NFL: tíz év után ismét az oldalvonal mellett „a megszállott”

A nyugdíjasparadicsomként funkcionáló Floridában nem különösebben pezseg az élet egy átlagos májusi napon hajnali három és négy óra között.

Néhány golfklubban ekkortájt indul be az öntözőrendszer, Miami bulisétányain lengébb öltözékű huszonéves sztárok az átlagember éves fizetéséből vesznek maguknak még egy kör italt, a mocsárban úszó állam aligátorai pedig emésztgetik az elmúlt napi áldozatukat.

Kicsit több mint két éve, 2016 tavaszán sem volt ez másképp: amikor a legtöbben az igazak álmát aludták, csak egy ember bújta a monitorokat, nehogy véletlenül elmaradjon a napi robot mennyisége a szokásostól. Ő a hétvégén a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokságban, az NFL-ben szereplő Oakland Raiders padjára 16 év után visszatérő tréner, Jon Gruden volt.

Chanel-parfüm, előt rázó hang

A megszállottsággal vádolt/magasztalt futballzsenit éppen a jelenleg még Oaklandben tanyázó, de rövidesen Las Vegasba költöző Raiders-franchise bízta meg húsz évvel ezelőtt, hogy faragjon már csapatot az 1993 óta rájátszásba sem jutó együttesből.

Gruden akkor majd' tíz év asszisztensi tapasztalattal a háta mögött jött, látott, és ha nem is mindig, de legalább néha győzött: az 1997-es szezont csupán négy sikerrel záró Oakland az első két évében legalább nem veszített többször, mint ahányszor nyert, 2000-ben pedig a főcsoportdöntőig is eljutott. Csak hát a Raidersnek akkoriban még az a 2011-ben elhunyt Al Davis volt a tulajdonosa, aki mindennap lelocsolta magát a Chanel parfümjével, így a Raiders edzőközpontjában tartózkodók ebből is érezhették, hogy közelít – meg persze abból is, hogy hallották a vele egyet nem értőket rendre a szamárpadba ültető tábornok szigorú hangját...

A legtöbben megfutamodtak, Gruden viszont túl szenvedélyes, nemigen tudta magát visszafogni. A két dudás nem is fért meg egy csárdában, és hiába aratta a csapat sorra a diadalokat, Grudennek mennie kellett.

Végül a korábbi években rendre rájátszásig jutó, ott azonban elhasaló Tampa Bay Buccaneers adta be a derekát két első és két második körös draftlehetőséggel együtt, hogy magához csábítsa a csodafegyverként számon tartott sikeredzőt.

A nyugati partot sértetten a keletire cserélő tréner nemcsak felhalmozott tudását, hanem a sokakat az őrületbe kergető precizitását és maximalista, az adott pillanatban éppen gyengébben teljesítőket a porba döngölő személyiségét is magával vitte. Szokásának megfelelően továbbra is szívatta a játékosait, például akkor próbált velük regényhosszúságú utasítást igénylő akciót végrehajtatni az edzéseken, amikor tudta, hogy a liga bemikrofonozta a legnagyobb spílereit. Persze a legtöbben belebotlottak Gruden nyelvtörőibe, hogy aztán félig gyűlölködve tekintsenek a sok szempontból mentorukká is előlépő figurára.

Okosodni a kirúgott edzők szervezeténél

Az első évben sikert hozott a vasszigor, a Tampa Bay egészen a döntőig menetelt, amelyben nem más várt rá, mint a Grudent kipateroló Oakland Raiders, amelynek igazán bizonyítani kellett, hogy a „szomszédban” zöldebb a fű. Gruden játékosai nem is hagytak sok kétséget efelől, 48–21-es, megalázó verést mértek a Raidersre, és úgy tetszett, az aranytréner és új társulata hosszú évekig meghatározó tényező lesz.

Csakhogy miként a kemény munka meghozta a gyümölcsét 2002-ben, úgy a csapat főszereplőinek állandó szapulása és az öltözői hangulat bomlasztása is rányomta a bélyegét a Tampa Bay következő szezonjaira.

Gruden csapatainak 2003-tól 2008-ig nemhogy a végső siker nem jött össze, még az egyszeri győzelmek is csak nyögvenyelősen érkeztek. A bajnoki címet követő hat szezonban a Tampa Bay az 51 veresége mellett csupán 45 diadalt tudott felmutatni, így nem is ért senkit meglepetésként, hogy az Oaklandtől fél királyságért megszerzett sztáredző az utcán találta magát.

Ám nagy keserűségében sem utazott messzire Floridából – a futballt reggeliző, ebédelő és vacsorázó, repetázó tréner azonban nem a szomszédos Miami Dolphinsnál vagy a szintén déli Jacksonville Jaguarsnál kötött ki, hanem maradt konkrétan Tampában, ahol megalapította a „kirúgott edzők szervezetét” (FFCA).

Nem viccelünk, a létező gyülekezet irodájában azokat a balsorsú szakembereket várta, akik a hősünk által felhalmozott videók, hanganyagok, könyvek és taktikai füzetkék segítségével tökéletesítették volna tudásukat, hogy újabb esélyt kaphassanak az NFL-ben. A tudás csarnokában az elmúlt évek során nemcsak a profi, hanem az egyetemi és középiskolai ligák apraja-nagyja is megfordult, s éppen itt érte két évvel ezelőtt, 2016-ban Grudent több óra munka után a holt szezon kellős közepén a napfelkelte.

A kommentátorkodás is felkészülést igényel

Hiába nem edzősködött ekkor már nyolc éve, s aludt volna vele tovább a megszállottságát valahogyan elviselő felesége, számára a 2009-ben elindított tévés kommentátori pályafutása is jelentett annyit, hogy még maguknál a játékosoknál is felkészültebben kezdje az évadot. Ráadásul annyira feküdt neki a kisvászon és a kommentátori szerepkör, hogy minden második, edzőre vágyó brigád tulajdonosa azzal zargatta, ugyan térjen már vissza az NFL-be, például az ő csapatuk élére.

Az évek során a maximalizmusából mit sem vesztő Gruden azonban egészen eddig nem hagyta magát. Az idén, 2018-ban azonban beadta a derekát, és a hétvégén visszatért oda, ahol mindig is kényelmesen mozgott: a Raiders oldalvonala mellé. Régi-új együttese a Detroit Lions elleni 16–10-es győzelemmel kezdte az idényt, de Gruden minden bizonnyal másnap már a hajnali órákban a meccs mozzanatait elemezte, hogy a legkisebb tökéletlenséget is feljegyezze s javítsa.

Meglátjuk, ez a Tampa Bayben töltött első évének sikereihez vagy az azt követő idények középszerű teljesítményéhez vezet-e majd idén...