Csaknem három hónap után nyert újra otthon a New York

Toronto Raptors–Orlando Magic 98–113

Most hiányzott Leonard. Alapvetően megoldotta eddig a Kawhi Leonard nélküli meccseit a Toronto, 12–4-re állt ilyen helyzetben a találkozó előtt, de ezen az estén annyira nem volt meg a ritmus és annyira nem találták önmagukat, hogy pont az ő képességei hiányoztak ahhoz, hogy átlendüljenek a holtponton. Nélküle OG Anunoby került be a kezdőbe és Nick Nurse centerposzton is variált, Marc Gasolt tette be az első ötösbe, de sem ő, sem az így a padról beszálló Serge Ibaka nem tudott csodát tenni, most Pascal Siakam sem villogott igazán és kevés kiemelendő teljesítmény akadt náluk – Kyle Lowry dupla duplája, vagy a most debütáló Jodie Meeks tíz pontja érdemelhet említést. Nurse szerint egyszer sem tudták elkapni a fonalat, a Magic mindig mindenre válaszolt, úgyhogy gyakorlatilag végig hátrányban voltak, az utolsó kilenc percben már tíz pont alá sem tudtak bejönni, így váratlan vereséget szenvedtek – idén már másodszor kaptak ki így az Orlandótól és ezzel ismét leszakadtak kicsit a Milwaukee-tól.

Csak kisiklás volt a legutóbbi. Az All Star előtti bombaforma eltűnt a Magicnél az előző mérkőzésen, amikor otthon kaptak ki a Chicagótól, ezúttal viszont megint azt a csapatot láthattuk, mint a szünet előtti öt mérkőzésen. A vendégek magabiztos, lendületes játékot mutattak be, egyénileg kiválóan játszott Nik Vucsevics (23 pont, 10/17 mezőnyből, 12 lepattanó, 4 gólpassz) és Terrence Ross (28 pont, 9 lepattanó), de Jonathan Isaac (16 pont, 3/6 tripla, 2 blokk) és DJ Augustin (12 pont, 5/6 mezőnyből, 8 gólpassz) is hozta, amit kellett – csapatszinten jobban dobtak ellenfelüknél és simán nyerték a lepattanózást is, a második félidőben már végig kézben tartották az eseményeket. A védekezésüket is érdemes megemlíteni, az utóbbi négy győzelmükből harmadszor tartották aktuális ellenfelüket száz pont alatt, hétből hat sikerükkel pedig ott kopogtatnak a playoff ajtaján – most a Knickshez látogatnak, ahol kötelező lesz nyerniük.

A Raptors legjobb dobói: Lowry 19/6, Gasol 16/3, Ibaka 14
A Magic legjobb dobói: Ross 28/9, Vucsevics 23/9, Isaac 16/9

Denver Nuggets–Los Angeles Clippers 123–96

Most Millsap volt a vezér. Nikola Jokiccsal (22 pont, 16 lepattanó) sem nagyon tudott mit kezdeni a Clippers, de a Denver húzóembere ezúttal faultgondokba került és a második félidő elején negyedik személyije miatt egy időre kiszállt, úgyhogy másnak kellett átvennie a szerepét, erre pedig most abszolút alkalmasnak bizonyult Paul Millsap. Az erőcsatár támadásban is húzta csapatát (21 pont, 8/13 mezőnyből), de főleg a palánk alatti munkában tűnt ki, 16 lepattanót szedett össze, védekezésben 3 labdaszerzést és 2 blokkot jegyzett, a Nuggets saját mérései szerint pedig 18 (!) dobást változtatott meg a gyűrű alatt – mindenhol ott volt, megkerülhetetlennek bizonyult a festékben. A két magasember teljesítményét szépen kiegészítette a Murray, Harris, Morris, Thomas hátvédnégyes, mindannyian elérték a tízpontos határt, a Denver pedig gyakorlatilag végig uralta a mérkőzést és a harmadik negyedben el is döntötte a győzelem sorsát – Mike Malone alakulata ezzel a magabiztos sikerrel egyetlen meccsre megközelítette a nyugati éllovas Golden State-et, most pedig készülhet az OKC elleni rangadóra.

Nem tudta felvenni a kesztyűt a Clippers. Doc Rivers, a vendégek vezetőedzője szerint most nem voltak elég kemények és fizikálisak, védekezésben nem tudták megoldani a feladatukat, az 50–50-es labdákat rendre elvesztették, aztán a harmadik negyedben mindezt egy pocsék dobóforma is tetézte, így itt eldőlt, hogy ezen az estén nem képesek meglepetést okozni. A 34 százalékos mezőnymutató és a 3/21 tripla már önmagában is elég lenne a vereséghez, a többi tényező pedig a nagy különbségért „felelős”, úgyhogy nem tudták kihasználni a Nuggets 23 eladott labdáját és 12 kihagyott büntetőjét – egy meccsel vezetnek a Kings előtt, továbbra is holtversenyben hetedik-nyolcadikak Nyugaton.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 22, Millsap 21/6, Murray 16/6
A Clippers legjobb dobói: Williams 24/3, Gallinari 19, Green 13/3

New York Knicks–San Antonio Spurs 130–118

Közel három hónap után. Utoljára december elsején, 18 hazai mérkőzéssel ezelőtt tudott nyerni a Madison Square Gardenben a Knicks, borzasztóan hosszú vereségszériát tört meg a társaság azzal, hogy szétdobta a San Antoniót. Ezen az estén gyakorlatilag minden úgy alakult, ahogy azt Dave Fizdale remélte, Damyean Dotson bevert 8/13 triplát és 27 pontot, Dennis Smith Jr. a 19 pontja mellé kiosztott 13 gólpasszt 0 eladott labdával, Kyle Knox (19 pont, 10 lepattanó) és Mitchell Robinson (15 pont, 14 lepattanó, 5 blokk) is dupla duplázott, Emmanuel Mudiay alig 19 perc alatt szórt be 19 pontot és még Lance Thomas is hozzátett 16-ot – közben pedig a Spurs nem tudta tartani a lépést, úgyhogy a hazai alakulat végig vezetve aratott győzelmet. Az olló tulajdonképpen fokozatosan nyílt, a második negyedben egyszer már meglett a közte tíz, aztán a harmadikban már húsz pont is volt a távolság a felek között és a záró etapban érdemi veszélyt már nem jelentett ellenfelére a vendégcsapat – a New York megörvendeztette Spike Lee-t és továbbra is a liga második legrosszabb mérlegével rendelkezik.

Bőven van gond. Ezúttal is kiderült, hogy idegenben nagyon nem ugyanaz a papírforma a Spurs esetében, mint otthon, a hosszú túrát teljesítő Popovich-legénység elfogadhatatlan védekezést mutatott be és a tréner is csak annyit emelt ki pozitívumként, hogy a cserék jól szálltak be. LaMarcus Aldridge végig faultgondokkal küzdött, a harmadik negyedben Popovich háromszor is időt kért, mert a Knicks folyamatosan zsákolgatott, de semmi sem segített, még úgy sem volt esélyük, hogy a túloldalon nem játszott DeAndre Jordan. Már csak egy meccsel előzik meg a nem playoff-helyen lévő Sacramentót és 1–6-ra állnak jelenlegi kirándulásukon, amelyet ráadásul most egy back-to-backkel zárnak le Brooklynban – ezen most már valahogy legyenek túl, aztán otthon meg kell kezdeniük a felzárkózást.

A Knicks legjobb dobói: Dotson 27/24, Knox 19/3, Smith Jr. 19/3, Mudiay 19/9
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 32, Aldridge 18, Forbes 15/6