Kyrie Irving szezoncsúcsával, túlórában verte a Torontót a Boston

Boston Celtics–Toronto Raptors 123–116 – hosszabbítás után

Ezért tartják Kyrie Irvinget. A Boston irányítójának voltak gyenge meccsei az idei szezonban is, de az ilyen pillanatokban kevés nála jobb opciót találhat egy csapat, amikor kiélezett rangadót kell eldönteni clutch játékokkal. Irving egyébként is remekül játszott, aztán ahogy közeledtünk a meccs végéhez, úgy kapcsolt egyre feljebb: volt, hogy egymaga dobott zsinórban 11 pontot, a negyedik negyed utolsó 8 percében 17-et vállalt, s a hosszabbításban minden Celtics-kosárban benne volt vagy annak szerzőjeként, vagy előkészítőként. 43 pontos szezoncsúccsal és 11 gólpasszal, elképesztő teljesítménnyel zárt, a Boston pedig a rendes játékidőben ledolgozta hátrányát (8 ponttal vezetett a Raptors a negyedik negyedben és néggyel még másfél perccel a vége előtt is), majd a hosszabbításban már egyszer sem engedte, hogy ellenfele vezessen – Irving mellett Tatum (21 pont, 8/13 mezőnyből) és Hayward (15 pont, 5–5 lepattanó és gólpassz, 4 labdaszerzés) is kiemelendő, mindannyian sokat tettek hozzá. Ezzel visszavágtak a Torontónak és bár nagyon eltérő úton kezdték a szezont, 2.5 meccsre csökkent a távolság a két csapat között, ráadásul a Stevens-legénység mintha elkapta volna a fonalat.

Megnyerhette volna a Raptors. A rendes játékidő végén Irving parádéja mellett azért a Toronto is tett azért, hogy ne őrizze meg az előnyét, Siakam lepattanózás közben elkövetett faultja miatt tudott a büntetővonalról egyenlíteni Hayward, Lowry is eladta a labdát az utolsó percben, Leonard pedig két dobást is elrontott, az utolsót egyetlen másodperccel az órán. Az itt elpuskázott lehetőségek helyett nem érkeztek újak a ráadásban, itt már képtelenek voltak lelassítani Irvinget, és szinte minden Boston-támadás pontokkal zárult, ők pedig nem tudták tartani a lépést – hiába Leonard jó játéka (31 pont, 15 lepattanó), összességében gyengén dobtak (43% mezőnyből, 27% tripla), sorozatban harmadszor kaptak ki és ugyanannyi vereségük van, mint a Golden State-nek és a Milwaukee-nak.

A Celtics legjobb dobói: Irving 43/9, Tatum 21/6, Hayward 15/3
A Raptors legjobb dobói: Leonard 31, Ibaka 21/6, Siakam 16

Indiana Pacers–Miami Heat 99–91

Egy futás eldöntötte. Ugyan a mérkőzést a Miami kezdte jobban, sőt, az első negyedet kilenc ponttal meg is nyerte, a második játékrészben megtörte ezt a lendületet a Pacers, és egy 16–0-s rohammal megfordította az állást – mint kiderült, többet már nem is adta ki a kezéből a vezetést. Az itt összeszedett néhány pontos előnyt végigvitte a meccsen a hazai alakulat, védekezésben kiválóan elvették ellenfelük játékát Sabonisék, támadásban pedig mindig akkor tudtak betalálni, amikor kellett – a záró etapban például kétszer is visszajött három pontra a Miami, de előbb egy 7–0-s rohammal, majd egy clutch Oladipo-triplával válaszoltak, megőrizték az előnyüket. Ha már Oladipo: most az is belefért az Indiana számára, hogy a vezére mindössze 8 pontot dobjon azok után, hogy eddig minden meccsen eljutott legalább 20-ig, a szerepét át tudta venni a padról beszálló Tyreke Evans (23 pont, 10 lepattanó, 5/7 tripla), és egyébként is említsük meg, hogy a négy emberből álló Pacers-kispad (Evans, Sabonis, McDermott, Joseph) több pontot szerzett (!), mint a kezdőötös. A gárda ezzel egy héten belül másodszor is legyőzte a Miamit, és a Boston, Philly duóval holtversenyben a keleti 3–5. helyről folytathatja.

