Portlandi vereséggel rajtolt a LeBron James-féle Lakers

Portland Trail Blazers–Los Angeles Lakers 128–119Portland Trail Blazers–Los Angeles Lakers 128–119

Kinti dobás nélkül nehéz. 0/12 triplával álltak a vendégek az első félidő végén és a harmadik negyed hajrájában, a 16. kísérletre tört meg a jég – innentől már 7/15-öt dobtak, ami remek mutató, de összességében még mindig pocsék százalékkal zártak. Az egyértelmű volt, hogy ez a Lakers nincs tele jó shooterrel, de azért a James, Ingram, Kuzma triótól talán lehet majd többet várni az 1/15-ös kinti mutatónál, bár más probléma is volt a csapat játékával. Elsősorban természetesen a védekezés, kis túlzással mondhatjuk azt, hogy a Portland akkor szerzett kosarat, amikor igazán akart, ha kicsit megjáratták a labdát a hazaiak, akkor már meg is volt a jó dobóhelyzetük, így nem volt szükségük sem különösebb egyéni extrákra, sem sok leindításra ahhoz, hogy kis híján 130 pontot szerezzenek. LeBron James sem villogott igazán, ugyan a 26 pont, 12 lepattanó, 6 gólpassz remekül néz ki, de ő sem szakadt meg nagyon, főleg a második félidőben próbált teret adni a többieknek, de a végjátékban sem tudott segíteni – volt hat eladott labdája, az ő tempói sem ültek, fogunk még tőle többet látni. A második félidőben egyébként legalább az addig teljesen elvesző Brandon Ingram feljavult, de Lonzo Ball és Kyle Kuzma nem igazán találta a helyét, elsőre éppen azok a fiatalok nem játszottak jól, akikre épülne ez a csapat – Rajon Rondo (13 pont, 11 gólpassz), vagy Javale McGee (22 perc, 13 pont, 8 lepattanó, 3 blokk) nem okozott csalódást.

Papírforma. És itt nem arra gondolunk, hogy az összeszokottabb Portland a szezon legelején még jobb csapat a formálódó Lakersnél, hanem arra, hogy ez volt sorozatban a 18. hazai szezonnyitó, amit megnyert a gárda – ez az NBA leghosszabb szériája, ami ezúttal sem szakadt meg. Damian Lillard (28 pont, 9/21 mezőnyből, 4 gólpassz) és CJ McCollum (21 pont, 6/17 mezőnyből) is tette a dolgát különösebb extra nélkül, Jusuf Nurkic csak 17 percet játszott a Lakers alacsonyabb, gyorsabb szerkezete ellen (16 pont, 9 lepattanó), míg a padról Nik Stauskas azért várakozáson felül teljesített 24 pontjával és 5/8 triplájával – egyébként is a cserepad tolta meg igazán a szekeret, Stauskas mellett Turner (13 pont, 6 gólpassz), Collins (6 pont, 6 lepattanó, 6 blokk), Curry és Leonard is nagyon fontos pillanatokban szólt hozzá. Megszakadniuk nem kellett, ugyan több futásukra is válaszolni tudott a Los Angeles, de a negyedik negyedben már nem adtak erre lehetőséget, ott döntötték el a találkozót – hétvégén a San Antoniót fogadják, az is érdekes mérkőzés lesz.

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 28/6, Stauskas 24/15, McCollum 21/9
A Lakers legjobb dobói: James 26, Hart 20/9, Ingram 16

Philadelphia 76ers–Chicago Bulls 127–108

Az első negyed után összeszedte magát a Sixers. A nyitó játékrészben még eléggé össze-vissza kosárlabdáztak a hazaiak, kaptak is 41 pontot, de a második negyedben összeszedték a védekezésüket és ott már 17 egységen tartották a Bullst – átvették a vezetést, majd a harmadik negyedet 37–18-ra nyerték meg, itt el is döntötték a meccset. Joel Embiidre nem volt válasz (30 pont, 12 lepattanó, 3 gólpassz, 4 blokk), Ben Simmons tripla-duplázott (13 pont, 13 lepattanó, 11 gólpassz, 2 blokk), Robert Covington berámolt 20 pontot és összesen nyolcan érték el a tízet – 55–39-re nyerték a lepattanózást, kiosztottak 30 gólpasszt és 18-cal több büntetőt harcoltak ki, a kezdeti gondok után uralták az összecsapást. Így meg is van az első magabiztos győzelmük, egyetlen negatívumként Markelle Fultz játékát említhetjük, akiről folyamatosan behúzódott a Bulls, a közönség szünet nélkül biztatta arra, hogy dobjon, ő vállalta a legtöbb mezőnykísérletet csapatában (15-öt), de ezek kétharmadát elrontotta - volt ugyan öt gólpassza és végül eljutott 12 pontig, de egyelőre kicsit lefelé lógott ki Simmonsék közül.

