Tucatjátékos volt, tucatnyi nyelven értett, titkosügynök lett és nincstelenül halt meg

Egyikünk története sem a születéssel kezdődik.

A századelőn Morris „Moe” Berg édesapja például egy tisztítóban vasalgatott Kelet-Manhattan orosz-zsidó bevándorlók lakta negyedében, amíg össze nem gyűjtött annyi pénzt, hogy a felesége is utánajöhessen. Idősb Berg nemcsak a lakhatásra spórolt, hanem a saját mosodájára is, közben éjjelin kijárta a Columbia Egyetem gyógyszerész szakát, úgyhogy mire az asszony megérkezett, az új puceráj készen várta a Lower East Side-on, kilenc hónappal később pedig a família elköltözött New Jerseybe, mert a patika ott nyílt meg.

Moe harmadiknak született Samuel és Ethel után, a Barringer gimnáziumba járt, ahol baseballal ütötte agyon a tanulás után megmaradt idejét. Már tizenhat évesen leérettségizett, és máris a New York Egyetemen hallgatott és kosárlabdázott, de egyetlen tanév után átment a Princetonra. Ám nem volt könnyű élete, a származása megnehezítette. Zsidóként már gimnazistaként, a metodista episzkopális egyház baseballcsapatában is álnéven, Runt Wolfe-ként szerepelt, később pedig csak úgy akarták felvenni az egyetemi élet központjának számító klubba, ha nem hoz más zsidókat.

Azonnal nemet mondott és megundorodott a Princetontól, később egyetlen öregdiák-találkozóra sem tért vissza, noha három éven át oszlopos tagja, végzősként kapitánya volt a baseballcsapatnak, amely házi rekordként 18-as győzelmi sorozatot produkált. A Yale elleni, Yankee Stadiumban megtartott rangadón négy próbálkozásból kétszer is elütötte a labdát, mellette fantasztikusan védekezett, ezért a jelentős zsidó lakosságot szurkolónak megnyerni szándékozó New York Giants és Brooklyn Robins is ajánlatot tett neki – utóbbiét fogadta el, miután nyelvészetből magna cum laude diplomázott 1923-ban.

Beiratkozott a Columbia jogi iskolájába is, ahol szintén lediplomázott 1930-ban, ott ismerkedett össze egy Dutch Carter nevű menő ügyvéddel, aki korábban baseballozott, de a tárgyalóteremért elhagyta a rombuszpályát, amit persze megbánt, ezért azt tanácsolta ifjú barátjának, ő igenis legyen profi játékos, a jog megvárja. Berg tehát elutasította a Princeton nyelvészoktatói állását, helyette dobott, elkapott, ütött és futott – még ha csak alsóbb osztályban is, mert a Brooklyn hamar leselejtezte zsenge játéka miatt.

Zsenge kezdés, All Star-folytatás

Az 1923-as bemutatkozása után '24-ben és '25-ben Minneapolisban és Toledóban szerepelt, jobbára (a lefordíthatatlan, a második és harmadik bázis közti védőjátékosnak számító) „shortstop” feladatkörben, és csak 1926-ban hívta vissza az MLB-be a Chicago White Sox, amelynél hirtelen posztot is váltott. Megsérült ugyanis Ray Schalk, aki nemcsak az elkapó, hanem a vezetőedző is volt, így utóbbi minőségében nézett körbe a kispadnál, majd megkérdezte, ki állna be a helyére. Berg jelentkezett, és ahogy ilyenkor lenni szokott, remekelt, a mester össze-vissza csókolgatta a győzelem után.

Kiderült, az intelligenciája kiválóan hasznosul elkapóként: minden dobójátékos csapattársának ismerte a repertotárját, egyúttal az ellenfelekről is tudta, miként akarnák elütni a labdákat, amelyek ha túljutottak rajtuk, az erős karjával lekapkodta őket. Amikor neki kellett volna ütnie, már korántsem volt ennyire ügyes – egész pályája során mindössze hat hazafutást tudott összehozni –, de elkapóként megütötte a szintet, tizenöt évet kiszolgált az MLB-ben.

A bajnokságok közti szünetekben ezer dolgot csinált. Például, miután a Brooklyn leküldte a tarcsiba, 1923 telén Párizsba jött, és ha már itt járt, 32 tárgyat vett fel a Sorbonne-on. Később, a White Soxnál eltöltött időkben kihagyta a tavaszi edzőtáborozásokat a jogi tanulmányai miatt, 1928 telén kiképzőtáborba vonult, ahonnan élete formájában tért vissza, 1929-ben több statisztikai kategóriában is dobogós volt az elkapóknál, 1930-ban viszont elszakította a térdszalagját, úgyhogy beállt egy Wall Street-i ügyvédi irodához.