Nem volt átütőerő a Miamiban. Az első negyed még jól alakult a floridaiak számára, onnantól viszont az egész mérkőzés folyamán csak keresték, hogy hol találhatnának fogást a Pacersen – ez végül nem sikerült, támadásban nem voltak elég jók ahhoz, hogy nyerni tudjanak. Goran Dragic teljesen eltűnt (8 pont, 3 gólpassz), a shooterek közül Wayne Ellington és Tyler Johnson is csak erőlködött, a palánk alatt Hassan Whiteside 6/15-öt dobott mezőnyből, csapatszinten nem érték el a 40 százalékot sem – egyedül Josh Richardson villogott, ő beszórt 28 pontot 7/10 triplával, de ez csak arra volt elég, hogy végig ott maradjanak az Indiana mögött, és ne dőljön el a mérkőzés. Erik Spoelstra csapata az utóbbi öt meccséből negyedszer kapott ki, következőleg a Lakerst és LeBron Jamest fogadja.

A Pacers legjobb dobói: Evans 23/15, Bogdanovic 16/6, Sabonis 15
A Heat legjobb dobói: Richardson 28/21, Whiteside 12, McGruder 11/3

Philadelphia 76ers–Utah Jazz 113–107

Butlert megszerette a közönség. Most debütált a philadelphiai publikum előtt Jimmy Butler és a hazai szurkolók hamar megszerették a csapat új szupersztárját – Butler 28 ponttal, 7 gólpasszal és 12/15-ös mezőnymutatóval zárt, 19 másodperccel a vége előtt, 109–107-nél bevert egy clutch kettest, három másodperccel később pedig kiharcolta a meccset eldöntő támadóhibát is. Az ő parádés teljesítménye mellett a harmadik negyedet faultgondok miatt szinte teljesen kiülő, de a negyedik negyedben 12 pontot berámoló Joel Embiid (23 pont, 7 lepattanó, 2 labdaszerzés, 3 blokk 26 perc alatt), a 16 pontos, clutch dobást elsüllyesztő JJ Redick, illetve a tripla-duplát közelítő (10 pont, 8-8 lepattanó és gólpassz) Ben Simmons is dicsérhető, a gárda egy oda-vissza csapongó szoros végjátékot tudott behúzni, így továbbra is veretlen otthon – idén 8–0-ra, az utóbbi 30 hazai alapszakasz-meccsén pedig 29–1-re áll saját csarnokában, már csak idegenben kellene összeszednie magát…

Mitchell túlpörgött. Quin Snyder, a vendégek vezetőedzője úgy fogalmazott a meccs után, hogy bizonyos esetekben okosabbnak kellett volna lenniük, többet kellett volna gondolkodniuk és ez visszaütött a végjátékban – voltak nagyon rossz faultjaik és rossz vállalásaik is, amik a meccsbe kerültek számukra. Főleg Donovan Mitchell pörgött túl, aki ugyan 31 ponttal zárt, de ehhez 35 (!) mezőnykísérletre volt szüksége a csapat 88 dobásából, ami botrányosan magas szám, főleg akkor, ha csak 13-at tud belőle a gyűrűbe küldeni, közte 1/11 triplával – szinte egyáltalán nem passzolt ezen az estén, így nem nagyon járt a labda és nem tudtak kialakítani különösebben jó helyzeteket. A 4/18 tripla csapatszinten sok mindent elmond, ráadásul Embiid faultgondjait sem tudták kihasználni, nem gondolkodtak és ebben vastagon benne volt Mitchell, úgyhogy hiába volt meg minden esélyük az idegenbeli győzelemre, ezzel most nem tudtak élni.

