista játékosnak rendezett edzőtáborba, ahonnan az első napokban még sírva hívta nevelőanyját, mondván, ő nem illik a tehetségek közé, de a megnyugtató szavak után összeszedte magát, és a társak a tábor All Star-csapatába is beszavazták!

A nevelőanyuka örömében sírva fogadta a hírt, mert tudta, pártfogoltjának sínre került a pályafutása, és a telefonja valóban megállás nélkül csörgött a következő napokban. Tacko azonban nem valamelyik sztáriskolát választotta, hanem a műszaki tanulmányokat kínáló Közép-floridai Egyetemet, hogy közel maradhasson nevelőszüleihez, és mert úgy érezte, tartozik ennyivel, ha már a UCF edzői végigkövették gimnáziumi pályafutását... Na meg mert az álma, hogy tervezőmérnök lesz, aki majd hazájában gyárt megfizethető informatikai eszközöket a szegény gyerekeknek és iskoláknak: 18 évesen már olyan robotautót készített, amely magától kikerüli az akadályokat.

NÉGY FEKVŐTÁMASZT TUDOTT MEGCSINÁLNI

De karrierjének következő szakasza sem indult könnyen: az egyetemi sportokat vaskézzel irányító testület, az NCAA nem volt hajlandó elismerni gimnáziumi tanulmányait, és eltiltotta az edzésektől. Nevelőanyja internetes kampányba kezdett, amelyhez hírességek is csatlakoztak, és négy nappal azután, hogy a sajtó felkapta Tacko ügyét, az NCAA hirtelen mégis engedélyezte, hogy kosarazzon. A jámbor és jóságos óriás ezt is udvarias beletörődéssel nyugtázta, és akkor sem tört meg, amikor a UCF gyengécske kosárcsapatától kirúgták az általa imádott edzőt, és helyette az egykori NBA-játékos Johnny Dawkinst ültették a padra.

Dawkins pontosan tudta, mit kezdjen hórihorgas játékosával, elvégre négy éven át a 231 centis szudáni jelenség, Manute Bol csapattársa volt: kemény munkára fogta, hiszen ezt a hatalmas testet csak tökéletes kondícióval lehet NBA-tempóban mozgatni a pályán, az Amerikába érkezve négy fekvőtámaszra képes Tackónak pedig volt mit behoznia e téren.

Meccsenként még mindig csak nagyjából 25 percet bír szusszal, a büntetődobásait nézni is rossz (ha minden második bemegy, már jó napja van), de közben utolsó egyetemi évére már a bajnokság egyik legjobb védőjének számít, a mezőnybeli dobószázalékával pedig szétzúz minden rekordot, és nem csak azért, mert állva be tudja pottyantani a labdát a gyűrűbe.

Mondjuk, tempódobásból eddig alig tizenegyet próbált meg egyetemi karrierje során, triplából csak egyet engedett el és az sem ment be, de a palánkok alatt korlátlan úr, és az utóbbi évek hozzá közelítő magasságú lépegető exkavátorainál atletikusabb, gyorsabb és sokoldalúbb is, sapkázni meg lepattanózni pedig máris kiválóan tud.

Vagyis akár valóra is válthatja nagy álmát, amelyet főleg azért kerget, mert a keresetéből az otthon maradt családtagokat szeretné támogatni, hiszen már egyetemi ösztöndíja egy részét is havonta hazautalta az édesanyjának. Másképpen: a kínai Jao Ming 2011-es búcsúja után ismét pályára léphet egy legalább 229 centis óriás az NBA-ben.

De ha végül egy csapat sem ad neki lehetőséget, már akkor is a felhők felett járhat – és nem csak a magassága miatt. Utolsó alapszakaszbeli egyetemi meccsére ugyanis megérkezett hét éve nem látott édesanyja is, akit boldogan emelt olyan három és fél méteres magasságba a találkozó után a félpályánál a szurkolók üdvrivalgása közepette.