Gyógyulását követően, 1932-ben meghívták Japánba előadásokat és bemutató edzéseket tartani, és amikor a többiek hazatértek, ő továbbindult a Kelet felfedezésének. Közben csillogtatta különleges tanulási képességét, hetek alatt megtanult japánul, ami egyike lett az általa értett tizenkettő és beszélt hét nyelvnek, így már anyanyalvén köszöntötte a fogadóbizottságot, amikor 1934-ben visszatért Japánba egy All Star-csapat tagjaként, olyan nagyságok társaságában, mint Lou Gehrig és Babe Ruth – utóbbival szoros barátságot is kötött.

Akárcsak a titkosszolgálatokkal.

Mi újság Latin-Amerikában?

Tokióba egy 16 milliméteres Bell&Howell kamerával utazott, és amikor a küldöttség tagjaként meg kellett volna látogatnia a helyi amerikai nagykövetet, illetve annak éppen vajúdó lányát. Virágcsokorral a kezében el is látogatott a kórházba, de a szülőszoba helyett a tetőre ment, ahonnan a főváros stratégiailag fontos pontjait, például a kikötőt filmezte – e képek szolgáltak alapjául az 1942-es Dolittle-hadműveletnek, amellyel Pearl Harborért visszacsaptak az amerikaiak.

Időtartamát tekintve a leghosszabb szerződését 1935-től az MLB-ben a Boston Red Soxnál töltötte, noha szakmailag hanyatlani kezdett. Legfeljebb harminc meccset játszott évente, 1939-től többet versenyzett egy rádiós kvízműsorban, és mérhetetlen tudása révén olyan jól szerepelt, hogy az MLB komisszárja, Kenesaw Mountain Landis kijelentette: „Berg, maga fél óra alatt többet tett a baseballért, mint én összesen.”

Csak aztán a harmadik fellépésekor a műsorvezető túl sok személyes kérdést tett fel neki, és nem volt hajlandó többé szerepelni... Befejezve játékos-pályafutását, egy-két évet még edzősködött, majd a kormány szolgálatába állt.

1943 februárja és augusztusa között Latin-Amerikában fel kellett derítenie, milyen állapotban vannak az ott állomásozó amerikai hadtestek, továbbá, hogy a világháborúba belépő Államokkal szemben várható-e a régióból támadás. Végül 1943. augusztus 2-án beszervezte a stratégiai ügyek hivatala, annak is a különleges osztálya – a CIA elődje.

Nincstelen, becstelen búcsú

Első küldetése Jugoszláviába vezetett, ahol fel kellett mérnie a partizáncsapatok erejét, kiválasztani, melyiket érdemes az amerikaiaknak támogatniuk. Második küldetése Nyugat-Európába, elsősorban Olaszországba szólította, ahol tudósokat kellett felkutatnia és meggyőznie, hogy emigráljanak az Egyesült Államokba, 1944 decemberében pedig Zürichbe küldték – szolgálati pisztollyal és ciánkapszulával.

A megbízatás szerint Werner Heisenberg, a feltételezett német atomprogram vezetőjének előadása nyomán el kellett döntenie, a náci Németország közel áll-e egy atombomba kifejlesztéséhez, és ha igen, meg kell ölnie a fizikust, majd végeznie magával, hogy semmiképpen se szedjenek ki belőle információt. Megítélésre szerint a németek sehol sem tartottak az atomprogram terén, úgyhogy életben hagyta Heisenberget – és saját magát is. Erre a történetszálra koncentrál az Amerikában pénteken, azaz ma „The Catcher Was a Spy” címmel a mozikba kerülő film, amit nálunk talán ősszel mutatnak be.

Berg 1945. április 25-én tért vissza a tengerentúlra, ahol hamarosan leszerelt. Októberben már Szabadság-érdeméremmel tüntették ki, amelyet tiltakozása jeléül nem vett át, ám halála után nővére már nem utasította visssza a kitüntetést.

A világháború után könyörgött a CIA-nek, hogy hithű zsidóként a megalakuló Izraelbe költözhessen, az ügynökség ezt megtagadta, ellenben később megbízta, hogy kapcsolatait felhasználva immár a szovjet atomprogrogramról gyűjtsön információkat... Berg elcsalta a munkát, és hátralévő két évtizedét lecsúszva töltötte.

Rosszul fektetett be, később a megnyerő karaktere révén szerzett kölcsönökből élt, végül beköltözött a bátyjához. Fekete öltönyben kijárt a New York Mets meccseire, bújta a könyveket és napi tíz újságot olvasott – de ha közben valaki más hozzáért a papírhoz, azonnal vett egy új példányt. Idővel megromlott a kedélyállapota, az élő fába is belekötött, ezért a testvére kitette a szűrét és még hatósági végzést is kért ellene. Ekkor átköltözött a nővéréhez, a halál is ott érte. Történt, hogy elesett a házban és belehalt sérüléseibe, de a halálos ágyán még megkérdezte: „Mit játszott ma a Mets?”