A 76ers legjobb dobói: Butler 28/6, Embiid 23/3, Redick 16/3
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 31/3, Ingles 14/6, Favors 13, Rubio 13/3

Washington Wizards–Brooklyn Nets 104–115

Működött a Nets terve. Jarrett Allen visszatérésével nagyon agresszív védekezésre rendezkedett be a Brooklyn, igyekeztek teljesen elvenni a Wizards kiosztásait, kinti dobásait, azt próbálták meg elérni, hogy John Wall és Bradley Beal próbálja megoldani a helyzeteket egyedül úgy, hogy Allen várja őket a festékben. Ez tökéletesen működött is, a Washington támadójátéka éppen úgy „viselkedett”, ahogy azt Kenny Atkinson tervezte és a szorosabb első félidő után meg is tudott lépni a vendégcsapat: a harmadik negyedben egy 19–5-ös rohammal hagyta állva ellenfelét a gárda és bár egyszer még visszajöttek a fővárosiak nyolc pontra, a záró etapban végig kétszámjegyű volt a különbség. Ugyan a Nets sem dobott jól távolról ezen a találkozón, de Spencer Dinwiddie (25 pont, 8/15 mezőnyből, 8 gólpassz), D'Angelo Russell (23 pont, 6 gólpassz) és az említett Allen (16 pont, 12 lepattanó, 2 blokk) vezérletével éppen elég jók voltak ahhoz, hogy fontos idegenbeli győzelmet arassanak – Atkinson szerint azért is volt ennek nagy jelentősége, mert bizonyítaniuk kellett saját maguknak, hogy képesek a hét elején horrorsérülést szenvedő Caris LeVert nélkül is meccseket nyerni.

Nincs rá jobb szó: bután játszott a Washington. Mintha direkt sétáltak volna bele a hazaiak a Brooklyn csapdájába, negatív szezoncsúcsot döntöttek az elvállalt és a bedobott (3/17…) triplákat tekintve is és kellően megijedtek Allentől ahhoz, hogy folyamatosan a leütésből eldobott középtávolikat erőltessék – ezt köszönték szépen a vendégek és mosolyogva megnyerték a meccset. A rendkívül meggondolatlan játékból aztán jött a frusztráltság, John Wall technikait, aztán a meccs végén flagrantet is kapott, az egyetlen igazán eredményes játékosuk, Dwight Howard (25 pont, 17 lepattanó) pedig kipontozódott a negyedik negyedben – innentől aztán végképp nem volt esélyük, a Wall, Beal páros ezen az estén nem volt elég fegyelmezett ahhoz, hogy nyerni tudjanak. A jó széria így megszakadt és egy újabb hazai pofont gyűjtöttek be, következőleg a Portlandet fogadják.

A Wizards legjobb dobói: Howard 25, Beal 20/3, Oubre 18/3
A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 25/9, Russell 23/3, Allen 16

Memphis Grizzlies–Sacramento Kings 112–104

Jackson villogott, Gasol előzött. Két fontos dolgot is ki kell emelnünk a Memphisszel kapcsolatban: egyrészt Jaren Jackson Jr. teljesítményét, másrészt Marc Gasol történelmi pillanatát. Az újonc nagyon hamar ráérzett arra, hogy hol van a gyenge pont a Kings védekezésében és amikor a többiek is rájöttek, hogy folyamatosan mismatch van, elkezdték őt tömni labdával – Jackson élt is a lehetőségekkel, 27 pontot (11/16 mezőnyből) izmozott össze magának, ami eddigi karrierje legjobbja, ráadásul védekezésben sem pihent, négy labdaszerzést és két blokkot is betett a közösbe. Mellette Mike Conley (19 pont, 6 gólpassz) és Marc Gasol (19 pont, 15 lepattanó) is hozta magát, a Mack, Temple páros jelentette a kellő kinti tűzerőt és a jó védekezés mellett így most támadásban is nagyon hatékony volt a gárda, ami újabb hazai győzelmet jelentett számára. Gasol történelmet írt ezen az estén: leszedte 5613. lepattanóját is, amivel megelőzte Zach Randolphot, és ő lett a klub történetének legeredményesebb lepattanózója.