Ennyi volt a Bullsban. A vendégek 70% felett dobtak az első negyedben, de itt el is lőtték az összes puskaporukat, a folytatásra már nem nagyon maradt érdemi támadójátékuk – a záró etapban még egyszer megszórták magukat, de addigra már tárgytalan volt a találkozó. Kris Dunn nem játszott, így elöl Zach LaVine (30 pont, 3 gólpassz, 3 blokk, 11/19 mezőnyből) és Bobby Portis (20 pont, 11 lepattanó) próbálta húzni a szekeret, de melléjük nem nagyon nőtt fel senki - még hárman érték el a tíz pontot náluk, de mindhárman több mezőnykísérletet vállaltak, mint ahány pontot dobtak, finoman szólva nem voltak hatékonyak. Nagy gond nincs, dolgozni kell tovább, Philadelphiában nem szégyen kikapni ebben a szezonban.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 30, Covington 20/12, Saric 13/6, Simmons 13, A. Johnson 13
A Bulls legjobb dobói: LaVine 30/6, Portis 20/9, Parker 15/3, Blakeney 15/3

Washington Wizards–Miami Heat 112–113

Olynyk nyerte meg. A back-to-back ellenére végig harcosan játszott a Miami és tartotta a lépést ellenfelével, sőt, a végjátékot is bírta – a Wizards sem volt pontosabb, vagy frissebb, így fej-fej mellett haladtak a felek a hajrában is. Tíz másodperccel a vége előtt John Wall eldönthette volna az összecsapást, de a kinti dobása kimaradt, így 112–111-nél maradt még egy lövése a Heatnek. „Természetesen” Dwyane Wade (9 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz) kapta a labdát, de egy nehéz, emberről, fordulásból eldobott középtávolit vállalt, ami lejött a gyűrűről - ott volt viszont Kelly Olynyk, aki a tömegben lehúzta, majd vissza is tette a labdát, így két tizedmásodperccel az órán előnyhöz juttatta csapatát. A Washingtonnak érdemi válaszra már nem volt lehetősége, így nagy csatában, egy igazi „hustle playjel” szerezte meg idei első győzelmét Erik Spoelstra csapata - a floridaiak ezúttal sem dobtak jól (Dragic pl. 3/18-at hajított), de az agyonnyert lepattanózás így is győzelmet eredményezett számukra. Még egy adalék. Olynyket minden labdaérintésénél pfújolta a washingtoni publikum, nem felejtették el neki a korábbi Wizards–Celtics playoff-párharcot, így még édesebb lehetett a Miami magasemberének az a támadópattanó...

Nincs lepattanó, nincs tripla. Scott Brooks arra biztatta csapatát, hogy az idei szezonban sokkal nagyobb volumenben vállalkozzanak kintről, de ez ezúttal nem igazán valósult meg - 7/26 hármassal zártak, egyáltalán nem dobtak sokat és főleg nem dobtak jól távolról. Ezt megtetézték azzal, hogy a hazai szezonnyitón simán leizmozta őket a back-to-backet játszó Heat: a fővárosiak 55–40-re veszítették el a lepattanózást és 22–7-re maradtak alul a támadópattanók csatájában, ez pedig azt eredményezte, hogy 27–10-re kikaptak a második esélyből szerzett pontokat tekintve. Mondhatjuk, hogy egyáltalán nem volt véletlen, hogy egy támadópattanó okozta a vesztüket az utolsó másodpercben, Jeff Green szerint a Miami jobban kapart ezért a győzelemért, ez döntött – nem foghatják arra, hogy Dwight Howard nem játszott, bár azt azért tegyük hozzá, hogy Ian Mahinmi 12 percét leszámítva igazi center nélkül vívták meg az összecsapást.

A Wizards legjobb dobói: Wall 26/3, Beal 20/6, Green 17/6
A Heat legjobb dobói: Richardson 28/15, McGruder 20/9, Jones 17/3