A végén jött bele a Kings. A tempók és stílusok csatájából összességében nem jött ki rosszul a Sacramento, de főleg csak a meccs végén tudott gyorsítani és ráerőltetni akaratát a Grizzliesre, akkor viszont nem tudta teljesen eltüntetni korábbi 14 pontos hátrányát. De'Aaron Fox (23 pont, 10 gólpassz) vezetésével visszajöttek egészen három pontra, és úgy tűnt, hogy átvették az irányítást, de Gasol még válaszolni tudott, több lövésük pedig nem akadt a vendégeknek – ezúttal nem voltak elég pontosak és agresszívek, így kikaptak, most back-to-backre utaznak Houstonba.

A Grizzlies legjobb dobói: Jackson Jr. 27/3, Gasol 19/6, Conley 19/3
A Kings legjobb dobói: Fox 23/3, Hield 16/6, Shumpert 12/9, Bogdanovics 12/6

Minnesota Timberwolves–Portland Trail Blazers 112–96

Elindult a Minnesota. Sorozatban harmadik győzelmét aratta a Wolves és bár mindhárom hazai pályán született, ez nem csökkenti az értékét – a nyugati második helyezett csapatot verték meg nagyon simán, végig kézben tartva a dolgokat, ez pedig elég komoly fegyvertény. Jeff Teague és Derrick Rose együtt 30 ponttal, 13 gólpasszal és 3 eladott labdával zárt, remekül irányított, Andrew Wiggins volt a fő pontszerző, Rob Covington 4/6 triplával húzta szét a pályát, de Towns és Gibson is tíz pont fölé jutott – mindezeknél pedig talán még fontosabb az, hogy mennyire jól és fegyelmezetten védekeztek, ami náluk főleg nagy dolog. Az első negyedet nyolc ponttal nyerték, a nagyszünetben már tíz felett járt az előnyük, a záró etapot 16 pontos fórral kezdhették meg, és nem volt egyetlen komoly hullámvölgyük sem, kontrollálták az eseményeket – meggyőző teljesítménnyel arattak újabb értékes győzelmet. Most Memphisbe utaznak, hogy idegenben is bizonyítsanak.

Vereségsorozat. Idén ötödször kapott ki a Blazers, de először nem tudott egy vereségre győzelemmel reagálni, így elég rosszul kezdte jelenlegi hosszú idegenbeli túráját – a szezon eddigi leggyengébb támadójátékát produkálta Terry Stotts csapata. A 96 dobott pont negatív csúcs számukra ebben az idényben, eladtak 18 labdát, Lillard és McCollum sem dobott jól, a kezdőötös nagyon nem működött és most a kispad sem tett hozzá annyit, hogy kirángassa őket a gödörből – nem volt mihez nyúlniuk, ezúttal semmi sem sikerült. Voltak ugyan felvillanásaik, jobb periódusaik, de a Minnesota mindenre válaszolni tudott, a portlandi védekezés nem tudott megálljt parancsolni ezekben a helyzetekben, úgyhogy a tabellán megint utolérte őket a Denver, sőt, csak fél meccsel előzik meg a nyugati hatodik OKC-t.

A Timberwolves legjobb dobói: Wiggins 23/9, Rose 17, Covington 14/12, Towns 14/6
A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 18/3, Lillard 16/3, Nurkic 13

New Orleans Pelicans–New York Knicks 129–124

Kellett Davis extrája. A vártnál sokkal nehezebben hozta ezt a mérkőzést a New Orleans, a hazai csapat végig futott az eredmény után, hiszen nagyrészt hátrányban volt és mivel a védekezése elég esetlegesre sikerült, egészen a legvégéig kapaszkodnia kellett – a záró etapban is 11 pont volt a lemaradása, innen fordított a legvégén. Ezt elsősorban a fenomenális meccset játszó Anthony Davisnek köszönhette, a magasember ugyanis 43 pontos szezoncsúcsot szórt 16/25-ös mezőnymutatóval, leszedett 17 lepattanót és kiosztott 5 blokkot, végig dominálni tudott a festékben és messze kiemelkedett a mezőnyből – a győzelemhez viszont segítségre volt szüksége a végén. Két büntetőt is kihagyott kulcspillanatban, ám a második után érkezett Julius Randle (19 pont, 11 lepattanó) és visszatette azt a gyűrűbe, majd egy elhibázott Knicks-dobás után jött Jrue Holiday (24 pont, 10 gólpassz) és elsüllyesztett egy lélekölő triplát – ez volt az, ami a győzelmet jelentette a Pelicans számára. Üröm az örömben számukra, hogy bár Elfrid Payton visszatérhetett, de alig nyolc perc után megint kivált, ezúttal az ujja tört el, ami valószínűleg többhetes kihagyást jelent számára…

Bő negyven perc jó játék kevés volt. Az első negyedben óriási lendülettel esett neki ellenfelének a New York, sorozatos eladott labdákba és hibákba kergette a Pelicanst és már a nyitó etap végén 16 ponttal vezetett – ez pedig annyira meghozta a kedvét, hogy Tim Hardaway Jr. (30 pont, 9/23 mezőnyből), Trey Burke (24 pont, 10/13 mezőnyből) és Emmanuel Mudiay (19 pont, 8/12 mezőnyből) vezetésével végig tartotta is az előnyét. Minden rendben is volt egészen a záró etap közepéig, ott azonban elfáradt a társaság, jó néhány pontot adott ellenfelének második esélyből, elkezdtek kimaradni a jó helyzetek, elkezdett elcsúszni a védekezés és a végén a kulcspillanatokból nem ők jöttek ki jobban – bánhatják, mert sokáig kontrollálták a dolgokat, mégis újabb vereséget gyűjtöttek be.

A Pelicans legjobb dobói: Davis 43/3, Holiday 24/9, Randle 19
A Knicks legjobb dobói: Hardaway Jr. 30/12, Burke 24/3, Mudiay 19/6

Milwaukee Bucks–Chicago Bulls 123–104

Sima Bullsból sima Bucks. Nagyon nem úgy indult a mérkőzés, ahogy végül zárult, az első negyedben ugyanis kereken 40 pontot tett fel a táblára a parádésan játszó Chicago, és a nagyszünetben 18 ponttal vezetett a jóval esélyesebbnek tartott hazai csapat előtt – volt a különbség már 20 felett is, Jabari Parker és Justin Holiday együtt 35-öt rámolt be két negyed alatt. A fordulás után azonban mintha kicserélték volna a feleket, a harmadik negyedet 46–17-re (!) nyerte meg a Milwaukee, megfordította a mérkőzést, és a záró etapban már Middletonék vezettek végig legalább tíz ponttal – már el is felejthettük, hogy mi történt az első félidőben, hiszen a végeredményt tekintve könnyed Bucks-sikerről számolhatunk be… Hogy ezt hogyan nyerték meg így Mike Budenholzer játékosai, azt talán maguk sem tudják, mindenesetre behúzták idei 11. győzelmüket, és továbbra is övék a legjobb pontkülönbség a ligában, átlagosan 11.4 ponttal szereznek többet ellenfeleiknél.

Eladott labdák vs. festék. A hazaiak leginkább a gyűrű alatt nyomták el ellenfelüket, hiszen 52–38-ra nyertek a festékből és 55–36-ra hozták a lepattanózást, míg a vendégek főleg a Bucks hibáiból éltek, hiszen Antetokounmpóék 17 eladott labdájából 30 pontot szereztek, folyamatosan megbüntették ezeket a pontatlanságokat. A különbséget végül a vezérek jelentették, a Milwaukee 18 hármast bombázott be 40 százalék felett, a kulcsjátékosai hozták magukat, míg a Chicagónál Zach LaVine nem tudott felnőni a feladathoz, és a második félidőben a Parker, Holiday duó is eléggé eltűnt.

A Bucks legjobb dobói: Bledsoe 25/9, Middleton 23/6, Antetokounmpo 23/6
A Bulls legjobb dobói: Parker 21/9, Holiday 20/18, Blakeney 18/6